Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Fej fej mellett Janša és kihívója, Golob, akinek nemrég alakult mozgalma „kilőtt” a kampányhajrában

Access to the comments Kommentek
Írta: Németh Árpád
Janez Janša kormányfő, és kihívója, Robert Golob
Janez Janša kormányfő, és kihívója, Robert Golob   -   Szerzői jogok  Forrás: AP és AFP

Ha most tartanák a választásokat, bizonyára kormányváltás következne be Szlovéniában. A csupán tavaly alapított kis ökopárt népszerűsége annyira megnőtt az év eleje óta – amikor Robert Golobot választották elnöknek, aki Szabadság Mozgalomra keresztelte át tömörülése elnevezését –, hogy egyes felmérések szerint utolérte, sőt le is körözte a Janez Janša vezette Szlovén Szociáldemokrata Pártot. Potenciális koalíciós partnereivel akár 55 helyett szerezhetne 90 tagú törvényhozásban. Az ellenzék azonban nem indul egységesen, és nem állított közös listát. A választások kimenetele korántsem tekinthető eldöntöttnek, mert az eltelt hónapokban növekedett a bizonytalanok száma is.

A megkérdezettek kevesebb mint egyharmada, 30,8 százaléka támogatja a Janša-kormányt egy, az alig három héttel az április 24-re kiírt szlovén parlamenti választások előtt készített felmérés szerint. Hozzájuk képest csaknem kétszer annyian, a válaszadók 59,2 százaléka alkalmatlannak tartja a vezetést, és kormányváltást tart szükségesnek a szlovén Mediana közvélemény-kutatása szerint, amint a Pop TV megbízásából készítettek.

Ugyanez a kutatás szerint fej fej mellett áll a Janša vezette kormánypárt, a Szlovén Demokrata Párt, az SDS és a csupán egy éve alapított zöld tömörülés, amely az év elején Robert Golob elnökké választása után Szabadság Mozgalomra változtatta az elnevezését.

Az igazsághoz tartozik, hogy a szlovéniai választások előtt készült felmérések eltérő eredményeket mutatnak, és általában tükrözik a megrendelő politikai hovatartozását.

Egy azonban vitathatatlan: a Szabadság Mozgalom támogatottsága január óta kilőtt, és három hónap alatt felzárkózott a kormánypárt mellé, amint azt a Politico grafikonja is híven illusztrálja.

Négy éve, 2018-ban Janša sorrendben harmadszor nyert a szavazatok csaknem negyedével; akkor a második helyet a Zelenszkijhez hasonlítható, a politikai szatíra mestere Marjan Šarec Listája szerezte meg. Egyelőre kérdéses, hogy az idén sikerül-e átlépnie a 4 százalékos választási küszöböt.

Ezúttal is – mint négy éve – a Tanja Fajon vezette, „szlovén” jelző nélküli Szociáldemokrata Párt áll a közvélemény-kutatások szerint a harmadik helyen, sőt korábbi eredményéhez képest valamelyest erősödött.

A választási küszöb átlépésére számíthat a Baloldal a szavazatok 7,2 és a kereszténydemokrata Új Szlovénia 5 százalékkal.

A választók csaknem 18 százaléka még mindig bizonytalan, és nem tudja, kire voksolna a választáson, amelyen 17 pártlista verseng a szlovén parlament 90 képviselői helyéért.

Szembetűnő, hogy az ellenzék nem összefogásban lép fel, amely biztosítaná a kormányváltást.

A szlovén választások az Európai Unió jövőjét is befolyásolják

Szlovénia és vezetői ritkán kerülnek a külföldi újságok címoldalára – emlékeztetett a minap Peter Verovšek a Social Europe-ban megjelent véleménycikkében.

Március 15. azonban kivételes nap volt: az újságírók Európa- és világszerte beszámoltak a szlovén miniszterelnök látogatásáról Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknél. Janša cseh és lengyel kollégája, Petr Fiala, illetve Mateusz Morawiecki és a tényleges lengyel vezető, Jarosław Kaczyński társaságában utazott Kijevbe. A szolidaritás feltűnő – és feltűnően kockázatos – megnyilvánulásával hívták fel magukra a világ figyelmét.

