Az ADAPtisa projekt összehozza a két ország kutatóit, egyetemeit és vízgazdálkodási szervezeteit. Adataikat megosztva létrehoznak egy platformot a határvidék integrált vízgyűjtő-gazdálkodásához. Cél: a klímaváltozással kapcsolatos hidrológiai kockázatok jobb előrejelzése.
A Tisza, a Duna legnagyobb mellékfolyója, nem egy nyugodt vízfolyás. A klímaváltozás fokozta az árvizek és aszályok gyakoriságát és intenzitását a öt országot átszelő folyó területén. Közülük kettő, Magyarország és Szerbia, úgy döntött, hogy megosztja adatait és együttműködik, hogy jobban tudjon reagálni ezekre a jelenségekre.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Slobodan Kolaković, az Újvidéki Egyetem docense és az ADAPTisa koordinátora azt mondja: „célunk egy integrált vízgazdálkodási platform, mondjuk egy digitális tér, ahol a határokon átnyúló szakértők, intézmények és döntéshozók adatokat cserélhetnek, kockázatokat jelezhetnek előre és valós időben koordinálhatják a válaszintézkedéseket. Végül, de nem utolsósorban, ez a projekt összehozza Szerbia és Magyarország legfontosabb intézményeit, egyetemeit és állami vízgazdálkodási vállalatait, hogy megosszák tapasztalataikat, technológiájukat és tudásukat, és megbirkózzanak a klímaváltozás egyre növekvő hatásaival”.
Több mint hatvan önkéntes gyűlt össze október 16-án Óbecsén, Szerbiában, hogy összegyűjtsék a folyó partján és medrében található összes látható hulladékot egy tucat kilométeren keresztül. Ez a szerbiai tisztítási akció az európai interregionális ADAPTisa projekt keretében végrehajtott intézkedések része.
Kolaković szerint „nagy árvizek esetén a hullámok sok hulladékot sodornak magukkal, és problémákba ütközünk a folyó felső szakaszáról érkező hulladékkal, amely Ukrajnából és Magyarországról érkezik Szerbiába. A hulladék sok nehézséget okoz a partjainkon. Ezeknek az akcióknak a célja éppen a tudatosság növelése”.
Ugyanakkor egy kutatócsoport vízmintákat vesz a folyóparton és a Tisza medrének közepén. A víz minőségét vizsgálják, beleértve a pH-értéket, a ftalát- és peszticidszintet, többek között a projekt által finanszírozott mini hordozható laboratórium segítségével. De vajon a hulladékgyűjtés és a vízminőség-vizsgálat hozzájárul-e az árvízvédelem javításához?
Maja Petrović, a projekt koordinátora elmagyarázza, hogy „minden ma vett minta, minden elvégzett elemzés, minden kilogramm összegyűjtött hulladék bekerül a vízgazdálkodási platformunkba. Így megpróbáljuk ellenőrizni, hogy a fejlesztés alatt álló, és a jövőben árvíz előrejelzésre használni kívánt modellünk pontos-e, helyes-e”.
Miljan Jovanović, önkéntes és a régió lakosa, nem felejtette el a 2006-os árvizet. A Tisza folyó kilépett medréből, és elpusztította régi házát, amelyet szerencsére szilárdabb anyagokból tudott újjáépíteni.
„Elöntötte az árvíz. Csak hatvan centiméternyi tető maradt a víz felett. Ha Óbecse felé néztünk, olyan volt, mintha tengert láttunk volna. A folyómeder teljesen eltűnt,” mesélte.
A vízfolyás emlékeinek rögzítése elengedhetetlen az árvízkezeléshez. Az ADAPTisa projekt a folyó megfigyelésén és az adatok továbbításán alapul, hogy integrált kezelési platformot hozzon létre a Tisza számára ebben a régióban. A platform a Szegeden található Alsó-Tisza Regionális Vízgazdálkodási Igazgatóság honlapján keresztül lesz nyilvánosan elérhető.
Fejlesztésük során mesterséges intelligenciát használnak az árvizek és aszályok előrejelzésére, a korábbi hidrológiai adatok, valós idejű mérések és hidraulikai modellek szimulációinak kombinációja alapján.
Az ADAPTisa teljes költségvetése 1,4 millió euró, amelynek 85 százalékát az Európai Unió kohéziós alapja finanszírozta, a fennmaradó részt pedig a két ország projektpartnerei.
Míg 2006-ban a Tisza több mint tíz méterrel emelkedett, most Szegedben alig egy méterrel haladja meg a folyó szintje a normál értéket.
„A szárazság rendkívüli” – hangsúlyozza Kozák Péter, az Alsó-Tisza Regionális Vízgazdálkodási Igazgatóság vezetője. Rámutat, hogy „ezekkel az elemzésekkel mélyebb információkat kapunk a változások hátteréről, és ennek köszönhetően ezekkel az eszközökkel megtalálhatjuk a legolcsóbb és leggyorsabb megoldást, a felszíni vizek helyreállításához vagy egy új víztározó terület használatához szükséges méréseket”.
Számára a legrosszabb forgatókönyv a jelenlegi helyzet: „alacsony csapadékmennyiség, amelyet rendkívül magas hőmérséklet követ, magas vízpárolgással és alacsony folyóvíz-hozammal”.