2024 kulcsfontosságú év az európai űrpolitika számára. A kontinens új hordozórakétákkal próbál helyt állni az egyre élesedő nemzetközi versenyben. A Global Conversationben az Európai Űrügynökség főigazgatójával, Josef Aschbacherrel beszélgettünk, a riporter Gregoire Lory.
Az európai Vega hordozórakéta új műholdat juttatott a világűrbe. Júliusban az Ariane 6 tesztelése volt sikeres. Elmondhatjuk, hogy a válság véget ért?
Igen, vagy legalábbis a legjobb úton haladunk efelé. Ki szeretném emelni, hogy az Európai Űrügynökség teljesíti az elvárásokat. Az Ariane 6-ot sikerült az űrbe juttatnunk, és ez nem kis dolog, mert ezek a rakéták olyan műholdakat állítanak Föld körüli pályára, amelyekre nagy szükségünk van a hétköznapokban. Ez alapvető fontosságú, és egy nagy lépés, nagy siker Európa számára. Nemrég pedig, a Vega utolsó repülésével a Sentinel-2C-t is kilőttük. A Vega az űrügynökség kisebb méretű rakétája, több mint tíz éve fejlesztettük ki. Azt hiszem, Európa nagyon boldog és büszke lehet a sorozatos sikereink miatt.
Európa visszatért az űrbe?
Európa egyértelműen visszatért az űrbe. Volt egy kisebb válságunk, körülbelül egy évig nem volt saját indítási képességünk. De így, hogy az Ariane-6 újra az indítóálláson van, a Vega sikeresen az űrbe juttatta a Sentinel-2C-t, a Vega-C pedig az év végén érkezik, 2024-ben Európa minden bizonnyal kilábal a hordozórakéta-válságból. De hadd helyezzem kontextusba ezt a teljesítményt, mert néha hallunk negatív híreket, és azt írták, hogy Európa hordozórakéta-válságban volt. Ez igaz, de a nagy amerikai partnerünk, a NASA is tíz éven át Oroszországra támaszkodott, hogy űrhajósokat juttasson a Nemzetközi Űrállomásra. Persze a Space X-szel ez megváltozott, és az Egyesült Államok ismét rendelkezik saját képességekkel.
Európa visszaszerezte a stratégiai autonómiáját az űrben, legalább részben?
Igen, egyértelműen. Európa sok területen nagyon erős. De én természetesen mindig az Egyesült Államokhoz, a másik nagy űrnemzethez hasonlítom Európát. Kína is nagy űrnemzet, de Kínából nincsenek adataink arról, hogy mennyi beruházás történt. Ha viszont az Egyesült Államokkal hasonlítjuk össze Európát, azt látjuk, hogy Európa hatodannyi közpénzt fektet az űrprogramba. Tehát az Egyesült Államok hatszor annyit : 2023-ban nagyjából 108 milliárd eurónyi állami beruházás volt a világon a világűrrel kapcsolatban, ennek 64 százalékát adta az USA, és 11 százalékát az EU. És annak ellenére, hogy mi sokkal kevesebb pénzt költünk el az űrben, mint az USA a NASA-n és az űrhaderőn keresztül, igazából nagyon jól teljesítünk. Van néhány programunk, ami a legjobbak között van a világon.
És van egy másik fantasztikus program is, Európa másik vezető programja, ami szintén több mint húszévnyi tudásra épül, ez a Galileo. Ma a Galileo adja a legpontosabb navigációs jelet a világon, a GPS-nél is pontosabbat. Természetesen még sok dolgunk van, más programokkal még utol kell érnünk az élmezőnyt. A hordozórakétákkal épp most tesszük meg, de persze mindig a SpaceX-hez és a Falcon-9-hez hasonlítjuk magunkat, és azért még sokat kell fejlődnünk. De az ESA azt a döntést is meghozta, hogy az Egyesült Államokhoz hasonlóan mi is fogunk szolgáltatásokat vásárolni hordozórakétákat gyártó magáncégtől. Ahogy a NASA és az amerikai űrhaderő teszi a SpaceX-szel.
Azt mondta, hogy Európa nagyon jól teljesít, de látjuk, hogy néhány európai vállalat olyan külföldi cégekre támaszkodik, mint a SpaceX. Mit szól ahhoz, amikor azt látja, hogy az európaiak az USA felé fordulnak?
