Hirdetés

Kamionos sztrájk ürítette ki a közeli szupermarket polcait: a helyi vásárlás mindent megváltoztatott

Egy nő megy el az üres szupermarketpolcok mellett, miután egy kamionos sztrájk leállította az élelmiszerszállítást Dél-Olaszországban, 2026 októberében.
Egy nő üres szupermarketpolcok mellett halad el, miután egy kamionos sztrájk megbénította az élelmiszerszállítást Dél-Olaszországban, 2026 októberében. -  Szerzői jogok  AP Photo
Szerzői jogok AP Photo
Írta: Ruth Wright és AFP, AP
Közzétéve:
Megosztás Kommentek Kövesse az Euronewst a Google-on
Megosztás Close Button

Nem gondoltam volna, hogy egy kamionos sztrájk valóban érinti majd az életem, míg ki nem ürültek a boltok és a benzinkutak.

A múlt héten Dél-Olaszországban a kamionsofőrök sztrájkba léptek, és ez elérte a kívánt hatást. A dízel árának az amerikai–iráni háború miatti emelkedése ellen tiltakozva pénteken kezdték megtagadni a munkát. Szerdára Szicíliának azon a részén, ahol külföldiként élek, kiürültek a szupermarketek polcai.

HIRDETÉS
HIRDETÉS

Hasonló volt a helyzet az egész szigeten és az olasz szárazföld déli részén is, ahol az autópályákon és utakon blokádokat állítottak fel, hogy a kamionok ne hagyhassák el az élelmiszerraktárakat. A benzinkutak is kifogytak az üzemanyagból, és még a kormány egyik minisztere is azt mondta, hogy a maffia kihasználja a tiltakozásokat, sofőröket félemlít meg, hogy csatlakozzanak, és kilyukasztja a kamionok gumiját.

Olaszországban meglehetősen gyakoriak a sztrájkok: a közlekedési dolgozók gyakran vonulnak ki az alacsony bérek vagy a munkakörülmények miatt, a szemétszállítás pedig a maffia befolyása miatt szokott időről időre leállni. Többnyire tudok ezekről a sztrájkokról, de eddig még sosem érintettek közvetlenül. Olasz barátaim figyelmeztettek, hogy egy kamionsofőr-sztrájk 15 évvel ezelőtt teljesen megbénította az élelmiszer-ellátást, de én naivan azt hittem, ez nem ismétlődik meg. Tévedtem.

A szupermarketek készlete csak néhány napig tartott ki

A sztrájk első napjaiban nem volt szükségem bevásárlásra, és kevés figyelmet fordítottam a hírekre az okozott károkról. Aztán rájöttem, hogy néhány alapvető dologból – például a kisgyermekemnek szánt tejből és gyümölcsből, amihez mindig nyúlok, ha mást nem eszik meg – szinte teljesen kifogytam. Ekkor kezdtem el nézni a közösségi médiában terjedő videókat, amelyeken helyi influenszerek mutatták a teljesen üres hűtőpultokat és sorokat a közeli város szupermarketjeiben. Cinikusan azt gondoltam, biztosan nap végén mentek, abban bízva, hogy így minél sokkolóbb felvételeket készíthetnek a nagyobb figyelemért.

Ezért aztán magam indultam bevásárolni, délelőtt, a helyi Lidlbe, az Eurospinbe – ez egy országos, olcsó szupermarketlánc –, és a Conadba, amely szintén országos hálózat, de középkategóriás. Friss élelmiszer egyáltalán nem volt: sem hús vagy hal, sem tejtermék, sem gyümölcs vagy zöldség. A többi sor nagyjából normálisnak tűnt, de látszott, hogy ha pár napon belül nem érkeznek új szállítmányok, az olyan alapvető áruk, mint a tészta, a konzervek vagy a tisztítószerek is eltűnnek a polcokról.

Sokkoló volt rádöbbenni, milyen gyorsan le lehet állítani azt a rendszert, amelyre mindannyian az élelmiszer-ellátásunkban támaszkodunk. A sztrájk jól szervezett volt: fuvarozók, gazdák és boltosok, gyakran állampolgárok és diákok támogatásával, mind részt vettek az áruszállítás és -elosztás megzavarásában, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra a beavatkozás érdekében.

