Interjú Alexis Goosdeellel, az Európai Unió Kábítószerügynökségének ügyvezető igazgatójával.
Isabel Marques da Silva, Euronews: Ön már régen elindult ezen a bizonyos úton, akkor, amikor az intézmény még megfigyelőközpont volt. Július óta viszont nagyobb hatáskörrel rendelkező ügynökség. Beszélni fogunk majd erről is, de először is az új típusú kábítószerek helyzetébe szeretnék belemenni, beleértve az olyan szereket, mint a „rózsaszín kokain”. Mik ezek az új drogok, és milyen veszélyeket jelentenek az őket használókra?
Alexis Goosdeel: Nos, az új drogok olyan kábítószerek, olyan vegyületek, amelyek még nem minősülnek kábítószernek. Ezért nevezzük őket új pszichoaktív anyagoknak is. Pszichoaktív hatással vannak az agyra, de még nem minősülnek drognak. Az elmúlt 27 év során létrehoztunk és kifejlesztettünk egy európai kábítószer-riasztási rendszert ezekre az anyagokra vonatkozóan, és több mint 950 olyan anyagot fedeztünk fel, amelyek korábban nem voltak jelen az európai piacon. Némelyikük potenciálisan káros lehet az egészségre, sőt akár halált is okozhat.
EN: Kicsit meglepő ez a „rózsaszín kokain” kifejezés. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb ember nem annyira ismeri ezeket az új termékeket. Mi ez az anyag és miért kerül a piacra?
AG: A „rózsaszín kokaint” Latin-Amerikában vagy Spanyolországban 2C-nek is nevezik. Ez a kémiai elnevezésből származik, ami a 2C-B-nek felel meg. De ami megfigyelhető, hogy sok esetben más anyagok - például a ketamin, ami egy sajátos, egyre problémásabbá váló anyag - is megjelennek egy kicsit mindenhol. Készítettünk egy internetes felmérést olyanokkal, akik azt nyilatkozták, hogy fogyasztanak drogot. 10%-uk nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt két hónapban legalább egyszer fogyasztott ketamint.
EN: Mennyire nehéz hozzájutni ezekhez a orvosi vegyületkhez és mi a kockázatuk?
AG: Nos, először is, ezek nem, vagy nem csak orvosi anyagok. A fentanil mondjuk igen. Az első fentanil molekulát egy belga gyógyszergyárban hozták létre, de ez egy erősebb fájdalomcsillapító és érzéstelenítő kutatásának köszönhető. Tehát okkal jött létre. Elneveztek egy molekulacsaládot, amely osztozik a molekula magjában és néhány tulajdonságában. De ezeket illegálisan árulják az interneten. Nemcsak a darknet-en, hanem a "rendes" weben is, és a marketingstratégiák rendkívül jól kidolgozottak.
EN: Nos, sok oka van annak, hogy az emberek miért kezdenek el ilyen szereket használni, de azt is mondhatjuk, hogy a droghasználat bizonyos szexuális élményekkel jár együtt. Még a „chemsex” kifejezés is létezik. Az emberek vagy tudatosan csinálják, vagy mások visszaélésének következményeként. Hogy látja, ez itt egy felfutó trend és kockázatot jelent az egészségre?
AG: Nos, azt mondanám, hogy a fő tendencia és a fő kockázat a következőképp hangzik: „mindenhol, minden, mindenki”. A kábítószer ma már mindenhol jelen van, akár Európába csempészik, akár az EU területén állítják elő. Minden lehet függőséget okozó magatartás tárgya. Tehát a megkülönböztetés, hogy kemény vagy enyhe, illegális vagy legális drog, nem fedi le az egész komplexitást: ugyanis többféle droghasználat létezik. És ennek következtében mindenki személyesen vagy közvetve szenvedhet - akut vagy krónikus - függőséget valamely anyagtól.
EN: Az újdonságokról beszélünk most, de ezek az anyagok nem jelentik azt, hogy csökken a kannabisz, a kokain vagy a heroin hagyományosabb fogyasztása.
AG: Valójában ezek az új anyagok ma még nem igazán elterjedtek. Ez egy örökmozgó piac. A kannabisz és a kannabiszszármazékok még mindig az első anyag, amelyet Európában használnak. A kokain ma már sokkal elterjedtebb, a termelés és a hozzáférhetőség növekedése miatt. De az amfetamin termelése is növekvőben van, és ahogyan Ön is említette, a „chemsexé”is, ami ugye a hosszabb szexuális aktivitás fenntartásához használt anyagok használatát jelenti, a több partnerrel való szexuális együttlét esetében, elsősorban meleg férfiaknál. De ebben az esetben azt látjuk, hogy általában metamfetamint használnak, ami korábban nem volt túlságosan elterjedt Európában. Ma már más a helyzet. Ez tehát azt jelenti, hogy jelentős kockázatokkal, problémákkal és kihívásokkal kell szembenéznünk, és sokkal mozgékonyabbnak kell lennünk, mint 20-30 évvel ezelőtt.