Természetesen fel kell építenünk a saját képességeinket. És, mint mondtam, az Egyesült Államokhoz képest sokkal kevesebbet költünk az űrprogramunkra. Ha egy másik számadatot hozok, ha az űrbe történő állami beruházást egy főre vetítve nézzük, az Egyesült Államokban ez a szám körülbelül 220 euró/fő. Európában pedig nagyjából 20. A kettő között tízszeres a különbség, egyszerűen azért, mert az európai népesség nagyobb. Tehát ismét csak azt mondhatom, hogy fel kell zárkóznunk, mert az űr stratégiai jelentőségű a jövő szempontjából a társadalom minden rétege számára. Említettem néhány példát, a mezőgazdaságtól az erdészetig és a polgári védelemig, de a biztonság is egyre inkább ide sorolandó. Az Egyesült Államokban a világűrrel kapcsolatos állami beruházások 65%-a a védelemre és a biztonságra megy, Európában ez körülbelül 12%. Tehát a védelemre fordított összegek aránya sokkal alacsonyabb Európa sokkal kisebb költségvetésében.
Európa lemaradt a válság miatt? És képes lesz felzárkózni?
Fel tudunk zárkózni. Példaként említettem már a Copernicust és a Galileót : Európa jó 20 évnyi késéssel indította el ezeket a programokat, de ma ezek a világ legjobbjai. Szóval igen, meg tudjuk csinálni. Természetesen fel kell zárkóznunk a hordozórakéta-ágazatban, amelybe sok pénzt kell fektetnünk, hogy utolérjük az élbolyt, és biztosítsuk, hogy műholdjainkat az űrbe tudjuk juttatni. A szélessávú internet terén is fel kell zárkóznunk. A Starlink ma uralja a szélessávúinternet-programokat, és Európa a saját programja elindításának küszöbén áll az Iris2-vel. A felzárkózáshoz nagy beruházásokra van szükség, enélkül nem megy.
Hol áll most Európa a nemzetközi versenyben?
Európa nagyon jó, de kicsi. Kiváló a szellemi és technológiai képességek tekintetében. Iparágunk a világ egyik legversenyképesebbje. A pénzünket pedig nagyon jól fektetjük be, és ezt annak a rendszernek is köszönhetjük, amelyet az Európai Űrügynökség évtizedek alatt épített ki, hogy olyan szektort hozzon létre, amelyben verseny van, és ezért a minőség és a technológia tekintetében nagyon is élen jár és nagyon éles. Ezek a cégek tényleg ott vannak a világ legjobbjai között. De egy nagy veszély leselkedik ránk, amit én úgy fogalmaznék meg, hogy túl kicsik vagyunk annak árnyékában, hogy a világon milyen gyorsan fejlődnek a dolgok. A globális űrgazdaság ma körülbelül 470 milliárd eurót tesz ki, beleértve a szolgáltatási szegmenst is.
Mi hiányzik? A tagállamoknak vagy a magáncégeknek kéne többet költeniük?
Mindkettőre szükség van. Mindenképpen kellenek az állami beruházások. Az Egyesült Államokban csak a NASA és az űrhaderő nagy beruházásainak köszönhetően tudtak a SpaceX-hez hasonló cégek olyan sikeressé válni, mint amilyenek ma. Rendkívül sikeresek, de a NASA nélkül semmiképpen sem lehetnének azon a technikai szinten, ahol ma vannak. A NASA mérnököket küldött a Falcon rakéta felépítéséhez, a hajtómű kidolgozásához is, és anyagilag is sokat segített a megrendeléseivel, hogy a rakéta elkészülhessen. Ott persze sokkal nagyobbak a méretek, mint itt. De mire van szükségünk, hogy sikeresek legyünk? Európában megvannak a tehetségek, a képességek, a kiválóság adott. Azt akarom, hogy minden tehetségünket Európában tartsuk. Nem szeretném, ha a Szilícium-völgybe vagy más helyekre mennének a tehetséges kutatók. Olyan programokat szeretnék létrehozni, amelyek az európai tehetségeket Európában tartják. És ezt csak úgy lehet elérni, ha valóban befektetünk, és biztosítjuk a megfelelő feltételeket, sőt, a megfelelő projekteket és a távlati célokat is. Így tudjuk csak itt tartani az európaiakat.
Az európai űrpolitika békeidőben jött létre. Működik háborús környezetben is?
