Az Európai Bizottságnak átláthatóbbnak kell lennie azzal kapcsolatban, hogy milyen hatalmak befolyásolják, és nyitottnak kell lennie az összes érdekelt fél meghallgatására. Ezekre hívta fel a figyelmet Emily O'Reilly, távozó európai ombudsman, aki a Global Conversation vendége volt.
Isabel Marques da Silva, Euronews: Körülbelül egy évtized után hamarosan távozik az európai ombudsman posztjáról, amelyben az Európai Unió intézményeinek átláthatóságát felügyelte. De még mindig sok munka vár Önre. A múlt héten új vizsgálatot indított az Európai Bizottság azon döntésével kapcsolatban, amely valamilyen módon enyhíti a Közös Agrárpolitikára vonatkozó szabályok egy részét, és sok pénzt folyósít az idén hevesen tiltakozó gazdáknak. Milyen magyarázatokat vár Ursula von der Leyentől? Ha jól tudom, találkozót is kért.
Emily O' Reilly, európai ombudsman: Igen, meg fogjuk vizsgálni az ezzel kapcsolatos dokumentumokat, és ki fogjuk hallgatni az ebben részt vevő tisztviselőket. Tehát alapvetően, ahogy ön is mondta, a közös agrárpolitikáról és azokról a változtatásokról van szó, amelyek célja az volt, hogy a gazdáknak a környezetvédelemmel kapcsolatos teendőit egy kicsit könnyítsék. Természetesen emlékezhetnek arra, hogy valóban voltak nagyszabású gazdatüntetések ebben a városban és máshol is. És ezek nyomán történtek ezek a változtatások. A környezetvédelemmel foglalkozó szervezetek aggódtak emiatt, mert - a hozzánk érkezett panasz szerint - csak a mezőgazdasági szervezetekkel konzultáltak erről.
Megpróbáltuk kideríteni, hogy alapvetően mi történt, hogyan hajtották végre ezeket a változtatásokat? Kivel konzultáltak? Mit vettek figyelembe? És amint megkapjuk ezeket a válaszokat, döntést hozunk arról, hogy megfelelően jártak-e el, vagy ajánlásokat kell tennünk arra vonatkozóan, hogy hogyan járjanak el a jövőben, vagy egyszerűen csak általános útmutatást adunk nekik arra vonatkozóan, hogy hogyan kezeljék megfelelően ezeket a konkrét kérdéseket, amelyek a polgárokat nagymértékben foglalkoztatják.
Euronews: Tehát egyfajta igazságtalanságot érzékeltek a többi érdekelt féllel szemben ebben az ügyben?
Emily O' Reilly: Azt hiszem, igen. És ez volt az egyik témája a munkánknak, mert a legfőbb esetben a befolyásolás a téma. Ki befolyásolja a brüsszeli szabályozást, a brüsszeli törvényeket, hiszen tudják, hogy Brüsszel hatalmas lobbiközpont, Washington után a második legnagyobb a világon.
A mi munkánk része az is, hogy amikor panaszokat kapunk, vagy amikor saját kezdeményezésünkre vizsgálatot indítunk, biztosítsuk, hogy például a Bizottság vagy más intézmények minden oldalt meghallgassanak, és ne hozzanak olyan döntéseket, amelyeket a vita egyik érdekeltje túlságosan vagy helytelenül befolyásol.
Euronews: A lobbizás, mint mondta, rendkívül fontos. De a legtöbb lobbista be van jegyezve, és jól ismertek. Ami talán nem annyira egyértelmű, azok a tanácsadók, a szakértők, akiket valahogyan meghívnak. Ehhez az ügyhöz kapcsolódva, a hírek szerint egy német akadémikus 150 000 eurót kapott egy hat hónapos időszakra, hogy tanácsokat adjon a mezőgazdasággal kapcsolatban. Ez is hozzájárul ahhoz a megítéléshez, hogy nem annyira egyértelmű az átláthatóság, hogy ki hozza a döntéseket, vagy ki adja a tanácsokat?
Emily O' Reilly: Igen. Sokan úgy beszélnek a Bizottságról, mint egy hatalmas közigazgatásról, pedig valójában a tagállamok közigazgatásához képest elég kicsi. Így nem rendelkeznek az összes olyan szakértelemmel, amelyre szükségük van a rendeletek kidolgozásához. Ezért szakértőket vonnak be a különböző ágazatokból, amelyeken dolgoznak. Az egyik vizsgálat, amelyet néhány évvel ezelőtt végeztünk, az volt, hogy feltárjuk ezeknek a szakértői csoportoknak az egyensúlyát.
