Az elégedetlen gazdák az egész Európai Unióban az utcára vonultak. De mennyire fontos a mezőgazdasági ágazat a blokk gazdasága számára?
HIRDETÉSPénzéhesek lennének a gazdatüntetéseken tiltakozó termelők? Inkább tehetetlenek. Leegyszerűsítve: azért olcsóbb az EU-n kívülről érkező import élelmiszer, mert nem drágítják termelésüket vagy készítésüket azoknak az uniós szabályoknak a betartása, amiket az emberi egészség és a környezet védelmében vezettek be az Európai Unióban. Ráadásul a munkaerő is sokkal olcsóbb az EU-n kívüli országokban, és a két tényező együttese védővámok vagy támogatás nélkül megugorhatatlan hátrány az EU-s termelők számára.
Panaszaik között a gazdák a megélhetési válságot, az üzemanyagadókat, a környezetvédelmi szabályozást, a terhes bürokráciát, a tisztességtelen versenyt és a szabadkereskedelmi megállapodásokat kifogásolják.
Az összehangoltnak tűnő mozgalom, amely már olyan országokat is elért, mint Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország, váratlanul érte Brüsszelt, és komoly politikai nyomás alá helyezte a Zöld Megállapodást a következő európai parlamenti választások előtt.
Ursula von der Leyen, a Zöld Megállapodás ötletgazdája erre úgy reagált, hogy nyilvánosan méltatta a gazdákat, dicsérte kitartásukat, elkötelezettségüket és gazdasági hozzájárulásukat, továbbá ígéretet tett arra, hogy nagyobb figyelmet fordítanak problémáikra.
A gazdák "minden nap keményen dolgoznak, hogy megtermeljék a minőségi élelmiszert, amit megeszünk. Azt hiszem, ezért elismeréssel, köszönettel és tisztelettel tartozunk nekik" - mondta az Európai Bizottság elnöke a hónap elején, amikor bejelentette egy vitatott növényvédőszer-törvény visszavonását.
"A problémák az elmúlt években fokozódta. Gazdáink megérdemlik, hogy meghallgassák őket. Tudom, hogy aggódnak a mezőgazdaság jövője miatt."
Kicsi, de létfontosságú ágazat
Az ipari forradalom megjelenésével a mezőgazdaság is átalakult, mivel a hatékonyság vagyis a hozamok mértéke lett az elsődleges szempont. A nemzeti összterméken beül pedig az ipar fontosabb szektorrá vált, később azt is megelőzte a szolgáltatások, majd a csúcstechnológia és innováció szektora.
Ma az ágazat az EU gazdaságának elenyésző részét teszi ki: az Eurostat adatai szerint a mezőgazdaság 2022-ben 215,5 milliárd euróval járult hozzá a blokk bruttó hazai termékéhez (GDP). Ez mindössze a teljes GDP 1,4 %-át jelenti, az arány az elmúlt 20 évben stabil maradt.
Ugyanakkor jelentőségét mutatja, hogy az ágazat 2022-ben több mint 537 milliárd eurót termelt, ebből 287,9 milliárd euró származott növénytermesztésből, például gabonafélékből, zöldségekből, gyümölcsökből, borból és burgonyából, 206 milliárd euró pedig a tejből, sertésekből, szarvasmarhából, baromfiból és tojásból.
Tavaly Franciaország volt a legnagyobb eladó, 97,1 milliárd euróval, majd Németország (76,2 milliárd euró), Olaszország (71,5 milliárd euró), Spanyolország (63 milliárd euró) és Lengyelország (39,5 milliárd euró) következik.
A termelési költségek 2022-ben 316,7 milliárd eurót tettek ki, ami közel 22%-os növekedést jelent az előző évhez képest. Az emelkedés hátterében elsősorban Oroszország ukrajnai inváziója állt, amely az energia és a műtrágya árát rekordmagasságba repítette.
