Az 1949-es Világifjúsági Találkozóra épült margitszigeti létesítmény még mindig népszerű sporthelyszín – másképp, mint egykor.
HIRDETÉS
Ahogyan a fiatalabb korosztályból sokan nem tudják, hogy a budapesti Andrássy utat egykor Népköztársaság útjának, a Nyugati teret Marx térnek, a Széll Kálmán teret Moszkva térnek hívták, ugyanúgy egyre kevesebben vannak olyanok, akik még emlékeznek rá, hogy a mai Margitszigeti Atlétikai Centrum neve egykor Úttörő Stadion volt.
A létesítmény az 1875-ben megalakult Magyar Atlétikai Club pályáinak helyén – ahol nívós atlétikai versenyek mellett a múlt század elején még válogatott labdarúgó mérkőzést is rendeztek (1903. július 11., Magyarország – Ausztria 3-2) – épült meg az 1949-es budapesti Világifjúsági Találkozóra, illetve azért, hogy a fiatalokat megmozgató rendezvényeknek, főként sportrendezvényeknek adjon otthont.
Az Úttörő Stadionban Egyebek mellett rendeztek OSN-t (Országos Sport Napok iskolások részvételével), úttörők honvédelmi lövész-, valamint nemzetközi atlétikai versenyét, Közlekedési Úttörők találkozóját, Budapesti Ifjú Gárda Szemlét, Pajtás-kupa döntőt, illetve – a Magyar Úttörők Szövetsége, a Magyar Testnevelési és Sportszövetség, valamint a Magyar Televízió kezdeményezésének eredményeként – Úttörő Olimpiát is.
Utóbbiról a legendás rádiós sportriporternek, Novotny Zoltánnak családi vonatkozású emlékei is vannak:
„A hatvanas évek közepén az Úttörő Stadionban rendezték az első Úttörő Olimpia atlétikai versenyeit – de lehet, hogy egyéb sportágakét is –, és
Tácsi István volt” – eleveníti fel a legendás rádiós, aki azt sem felejti, hogy még gyerekkorában a Knézits utcai általános iskola csapatával más iskolák csapatai ellen focizott az Úttörő Stadionban.
„Tinédzser koromból meg a SZÚR-ok, a színész-újságíró focimeccsek jutnak eszembe, amelyeket a Margit-szigeten nézőként láttam” – folytatja Novotny, aki, mint mondja, később felnőttként az újságíró labdarúgó válogatottal is játszott az Úttörő Stadionban, amelyben aztán a szakmáját gyakorolva, rádiósként is megfordult. A hetvenes években például volt, hogy a Magyar Rádió onnan közvetítette a „Belépés nem csak tornacipőben” című műsorát.
Nem ritkán több százan jöttek el, hogy kipróbálják magukat a különféle ügyességi játékokban – illetve voltak szellemi feladatok – is. Miután a selejtező lement, a legjobb 8-10-12 résztvevő jutott be a döntőbe, azaz az élő adásba” – mondja Novotny.
Vannak persze olyanok is, akik az Úttörő Stadiont nem a pályákkal, vagy a Margit-hídról és Budáról is jól látható lelátóval, hanem a szigeti létesítmény nevét viselő klubbal azonosítják. A serdülő szakosztályok közül tán az Úttörő Stadion futballcsapata volt a legismertebb, leginkább azért, mert a hatvanas évek második felében ott kezdte a karrierjét Nyilasi Tibor.
A későbbi 70-szeres válogatott, európai Ezüstcipős futballista így emlékszik azokra az évekre az „Ezüstcsapat – második félidő; Báró, Juci, Nyíl és a többiek” című könyvben:
„A mostani „műanyagvilágban” a kamaszok már mindent készen kapnak, de azért az is igaz, hogy
A Fradi, az MTK, a Dózsa, a Honvéd vagy a Vasas serdülő játékosai mind salakos, vagy földes pályán tréningeztek, és azon játszották a meccseiket is – persze, később én is a Fradi ifiben –, úgyhogy annyi „epeszínű” haver azóta sem vett körül, mint akkor.