Van olyan nagyvállalat, amely természeténél fogva sok pénzzel rendelkezik, és sok embert tud fizetni, hogy legyenek a szemei és fülei Brüsszelben, és derítsék ki, mi folyik ott. De egy kisebb költségvetéssel rendelkező civil szervezetnek nincs meg ugyanez a lehetősége. Ezért a bizottságnak kötelessége gondoskodni arról, hogy a civil szervezetek, a civil társadalom és mások hangját ugyanúgy meghallgassák.
Euronews: És úgy gondolja, hogy ennyi év után, amióta részt vesz a megfigyelésben, jobb lett az egyensúly?
Emily O' Reilly: Azt hiszem, igen. Úgy gondolom, hogy a Bizottságon belül is nagyobb a tudatosság, mind az általunk végzett munka, mind a média, mind a civil társadalom és mások által végzett munka miatt. De néha még mindig felmerülnek kérdések, és néha ezeket a dolgokat eseti alapon kell megvizsgálni. De úgy gondolom, hogy összességében, jobban elfogadják, hogy nagyobb egyensúlyra van szükség, amikor a közérdekű kérdésekről döntenek. Mindenkinek a hangját meg kell hallgatni.
Euronews: Az egyik leghírhedtebb eset, amelyben Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is érintett, a koronavírus idején a Pfizer vezérigazgatójával folytatott üzenetváltás volt egy vakcinákra vonatkozó szerződéssel kapcsolatban. Az elnök a mai napig nem hajlandó kiadni az erre vonatkozó információt. Ön ezt hivatali visszásságnak tartja, de valahogy Ursula von der Leyen nem nagyon hallotta meg ezeket a tanácsokat vagy a kritikákat, amelyeket kapott. Értékeli vajon ezt a kritikát?
Emily O' Reilly: Nos, most az Európai Bíróság foglalkozik mindezzel. Meglátjuk, mi lesz akkor. Számos kérdést tettünk fel, és elsősorban azért találtunk hivatali visszásságot, mert a Bizottság kezdetben nem fogadta el, hogy ezek az SMS-ek, szöveges üzenetek dokumentumok. De nem kell zseninek vagy jogásznak lenni ahhoz, hogy az 1049-es rendeletet elolvasva belássuk, hogy ezek dokumentumok, mert nem a küldés módja számít. Hanem a tárgya.
Ez nem jelenti azt, hogy azonnal közzé kell tenni őket. Az 1049-es rendeletben található mentességek alapján lehet ezt vizsgálni. Mi azonban hivatali visszásságot találtunk, mert kezdetben nem fogadták el, hogy ezek dokumentumok, pedig véleményem szerint egyértelműen azok. Így aztán semmi sem történt a kritikám alapján, majd a New York Times, az a médiaorgánum volt, amely eredetileg beszámolt erről - bíróság elé vitte az ügyet. Nem tudjuk, hogy mikor kerül sor rá, de szerintem mindenkinek jót fog tenni. Az EU legfelsőbb bírósága tisztázni fogja ezt a kérdést.
Euronews: Gondolja, hogy voltak tanulságok? Hogy Ursula von der Leyen korrigálta a viselkedését ebben az értelemben?
Emily O' Reilly: Nem tudom, mit csinál napi szinten, de biztos vagyok benne, hogy odafigyel. De a Bizottságon belül is folytattunk megbeszéléseket, és tudom, hogy a Bizottság mostanra iránymutatást adott a munkatársainak a szöveges üzenetek megőrzésével kapcsolatban, hogy hogyan kell azokat megfelelően nyilvántartásba venni és közzétenni. Szóval, a kérdéssel általánosságban már foglalkozunk. És most már mindannyian tudjuk, hogy ha WhatsAppon, Snapchaten vagy bármin keresztül üzletelünk, akkor tudnunk kell – legalábbis, ha a közigazgatásban dolgozunk -, hogy ezek potenciálisan kiadhatóak.
Euronews: Említette, hogy ezek az üzenetek dokumentumok. Mondhatjuk, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozik a legtöbb panasz, amit kapnak?