Erős koncentráció
Becslések szerint 8,6 millió ember dolgozik a mezőgazdasági ágazatban, ami az EU foglalkoztatásának 4,2 %-át teszi ki. Románia (1,76 millió) és Lengyelország (1,46 millió) messze a legnagyobb foglalkoztatók. Ezek a számok azonban nem adnak teljes képet, mivel a betakarítás szezonális tevékenység, amely sok embert ideiglenes, részmunkaidős szerződéssel foglalkoztat. Ha ezeket a sajátosságokat is figyelembe vesszük, az Eurostat 17 millió főre teszi a munkaerő számát.
Az ágazat vezetése férfias és elöregedő: a mezőgazdasági üzemek vezetőinek túlnyomó többsége férfi (68,4 %) és 55 év feletti (57,6 %). A nemek közötti egyenlőtlenség Hollandiában a legmarkánsabb, ahol a gazdálkodók mindössze 5,6%-a nő, míg Lettország és Litvánia áll a legközelebb az 50-50 %-os egyenlőségi arány eléréséhez.
A gazdálkodók 157 millió hektár mezőgazdasági földterületen dolgoznak, amely 9,1 millió gazdaságra oszlik. Ez a megoszlás azonban rendkívül egyenlőtlen: a mezőgazdasági földterület 52 %-át a 100 hektárnál nagyobb gazdaságok 4 %-a birtokolja. Ezzel szemben a kis méretű, 5 hektár alatti gazdaságok az összes rendelkezésre álló földterületnek csak 6 %-át használják, annak ellenére, hogy az összes gazdaság 40 %-át teszik ki.
A földterületek ilyen mértékű koncentrációja a mezőgazdaság iparosodását tükrözi, ahol néhány vállalat megengedheti magának, hogy fejlett technológiát, gépeket és módszereket alkalmazzon a nagyüzemi termesztés és a globális szintű értékesítés érdekében.
Milliárdos támogatások
A mezőgazdaság kockázatos üzlet, amely ki van szolgáltatva az időjárási eseményeknek, az ingadozó keresletnek és a külföldi versenynek, ami megnehezíti a nyereségszerzést és a beruházások vonzását. Ez magyarázza, hogy a mezőgazdaság az egyik legjobban támogatott iparág az EU-ban.
Az először 1962-ben létrehozott közös agrárpolitika (KAP) egy hatalmas állami támogatási program, amelynek célja, hogy az európai mezőgazdasági termelők minimális, stabil jövedelemhez jussanak, és határokon átnyúlóan is versenyképesek legyenek. Évtizedeken át a KAP volt a közös költségvetés létjogosultsága, az összes kiadás több mint 60 %-át a KAP tette ki. Ma már csak egyharmadát teszi ki.
A KAP a 2023-2027-es időszakra 264 milliárd eurót különít el, amelyet főként két cselekvési irányvonalra fordítanak: 189,2 milliárd eurót a jövedelemtámogatásra, azaz a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen kifizetésekre, és 66 milliárd eurót a vidékfejlesztésre, az elszegényedett területek kihívásainak kezelésére.
HIRDETÉSA közvetlen kifizetések döntően nem a mezőgazdasági termelők által megtermelt termény mennyiségéhez kapcsolódnak. Brüsszel szerint ez a kapcsolat a túltermelést ösztönözné a támogatások nagyobb részének megszerzése érdekében, és felborítaná a piacot. Ehelyett a kifizetéseket a hektárszám (megművelt földterület), valamint a biológiai sokféleség, az állatjólét és az egészségügyi szabályok tiszteletben tartása alapján folyósítják.
A KAP az EU politikájának egyik legtöbbet emlegetett eleme, és folyamatos bírálatok érik többek között a kiegyensúlyozatlan elosztás (a költségvetés mintegy 80 %-a a mezőgazdasági termelők 20 %-ának kezébe kerül), a megkérdőjelezhető hatékonyság (a mezőgazdasági termelők jövedelme 40 %-kal alacsonyabb az uniós átlagbérekhez képest) és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) felé okozott kereskedelmi torzulások miatt.
