Az új-zélandiak úgy döntöttek, hogy maradnak a már jól megszokott nemzeti lobogójuknál. Íme az euronews kis zászlókatalógusa a népszavazás alkalmából.
Az új-zélandiak úgy döntöttek, hogy maradnak a már jól megszokott nemzeti lobogójuknál. Íme az euronews kis zászlókatalógusa a népszavazás alkalmából.
Mennyi mindent tud a zászlókról? Tesztelje tudását a cikk elolvasása előtt!
Miről és miért szavaztak Új-Zélandon?
Az új-zélandiak két lépcsőben döntöttek nemzeti lobogójuk sorsáról. Felmerül a kérdés, mi volt a baj az előzővel? Egyrészt azért kritizálták sokan, mert hasonlít az ausztrálra, másrészt korszerűtlennek is tartották, mivel rajta van a brit uniós zászló (a bal felső sarokban), és az ország már jó ideje nem brit gyarmat. Az első lépésben arról voksolhattak, hogy melyik zászlótervezet legyen a mostani kihívója. A másodikban körben (ami március 24-én zárult le) pedig arról kérdezték meg a lakosságot, hogy leváltanák-e vele a régit. (Jelen állás szerint nem.)
A nemzeti lobogó lecserélése nem is annyira ritka jelenség, mint elsőre gondolnánk. Viszont Új-Zéland lehet(ett volna) az első olyan ország, ahol erről népszavazás dönt.
Mennyire bevett szokás a zászlóváltás?
Malawi függetlenségének 1964-es kikiáltása után egy fekete-piros-zöld színkombinációjú, egy (félig látszó) felkelő nappal díszített zászlót használt. 2010-ben aztán az afrikai ország elnöke, Bingu wa Mutharika úgy gondolta, hogy eljött az ideje a teljes nap ábrázolásnak, és eszerint átalakította a nemzeti jelképet. A ország lakossága azoban nem volt vele egy véleményen, így nem csoda, hogy az elnök halála után a parlament megszavazta a felkelő napos változat visszaállítását.
Miközben Malawi a függetlenségéért harcolt, a Föld másik felén Lester B. Pearson kanadai miniszterelnök úgy döntött, hogy talál az akkoriban használt kanadai zászló helyett egy megfelelőbbet (Új-Zélandhoz és Ausztráliához hasonlóan Kanadának is brit uniós zászlója volt akkoriban a hivatalos). Mai szemmel nézve már nehéz elképzelni, de heves vita volt a kanadai parlamentben, ám végül a most már jól ismert, Kanada védjegyévé váló juharleveles verzió mellett döntöttek. A zászló első hivatalos szereplése már 1965-ben megtörtént, február 15-én, amit 1996 óta már a nemzeti zászló napjaként ünnepelnek. A kanadaiak annyira komolyan veszik ezt a lobogókérdést, hogy a kormány pénzt is adott a zászlócsere után az új népszerűsítésére (vannak azóta is futó programok).
Egy másik szimbolikus zászlócsere 1994-ben, a Dél-afrikai Köztársaságban történt. Az országban ekkor ért véget az apartheid rendszer és tették általánossá a választójogot. Egy sokszínű nemzeti lobogó design választottak, ami jelképezi a többnemzetiségű demokráciát.
Líbiában 1951 óta négy különböző zászlót is használtak. A legismertebb a sokak által csak a legunalmasabb, legfantáziátlanabb lobogóként ismert teljesen sima, minden minta vagy szöveg nélküli egyszínű zöld zászló. 1977-ben fogadta el a (Nagy Népi Szocialista) Líbiai Arab Jamahiriya. Majd 2011-ben, a Moammer Kadhafi elleni polgárháborúban újra előveszik az 1951 és 69 között használt verziót, és a Kadhafi-rezsim megdöntése óta újra ez a hivatalos.
Zászlók jönnek és mennek, de melyik a legrégebbi?
A most is használt zászlók közül a legkorábbi a dánoké. Először 1370-ben használták, egyes források szerint még ennél is korábban, de ez a „vitathatatlan” dátum. Piros háttéren egy fehér keresztet ábrázol. A kereszt – nem meglepő módon – a kereszténység jelképe, és ezt a szimbólumot a régióból többen is átvették zászlódíszítésre és a vallási hovatartozásuk ábrázolására: a finnek, a norvégok és a svédek. A második legkorábbi zászló Hollandiáé, bár nem a mai formájában. A holland trikolor ugyanis eredetileg nem a piros-fehér-kék volt, a narancssárga volt a régi piros. Egyébként ez a modern színtrió rendkívül népszerű: harminc ország használja ezt a kombinációt a nemzeti jelképén. A magyar zászló színkombinációját még kilenc másik nemzet használja. A piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt jelképezi.
