Juan Diego Flórez világhírű tenor vallomása a szereplésről.
Mi történik, amikor egy operasztár színpadra lép? Az Euronews-nak adott exkluzív interjúban a perui tenor, Juan Diego Flórez mesél erről a különleges lelkiállapotról.
- Az elején, az első dalnál még mindig egy kicsit kényelmetlen a helyzet, mert ott van előtted háromezer ember, és neked kell odavarázsolnod a zenét. Ezért muszáj kellemesebben éreznek magad, hogy nekik is jobb legyen. Ha úgy érzed, hogy egy kicsit fáradtak, vagy nem tudnak koncentrálni, mert ezt hihetetlen, de lehet ám érezni, akkor teszel valami olyat, amitől odafigyelnek. Beszélsz hozzájuk, vagy egy hangot másképp adsz ki, és elkezdenek figyelni. A koncert művészet, és én imádom – mondta az énekes.
Egy gálakoncert különösen nagy kihívás egy énekes számára. Ahelyett, hogy az opera hangulatát követné, az előadónak váltania kell.
- Amikor a „jeges, kis kézről” énekelek, akkor csak arra a lányra kell gondolnom a lakásomban, akivel egyszer kerestünk valamit, én hozzáértem a kezéhez, ami hideg volt, mindenhez tartozik egy kép a fejemben. És szeretem azután levenni ezt az álarcot, feltenni egy másikat, aztán azt is lecserélni. Jó játék – mesélte Juan Diego Flórez.
- Vincenzo Scalera a zongoristám. Már huszonvalahány éve dolgozunk együtt. Számtalan koncertet adtunk együtt világszerte, és még mindig van mit mondanunk. Rengeteg történetünk van. Szóval, az nagy élmény, hogy könnyen és gyorsan értjük egymást. Még akkor is, ha hibázom, ő már azt felismeri, hogy hibázni fogok, és fel is készül rá – mondta.
- Az opera az egyik legutolsó olyan művészeti forma, amely rengeteg év alatt sem változott sokat. Az énekesek mikrofon nélkül énekelnek. Így az élmény nagyon valódi. A zene előadásában nincs szükség technológiára. Ma a technológia az alap, az opera, a balett és azok a művészeti formák, amelyek tiszták és egyenesen az emberekhez szólnak, ezek lesznek a kivételek. Az élő előadás, az élőzene pedig fontosabb lesz, mint valaha volt – vélekedett a világhírű tenor.