Jóllehet Szlovákia (amellyel Szlovéniát gyakran összetévesztik) és Magyarország képviselője nem volt jelen, az üzenet egyértelmű volt: a közép-európai visegrádi csoport tagjai – amelyhez Szlovénia ugyan nem tartozik, de amelyhez Janša egyre inkább kötődik – az Európai Unió nevében biztosították támogatásukról Ukrajnát. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy látogatáshoz nem volt európai felhatalmazásuk. A Brüsszellel régóta vívott csatározásaik miatt aligha lehetett az ad hoc küldöttségre úgy tekinteni, mint amely az uniót képviseli.

Janšát sokan ostorozták odahaza, Szlovéniában azok után, hogy a soros uniós elnökség idején, tavaly „megálmodottnak” minősítette azokat az európai értékeket, amelyekért Zelenszkij küzd. Ráadásul magyar szövetségese, Orbán Viktor példáját követve a közelmúltig Janša kedvenc médiuma, a magyar miniszterelnökkel kapcsolatban álló személyek által finanszírozott Nova24TV az orosz propagandát szajkózta. Azt állította, hogy Zelenszkij Moszkva bérence, aki az ukrán népet szándékozza „átverni”. Talán ez magyarázata, hogy Zelenszkij a Twitteren soha nem említette név szerint Janšát.

A külföldön kapott figyelem dacára Janša kijevi útja elsősorban a hazai választókat szólította meg. Hiszen április 24-én választások lesznek Szlovéniában, és államférfiként történő szerepeltetése bizonyára előnyére vált volna. A regnáló kormányfő győzelme ugyanis egyáltalán nem vehető biztosa azok után sem, hogy a két éven át tartó járványügyi korlátozások után az élet fokozatos normalizálódására hivatkozhat.

Makrogazdasági szempontból ugyanazok a tényezők befolyásolják a szlovénok hétköznapjait, mint a világ többi részén. A járvány okozta ellátási gondok és az elszabaduló infláció politikailag kockázatos áremelkedéseket váltottak ki. A kormány – Magyarországhoz hasonlóan – nemrégiben újra jegelte a benzin és a gázolaj árát. Hosszú sorok kígyóznak azoknál a töltőállomásoknál, ahol még mindig a régi áron kapható az üzemanyag.

Az állami költségvetést megviselték a járvány leküzdésére fordított tetemes kiadások. Ez megnehezítette a tárgyalásokat a magasabb béreket követelő szakszervezetekkel, amelyek elvárásait a növekvő infláció csak fokozta. Az elképzelhetetlenül nehéz munkakörülmények között két éven át túlórázó orvosok egy rövid sztrájk után béremelést kaptak. Ez hasonló követelésekre ösztönözte a tanárokat, akiket szintén megviselt a járvány időszaka.

Janša közben a különböző civil társadalmi mozgalmak ellenállásával is szembesül. Az oltástagadók és a korlátozások ellen tüntetők némi lendületet vesztettek, mivel az omikron-hullám, legalábbis átmenetileg lecsengett. A hagyományos pénteki tüntetések azonban – amelyeken az állami intézmények függetlensége ellen irányuló, a Janša által vezetett támadások ellen tiltakoznak – változatlan hevességgel folytatódnak.

A kormányfő ugyanis változatlanul ostromolja a közszolgálati médium, a szlovén rádió és televízió szabadságát, és továbbra is kiéheztetéssel próbálja megbénítani a szlovén hírügynökséget, az STA-t. Eközben a médiában – Magyarországhoz hasonlóan – egyre több szolgáltató kerül szövetségesei birtokába vagy befolyása alá.

Ennek fényében Janša ukrajnai látogatása, noha üdvözlendő, a figyelmet szolgálta elterelni a hazai gondokról.