Emily O' Reilly: Tudja, általánosságban az átláthatóság a nagy kérdés. A hozzánk érkező panaszok nagyjából egynegyede vagy még ennél is több az átláthatósággal és a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos. És ez az a terület, ahol a legtöbb visszautasítást kapjuk. Általánosságban nagyon jó a viszonyom a Bizottsággal, jól tudunk együtt dolgozni, beleértve a dokumentumokhoz való hozzáférést is. De azt tapasztaljuk, hogy jelentős késések fordulnak elő. És amikor a dokumentumok olyan kérdéseket tartalmaznak, amelyeket a Bizottság mondjuk, politikailag érzékenynek ítél, akkor olyan késések is előfordulhatnak, amelyek meghaladják a törvény által megengedett időkeretet.
Ezért tavaly egy külön jelentést terjesztettünk a Parlament elé ezzel kapcsolatban. Az elmúlt 11 évben csak kétszer tettem ezt meg. Ennyire fontosnak tartottam ezt a kérdést. A Parlament elsöprő többséggel támogatta az általunk tett ajánlásokat. Meglátjuk, mi történik most az új Bizottsággal, és hogy levonták-e ezeket a tanulságokat, mert néha az emberek azt gondolják, hogy az átláthatóság, a dokumentumokhoz való hozzáférés olyan kérdések, amelyek csak a civil szervezeteket, a civil társadalmat, az akadémikusokat, az ombudsmant érintik. Pedig ezek a kérdések létfontosságúak, mert a polgároknak az alapszerződés értelmében joguk van részt venni az Unió életében.
Euronews: Ez a titoktartás kultúrája, vagy csak arról van szó, hogy a bürokrácia túl nehézkes ahhoz, hogy hozzáférést biztosítson a dokumentumokhoz?
Emily O' Reilly: Nem, szerintem a közigazgatásban sok helyen az a reflex, hogy védekezik, és aggódik, nehogy bajba kerüljön. De az alapértelmezett álláspont a hozzáféréssel kapcsolatban az, hogy közzé kell tenni, hogy ki lehessen adni. Tehát amint hozzáférést kapunk a dokumentumokhoz, azt kell mérlegelni, hogyan adhatnánk ezt ki? De ez inkább fordítva történik. Hogyan tudom megakadályozni, hogy ezt kiadják? Úgy értem, a Bizottság azt fogja mondani, hogy nos, mi több ezer dokumentumot adunk ki, de nem az ügyek túlnyomó többségéről beszélünk. Mi azokról az esetekről beszélünk, amikor jelentős közérdeklődésre számot tartó kérdésekről van szó, például a környezetvédelem, a védelmi biztonsági nemzetközi kapcsolatok.
Euronews: Térjünk vissza az Európai Bizottsághoz azzal kapcsolatban, hogy Ursula von der Leyent újraválasztották. Ő mutatta be a 26 jelöltet a leendő végrehajtó testületbe. Az Európai Parlament ellenőrizni fogja, első lépésben a terveket és a pénzügyi nyilatkozatokat fogja megvizsgálni. Ön szerint a Parlament rendelkezik elegendő eszközzel ahhoz, hogy valóban ellenőrizze, ha összeférhetetlenség gyanúja merül fel?
Emily O' Reilly: Ez jó kérdés. A Parlament rendelkezik bizonyos vizsgálati hatáskörökkel, de nem ugyanolyanokkal, mint például az Európai Ügyészség vagy a csalás elleni ügynökség, az OLAF. Szerintem ez problémát jelenthet néhány kijelölt biztos esetében.
Hogy biztosítsa a bizottság elszámoltathatóságát. Van olyan parlament, amely ezt erősen képviseli, van, amelyik kevésbé. Így valószínűleg túl korai lenne megmondani, hogy ez a konkrét parlament mennyire lesz erős abban a tekintetben, hogy milyen mértékben vonja felelősségre a bizottságot.
Euronews: Rendben. Elevenítsük fel a 2022 végén az Európai Parlament tagjait érintő Qatargate nevű korrupciós botrányt, amelyben még nem zárultak le a bírósági eljárások. Elég erősek az új szabályok ahhoz, hogy megakadályozzák az Európai Parlament újonnan megválasztott tagjait abban, hogy visszaéléseket kövessenek el?