Az európai űrtechnológiák természetüknél fogva kettős felhasználásúak. Az általunk kifejlesztett eszközök közül sok polgári és védelmi célokra is alkalmazható. Hadd hozzak egy nagyon egyszerű példát: a meteorológiát. A hetvenes évek óta fejlesztünk geostacionárius és poláris pályán keringő műholdakat Európa számára, és csak egy geostacionárius műholdat üzemeltetünk, a Meteosatot, igaz, ez már a harmadik generációjában van. Adatgyűjtésre, időjárás-előrejelzésre használják, de csak egy van belőle. Nincs egy külön a hadseregnek és egy a civileknek. Ugyanazokat az adatokat használják védelmi célokra is és a civil időjárás-előrejelzéshez is, például a gazdák, hogy lássák, mikor kell betakarítaniuk a termést. Tehát igen, az űrtechnológia természetesen kettős felhasználású. A hordozórakéták egy másik jó példa. De az ESA a Galileo rendszert is így építi ki az Európai Unió számára. A Galileo rendszernek van egy PRS-jelnek nevezett adata, amit a védelmi közösség használ, az ő számukra is fejlesztették ki.
Hogyan védhetjük meg Európát a világűrben?
Európa sokféleképpen foglalkozik a védelmével. Minden eszköz és képesség a rendelkezésünkre áll. Valójában politikai döntés kérdése, hogy Európa további elkötelezettséget kíván-e vállalni. Ezeket a döntéseket a politikusoknak kell meghozniuk. Én nem vagyok politikus. Az Európai Űrügynökség vezetője vagyok, tehát egy végrehajtó ügynökséget irányítok. De ezt a döntést valójában a tagállamok hozzák meg, az ESA 22 tagállama vagy az Európai Unió, az űrprogramok megrendelője. Az ESA mindenesetre készen áll és képes arra, hogy többet dolgozzon a biztonság területén.
El fog jutni egy európai a Holdra az évtized végéig?
Ezt nem tudom megígérni, mert ezügyben együtt dolgozunk a NASA-val. A NASA a partnerünk az Artemis-programban, és nagyon sikeres az együttműködésünk. Azt ki tudom jelenteni, hogy már bebiztosítottuk, hogy az ESA három európai űrhajósa repülni fog az Artemis-programban. Ezek a megállapodások azonban egyelőre a Hold körül keringő állomásra, és nem a Hold felszínére vonatkoznak. A Hold felszínének eléréséhez új egyezségekre és új befektetésekre van szükség. Ez még hátravan. Elég nagy kihívás lenne ezt az évtized végéig összehozni, hiszen időbe telik, mire nem amerikai állampolgárokat is a Hold felszínére juttathatunk. Az biztos, hogy nagyon szeretnénk, hogy ez megtörténjen. Céldátum vagy egyezség azonban nincs egyelőre.
Miért fontos, hogy legyen európai a NASA missziójában?
Ennek nagyon egyszerű oka van. Először is, már évtizedek óta együtt dolgozunk a NASA-val, nagyon eredményesen. Másrészt pedig ott van a költségek kérdése. Egy Holdmisszió természetesen óriási befektetést igényel. Szerintem közép- vagy hosszútávon Európának ki kell építenie a kapacitásait ahhoz, hogy önállóbb lehessen, és egyedül, saját eszközökkel is el tudjon juttatni európai űrhajósokat a Holdra. De az első lépés az, hogy nagyon szorosan együttműködünk a NASA-val, a megbízható partnerünkkel. És igazából a NASA is erősen függ az ESA-tól néhány kritikus alkatrész miatt. Az Orion kapszula, ami el fogja juttatni az asztronautákat a Hold felszínére, és vissza is hozza őket onnan, egy európai szervizmodulra támaszkodik. Ezt a modult az ESA készíti el, egyes részeit már az első, űrhajósok nélküli tesztrepülésre is leszállítottuk. Az asztronauták nem tudnának eljutni a Holdra az ESA hozzájárulása nélkül.
Az EU-ban sokan azt mondják, hogy még jobban integrálni kéne az európai piacokat, és ebből az űrpolitika is profitálhatna. Ez a helyes irány?