Fordulat az illiberális demokrácia felé

A szlovéniai választásoknak általában nincs nagy jelentősége a kívülállók számára, tekintettel Szlovénia méretére és gazdasági vagy geopolitikai súlyának hiányára. Ezúttal azonban Európa többi részének számos oka van arra, hogy foglalkozzon a nemsokára hivatalba lépő kormánnyal, mivel eldőlhet, hogy Janša képes lesz-e megszilárdítani Szlovénia fordulatát az „autokratikus legalizmus” magyar és lengyel példája felé. Elmélyül ugyanis a szakadék a hagyományos értelemben vett nyugat-európai liberális demokrácia, illetve az Orbán és Kaczyński által létrehozott, és alkalmazott egyre inkább „illiberális” modell között, amelyet a „területiség, a nemzeti politika, a végrehajtó hatalom iránti tisztelet, másrészt egy szövetséggel vagy a nemzetközi joggal szembeni ellenállás” határoz meg.

Szlovéniát sokáig a posztkommunista átmenet példaképének tekintették, mivel gyorsan, ráadásul sikeresen alkalmazta saját gyakorlatában a Nyugat politikai és gazdasági felépítését. Janša azonban a liberalizmus, a szekularizmus, az LMBT+ jogok, a kozmopolitizmus és a nemek közötti egyenlőség tekintetében a Kelet felé fordította vissza az országot abban a folyamatban, amit a „mai Kelet-Európa szélesebb körű nacionalista és populista hullámaként” jellemeznek. A Fidesz magyarországi forgatókönyvét követve igyekezett politikailag megbéklyózni az igazságszolgáltatást, párthű embereket juttatott a hatalmi pozíciókba, megtámadta a számvevőszéket, és állami megrendelésekkel kényezteti a rendszerhez hű üzletembereket.

Janša szinte mindenben csatlakozott illiberális társaihoz, és eközben meghiúsította az EU azon kísérleteit, hogy érvényt szerezzen a jogállamiság és demokrácia normáinak. Miniszterelnökként fél éve visszautasította, hogy találkozzon az Európai Parlament megfigyelőcsoportjával.

A testület ezek után elítélte a szlovén kormánynak „a közintézményekre és a médiára gyakorolt nyomását, beleértve a lejárató kampányokat, a rágalmakat, a büntetőeljárásokat, valamint a nyilvánosság kizárását célzó stratégiai pereket”, valamint azt, hogy Janša magáévá tette a „rendeletekkel való uralkodás gyakorlatát”. Janša Sophie in 't Veld, a megfigyelőcsoport vezetője elleni támadásai – amelyek Mark Rutte holland miniszterelnökkel való összetűzéshez vezettek – fokozták a konfrontálódást az EU-val, amelynek támogatása korábban konszenzusos álláspontja volt az összes nagyobb szlovén politikai pártnak.

Janša kísérleteit, hogy Szlovéniát átkormányozza a visegrádi országok illiberális táborába, mindazonáltal hátráltatta, hogy kisebbségi kormányt vezetett. Következésképpen az EU megfigyelőcsoportjának jelentése szerint „a szlovén közintézmények összességében jól működnek”.

Amennyiben azonban Janša és jobboldali szövetségesei megnyernék a következő választásokat, aligha kétséges: az autokratikus jogrendet belátható időn belül megszilárdítanák azáltal, hogy „igyekeznének megszüntetni a végrehajtó hatalom ellenőrzését, korlátoznák a hatalommal szembeni kihívásokat, és aláásnák a demokratikus állam létfontosságú elszámoltathatósági intézményeit”. Noha nem valószínű, hogy Janša hívei alkotmányos többséget szereznek, a magyarországi és lengyelországi illiberális demokrácia története azt sugallja, hogy ezek a rezsimek az egymást követő ciklusokban megszilárdították a hatalmukat az állami intézmények elfoglalásával.

A szlovéniai választásoknak tehát nagy a tétje egész Európa számára.

Van esélye az ellenzéknek? A jelenlegi közvélemény-kutatások szerint igen. Az együttműködésre tett ígéretek ellenére azonban a liberális balközép megosztott. A civakodó pártok közös szavazóbázisukat morzsolják fel.

