Miközben Trump Putyin mellé áll, az európaiak egyre inkább készek közvetlen tárgyalásokba kezdeni Oroszországgal, amit eddig elutasítottak.
Hónapokig tartó habozás és civakodás után Európa eddig a legerősebb jelét adja annak, hogy készen áll közvetlenül tárgyalni Oroszországgal Ukrajna teljes körű inváziójának lezárásáról és a kontinens jövőbeli biztonsági architektúrájáról.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A finn elnök, Alexander Stubb, és a norvég miniszterelnök, Jonas Gahr Støre megelőzve mindenkit telefonon beszéltVlagyimir Putyin orosz elnökkel, hogy megvitassák a békefolyamat mielőbbi újraindítását.
Stubbnak és Størének ugyan nem volt felhatalmazása, hogy Európa nevében szólaljanak fel – ezt „saját országuk vezetőiként” tették –, keddi gesztusuk azonnal az északi párost tette a béketárgyalások első számú közvetítőjévé.
A Kreml közleménye szerint a három vezető „megállapodott abban, hogy a jövőben közvetlen telefonkapcsolatot tartanak fenn”.
Közben az Európai Bizottság és az Európai Tanács közös, magas rangú tisztviselőkből álló csapatot készít elő, amelyet a tárgyalások következő fordulójára küldenek. Erre várhatóan Abu-Dzabiban kerül sor november elején, a pontos dátumot még nem jelentették be.
Bjoern Seibert, Ursula von der Leyen bizottsági elnök nagy hatalmú kabinetfőnöke várhatóan ő vezeti majd a delegációt.
„Határozottan elkötelezettek vagyunk amellett, hogy ne csupán véget vessünk a háborúnak, hanem olyan békét érjünk el, amely igazságos és fenntartható. Ez a célunk, és ezt az álláspontot képviseljük a jelenlegi tárgyalásokon” – közölte a Bizottság szóvivője.
Figyelemre méltó, hogy Brüsszel most már nyíltan kimondjaszándékát, hogy a közelgő tárgyalásokat multilaterális formátumban tartsák meg, vagyis hogy az európaiak, az ukránok, az amerikaiak és az oroszok ugyanazon asztalnál, egy időben üljenek.
Ilyen még nem történt a békefolyamat során
Eddig elsősorban az Egyesült Államok tárgyalt Oroszországgal, időnként háromoldalú egyeztetésekre kerülve sor, amelyekben Ukrajna is részt vett. (Kijevnek és Moszkvának párhuzamos csatornája van a hadifoglyok szabadon bocsátására.)
Még figyelemreméltóbb, hogy Oroszország ezúttal nem utasította el egyértelműen az európai részvételt, ahogy azt a múltban többször megtette. Most úgy tűnik, kifejezetten keresi azt. „Nem elég csak Kijevvel beszélni. Egész Európával kell beszélnünk, amely teljes mértékben támogatja Kijevet” – mondta a múlt héten Jurij Usakov, Putyin közeli tanácsadója.
Nehezen kialakuló konszenzus
Az, hogy meg kell-e törni a 2022 februárjában bevezetett diplomáciai elszigeteltséget és közvetlenül kell-e tárgyalni Oroszországgal, régóta megosztó kérdés az európai vezetők között.
A vita az év elején került igazán előtérbe, amikor Emmanuel Macron francia elnök és Giorgia Meloni olasz miniszterelnök egymást követő felhívásokban álltak ki a párbeszéd mellett. Az ötlet, hogy külön európai megbízottat nevezzenek ki, nevekkel teli találgatási hullámot indított el.
Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehország, Luxemburg és Szlovákia fokozatosan támogatásáról biztosította a stratégiát, azzal érvelve, hogy a tét túl nagy ahhoz, hogy Európa kimaradjon.
Ezzel szemben Németország, Lengyelország, Svédország, Dánia és a balti országok ellenálltak, figyelmeztetve, hogy Oroszország álláspontja éppoly maximalista maradt, mint a háború első napján.
A konszenzus hiánya júniusban vált teljesen nyilvánvalóvá, amikor António Costa, az Európai Tanács elnöke váratlanul megnyitott egy kommunikációs csatornát a Kremllel. Costa döntése politikai felháborodást váltott ki, és diszkréten félretették.
A Stubb–Støre-féle telefonhívás Putyinnal is felhúzta a szemöldököket néhány helyen.
„Nagyon szkeptikus vagyok Norvégia és Finnország ezen önálló kezdeményezésével kapcsolatban” – mondta Mette Frederiksen dán miniszterelnök, egy ritka északi megosztottságot jelezve.
„Őszintén szólva, nem tudom, mit gondolnak, mit érhetnek el ezzel.”