EN: És hogyan hatnak ezek a magatartásformák a társuló betegségekre, például a HIV-re és más betegségekre?
AG: Az egészséggel kapcsolatos károknak, problémáknak különböző kategóriái vannak. Az egyik az, hogy valóban, amint azt a legutóbbi európai gyógyszerjelentésünkben említettük, azt látjuk, hogy a HIV-fertőzés aránya visszatért a COVID előtti szintre, ami nem jó jel. Más területeken, a fertőző betegségeknél is vannak tanulmányok, amelyek azt mutatják, hogy a szexuális úton terjedő betegségek száma növekszik, és némelyikük ellenállóvá válik az antibiotikumokkal és a terápiával szemben. Ezért fontos, hogy a megelőzési politikák - a nemzeti vagy európai drogpolitikák - holisztikusabb megközelítést alkalmazzanak, és megpróbálják kezelni, megelőzni azoknak a csoportoknak a létrejöttét, amelyek még ugyan nem folytatnak általános gyakorlatot, de potenciálisan komoly egészségkárosodást vagy kockázatot jelenthetnek.
EN: Hogyan értékeli az egészségügyi rendszereket az EU tagállamaiban, tudják-e kezelni ezeket az egészségügyi problémákat akut helyzetekbe - például túladagolás esetén -, vagy olyan emberek esetében, akik szeretnének leszokni?
AG: Nos, azt mondanám, hogy ha megnézzük az EU-ban a heroinjárvány kiindulópontját, akkor az elmúlt 30 évben hatalmas előrelépést értünk el európai, közös megközelítésünkkel. Drámaian csökkentettük a kábítószerrel kapcsolatos halálesetek számát. Jelenleg 7-8 ezer ember hal meg túladagolásban az EU-ban, míg az USA-ban több mint 110 ezer, és az európai népesség nagyobb, mint az amerikai. Láttuk a kezelési kínálat drámai növekedését, beleértve a helyettesítő kezelést is. A 90-es évek végén Európában 30-35 ezer helyünk volt a kezelésre, mára több mint 650 ezer. A heroinjárvány tekintetében ez progresszív és nagyon sikeres volt. A kihívást inkább az jelenti, hogy több anyaggal és több anyagkombinációval, többféle kábítószer-használattal találkozunk, ezért meg kell változtatnunk a megelőzés, a kezelés és az ártalomcsökkentés menetét. Mert nem a helyettesítő kezelésről van szó, amely nagyon jól működik az opioidok esetében. A megelőzés, a kezelés és az ártalomcsökkentés új formáinak kifejlesztéséről is szó van a többi anyag, és azok felhasználási formáinak esetében.
EN: És úgy látja, hogy az EU- tagállamok egészségügyi minisztériumai keresik a megoldást?
AG: Természetesen ez érdekük, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az EU-ban néhány jelentős gazdasági válsággal kellett szembenéznünk, beleértve az euró válságát mondjuk Görögországban. És ez azt jelenti, hogy a másodlagos jelzálogpiaci válság után az egyik következmény az volt, hogy az EU összes tagállamában jelentősen csökkent a közegészségügyre fordítható költségvetés. Ezért ügynökségünk új szerepe, hogy hozzájáruljon az EU felkészültségéhez a drogokkal kapcsolatos új kérdésekben. Az első üzenet, amelyet a tagállamok felé közvetítünk, az, hogy mivel a közeljövőben új kockázatokkal és új kihívásokkal nézhetünk szembe, fenn kell tartanunk az egészségügybe és a közegészségügybe történő beruházásokat. Ugyanakkor folytatnunk kell a befektetéseket, hogy új terápiás megközelítéseket és új megelőzési modelleket találjunk az új anyagokra, új felhasználási módokra, ami egyet jelent a kockázatok más megítélésével.
EN: És így egy olyan stratégia, mint amilyet az imént leírt, lenne a módja annak, hogy kezeljük azt, amit az anyaghasználat szürke zónájának nevezhetünk, hogy ugye a kannabisz a rákbetegek kezelésére is használható? Vannak olyan vegyi anyagok, amelyek hasznosak lehetnek súlyos mentális betegségek esetén. Hogyan lehet ezeket a határokat megteremteni?