Mik a legnépszerűbb zászlószínek?
A Flags of the World összesítése zerint 192 ország zászlójából 148-ban van piros ( a Wikipedia számítása szerint 7-tel több, azaz 155). A második legtöbbet használt szín a fehér (140 a Flags of the World szerint, a Wikipedia 4-gyel többet számol). Dobogós szín még a kék: a zászlók több mint felén megtalálható (itt is a Flags of the World ír kevesebbet, eszerint 102, a Wikipedia adatai alapján 112). Mindössze tíz olyan ország van, amelyiknek nincs a három dobogós szín közül egyik sem a zászlaján, ezek közül kilencén viszont van zöld.Egyetlen olyan ország van, melynek a zászlóján nincs se piros, se kék, se zöld.
Méghozzá Bhután nemzeti jelképe ez, ami egyébként jó eséllyel indulna az „legextravagánsabb zászlók” versenyén. De nem maradna komoly riválisok nélkül.
Mik a legfurcsább zászlók?
Az egyik legszokatlanabb lobogó a nepáli. Már nem téglalap alapúságával is kitűnik a mezőnyből, úgy néz ki mint két egymásba olvadó háromszög. 1962-ig a felső részen a a nap és a fogyó hold szimbólumoknak még emberi arcuk volt, de ezek a zászló „modernizálásának” az áldozatai lettek.
Szintén formájukat tekintve különleges Vatikán és Svájc lobogója. Ez utóbbi nem véletlen egybeesés miatt hasonlít annyira a Nemzetközi Vöröskereszt jelére (csak éppen a fordítottja). A design főhajtás a szervezett kitaláljó és alapítója a svájci Henry Dunant előtt. Emellett az szervezet létrejötte szempontjából kulcsfontosságú első Genfi Egyezmény elfogadása is Svájhoz köthető.
Ami a zászlódíszítő elemeket illeti: a bhutáni nemcsak színei miatt érdemel említést, hanem a rajta lévő sárkány miatt is. De a kirgíz jurta-nap dupla szimbólum mellett sem mehetünk el szó nélkül.
A legzavarbaejtőbb egyvelegek egyike Szváziföld zászlóján szerepel. A nagy fekete-fehér színű pajzs mellett lándzsák és madártollból készített tindzsobo bojtok alkotják az átlagosnak egyáltalán nem nevezhető kompoziciót. Kevesebb fantáziával dolgozott a Bahrein és a Katar zászlaját megtervező agytröszt. Élünk a gyanúperrel, hogy az egyik leshetett is a másikról.
Brazília az egyike azon kevés országnak, melynek a nemzeti mottója is felkerült a lobogójára, “Ordem e Progresso” (azaz Rend és Haladás). A gondolat Auguste Comte-tól eredeztethető, ami így szól “Love as a principle and order as the basis; progress as the goal” (azaz szeretet mint alapelv, a rend mint alap, a haladás mint cél). Spanyolország zászlóján is szerepel, igaz igencsak élesszeműnek kell lenni, hogy lássuk a Plus Ultra (tovább előre) feliratot a címeren.
Egyedül Ciprus és Koszovó zászlóján szerepel az ország térképe.
Az egyik legösszetettebb szimbólumrendszere a dél-koreai zászlónak van. A fehér háttérszín a béke és a tisztaság jelképe. A kék Jin a sötétség és a hideg, míg a piros Jang a világosság és a meleg képviselője. A hármas vonalak (trigramok) a kon , a ri, a kam és a kon egyszerre jelképezik egy-egy elemét a földnek, a természetnek, évszakot, égtájat, erényt, családtagot a saját konkrét jelentésükön túl. (ahogy az alábbi angol táblázatból kiderül)
Huszonkét olyan ország van, amelynek szöveg szerepel a zászlóján. Afganisztán, Irán és Irak lobogóján ugyanaz a felirat: ez a takbír: Allāhu Akbar azaz „Isten a legnagyobb”.
Csak a legrövidebbekből csemegézve: a bolíviaiak nem erőltették meg magukat szimplán annyit szerepel a zászlón, hogy Bolivia. Málta a For Gallantry (a lovagiasságért) szókapcsolatot írta rá a nemzeti jelképére, San Marino zászlajának üzenete pedig ennyi: Libertas (szabadság).
