Yosi Cohen, a Moszad korábbi igazgatója szerint izraeli hírszerzési információ mentette meg Ausztráliát egy nagyszabású terrortámadástól, amely a Sydneyből induló Etihad-járatot célozta meg. Izrael a hasonló segítségnyújtásért kíméletesebb és megértőbb diplomáciát várna el a nyugati partnerektől.
„Több száz ember életét mentettük meg”
A volt hírszerzési vezető egy New York-i konferencián beszélt arról, hogy az izraeli szolgálatok időben juttattak el kulcsfontosságú információt az ausztrál partnerekhez egy készülő pokolgépes merényletről a Sydney–Abu Dhabi járaton. „Ha nem lépünk, több száz ember halt volna meg” – mondta Cohen, hozzátéve, hogy a Moszad rendszeresen oszt meg életmentő hírszerzést más országokkal, „még azokkal is, akik később politikailag hátat fordítanak Izraelnek”.
Az esetről kevés nyilvános adat áll rendelkezésre. A nyílt forrású hírszerzési közlések szerint a kísérlet 2017 július 15-én történt, amikor az ISIS-hez kapcsolható egyik ausztráliai sejt egy húsdarálóba rejtett bombát próbált feladni az utasszállító rakterébe. A gép az emirátusi Etihad légitársaság zsúfolt járata volt, és ha a merénylet sikeres, az 400 ember halálát okozta volna.
Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök közlése szerint a felderítést a Moszad híres különleges egysége, a 8200 egysége végezte el.
A rendelkezésre álló adatok szerint a bomba alkatrészeit egy török légifuvarozó vitte át Ausztráliába Törökországból, majd összeszerelték és megpróbálták felvinni a járatra. A leleplezést követő razziákban öt ingatlanra csaptak le Sydneyben, és négy férfit letartóztattak. A razzia során megtalálták egy hidrogén-szulfidos bomba terveit és alkatrészeit, amellyel a terroristák Sydney tömegközlekedési hálózatát akarták célba venni.
„Ha megmentjük az életeteket, ne szavazzatok ellenünk” - mondta
Bár Ausztrália is tagja a hírszerzési „elitklubnak”, az Öt Szemnek (Five Eyes) – az Egyesült Államokkal, Nagy-Britanniával, Kanadával és Új-Zélanddal, de ez nem jelenti azt, hogy minden fenyegetést ők fednek fel elsőként. A hálózat elsősorban technikai és jelhírszerzési (SIGINT) információkat oszt meg, míg a konkrét, emberi forrásokra épülő tippeket gyakran külső partnerek, így például Izrael szolgáltatják.
A Moszad ebben az esetben olyan humán forrásból kapott adatot, amely a Five Eyes számára elérhetetlen volt – innen ered az „izraeli füles”. A szövetség és Izrael között egyébként szoros, de nem hivatalos kapcsolat működik, főként az amerikai hírszerzésen keresztül, alkalmi információcserékkel. A kapcsolattartás Donald Trump elnöksége óta nem zökkenőmentes.
Cohen mostani üzenete nem csak az egykori esetet idézte fel, hanem tágabb diplomáciai kritikát is hordozott. Szerinte miközben Izrael rendszeresen oszt meg életmentő információkat, a nyugati kormányok egy része politikailag egyre ellenségesebb álláspontot vesz fel, különösen gázai háború megítélése és a palesztin államiság kérdéseiben.
„Nem várunk hálát, csak tisztességes bánásmódot” – fogalmazott a volt Moszad-igazgató, akit állítólag Netanjahu miniszterelnök az utódjának szemelt ki - és ő nem is zárkózik el teljesen a gondolattól. Szavai érzékeny időszakban hangzottak el, mivel a palesztin állam elismerése komoly diplomáciai feszültséget okozott Jeruzsálem és Canberra között. Az izraeli kormány ezt „rossz időzítésű és morálisan téves döntésnek” nevezte.
Cohen szerint az ellentmondás hosszú távon alááshatja a bizalmat Izrael és partnerei között. A „kíméletesebb diplomácia” kifejezés Izrael burkolt üzenete arról, hogy aki profitál az izraeli hírszerzésből, az politikailag is tartsa szem előtt Jeruzsálem érdekeit. Elemzők szerint ez egyfajta „soft power” figyelmeztetés – nem zsarolás, de egyértelmű politikai üzenet.