Emily O' Reilly: A szabályok szigorodtak a találkozók rögzítésével és több más dologgal kapcsolatban. Tehát nem járkálhatnak csak úgy magánúton, és nem találkozhatnak olyan emberekkel, akik bizonyos ügyekben érintettek. Bár ennek örülünk, de a mi problémánk az volt, hogy mi lesz a folytatás? Úgy értem, mi történik, ha valakiről kiderül, hogy megszegett egy bizonyos szabályt? Mert sem a bizottság, sem a parlament nem szabadult meg az önszabályozástól. Tudja, a parlamentben van egy bizottság, amely a különböző kódexek és szabályok állítólagos megsértését vizsgálja. De aztán jelentést tesznek az elnöknek, és az elnök az, aki döntést hoz. Volt egy javaslat, hogy független szakértők csatlakozzanak ehhez a bizottsághoz - ezt a parlament leszavazta. Tehát a bizottság tagjai maguk is parlamenti képviselők. Semmi garancia nincs rá, hogy ők jó, csodálatos, becsületes emberek.
Euronews: Sőt, azt hiszem, Ön akkoriban nagyon kritikusan nyilatkozott, amikor ők nagyon ellenálltak, hogy az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal is vizsgálja a munkájukat. Ez egy jó lehetőség lenne?
Emily O' Reilly: Ez egy hatalmas probléma volt az OLAF és a Parlament között. Az OLAF úgy véli, hogy az alapszabálya értelmében joga van vizsgálódni, ahogyan bármely más intézményt is vizsgálhat... Bemehet az irodájába, belenézhet a számítógépébe, és így tovább. A parlament ezzel nem ért egyet. Amikor a Qatargate kirobbant - azt hiszem, Belgium és talán más országok biztonsági szolgálatai fedezték fel mindezt -, nem a mi saját csalás elleni ügynökségünk. Az OLAF vezetője rámutatott arra, hogy a parlamentnek ugyanolyan hozzáférést kell biztosítania számukra, mint amilyet a többi intézmény biztosít számukra. Tehát ez folyamatban van.
Euronews: Ezzel lehet, hogy már az utódjának kell majd foglalkoznia. Egy másik nagyon fontos kérdés a választások utáni átmenet során, hogy sok tisztviselő, köztük a biztosok is, távozásuk után a magánszektorban dolgoznak. Ez az úgynevezett „forgóajtó jelenség”. Látja-e annak jeleit, hogy ezúttal másképp alakulnak a dolgok, mert már vannak olyan esetek, amikor a Bizottságba, a versenyügyi osztályra, az Európai Beruházási Bankból érkeztek emberek. Ez csak a jéghegy csúcsa?
Emily O' Reilly: Azt hiszem, von der Leyen elnök asszony levélben emlékeztette a távozó biztosokat a „levezetési” időszakkal és mindezekkel kapcsolatos kötelezettségeikre. És megint csak kérdés, hogy ezt megfelelően fogják-e ellenőrizni. Úgy értem, amikor az emberek távoznak, nem teljesen világos, hogy ha megszegik a rájuk vonatkozó kódexeket, szabályokat vagy jegyzőkönyveket, akkor hogyan fogják ezt ellenőrizni. Nagyon lassú folyamat volt, hogy a bizottságot rávegyük arra, hogy valóban megpróbálja megváltoztatni ennek a kultúráját, hogy jobban megértse, miért fontos ez, és milyen károkat okozhatnak bizonyos „forgóajtós” esetek.
Euronews: Tehát az intézmények közül az ombudsman ellenőrzi ezt. És az uniós ügynökségeket is, például a Frontexet. Ön nagyon kritikus az EU Határellenőrzési és Parti Őrségi Ügynökségével szemben, különösen az Adriana hajójával történt tragédia ügyében, amikor tavaly több mint 500 ember halt meg a Földközi-tengeren. Miben kellene változtatni a tengeri mentéssel kapcsolatban?
Emily O' Reilly: Kifejezetten a Frontexet vizsgáltuk, amely a parti őrség és a határőrizeti ügynökség, és ezért az emberek elvárnák, hogy szerepet vállaljanak a keresésben és a mentésben. De nagyon világosan megmondták nekünk, hogy ők nem emiatt vannak ott, hanem azért, hogy megfigyeljenek.
Euronews: Ön szerint ezen változtatni kellene?
Emily O' Reilly: Igen, de a vizsgálatunk során rájöttünk, hogy az EU-ban nincs proaktív keresési és mentési művelet.
