Az Euronews többé nem érhető el Internet Explorer-rel, ez a böngésző ugyanis nem támogatja a legújabb technikai fejlesztéseket. Arra kérjük, használjon más keresőt, mint amilyen az Edge, Safari, Google Chrome vagy Mozilla Firefox.
rendkívüli hír

Az olimpiáknak ésszerű méretűnek kell lenni

Az olimpiáknak ésszerű méretűnek kell lenni
Euronews logo
Betűméret Aa Aa

Az olimpiai- és tízszeres világbajnok ukrán rúdugró, Szerhij Bubka is indul a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szeptember tizedikei, Buenos Aires-i elnökválasztásán. 49 évesen ő a legfiatalabb elnökjelölt.

A rúdugrás világcsúcsát máig tartó, 2001-ben visszavonult sportember az ifjúsági sportért, a dopping és a fogadási csalások ellen lépne fel a leghatározottabban. Szerhij Bubka harmincöt világcsúcsot ugrott pályafutása során, ő volt az első ember, aki hat méter, majd hat méter tíz centiméter fölé tudott kerülni. Csak egyszer vették el tőle a világrekordot, 1984-ben, egy párizsi versenyen, akkor is csupán néhány percre, mert Bubka azonnal visszaszerezte azt a francia Thierry Vignerontól. Az Euronews a kijevi olimpiai edzőközpontban beszélgetett vele.

- Euronews: Miért akar a NOB elnöke lenni? És milyen változtatásokat hozna Szerhij Bubka elnöksége az olimpiai mozgalomban?

Szerhij Bubka: Először is, mindenki tudja rólam, hogy a sport és az olimpiai mozgalom az életem. Az Ukrán Olimpiai Bizottság elnöke vagyok, tagja vagyok a NOB végrehajtó bizottságának, és alelnöke a Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek. A sport az én természetes közegem, ebben nőttem fel, ebben élem az életem. Atléta voltam, majd üzletember, bankelnök, politikus, most pedig sportvezető. Azt gondolom, tapasztalataim segíthetnek abban, hogy a NOB elnökévé válasszanak.

Természetesen nem az én személyem, hanem az olimpiai mozgalom maga a legfontosabb. De úgy gondolom, elég energikus és szenvedélyes vagyok, jó vezető, és tapasztalt ember. Ráadásul az olimpiai mozgalomnak egy csomó kihívással kell szembenéznie, például az utánpótlás-képzésben. A bizottságnak többet kellene foglalkozni a fiatalokkal, hogy minél többen sportoljanak, és éljenek egészségesebben. A mai gyerekek többsége a tévé vagy a számítógép előtt tölti a napjait, az internet meg a közösségi oldalak foglalják le őket. Nem hagyhatjuk, hogy a sport elveszítse ezt a generációt. De természetesen más kihívásokkal is szembe kell nézni. Küzdeni kell a dopping és a fogadási csalások ellen is. Erősíteni kell pozícióinkat, aktívan részt kell vennünk abban, hogy összejöjjenek a különböző partnerek, szervezetek, hogy hatékonyabban és sikeresen küzdjünk meg ezekkel a jelenségekkel.

- A válság és a megszorítások idején mit kezdene azzal, hogy az olimpiák egyre több pénzbe kerülnek?

- Az olimpiai költségeket válasszuk ketté. A játékok lebonyolítása nem feltétlenül kerül többe, mint korábban.

A költségek másik fele, a valóban drága infrastrukturális fejlesztések viszont nem csak az olimpián hasznosulnak. Az új utak, repülőterek, stadionok, pályák, csarnokok és rendezvényhelyszínek remek örökségként megmaradnak az adott városban a játékok után is, azokat később is használják. Természetesen nem eshetünk túlzásokba, ésszerű költségekben kell gondolkoznunk, és olyan városokat kell választani a jövőben a játékok helyszínéül, amelyek valóban kevesebb költséggel terveznek. Az olimpiáknak ésszerű méretűnek kell lenni, és a jelenlegi, nagyjából tízezer-ötszázas részvevői létszámot sem szabad tovább bővíteni, mert akkor elszabadulnak a költségek.

- A 2020-as olimpiára kandidáló három város közül kinek a legjobbak az esélyei, és miért?

- Minden pályázó városnak más az erőssége. Madridban a szóba jöhető helyszínek nyolcvan százaléka rendelkezésre áll, alig kellene építeni valamit. Isztambulban rengeteg a fiatal, a város ráadásul összeköti Európát és Ázsiát, és ez nagyon jó. A japánok nagy olimpia- és sportrajongók, ráadásul pontos és kiváló szervezők, ez meg Tokió mellett szólhat. Szóval, sok szempontot kell figyelembe venni, és minden városnak megvannak az erősségei, a sajátosságai. Fontos, hogy a kiválasztott város időre kész legyen mindennel, stabil és tartós munkát végezzenek a szervezők az előkészületek során. De hangsúlyozni szeretném, mindhárom pályázó kiváló, és hamarosan az is eldől, melyikük rendezheti a 2020-as nyári olimpiát.

- Milyen érzés, hogy két évtizede senki nem tudja megdönteni a világcsúcsát?

- Attól tartok, ez már nem sokáig marad így. Az olimpiai címvédő francia Renaud Lavillenie márciusban hat méter hármat ugrott, tizenegy centire volt csak a csúcsomtól. Ő például alkalmas lehet a rekorddöntésre. Ami leginkább technika és tudás kérdése. Szerintem a siker, az új világcsúcsok, de a rúdugrás fejlődésének szempontjából is a technikai képzettség a legfontosabb. A versenyzőknek persze gyorsnak, erősnek és atletikusnak, és pszichikailag is stabilnak kell lenni. A legfontosabb mégis az, hogy a nekifutás energiáját a rúdra átvigyék. Ez pedig technika kérdése. De akkor is ez a siker titka.