A Rheinmetall AG és más vezető védelmi vállalatok részvényei erősen estek, miután némi előrelépés jelei mutatkoztak az az USA által támogatott béketervben. A csökkenés mértéke 24% az októberi csúcshoz képest.
Az ukrajnai háború és az Egyesült Államok NATO-hozzáállása tartós változáshoz vezetett Európa védelmi magatartásában, amely még a konfliktus befejeződése esetén sem fog visszafordulni. Az amerikai elnök által kiszabott határidő lejárt, és nem érkezett Moszkvából előremutató válasz.
Miért marad erős az európai fegyverkezés akkor is, ha majd béke lesz?
Az európai önvédelmi intézkedések - amiket sokan még mindig „ukrajnai válság-költségként” értelmeznek - valójában egy átalakulóban lévő stratégiai rendszert jelentenek. A NATO 2035-ös költségvállalása, az Unió védelmi stratégiája, a közös programok és beruházások, a tagállami költségvetési pályák és megrendelések együttesen egy hosszú távú, fenntartható védelmi bázist jeleznek.
Piaci javulás nem várható azonnal. Friedrich Merz német kancellár azt mondta, hogy nem számít gyors áttörésre, és a közelmúltbeli esések visszahúzták az európai védelmi részvények viharos emelkedését, amely nagyjából akkor kezdődött, amikor Oroszország 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát.
A nyereséges szakasz idén is folytatódott, mivel az európai kormányok erősen ösztönözték a katonai kiadások növelését. A törekvéshez lendületet adott az USA sürgető politikája is, amely fokozott függetlenséget vár el a NATO európai tagjaitól.
A fokozott szuverenitás viszont sokkal többe kerül, mint amennyit a tagok eddig erre a célra szántak, gyakran vonakodva, és a kötelezettségeket kikerülve.
A folyamat visszafordíthatatlan
2025 júniusában a NATO tagállamai a hágai csúcsértekezleten megerősítették, hogy 2035-ig évente a nemzeti GDP 5 %-át fordítják védelemre és biztonsággal összefüggő kiadásokra. Az öt százalék nagyobb része az úgy nevezett „core defence”, azaz a közvetlen katonai kiadások, így maga a hadseregek szervezete és állománya, a fegyverzetek, lőszer, felszerelés, üzemeltetés, hírszerzési képességek (3,5%), továbbá a biztonsági jellegű kritikus infrastruktúrák, hálózatok, civil ellenállóképesség, és főként a védelmi ipari bázis erősítése (1,5%).
A kitűzött cél markánsan emeli az eddigi szintet, ami 2014 óta a 2%-os GDP-arányos költést jelentette, és amelyet sok ország éveken át nem is ért el. A feladatvállalás nem egy átmeneti válasz az ukrajnai háborúra, hanem teljes átalakulás Európa védelmi architektúrájában. Az új normarendszer 2035-ig fokozatosan épül fel, ami első látásra hosszú időnek tűnik, de az ambiciózus terveket tekintve gyorsan elröppen. Emiatt egy sor döntést a szokásosnál sokkal gyorsabban kell meghozni.
Példa erre Hollandia elhatározása a hazai védelmi ipar által gyártott cirkálórakéta kifejlesztéséről, amely az amerikai Tomahawk-hoz hasonló képességű lesz. A holland vállalatok koalíciójának terméke gyorsabb szállítást és alacsonyabb kiadásokat kínál, a kezdeményezés célja pedig a nemzeti elrettentés és a stratégiai autonómia megerősítése.
Az uniós szintű válasz (EDIS) már 2024 márciusában megcélozta a „védelemre kész” európai ipari bázis kialakítását, amely képes gyorsan reagálni akár a hibrid, akár a hagyományos fenyegetésekre. A stratégiában többek között szerepel a tagállami együttműködések ösztönzése a fegyveres eszközök teljes életciklusára, közös beszerzésekre és ipari programokra - annak érdekében, hogy csökkenjen a töredezettség és az eszközök szükségtelen megosztottsága, valamint nőjön a közös védekezési és válaszadási hatékonyság.