Donald Tusk lengyel miniszterelnök arra intette Stubbot és Størét, hogy legyenek „éberek”, és óvatosan haladjanak előre Putyinnal való új kapcsolatfelvételükben.
„Oroszország napirendje és érdekei elég pontosan meghatározottak, és senkinek nem szabad illúziókat táplálnia egy megállapodásról” – fogalmazott Tusk.
Figyelmeztetéseikben volt egy nyilvánvaló igazság. A Kreml közleménye, amelyben ismétlődően hivatkoztak a háború „gyökereire” és Európa „konfrontatív politikájára”, kétséget sem hagyott afelől, hogy Oroszország maximalista követelései továbbra is érintetlenek.
Kedvezőtlen fordulat
Azóta azonban megváltozott a helyzet ahhoz képest, mint amikor Costát bírálták.
Akkor az európai szövetségesek nemrég tértek vissza egy sikeres, Franciaországban tartott G7-csúcsról, ahol Donald Trump amerikai elnök megígérte, hogy újra bevezeti az orosz olajra vonatkozó szankciókat, és Patriot rakétákra vonatkozó engedélyekről tárgyalt Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel.
Most viszont sokkban vannak, ahogy Trump dízelüzletet köt Putyinnal, feloldja a régóta fennálló orosz szankciókat, támadja Zelenszkijt és új választásokat követel Ukrajnában.
A Starlink-technológia és a korai előrejelző rendszer Kijev általi használatára hirtelen bevezetett korlátozások, amelyek létfontosságúak az ország védelme szempontjából, riadót fújtak. Egyik napról a másikra kézzelfoghatóvá vált a rettegett forgatókönyv, hogy Trump ultimatumszerű kapitulációra kényszeríti Ukrajnát Putyin feltételei szerint.
A gyors romlás arra késztette Stubbot és Størét, hogy sietve új tárgyalási fordulót szervezzenek Oslóban. A találkozó után Zelenszkij visszafogottabb hangnemben nyilatkozott. Ezt követően helyreállt a Starlink sebessége és a korai előrejelzés rendszere is.
Az Európában érzékelhető aggodalom Trump Putyin felé való fordulása miatt azonban továbbra is tapinthatóan nagy. Az európai tisztviselők ráébredtek, hogy a washingtoni és moszkvai kapcsolatok jóval kiterjedtebbek, mint korábban gondolták.
A hírek szerint a felek újabb megállapodásokról tárgyalnak, amelyek a Lukoil vagyonát, nukleáris technológiát, sarkvidéki LNG-t és – a legvitatottabb módon – az Északi Áramlat gázvezeték újraindítását, valamint a zárolt orosz vagyon egy részének felszabadítását érintik.
Az európaiak szerint az amerikai megközelítés alapvetően hibás, mert figyelmen kívül hagyja Putyin területi hódításra irányuló rögeszméjét, azt az alapvető okot, amiért elindította az inváziót. Állításuk szerint semmilyen, bármennyire is jövedelmező üzlet nem helyettesítheti Ukrajna megsemmisítését Putyin fejében.
Tovább fokozza a sürgető érzetet a Fekete-tengeren zajló blokád, amely felborította a globális ellátási láncokat, valamint a közelgő ukrajnai tél, amelyet Oroszország elviselhetetlennek tervez. A két válság újabb migrációs hullámmal fenyeget Európa felé.
A fegyverszünet elérésének szükségessége, még ha csak a Fekete-tengerre és az energetikai létesítményekre korlátozódna is, a 2022 februárja óta soha nem volt ennyire égető. Biztosra vehető, hogy Putyin további szankciós enyhítést fog követelni mindenért cserébe, amit engedménynek tekint.
Mindez segít megérteni, miért hajlandó Európa hónapok habozása után most nagyobb szerepet vállalni és közvetlenül tárgyalni Oroszországgal: az asztalnál ülni vált nélkülözhetetlenné ahhoz, hogy megvédjék Ukrajna egyre törékenyebb pozícióját, ellensúlyozzák az egyre magabiztosabb amerikai megközelítést, és megóvják az egyre inkább háttérbe szoruló európai érdekeket.
Støre lényegében ezt fogalmazta meg, amikor megvédte a telefonhívást.
„Ha valaki úgy véli, hogy a jelenlegi helyzet – amikor az amerikai kormányzat moszkvai kommunikációja az egyetlen csatorna az Ukrajnáról Ukrajnán kívül folytatott tárgyalásokhoz – az egyedüli út, akkor joga van ehhez a nézethez” – mondta.
„Én úgy gondolom, fontos, hogy más hangok is hallatszanak.”