Az Euronews többé nem érhető el Internet Explorer-rel, ez a böngésző ugyanis nem támogatja a legújabb technikai fejlesztéseket. Arra kérjük, használjon más keresőt, mint amilyen az Edge, Safari, Google Chrome vagy Mozilla Firefox.
rendkívüli hír

Tízezrek tűntek el nyom nélkül Spanyolországban

Tízezrek tűntek el nyom nélkül Spanyolországban
Euronews logo
Betűméret Aa Aa

Több mint százezer ember tűnt el a Franco-diktatúra idején, vagyis 1939 és 1975 között Spanyolországban. Carmen Heras egyike azoknak, akik nem adták fel: évtizedeken át kereste, és mint oly sokan, ő is egy tömegsírban találta meg eltűnt rokonát.

Azt meséli az Euronews riporterének, Carlos Marlascának, hogy édesanyja unokatestvére egy szocialista ifjúsági szervezet tagja volt, pár nappal azután tartóztatták le, hogy lázadást szervezett társaival Soria tartományban. Az Almazán börtönbe került, ahonnan egy bajtársával együtt átvitték őt egy másik börtönbe, és ott ki is végezték - 26 éves volt. Ez minden, amit tud.

A spanyol igazságügyi minisztérium becslése szerint a több mint százezer eltűntnek legfeljebb a negyede kerülhet elő. Habár már több tömegsírt feltártak, még sok ilyen lehet a föld alatt, nem valószínű, hogy mindet megtalálják. A megállíthatatlan pusztuláson kívül az is határt szab ennek, hogy nincs elég pénz a kutatásra, pedig ez törvényben előírt kötelességük az illetékes állami szerveknek.

Úgyhogy civil szervezetek is beszállnak ebbe a munkába. A nemzetközi szinten elismert "Emlékezet és Méltóság" nevű egyesület volt az, amely értesítette Carment mondván, hogy valószínűleg megtalálták édesanyja unokatestvérének, Adolfónak a földi maradványait.

A szervezet elnöke, Ivan Aparicio azt meséli, hogy akik őket megkeresik, általában tudják, hogy van eltűnt vagy meggyilkolt rokonuk. Ennek alapján kezdődik a kutatás, amelyben sokan vesznek részt, és rendszerint évekig tart. Át kell böngészni archív dokumentumokat, be kell szerezni rengeteg engedélyt. Aztán el kell utazni az adott városba, beszélni kell a helyiekkel, meg kell próbálni beazonosítani a sírhelyet, és fel is kell tárni azt.

Carmen most arra vár, hogy a DNS-vizsgálat igazolja, valóban Adolfót temették-e annak a két sírnak az egyikébe, amelyekből összesen négy férfi holtteste került elő. Ezeket a sírokat már azután tárták fel, hogy a spanyol kormány bejelentette, átviteti Franco tábornok földi maradványait az Elesettek Völgyéből egy köztemetőbe, a családi sírboltba.

Az Elesettek Völgye egy monumentális emlékmű Madrid közelében, amelyet Franco tábornok építtetett jórészt hadifoglyokkal, bebörtönzött köztársaságiakkal és köztörvényes elítéltekkel 1940 és 1958 között. Azoknak a katonáknak akart emléket állítani, akik az ő oldalán harcoltak, és elestek a polgárháborúban. Katonák ezreit temették ott újra a családok akarata ellenére. A hegy belsejében megépített hatalmas - a római Szent Pétek székesegyháznál is nagyobb - bazilika sírboltjába temették a spanyol szélsőjobb legfőbb ideológusát, a falangista párt alapítóját, José Antonio Primo de Riverát, majd Franco tábornokot is.

Carmen azt mondja, egyfelől felvillanyozza, hogy talán megtalálta a rokonát, akit immár tisztelettel eltemethet, másrészről viszont szomorú és dühös tudva, hogy még nagyon sok azonosítatlan holttestet rejt a föld szerte Spanyolországban.

A családok és a civil szervezetek folytatják a kutatást, keresik azok nyomait, akiket elhurcoltak és meggyilkoltak, vagy bíróság elé állítottak és kivégeztek a polgárháborúban, majd Franco tábornok fasiszta diktatúrája idején. Nemcsak azért fontos ez, hogy az áldozatok földi maradványa méltó nyughelyre kerülhessen, hanem azért is, hogy az igazságtalan bírósági ítéletek alapján kivégzetteket rehabilitálni lehessen.