Ártana az elraboltak visszaszerzési esélyeinek, ha az izraeli parlament vitát nyitna a terroristákra kiszabható halálbüntetésről, mondták a Kneszetben a túszok rokonai. A szélsőjobb szerint viszont nincs előjoguk a fájdalomra, mert a tragédia az egész nemzetet sújtotta.
HIRDETÉSVasárnap jelentette be az izraeli véderő (IDF), hogy az október 7-én elrabolt egyik izraeli katonanőt, Noa Marcianot a Hamász agyonverte az as-Sífa kórházban. A terrorszervezet korábban azt kommunikálta, hogy a határőr tizedes halálát izraeli légicsapás okozta.
Ez a hír is oka lehetett annak, hogy elfajult a vita hétfőn az izraeli törvényhozásban, ahol a Gázába hurcolt túszok rokonainak képviselői találkoztak a parlamenti képviselőkkel. A kérdés az volt, hogy készüljön-e törvény a terroristákra kiszabható halálbüntetésről.
A legsúlyosabb büntetésre van lehetőség Izraelben, de az állam fennállása óta csak kétszer mondták ki, és csak egyszer hajtották végre; Adolf Eichmanon, a holokauszt megszervezéséért felelős SS főtiszten (a képen). 1990 óta az ügyészek egyszer sem kérték halálbüntetés kimondását. Elvileg ez csak hazaárulás, népirtás, emberiesség elleni bűncselekmények és háború idején a zsidó nép elleni bűncselekmények miatt ítélhető meg, de egy "hétköznapi" emberölésért már nem.
A terroristákra kiszabható halálbüntetésről legutóbb öt éve készült részletes felmérés, amikor az izraeliek 70%-a támogatta ennek lehetőségét.
A terroristák halálbüntetésének felvetése árt a gázai túszoknak, mondják a családok
"A terroristák halálbüntetéséről szóló vita egy mentális terrortámadás, egy gyúlékony anyag, amely az elrabolt gyermekek életét kockáztatja" - hangzott el a nemzetbiztonsági bizottság ülésén. A The Jerusalem Post jelentése szerint a túszok családjainak képviselői arra kérték a szélsőjobboldali Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági minisztert (a képen), hogy ne terjesszen elő törvényt a terroristák halálbüntetéséről, amelyet az Ocma Jehudit párt szorgalmazott.
"Ennek időzítése a már fennálló kockázaton túl kockáztatja szeretteink életét, és még közcélt sem mozdít elő" - mondták. "A halálbüntetés érzékeny téma, amelyet zárt üléseken és szakmai fórumokon kell megvitatni."
A jobbszárny nem törődött a családok érvelésével
A családok kérését elutasították az ülésen megjelent szélsőjobboldali képviselők, akik a törvény szükségszerűségéről beszéltek, és nem foglalkoztak az időzítés kérdésével sem.
Almog Cohen törvényhozó azt mondta a túszok családtagjainak, hogy "nincs felhatalmazásuk (előjoguk) a fájdalomra". Limor Son-Har Melech képviselőnő (a képen) arról beszélt, hogy ő már 20 éve próbálkozik egy ilyen törvény létrehozásával, mióta férjét meggyilkolták egy terrortámadásban.
Az Otzma Jehudit pártot leszámítva, a koalíciós és ellenzéki csoportok azt mondták, hogy a terv ellenkezik a törvénnyel vagy az időzítéssel. Yoav Kisch (Likud) oktatási miniszter szerint a törvényt most nem fogadják el. A mai jelenetek feleslegesek” – mondta. "Károsítják a háborús erőfeszítéseket, és különösen a túszok családját, akik a legnehezebb óráikat élik. Most nem szabad a politikai érdekekkel foglalkozni."
Miki Zohar (Likud) kulturális és sportminiszter azt mondta, hogy bár mindig is a terroristák halálbüntetése mellett volt, de ez nem a megfelelő alkalom. "Csak a győzelemre és a túszok hazajuttatására kell koncentrálnunk" - mondta.
Ofir Katz (Likud), a koalíciós csoport elnöke megígérte, hogy a törvényjavaslatot nem viszik a Kneszet elé szavazásra.
"A túszok családjai fájdalmukat és egy egész nemzet fájdalmát kiáltják" - mondta Yair Lapid ellenzéki vezető, előző miniszterelnök (a képen). "A családoknak prédikáló koalíciós tagok tompaságának és szégyentelenségének nincs határa. Amit ma tett Almog Cohen, arra örökre emlékezni fogunk. Szégyellnie kellene magát."