de a legnagyobb élményem, mégis, a harmadik félidő volt. Na nem a fehér asztalnál, hanem a zuhanyzóban! A Margit-szigeten ráadásul termálvíz folyt a csapból, vízköves lett a hátam, annyit álltam a meleg víz alatt. Kinek volt kedve onnan hazamenni? A mai srácok, persze, nyilván már nem értik – valószínűleg, nem is érthetik –, hogy miért volt ez akkora nagy szám, de nekem ezek a legszebb emlékeim azokból az időkből”
Hogy milyen jók voltak a körülmények, arra a sok száz, vagy inkább ezer a szigeten cseperedő futballpalánta egyike, a manapság vendéglátósként dolgozó Petz Tibor is jól emlékszik:
„Emlékeim szerint az úttörő szövetség támogatta a csapatot. Mi, gyerekek, persze nem voltunk közvetlen kapcsolatban velük, de nyilván nem volt véletlen, hogy nagyon sok garnitúra új mezünk volt, mint ahogy az sem, hogy azokon, a csapat címerében ott virított az úttörők jelszava: Előre. A füves pályának azért volt „ára” is:
Az is hatalmas dolognak számított, hogy 1978-ban egy hétre elmehettünk Svájcba barátságos meccseket játszani. Akkoriban ez nagyon nem volt jellemző, én például nem tudok más serdülő csapatról, amelyik azokban az időkben eljutott volna nyugatra.”
A rendszerváltozással aztán később új szelek fújtak, pár éve pedig már a BLSZ alacsonyabb osztályában játszó futballklub, a Margitsziget FC is máshol játssza a mérkőzéseit.
„Az újkori történet következő állomása az 1993-as fúzió a Népstadion Sportkörrel, illetve a Népstadion Szabadidő Egyesülettel (NSZE)” – olvasható az azóta több névváltozáson átesett Margitszigeti Atlétikai Centrum honlapján.
Az ezredforduló körüli évek egyik „nagy dobása” az 1999-ben részben az Atlétikai Centrumban megrendezett, Vörös Zsuzsa (női egyéni), Balogh Gábor (férfi egyéni), illetve Balogh Gábor, Hanzély Ákos és Sárfalvi Péter (férfi csapat és váltó) révén magyar aranyesőt hozó öttusa-világbajnokság volt. A lovaglást és a futás nagy részét rendezték a stadionban, a vb-re a lelátóépület és az öltözők is megújultak, az állandó tribünt mobil lelátókkal egészítették ki.
Az évek során azóta rendeztek jó néhány amatőr sportrendezvényt, kispályás futballtornákat, céges sportnapokat, mára pedig abszolút a tömegsport kiszolgálása vált a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő, a Budapesti Sportszolgáltató Központ Nonprofit Kft. által üzemeltetett szigeti létesítmény fő profiljává.
„Befogadó helyszín vagyunk, jelen pillanatban saját egyesülettel nem rendelkezünk, külsős, kisebb egyesületek, sportműhelyek járnak hozzánk, ezek általában magánvállalkozások” – mondja erről Papp Gábor létesítményvezető, aki arról is beszámolt, hogy manapság milyen rendezvényeik vannak:
„Tavaly sikeres félmaratoni futóversenyt rendeztünk a főváros 150. születésnapja alkalmából, és szeptember utolsó hetében évente szokott lenni egy „Be active!” sportnap, amely leginkább talán a Nagy sportágválasztóhoz hasonlít. Olyankor több mint 30 sportot mutatunk be, amelyeket bárki kipróbálhat. Cégek is szoktak hozzánk jönni, céges sportnapokat rendezni”.
A létesítményt folyamatosan fejlesztik, a kihasználatlan kosárlabdapályák helyére idén két padel pályát építettek, az egykori teniszpályák helyén pedig már jó ideje három strandröplabda pálya áll.
Hozzá véve ezekhez a rendkívül jó minőségű atlétikai futópályát (a tavalyi budapesti világbajnokság előtt felmerült, hogy a szigeti létesítményt használják edzőpályának), a füves futballpályát, a műfüves kispályát, a pingpongasztalokat, valamint a lelátóépületben lévő konditermet, nem túlzás azt állítani, hogy egy 15 ezer négyzetméteren elterülő sportkomplexumról beszélünk, melynek szolgáltatásait bárki igénybe veheti.
– mondja Papp Gábor.
Mivel anyagi támogatást nem kapnak a fővárostól, a lakosság igényeinek minél jobb kiszolgálása mellett, úgy kell üzemelniük, hogy fenntartsák magukat.
„Ennek ellenére nagyon kedvező bérletkonstrukciókat biztosítunk.
2015 és 2022 között például nem emeltünk árat, azóta is talán csak 30 százalékot, miközben az üzletekben mindennek az ára a duplájára emelkedett. Épp a napokban számoltam ki, hogy ha egy társaság a nagy futballpályát, vagy a kispályát igénybe veszi, az normál létszámú csapatokkal számolva fejenként nem sokkal több mint ezer forintba kerül” – összegez a Margitszigeti Atlétikai Centrum létesítményvezetője, aki fiatal srácként még karateedzésekre járt az Úttörő Stadionba.