Az elmúlt négy választási ciklusban mindig egy politikai kívülálló, a kampány során alakított pártot vezető politikus nyert elegendő szavazatot ahhoz, hogy a Janša ellenzékét koalícióba tömörítse. Ezúttal a jelek szerint ezt a szerepet Robert Golob és az új Gibanje Svoboda (Szabadság Mozgalom) fogja betölteni.

Robert Golob: vajon egy sikeres cégvezető képes egy ország irányítására?

Golob az egyetlen, akinek minden adottsága és karizmája megvan ahhoz, hogy szembeszálljon a Szlovénia jobbközép urával és annak terveivel, hogy Szlovéniát Magyarország felé sodorja – írta még februárban az Osservatorio balcani.

A villamosmérnök végzettségű Robert Golob nem jegyzetel, és nincs szüksége emlékeztetőre ahhoz, hogy eszébe vésse a fontos tennivalókat. Karizmatikus személyiségnek tartják, aki tudja, hogyan őrizheti meg a tekintélyét, kiváló munkatársakra tesz szert, ugyanakkor arrogáns, és a türelem nem igazán jellemvonása.

Az olasz határ melletti, a két ország között megosztott Gorica/Gorizia közelében levő Šempeterben született Golobot áthatja a régióra jellemző lokálpatriotizmus. Hosszú ideig volt a térség elnöke, és az európai térségi együttműködési csoportot is vezette, amely a határokon átnyúló együttműködést segíti elő. A goricaiak többségéhez hasonlóan ő sem titkolja mélységes antifasizmusát, ökológiai, sőt neoliberális beütéssel. Politikáját úgy jellemezte: „egy kicsit balra, egy kicsit jobbra”.

Nyilvánvaló szándéka, hogy a jobbközép irányultságú választókörzetekben is szavazatokat szerezzen, mindenekelőtt azok között a választók között, akik megelégelték a szlovéniai politikai erők között zajló állandó „polgárháborút”. Ezt már korábban mások is megpróbálták, ingadozó sikerrel. Egészen biztosan támogatókat fog találni a liberális demokrácia elárvult szárnyában, amely minden választáson új vezetőt keres, akire támaszkodhat.

Jure Makovec/AFP
A Szabadság Mozgalom választási nagygyűlése március 19-én, Robert Golob jobbján Urška Klakočar Zupančič, alelnökJure Makovec/AFP

Golob csak január 26-án vette át egy kis, parlamenten kívüli ökopárt irányítását, amely azonnal nevet változtatott, és Szabadság Mozgalom, Gibanje Svoboda elnevezéssel indul a választásokon. A szabadság, szlovénül svoboda, utolsó, igent jelentő kiemelt szótagja, a da ösztönző mozgósítás a választások előtt.

Robert Golob korábban a karbonmentes áramszolgáltató, a GEN-I vezetője volt, és azután tért vissza a politikába, hogy nem hosszabbították meg a megbízatását. Janez Drnovšek kormányában már volt államtitkár, később pedig a szerbiai születésű Zoran Janković ljubljanai polgármester pártjának alelnöke is. Az 55 éves Golob egy menedzser, aki sosem kerülte a politikát. Sikerei közé tartozik egy olyan vállalat irányítása, amely sok pénzt termelt, miközben lehetővé tette, hogy a szlovénok ellenőrzött áram- és gázszámlákat kapjanak. Közeli ismerősei azt mondják: mindezt abból a mély meggyőződésből tette, hogy valamit visszaadjon a közösségnek, de egyfajta önelégültségből is. Szlovén viszonylatban nagyon tehetős lett, de rendre adózott, és sosem próbált kibújni a kötelezettségei alól.

A jobbközép célkeresztjébe vette Golobot, kivált vetélytársa, Janša, aki a vezetéknevére (a golob magyarul galambot jelent) utaló sértő megjegyzéseket osztott meg.

„Galambok lepik el a helyi szeméttelepet, gyerekek és gazdag járókelők etetik őket a parkokban. Ezért a galambok azt hiszik, hogy az ég is az övék. Amíg meg nem érkezik a sólyom” – gúnyolódott például a kormányfő a Twitteren.