Metán- és vegyi szennyezés
Egy másik visszatérő vád a KAP ellen a környezetkárosítás. Ennek oka, hogy a mezőgazdaság a környezetszennyezés jelentős tényezője, az EU üvegházhatású gázkibocsátásának több mint 10 %-ért felelős.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) ezeket a kibocsátásokat három forrásnak tulajdonítja:
- A CH4 (metán) az erjedésből származik, amely a kérődző állatok, például a szarvasmarhák, juhok és kecskék emésztési folyamatára utal.
- N2O (dinitrogén-oxid), amely főként a nitrogénalapú szintetikus műtrágyák használatából származik.
- CH4 (metán) a trágya kezeléséből és ártalmatlanításából.
Bár a mezőgazdasági ágazatra is vonatkozik az EU átfogó célja, hogy fokozatosan csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását, és 2050-re elérje a klímasemlegességet, az eddig elért csökkentés rendkívül korlátozott volt.
HIRDETÉSAz EEA becslése szerint 2005 és 2021 között 13 tagállamban nőtt a mezőgazdasági kibocsátás, Észtországban pedig átlépte a 30 %-os határt. A jelenlegi előrejelzések alapján az ügynökség 2030-ra a 2005-ös szinthez képest szerény, 4 %-os csökkenést jósol, ami további éghajlatvédelmi intézkedések bevezetése esetén 8 %-ra nőhet.
Ez a lassú ütem különösen aggasztó, mivel a globális felmelegedés legalább 25 %-át a metán okozza, egy szagtalan gáz, amely a légkörbe kerülését követő első 20 évben 80-szor károsabb, mint a CO2. Eközben a terméshozam fenntartására általánosan használt kémiai növényvédő szerek a biológiai sokféleség csökkenése, a rossz minőségű víz, a leromlott talajok és a kártevőkkel szembeni ellenállóképesség hátterében állnak, és összefüggésbe hozták őket a krónikus betegségekkel.
Az önellátás felé vezető út
A COVID-19 járványra, az ukrajnai háborúra és az energiaválságra reagálva az Európai Bizottság a "stratégiai autonómiát" fogadta el irányadó filozófiaként a megbízhatatlan beszállítóktól való költséges függőség csökkentése érdekében.
Brüsszel szerencséjére a mezőgazdaság egy olyan ágazat, amely ebben a tekintetben igen előrehaladott állapotban van.
Az EU önellátásra tett szert (ami azt jelenti, hogy minden hazai szükségletét hazai termeléssel tudja kielégíteni) a napi szinten fogyasztott termékek széles skálája, például a búza, az olívaolaj, a paradicsom, az alma, az őszibarack, a sajt, a vaj, a marhahús, a sertéshús és a baromfi tekintetében. Másokat nagy mennyiségben importál: ilyen például a rizs, a cukor, az olajos magvak és a növényi olaj, még mindig nagy szükség van az importra).
HIRDETÉSEz tette lehetővé, hogy az EU kereskedelmi generátorrá váljon a világpiacokon: 2022-ben a blokk 229,1 milliárd euró értékben exportált mezőgazdasági termékeket és 195,6 milliárd euró értékben importált, ami 33,4 milliárd eurós kényelmes többletet eredményezett. A legértékesebb uniós exportcikk az italok és szeszes italok voltak, amelyek 39 milliárd eurót hoztak.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az EU teljesen kikerült a bajból. A szélsőséges időjárási jelenségek és a hőmérséklet emelkedése komoly veszélyt jelentenek az élelmiszerbiztonságra, és hosszú távon bizonyos importok növekedését eredményezhetik. Ugyanakkor a blokk egyes ügyfelei önellátási stratégiákat dolgoznak ki, és lehet, hogy a jövőben nem vásárolnak majd annyi, az EU-ban előállított élelmiszert, mint most.
Az Európai Bizottság nemrégiben közzétett jelentése arra figyelmeztetett, hogy a Kínában tapasztalható gazdasági lassulás, amely az ország gyorsan öregedő népessége miatt várhatóan tovább fokozódik, komolyan korlátozhatja a lágy búza, a kukorica, az árpa, a marhahús, a sertéshús és a legtöbb tejtermék globális exportját.