A 1970-es évek végén Moszad és más izraeli hírszerző szervek kulcsszerepet játszottak abban, hogy az USA információkhoz jusson a Szovjetunió interkontinentális ballisztikus rakétaprogramjáról és egyéb nukleáris fenyegetésekről. A gázai háború során Izrael kulcsszerepet játszott abban, hogy a terepen dolgozó saját emberi forrásaira (humint) támaszkodva nyomozzanak amerikai túszok kiszabadítása ügyében. A kapcsolat kölcsönös volt, mivel az Egyesült Államok is megosztott minden információt Izraellel.
Az izraeli hírszerzés az elmúlt években több nyugati országban is segített merényletek megelőzésében. 2023-ban a Moszad közreműködésével Görögországban tartóztattak le Iránhoz köthető sejteket. 2024-ben Németországban és Csehországban előztek meg támadásokat, most pedig Ausztrália került a figyelem középpontjába.
Izrael mindezt a „világ biztonságához való hozzájárulásként” kezeli, ugyanakkor egyre gyakrabban kéri számon, hogy a nyugati politikai döntések miért nem tükrözik ezt a partnerséget.
Cohen szavai mögött egy mélyebb izraeli frusztráció húzódik: a kormány szerint a Nyugat használja Izrael hírszerzését, de közben elítéli a háborús lépéseit és morális ítéletet mond a Gázában zajló hadműveletek felett. A jeruzsálemi vezetés több alkalommal is jelezte, hogy a jövőben mérlegelni fogja, milyen mértékben oszt meg információt azokkal az országokkal, amelyek „politikai kárt” okoznak Izraelnek.
Nyugati diplomaták viszont óvatosan reagálnak: szerintük a hírszerzési együttműködés nem politikai ajándék, hanem kölcsönös biztonsági érdek, amit nem szabad összekeverni a külpolitikai vitákkal.
Kínai árnyék a szövetség fölött
Időközben az Öt Szem három tagja: az Egyesült Királyság, Ausztrália, Kanada elismerte a palesztin államot, míg Új-Zéland jegeli a döntést, de bizonyos feltételekkel nyitott rá. Ugyanakkor a csoport legerősebb tagja, az USA határozottan kitart a kétállami elutasítás mellett. Ez a megoszlás bizonyára nem fogja szétvetni a munkamegosztást, de erősen negatív hatással van az Izraellel fennálló kapcsolatokra, és érintheti a titkosszolgálati együttműködést is.
Nem véletlen, hogy a hírszerzési feszültségek és a politikai bizalmi válságok időről időre a kulturális térben is megjelennek: a Netflixen futó Pine Gap című sorozat például nem teljesen az alkotók fantáziájából született. A sztori érzékletesen mutat rá azokra a rejtett törésvonalakra, amelyek az amerikai és ausztrál partnerek között a valóságban is léteznek – különösen, ha a hírszerzés és a politika határai elmosódnak.
Ausztrália kényes egyensúlyt tart fenn. Miközben exportjának közel harmada Kínába irányul és a kínai tőke betelepülése rohamos, biztonságpolitikai tekintetben továbbra is az Egyesült Államokra és a Five Eyes–AUKUS-szövetségre támaszkodik. Ez a kettős függés sebezhetővé teszi, mert ha Canberra diplomáciailag Izrael felé mozdul, Peking könnyen reagálhat gazdasági vagy logisztikai nyomásgyakorlással, és ez a hírszerzési együttműködést is érintheti.
A Cohen-féle megjegyzés tehát egyszerre figyelmeztetés és önigazolás. Egyrészt azt üzeni, hogy Izrael globális biztonsági tényező, amelynek segítsége nélkül sok nyugati ország sebezhetőbb lenne. Másrészt viszont azt is jelzi, hogy Jeruzsálem egyre nehezebben viseli a „biztonsági partner, de politikai pária” szerepét.
A kérdés most az, hogy a nyugati kormányok – köztük Ausztrália – veszik-e a jelzést, vagy úgy érzik, hogy a hírszerzési együttműködés nem diplomáciai alku tárgya.