Igen, erről nagyon jókat beszélgettem Enrico Lettával az áprilisi jelentése előtt, és a közelmúltban Mario Draghival is, az ő jelentése előkészítésénél. Az űrpolitikának számos dimenziója van. Van technikai, tudományos, éghajlati, de ipari és piaci dimenziója is. És egyértelmű, hogy ahhoz, hogy Európa versenyképes legyen a világpiacon, a többi nagy szereplővel szemben, biztosítanunk kell, hogy a rendelkezésünkre álló eszközöket a lehető legjobban megosszuk egymással. Az Európai Unión belüli együttműködést mindenképpen meg kell erősítenünk az Európai Bizottság, a többi uniós intézmény és az Európai Űrügynökség között.
Az ESA elindított egy teherszállító szolgáltatást, ez hogy halad?
A program sínen van, nagyon is. És ami igazán tetszett ebben a programban, az a tagállamok azon döntése, hogy sebességet váltunk az űreszköz-beszerzés terén. Teljes paradigmaváltás történt. Ahelyett, hogy az elejétől a végéig, minden apró részletre kiterjedően mi felelnénk a fejlesztésért, úgy döntöttünk, illetve a tagállamok úgy döntöttek, hogy szolgáltatásokat vásárolunk. Ez azt jelenti, hogy megvesszük a teljes szolgáltatáscsomagot egy rakományra, mondjuk 4000 kilónyi csomagra, amit a Föld felszínéről a Nemzetközi Űrállomásra szállítanak, ott dokkolnak, majd kirakodnak. És aztán ebből mintegy két tonna rakomány visszatér a Föld légkörébe, majd biztonságosan landol a bolygó felszínén. A visszahozási képességgel ma még nem rendelkezünk az ESA-ban, ez a paradigmaváltás tehát nagyon fontos az innováció felgyorsításához.
A másik nagyon fontos elem azonban az, hogy nagyon gyorsan meghoztuk a döntést és végrehajtottuk a szerződésben foglaltakat. A miniszterek által 2023 novemberében meghozott döntés és a szerződés aláírása között kevesebb mint hat hónap telt el, és ebben az időszakban az összes közbeeső lépést letudtuk: megszülettek a tagállami döntések, az iparági javaslatok, az ESA értékelése, majd letárgyaltuk és aláírtuk a szerződést. Ez a paradigmaváltás, miszerint egyrészt az ESA ügyféllé, vásárlóvá válik, másrészt pedig ügynökségként gyorsabb és mozgékonyabb lesz, olyasmi, ami nagyon fontos nekem. A jövőben sok hasonló programra láthatnak majd példát.
Nem veszélyes magáncégekre támaszkodni?
Hogy van-e kockázat? Természetesen van, ez igaz. Mi történik, ha az adott vállalat nem sikeres, vagy felvásárolják, vagy elhagyja Európát? Ezek olyan kockázatok, amikkel tisztában vagyunk, és számos intézkedést hoztunk ezek kezelésére, hogy biztosítsuk, hogy ne vesszen el a befektetésünk, és tartsuk magunkat a kiváló minőséghez, az európai adófizetők érdekeit szem előtt tartva.
A partnereket meg sikerült győzni arról, hogy ne hagyjanak hulladékot az űrben?
Meggyőztük őket. A tagállamok több mint fele, és több mint 40 vállalat írta már alá a chartánkat. A legtöbbjük természetesen európai, de néhány amerikai vállalat, például az Amazon is csatlakozott a kezdeményezéshez. Az Amazon erős űrprogrammal rendelkezik, a Kuiperrel, amit most fejlesztenek. Ez egy nagyon vonzó charta, és úgy gondolom, hogy a józanészre alapszik.
Aki alá akarja írni a chartát, annak csak azt kell megígérnie, hogy az élettartama végén nem hagyja az űrben a műholdját. Az alapelvünk szerint olyan ez, mintha az ember nemzeti parkba menne : magával viszi az ételét, az uzsonnás dobozát, megeszi ott az ebédet, de nem hagy hátra hulladékot. Visszaviszi magával a szemetet, és így tisztán tartja a nemzeti parkot. Mi ugyanezt akarjuk az űrben. Egy műhold öt, tíz, tizenöt évig működik, az aláírók pedig megígérik, hogy az élettartama végén lehozzák a Föld körüli pályáról, és elégetik az atmoszférában. Így a hasznos területet továbbra is használni tudják a műholdak, amelyek azért vannak, hogy az embereket szolgálják, minden egyes nap.