AG: Ez egy nagyon érdekes kérdés. Tetszik. Hogy miért? Mert sok-sok éven át folyt a vita például a kannabinoidok orvosi felhasználása ellen és mellett. És általában nagy a kavarodás aközött, hogy hasznos-e? Használható-e kezelésként, kombinálható-e a kezeléssel? Ez attól is függ, hogy milyen kannabiszkivonatokról van szó, mert sokféle lehetőség van. Számomra a modern toxikológia fő elve 250 éve az, hogy a méreg, a gyógyszer vagy a drog közötti különbség az adagban, a dózisban van, nem pedig magában az anyagban. Szóval potenciálisan igen, több kutatásra van szükségünk. És közzétettünk egy jelentést a kannabinoidok orvosi felhasználásáról. Hamarosan közzéteszünk egyet a pszichedelikus szerek orvosi felhasználásáról. És azt hiszem, a legfontosabb üzenet az, hogy nem szabad ideológiai megközelítést alkalmaznunk, akár betiltjuk az anyagokat, akár nem. Mert ha ezt tennénk, akkor pl. be kell tiltanunk a fájdalomcsillapításra használt morfiumot. Márpedig ez az egyetlen kezelés, ami működik az akut fájdalom kezelésére. De sürgetnünk kell a tudományos és orvosi kutatást.
EN: De például több mint 20 évvel ezelőtt Portugália volt az egyetlen ország, amelyik dekriminalizálta a kábítószer-fogyasztást. Tehát csak a kábítószer előállítása és kereskedelme bűncselekmény. Hogyan látja ezt, miért van ez még mindig így elválasztva?
AG: Ez egy elszigetelt, de rendkívül fontos és érdekes eset. Míg 24 éve voltak olyanok, akik határozottan ellenezték, és úgy tettek, mintha ez a droghasználatra ösztönözné az embereket, a tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy ez nem így van. Nos, miért van az, hogy a többi ország nem követte ugyanezt a példát? Először is, ez az egyes kormányok filozófiájától és megközelítésétől függ, mivel a drogpolitika nemzeti hatáskör, nem európai. Azt azonban megfigyelhetjük, hogy az elmúlt 25 év során a tagállamok között közeledés mutatkozott abban, hogy legalább megpróbálják csökkenteni, és elkerülni, hogy az embereket - csak azért, mert drogot fogyasztanak - börtönbe zárják, ott ugyanis még több problémát okoznak nekik és a társadalomnak.
EN: Beszéljünk a kábítószer előállításáról és kereskedelméről. Tudjuk, hogy mióta a tálibok 2021-ben hatalomra kerültek Afganisztánban, az ópiáttermelést visszaszorították. Hogyan hatott ez a heroinpiacra itt, Európában?
AG: Nos, a rendelkezésünkre álló információk alapján ez eddig nem érintette az európai piacot. De megtörténhet, és valószínűleg meg is fog. Amit elmondhatunk, az az, hogy igen, valószínűleg, ha ez folytatódik - várhatóan jövőre -, akkor az afganisztáni ópiumtermelés betiltásának lesz némi hatása. Tudjuk, hogy Ázsia más országaiban is termelnek ópiumot, de nem ugyanolyan mennyiségben. Tehát ez nem fogja pótolni azt, amit Afganisztánban már nem termelnek. Azt még meg kell nézni, hogy milyen lesz a fogyasztók hozzáállása. Ha megnézzük, mi történt az utolsó tálib rezsim alatt, amely ugyanezt a döntést hozta és ugyanúgy hajtotta végre, akkor azt láttuk, hogy a heroinhasználók viselkedése az EU-ban városonként vagy országonként eltérő volt. Néhányan megpróbáltak kezelésre járni, néhányan más opioidokra, köztük szintetikus verzókra váltottak. Ezért támogatjuk a szintetikus kábítószerekkel kapcsolatos globális szövetséget, amelyet az USA indított el, és amelyet az EU támogat. Két hete volt egy találkozó, amelyen részt vettünk, de az üzenetünk az, hogy rugalmasnak és mozgékonynak kell maradnunk, és biztosítani azt, hogy továbbra is szánunk pénzt közegészségügyre és válaszlépésekre.
EN: Egy másik jelentős áruforgalom Latin-Amerikából érkezik az európai kikötőkbe, Belgiumba, Hollandiába és Franciaországba, hogy csak néhány példát említsünk. Fennáll-e az úgynevezett „kábítószer-államok” kialakulásának veszélye az Európai Unióban?