A balközépet az aggasztja, hogy az új mozgalom tőlük vonja el a szavazókat. Nagy általánosságban azonban a baloldalon sokan örülnek annak, hogy Golob lesz Janša kihívója.

Golob azt sem rejti véka alá, hogy a Janša-kormány által leváltott tisztségviselők egyike-másika visszakerül a hatalomba. Alelnökének a pártban például Urška Klakočar Zupančičot, a ljubljanai bíróság volt bíráját nevezte ki, akit azok után üldöztek el, hogy kritizálta a kormányfőt.

Elemzők szerint, ha Golob karizmájának köszönhetően megnyeri az április 24-i választásokat, nem lesz gondja szövetségeseket találni kormánya megalakításához. A kihívást inkább egy újabb, zabolátlan balközép kormányt irányítása, és az jelent, hogy az ország megkedvelje a perifériáról érkező különcöt.

Nem utolsósorban Golobnak is rá kell döbbennie, hogy egy ország irányítása merőben különbözik a vállalatvezetéstől, ahol a főnök „Ugorj!” parancsára a beosztottak alázatosan megkérdezik: „Milyen magasra?” Ez utóbbiak lelkesen megtapsolták, amikor cége sikereiről beszélt, és azt is közölte, a nyerő modellt szándékozza alkalmazni az országban is.

Eddig remekül irányította a „rendszereket”, a jelek szerint azonban a világról alkotott elképzelése olyan „közösségekből” áll, amelyek fenntartás nélkül követik az utasításokat. De vajon hogyan fog boldogulni, amikor találkozik a polgárok igényeivel, és el kell fogadnia a társadalom pluralizmusát? Néhányan már mérlegelik, hogy Golob képes lesz-e főnökből vezetővé válni, és kezelni a nézeteltéréseket meg a konfliktusokat.

Janez Janša: a kampányban az orra alá dörgölték Orbánnal kialakított kapcsolatát

A harmadik kormányfői mandátumát töltő, a kihívójánál 8 évvel idősebb, most 63 éves Janez Janšát a jugoszláv rendszerváltás előtt disszidensként zárták börtönbe. Huszonöt évvel később, a már független Szlovénia miniszterelnökeként kenőpénz elfogadásáért került a rácsok mögé. Szenvedélyesen gyűlöli az őt bíráló újságírókat, magyar segítséggel hozzá hű, „alternatív világnézetet” felkínáló médiabirodalmat épít.

„Köszönjük, hogy megvédte Európát!” – így hálálkodott Janša a magyar miniszterelnöknek, aki 2018-ban pártja kongresszusának díszvendége volt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy barátja újbóli hatalomra kerülésének az útját egyengesse. Sikerrel.

Janšát harmadik kormányfői megbízatásának elnyerése óta Európa új Orbánjának nevezik, aki híven tükrözi magyar kollégájának szélsőséges politikáját.

A legutóbbi választások óta a magyar „befektetők” öntötték a pénzt a szlovén kormánypárthoz hű médiavállalkozásokba, egy tényfeltáró cikk szerint azonban az alacsony nézettségű televízió és a hasonlóan gyatra látogatottságú portálja, valamint egy hetilap kiadója csak azt a célt szolgálta, hogy rajtuk keresztül jusson el a becslések szerint 12 millió euró az eltelt négy évben Janša pártjának és választási kampányának finanszírozására. A beruházásokat semmilyen gazdasági érdek nem indokolja, kivéve, hogy a politikai pártokról szóló szlovén törvény értelmében – Magyarországhoz hasonlóan – sem a pártok, sem kampányaik nem finanszírozhatók külföldről. Kellett tehát közvetítő, aki révén a tiltás megkerülhető. A szlovéniai pénzügyi injekciókkal egyébként Orbán Viktor miniszterelnök megerősítette befolyását és szoros politikai szövetségét az SDS és a magyar kormánypárt, a Fidesz között.