A helyi vásárlás maradt az egyetlen lehetőség

Tanácstalanul jöttem ki a szupermarketekből. Hazafelé menet elhaladtam egy zöldséges előtt – ezeket olaszul találóan „frutteriáknak” hívják. Néhányszor már betértem ebbe az üzletbe, de nem rendszeresen, mert kényelmesebbnek találtam mindent egy helyen, a szupermarketben megvenni. Most azonban megálltam, és megkönnyebbülten láttam, hogy tele van friss gyümölccsel és zöldséggel. Megpakoltam a kosarat, és beszélgetésbe elegyedtem a tulajdonossal fizetés közben. Azt mondta, náluk nem volt ellátási probléma, mert a helyi gazdák – vagy az ő terítőik – közvetlenül a boltba hozzák az árut. Ha nincs közbeiktatott logisztikai lánc, azt megzavarni sem lehet.

Váratlan látogatásom a „frutteriában” végül a napom egyik legjobb része lett: a friss élelmiszer megtalálásának megkönnyebbülése mellett a tulajdonossal folytatott barátságos beszélgetés is feldobta a hangulatomat – ilyen sosem történik meg egy futó párbeszéd során a szupermarket pénztáránál. Ráadásul olyan gyümölcsöt és zöldséget kaptam, amelyet csak néhány nappal korábban szedtek le, és amelyet nem fújtak be azokkal a vegyszerekkel, amelyek a hosszú, közúti szállításhoz kellenének.

Hogyan ért véget a kamionsofőrök sztrájkja?

Ahogy a sztrájk folytatódott, a következmények egyre súlyosabbá váltak. A mozzarellát gyártó tejüzemek 24 óra alatt 3 millió eurót veszítettek, mert nem tudták megkapni a sajt készítéséhez szükséges bivalytejet. Az építőipari cégek sem jutottak hozzá az alapanyagokhoz, így őket is komolyan érintette a leállás.

Végül az olasz kormány rendkívüli ülést tartott, és új intézkedéseket fogadott el, hogy segítse a fuvarozókat, a gazdákat és a halászokat a magasabb üzemanyagárak kezelésében: az érintett ágazatok számára nyújtott adójóváírások összértékét 434 millió euróról 540 millió euróra emelték.

Már négy nap telt el azóta, hogy az utolsó útlezárásokat is feloldották, de még mindig várom azokat a szállítmányokat, amelyeket a sztrájk előtt rendeltem, és a Vintedhez hasonló nagy cégek is arra figyelmeztették az ügyfeleket, hogy késésekre számítsanak.

Az élelmiszerszállítás villamosítása lenne a megoldás, nem az, hogy még több pénzt öntünk a tankba

Ez a tiltakozás és az általa okozott károk egyetlen dologra vezethetők vissza: a fosszilis energiahordozóktól való függőségünkre. A társadalmat működésben tartó létfontosságú szolgáltatások szinte mindegyike – a teherfuvarozástól és a tömegközlekedéstől az árutermelésig – olajjal és gázzal működik. Az iráni háború példátlan zavarokat és hiányt okozott a fosszilis energiahordozók piacán, ami miatt az üzemanyagárak a háborútól földrajzilag távoli országokban is az egekbe szöktek.

A klímatudósok évtizedek óta mondják, hogy megvannak a megoldásaink a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, és az egyik legfontosabb az elektrifikáció: a fosszilis tüzelőanyagok kiváltása tiszta energiaforrásokkal, például szél- és napenergiával, hogy ideális esetben a közlekedéstől a fűtésen át a gyárakig mindent ezek hajtsanak.

A közúti teherszállítás az Egyesült Államokban, az Európai Unióban és Kínában az összes olajkereslet nagyjából 11–17 százalékáért felel, ami tökéletes célterületté teszi az elektrifikáció számára. A dízelárak megugrása minden eddiginél nagyobb keresletet támaszt az elektromos teherautók iránt: világszerte csak az idei év első felében közel 160 ezer közepes és nehéz kategóriájú elektromos teherautót adtak el, ami mintegy 75 százalékos növekedés az előző év azonos időszakához képest.

Ahogyan a hőszivattyúk és a napelemek esetében, úgy az iráni háború okozta energiaválság most valójában a tiszta energiát lendíti előre. Az olasz kormány jobban tenné, ha adókedvezményekkel ösztönözné a fuvarozókat, hogy flottájukat elektromos teherautókra cseréljék, ahelyett hogy még több pénzt öntene a fosszilis tüzelőanyagokba.

Ugrás az akadálymentességi billentyűparancsokhoz
Megosztás Kommentek Kövesse az Euronewst a Google-on

kapcsolódó cikkek

„Haszon a szenvedésből”: a szupergazdagok befektetései fűtik a klímaválságot

Közösségi védőháló: új alkalmazás védi a magyar erdőket

Betiltsa-e Európa a húsreklámokat? Klímapszichológust kérdeztünk, mi történne