AG: Ezt a kérdést gyakran megkapom. Az emberek félnek és aggódnak. Szerintem ez nem így van. A jogállamiságot fenyegeti a veszély, igen. Számomra az elmúlt 7-8 év legaggasztóbb fejleménye a kábítószerrel kapcsolatos erőszakos cselekmények számának hatalmas növekedése az EU-ban. Ami ugye azt jelenti, hogy tíz évvel ezelőtt, amikor az Európai Bizottsággal együtt dolgoztunk, és segítettünk a kábítószerekhez köthető erőszakkal kapcsolatos stratégia kidolgozásában, az Közép-Amerikáról szólt. Ma az Európai Unióról beszélünk.
EN: Ez a bűnbandák közötti erőszak miatt van, amiatt, hogy ezek már kvázi helyi laboratóriumok, és úgy versengenek a területért, hogy gyerekeket használnak?
AG: Rengeteg tényező van. Igen, említett néhányat közülük. Ez teljesen igaz. Azt hiszem, amit ma látni fogunk, az egy olyan fejlődés eredménye, amely kb. tíz évig tartott, és amelyet többek között a Covid is elősegített. Mert most a gyógyszerek nagy része konténereken keresztül érkezik, ami korábban nem így volt. De úgy gondolom, ez itt most a jéghegy csúcsa, ami korábban nem volt látható. És korábban is óriási kihívások előtt álltunk, például a terrorizmus elleni küzdelemben. Ez tehát azt jelenti, hogy valószínűleg nem igazán észleltük az első jeleit annak, hogy a szervezett bűnözői csoportok megváltoztatták a szerveződésüket. És amit látunk, az az, hogy sajnos most már mindenhol ott van. Szinte minden nap, vagy ha nem is minden nap, de minden héten, az összes, vagy a legtöbb EU-tagállamban. És ez veszélyt jelent a jogállamiságra, Belgiumban is. Megfenyegették az igazságügyi minisztert. Vagy Hollandiában egy ügyvédet és egy híres újságírót is megöltek az utcán. Tehát veszély fenyegeti a jogállamiságot, de ugyanakkor minden demokráciát. Ahogy az Európai Városbiztonsági Fórum polgármesterei márciusban Brüsszelben közös nyilatkozatban hangsúlyozták, hogy szükség van a biztonságra és a védelemre, csakhogy előtte holisztikusabb és integráltabb megközelítésre van szükség. Tehát a válasz nem lehet az, hogy csak a felhasználóknak hirdetjük meg a harcot, mert ez olyan, mintha a gyermekeinknek hirdetnénk meg. Azokban az országokban, ahol ez megtörtént - nézzük Mexikót - ott nem lehetett pozitív eredményeket elérni. De új és összehangoltabb, integráltabb megközelítésre van szükség, mert ez veszélybe sodorhatja a társadalmi kohéziós modellünket, az európai értékeinket. Számomra ez az egyik legnagyobb kihívás, ezért is szervezzük meg az első európai konferenciát a kábítószerrel kapcsolatos erőszakról november végén itt, Brüsszelben.
EN: Végezetül, szeretnék kicsit a pénzügyi aspektusról is beszélni, mert a kábítószer-kereskedelem rendkívül jövedelmező. Kapcsolatban áll a korrupcióval, a pénzmosással. Eleget tesznek-e a tagállamok, a kormányok, a hatóságok úgy általában annak érdekében, hogy csökkentsék ennek a - mondjuk úgy - „iparágnak” a hasznát, gazdasági hasznát?
AG: Azt hiszem, ez az egyik legfrissebb, és remélhetőleg legígéretesebb fejlesztés. Bizonyára tudják, hogy a Bizottság és Johansson biztos úr tavaly közzétett egy ütemtervet a bűnözés és a drogkereskedelem elleni küzdelemről. Ebben az összefüggésben vannak folyamatban lévő kezdeményezések, új tervek, új programok. Ezzel párhuzamosan, a belga elnökség alatt az EU-ban egy új ügynökséget hoztak létre a pénzmosás elleni küzdelemre. A grémium létrehozásának elvét a belga elnökség alatt fogadták el. Úgy gondolom tehát, hogy van konvergencia, és természetesen, ahogy Ön is mondta, ha nem oda céloz, ahol a csoportok a legnagyobb hasznot húzzák, akkor nem remélhetjük, hogy pusztán a megelőzés üzenetével valóban komolyan fogjuk kezelni a problémát. Integrált megközelítés kell, de természetesen a pénzügyi áramlások csökkentése, azok feltartóztatása és a vagyonelkobzásra vonatkozó, egyes tagállamok által hozott jogszabályok is rendkívül fontosak.