Janša hatalomra kerülését vagy hatalmon maradását tehát áttételesen részben a szegényebb magyar adófizetők finanszírozzák. Az egy főre eső tavalyi magyar GDP ugyanis a Világbank adatai szerint 16,7 ezer dollár volt szemben a szlovén csaknem 26 ezer dollárral.

Ő eközben vasmarokkal irányítja az SDS-t csaknem három évtizede. Szlovén elemzők szerint Janšának és a pártjának sok a közös vonása az egykori jugoszláv állampárttal. A vezért és az ideológiát a tagoknak fenntartás nélkül kell követniük. Janša a párton belüli kritikát nem tűri, a szövetségeseknek időről időre bizonyítaniuk kell hűségüket.

A magyar miniszterelnök mellett egyébként Magyarországot is gyakran nevezték meg a választási kampány finisében. Február elején több szlovéniai városban kongatták meg a vészharangot, hogy Orbán köreihez közel állók kezébe kerülhet egy patinás szállodalánc.

„Kiárusítják az országot” – tiltakoztak a magyar piros-fehér-zölddel azok után, hogy a helyi lapok szerint a Janša-kormány egyenesen Orbán bizalmasainak a kezére játssza a Száva-csoportot, amelynek termálfürdői és luxuskempingjei mellett előkelő szállodái vannak az Adrián. Ezekben évente összesen hatszázezer vendéget szállásolnak el. A névleges magyar vevő, és az üzletet finanszírozó magyar alapkezelő egyaránt az Orbán családhoz, egészen pontosan a miniszterelnök vejéhez, Tiborcz Istvánhoz köthető – írták a szlovén lapok.

A szlovén ellenzék nem egyesült, és nem állított közös listát

A szlovéniai választások kimenetelét azonban nem a Magyarországhoz köthető kapcsolatok fogják eldönteni. Sokkal fontosabb lett volna az ellenzéki együttműködés, és a közös lista állítása, ez azonban Szlovéniában elmaradt.

Ennek ellenére a Robert Golob vezette Szabadság Mozgalom a baloldali Alkotmányos Ív Koalíciójába, a KUL-ba tömörülő négy párttal együtt magabiztos fölényben 55 mandátumot szerezhetne a szlovén parlamentben – ez derült ki az éppen egy hónappal a választások előtt készül felmérésből, amelyet a Necenzurirano is idézett.

Az 1050 fős reprezentatív közvélemény-kutatás szerint, amely gyakorlatilag megfelelt a hivatalos voksolásnak, a válaszadók csaknem 21 százaléka az újonnan megalakult Szabadság Mozgalomra, szorosan mögötte, 19,5 százalékkal pedig Janša Szlovén Demokrata Pártját támogatta. Őket követi a KUL, amely összesen 30 képviselői helyre számíthat.

A Ninamedia idei hatodik felméréséből kiszűrhető, hogy a két legnagyobb párt támogatottsága nagyjából stabilizálódott az elmúlt hónapban, és a köztük lévő elenyésző különbségben nem következett be nagy változás.

A Janša-féle SDS népszerűsége az egy hónapos intenzív reklámkampány és az ukrajnai háború után sem éri el a 20 százalékot. Ez messze elmarad a 2018-as választások meggyőző, de relatív győzelmétől, ami után mégsem sikerült az azonnali kormányalakítás. Az összes párt közül egyébként az SDS-nek van a legkisebb támogatottsága a városokban.

Ugyanakkor a KUL-tömb legerősebb pártja, a jelző nélküli szociáldemokraták a 60 év felettiek körében a legnépszerűbb, ami arra utal, hogy a fiatal nemzedék nem lelkesedik a legrégebbi hagyományokkal rendelkező szlovén politikai tömörülés iránt.

A közvélemény-kutatások elemzése arra utal, hogy a politikai viszonyok még korántsem tekinthető sziklaszilárdnak, így az utolsó pillanatig változhatnak. Ugyanakkor például február első felében a megkérdezettek kevesebb mint 12 százaléka volt bizonytalan – mára csaknem egyötöde.

Elhamarkodott lenne győztes hirdetni, jóllehet a választásokig már nem sok maradt hátra.