Euronews: Ez egy európai erőfeszítés kellene, hogy legyen, mint a múltban, a szíriai háború után?
Emily O' Reilly: Pontosan. Sok civil szervezetet, amely megkísérelt ilyen mentőakciókat a Földközi-tengeren, büntetőeljárással vagy büntetőjogi felelősségre vonással fenyegettek meg. Azt is tapasztaltuk, hogy a Frontex, amint egy ilyen incidens megtörtént, annak a tagállami hatóságnak az ellenőrzése alatt áll, amelyik a műveletet irányítja. Tehát em tud önállóan cselekedni. Négy alkalommal, amikor a hajó kint volt a nyílt vízen, de még nem borult fel, a Frontex megpróbált kapcsolatba lépni a görög hatóságokkal, hogy segítséget ajánljon fel. A görög hatóságok egyszerűen nem válaszoltak. A görög parti őrség. És amikor mindezt összeraktuk, átadtuk az ügyet a törvényhozóknak, azzal, hogy ez a szakadék aközött, amit a polgárok valószínűleg úgy gondolnak, hogy a hatóságok megtehetnek, és aközött, ami a törvény szerint a gyakorlatban történik. Ha meg akarják szüntetni ezt a szakadékot, akkor javítsanak rajta.
Euronews: Tehát meg kell változtatni a Frontex működésének módját. A migrációs és menekültügyi csomag tehát egy másik kulcsfontosságú kihívás ebben a kérdésben. Nemcsak a jogszerűség, hanem azt mondanám, hogy az igazságosság, a tisztesség és a humanizmus kérdéseit is felveti. És most az a politika van, amely az irányítást az EU-n kívüli országokba helyezi át: Tunéziába, Egyiptomba, Libanonba. Mi a legnagyobb kockázat ebben a stratégiában?
Emily O' Reilly: Sok kiváló riport készült arról, hogy mi történik néhány ilyen országban. Éppen ezen a héten vagy a múlt héten a The Guardian című brit napilap nagyszabású riportot közölt arról, hogy mi történik a migránsokkal Tunéziában. És mint tudják, az EU-nak van egy megállapodása Tunéziával, amelynek értelmében pénzt ad Tunéziának, cserébe azért, hogy segítsen megakadályozni a migránsok átkelését. És maga a bizottság is tudja, hogy ez kockázatos, mert nem tudhatja, milyen visszaélések történnek.
Euronews: De lehet-e ezt most orvosolni, ha egyszer már bejelentették?
Emily O' Reilly: Nos, reméljük, hogy igen. Megkérdeztük a bizottságot, hogy elvégeztek-e egy alapjogi hatásvizsgálatot, mielőtt az adatokkal foglalkoztak volna. Nem tették. De az uniós pénzt Tunéziában elköltő szervek szerint vannak emberi jogi záradékok a végrehajtó szervekkel kötött szerződésekben.
Euronews: Tehát ismét a záradékok nyomon követéséről van szó.
Emily O' Reilly: Igen, pontosan. A kérdés az, hogy először is, nagyon nehéz panaszt tenni ezzel kapcsolatban, ha valaki úgy érzi, visszaélések történtek. Másodszor pedig az a kérdés, hogy az EU kész-e leállítani a finanszírozást vagy visszavonni a pénzt, ha úgy érzi, hogy az emberi jogok sérülnek? Megértem, hogy ez politikailag mennyire nehéz. Tudja, itt van Európa, amely kissé jobbra tolódik, ahol a migrációt hatalmi eszközként használják bizonyos csoportok, bizonyos politikai vezetők.
Euronews: Említettem, hogy már egy évtizede végzi ezt a munkát. Mi a legfőbb következtetés, amit levon a sok tapasztalatból és az emberekből, akikkel ez idő alatt találkozott? És ha adhatna tanácsot vagy javaslatot az utódjának, mi lenne az?
Emily O' Reilly: Azt tanácsolnám, hogy tegye azt, amit tennie kell. Az európai ombudsman hivatala egy kis hivatal, nagy mandátummal. Ez az egész európai közigazgatás házőrzője. Ez nem egy kis hivatal, amely apró panaszokkal foglalkozik. Komolyan kell vennie ezt a szerepet. Én ezt próbáltam tenni az elmúlt 11 évben.