Az európai védelmi program már nem csak krízis-reakció, hanem hosszú távú ipar- és biztonságpolitikai terv
A politikai döntések strukturálisan emelik meg a keresletet, egy többéves-évtizedes skálán. A kérdés ma már nem az, hogy “lesz-e megrendelés?”, hanem sokkal inkább az, hogy mennyire masszív az ipari kapacitás, amely biztosítja az európai technológiai szuverenitást. Nem pénzhiánnyal kell számolni elsősorban, mert hosszú távú és garantált ipari beruházás- és kapacitásbővítés zajlik - állami szubvenciókkal.
Az uniós tagállamok védelmi kiadásai látványosan nőttek 2022 óta. Az EU-27 védelmi költségvetése 2021-ben 218 milliárd euró volt, ami 2024-re 343 milliárdra ugrott. Idén ez az összeg 392 milliárd euróra emelkedhet, jelezve, hogy a költekezés tartós.
Az uniós államok nem csak direkt költéseket terveznek, például fegyvervásárlást Amerikából, hanem közös beruházásokat, ipari kapacitásokat finanszíroznak, ami hosszú távon is fenntartható ipari struktúrát jelent. Vagyis már nem arról van szó, hogy „sürgősen fegyvereket veszünk Ukrajnának”, hanem hogy Európa önálló, fenntartható védelmi ipart és képességeket épít.
Németország „Zeitenwende” programja a legerősebb irány
A háború és az orosz fenyegetés hatására Berlin 2022 után komoly védelmi fordulatot vett. A korábban jellemző 1,3–1,4% GDP-arányú költés helyett 2024-ben elérte a 2 %-ot, és az új cél már sokkal ambiciózusabb. Az átmenetet várhatóan fokozatosan, több lépcsőben valósítják meg.
Németország - történelmi és gazdasági súlya miatt - kulcsszereplő lehet abban, hogy az európai védelmi ipari szektor fenntartható növekedési pályára álljon.
A „kvázi frontállamok”
Több kelet-közép-európai állam, különösen a volt szovjet blokkhoz közelebb fekvők kvázi frontállami státuszra rendezkednek be. Ezek az országok jelentősen túllépik a korábbi 2 %-os célokat, és a NATO új igényei felé mozdulnak el, gyakran kifejezetten a 4–5% közé tervezve. Ilyen például Lengyelország és Észtország.
Ezeknél a nemzeteknél a kapacitás-építés gyakran olyan mértékű, hogy nem csak hazai védelmi célt szolgál, hanem az egész blokk védelmének is juttat.
„Csendes” emelés: Nyugat- és Észak-Európa, kisebb országok
Több nyugat- és észak-európai ország is fokozza a védelmi kiadásait. A védelmi fordulat nem elszigetelt jelenség, hanem kontinentális trend, ami arra utal, hogy a védelmi boom nem csak papíron létezik. A közös beszerzési programok egyre jelentősebb ipari megrendeléseket generálnak.
Ugyanakkor a közös beszerzések nem garantálják, hogy minden európai ország hatékonyan költ. Továbbra is fennáll a fragmentáció, többszörös átfedés, a fölös kapacitások veszélye. Az uniós egyeztető programok ezért is fontosak. Számolni kell politikai, gazdasági vagy választási turbulenciákkal is, amelyek lassíthatják a folyamatot, de a 2035-ös cél egy teljesíthető elvárás.
Ha az orosz–ukrán harc egyszer lezárul, komoly esély van arra, hogy Európa — tanulva az elmúlt évek biztonsági tanulságaiból, nem tér vissza a „békeidős védelmi kiadásokhoz”, hanem marad a most kiépülő pályán. Ez azt jelenti: az európai védelmi ipar és a vele összekapcsolt biztonsági és katonai struktúra nem múló pánikhullám, hanem a jövő veszélyeit figyelembe vevő strukturális erő.