A beszámoló alapján 2025. november 14-én egy orosz drón csapódott be egy kijevi lakóépület hetedik emeletére, ahol az özvegyasszony élt. Testfelületének közel felét borító égési sérülésekkel szállították kórházba, de az orvosok már nem tudták megmenteni.
A péntek éjszakai hatalmas méretű orosz légitámadás ismét sújtott polgári célpontokat is. Az ukrán belügyi tanácsos, Anton Gerashchenko X-bejegyzése szerint ennek során érte dróntalálat Natalija Hodemcsukot, a csernobili katasztrófa első áldozatának özvegyét.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az információt a KárpátHír lap is megerősítette, mint különleges és történelmi súlyú tragédiát. A Szovjetunió legsúlyosabb ipari katasztrófájának első áldozata után - közel negyven évvel - feleségének halála is a moszkvai hatalom terhére róható. A nukleáris korszak egyik legsötétebb pillanata ért össze a jelenlegi orosz-ukrán háború borzalmaival.
Az eset drámaiságát fokozza, hogy - az TCV iseretei szerint - ugyanabban az épületben él Olekszij Ananenko, Ukrajna Hőse is, aki egyike volt annak a három szakembernek, akik a csernobili robbanás után önként lemerültek a reaktor alá, hogy megnyissanak egy szelepet, megakadályozva egy második, még katasztrofálisabb robbanást.
A mostani orosz támadás következtében az ő lakása is megrongálódott, de a férfi és felesége nem sérült meg.
Ki volt Valerij Hodemcsuk, Csernobil első áldozata?
A technikus 1951-ben született az akkori Ukrán SZSZK egyik kis településén. 1973-tól dolgozott a Csernobili Atomerőműben, ahol gépésztechnikai feladatokat látott el, majd a katasztrófa sújtotta 4-es blokk turbinacsarnokában szolgált, mint a fő áramoltató szivattyúk éjszakai műszakvezetője.
A vizsgálati jegyzőkönyvek és a szemtanúk szerint a reaktorban 1986. április 26-án végrehajtott biztonsági teszt során, a hajnali 1:23-kor bekövetkező robbanás pillanatában éppen az MCP-csarnokban tartózkodott.
A detonáció közvetlenül az épület azon részét érte, ahol Kodemcsuk dolgozott. A férfi minden valószínűség szerint azonnal meghalt, és testét soha nem sikerült megtalálni. A reaktor és a turbinacsarnok szerkezete részben összeomlott, majd a később köré és fölé öntött betonszarkofág örökre magába zárta maradványait.
Későbbi vizsgálatok és visszaemlékezések egybehangzóan állítják: ő volt a csernobili katasztrófa első, azonnali áldozata. A robbanást túlélő dolgozók közül többen még kórházba kerültek, így haláluk később következett be; a mérnök neve ezért külön helyet kapott a tragédia történetében.
A 4-es blokk romjai között azóta is látható egy emléktábla: „Valerij Hodemcsuk – örökre ebben a blokkban nyugszik”. 2008-ban Ukrajna posztumusz „Bátorságért” érdemrenddel tüntette ki.
Egy Reddit-visszaemlékezése szerint „Valerij gondos fiú volt, rendszeresen látogatta anyját a szülőföldjén. A tavasz az az időszak, amikor a falusiak hagyományosan burgonyát ültetnek, így a szombat reggeli műszak után az egész család a gyerekekkel együtt azt tervezte, hogy Anna segítségére mennek a mezőgazdasági munkákhoz.
1986. április 26-án, szombaton az anya aggodalomban töltötte a napot, mert fia sosem szegte meg az ígéreteit. Vasárnap reggeltől a riasztás felerősödött, és estére megérkeztek az első evakuáló buszok a faluba. Így kellett megtudnia a szörnyű igazságot a bekövetkezett tragédiáról.”
A múlt és a jelen tragédiái összekapcsolódnak
Natalija Hodemcsuk halálhíre azért is váltott ki erős nemzetközi visszhangot a közösségi médiában, mert az ukrán társadalomban a csernobili katasztrófa máig eleven emlékként él. Az, hogy a baleset első áldozatának özvegye majdnem negyven évvel később ismét egy olyan eseményben veszti életét, amely Ukrajna területén történt és amelyért Moszkva felelős - szimbolikus erejű.
A történet nem csupán személyes tragédia, hanem erős, szimbolikus kapocs a szovjet kori titkolózás által övezett atomkatasztrófa és a mai, nyílt orosz agresszió között.
Amint a hivatalos ukrán hatóságok megerősítik az adatokat, a nemzetközi sajtó valószínűleg széles körben fogja feldolgozni az esetet – hiszen ez a tragédia egyszerre jelképe a múlt keserűségeinek és a jelenkori háború kegyetlenségének.