Elmaradnak az éghajlatvédelmi vállalások, miközben az Oxfam leleplezi, hogyan húznak hasznot a szupergazdagok a katasztrófákból.
Egy új ENSZ-jelentés egyértelművé teszi, hogy a jelenlegi nemzeti klímavállalásokra nem hagyatkozhatunk, ha a globális felmelegedést biztonságos keretek között akarjuk tartani.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A legfrissebb tervek 2035-ig mindössze hat százalékkal csökkentenék a világ üvegházhatásúgáz-kibocsátását a 2019-es szinthez képest.
Ez az érték alacsonyabb a tavaly várt 10 százalékos csökkenésnél, ami nagyrészt az Egyesült Államok Párizsi Megállapodásból való kilépésének következménye. Még mindig messze elmarad attól a 60 százaléktól, amelyet a tudósok szerint elengedhetetlen a felmelegedés 1,5 °C-ra korlátozásához, vagyis ahhoz a küszöbhöz, amely fölött a klímaváltozás hatásai katasztrofálisak és visszafordíthatatlanok lennének.
154 ország vállalásait összesítve a jelentés a globális kibocsátás 71 százalékát fedi le. Még ha minden állam maradéktalanul végre is hajtaná kötelező terveit a Párizsi Megállapodás keretében, és teljesítené a feltételes célokat is, a kibocsátáscsökkentés akkor is csak kilenc százalék lenne.
Ahhoz, hogy a felmelegedés a Párizsi Megállapodás iparosodás előtti szinthez képest meghúzott 2 °C-os felső határán belül maradjon, 2035-re 37 százalékkal kellene visszafogni a kibocsátást.
Még ha a kibocsátások mérséklésére tett erőfeszítések sikerrel is járnak, az ENSZ a hónap elején arra figyelmeztetett, hogy a világ jó úton halad egy átmeneti, sőt akár tartós 1,5 °C-os határ túllépése felé. A hír nyomán az EU is figyelmeztetést adott ki, amely szerint az országoknak fel kell készülniük a 2100-ig bekövetkező, akár 3 °C-os hőmérséklet-emelkedés lehetőségére.
Megfordíthatják-e a magánbefektetők a globális felmelegedés trendjét?
Egy második, szintén október 27-én közzétett ENSZ-jelentés szerint a globális klímafinanszírozás ugyan növekszik, de még mindig messze elmarad a szükségestől.
A globális klímafinanszírozás éves átlaga 2023–24-ben 1,9 billió dollár (1,7 billió euró) volt, ami 32 százalékos növekedés a 2021–22-es időszakhoz képest. A bővülést elsősorban a magánbefektetések hajtják az alacsony kibocsátású technológiákba, köztük a megújuló energiába, valamint a háztartások elektromos járművekre, napenergiára és hőszivattyúkra fordított kiadásai.
Ha tehát a kormányzati erőfeszítések nem bizonyulnak elegendőnek, vajon a magánbefektetések képesek lehetnek-e betömni a keletkező űrt?
Egy külön jelentés (forrás: angol), amelyet az Oxfam segélyszervezet a törökországi COP31 klímatárgyalások előtt tett közzé, azt állítja, hogy a leggazdagabb befektetők számára a jelenlegi ösztönzők gyakran éppen a rossz irányba terelik a tőkét.
A szupergazdagok nemcsak szennyező tevékenységeikkel táplálják a klímaválságot, hanem „a szenvedésből is hasznot húznak” – olykor „kettős osztalékot” zsebelnek be: először azoktól az iparágaktól, amelyek a klíma-összeomlást okozzák, majd azoktól a vállalkozásoktól, amelyek az éghajlati katasztrófákra való felkészülésben és a helyreállításban vesznek részt – fogalmaz az Oxfam.
Miként húznak hasznot a klímaválságból a szupergazdagok?
Az Oxfam új „Destroy and Rebuild Indexe” a „Disaster Divide: How climate chaos deepens inequality and enriches the few” című jelentés részeként 217 vállalatot vizsgált: ezek egy része a klíma-összeomlást előidéző iparágakban, másik része pedig az éghajlati katasztrófákra való felkészüléssel vagy az újjáépítéssel foglalkozó ágazatokban tevékenykedik.
A jótékonysági szervezet számításai szerint az indexben szereplő cégek 2025-ben nemcsak átlagosan 1,8 milliárd dollár (1,6 milliárd euró) nyereséget termeltek, hanem átlagosan több mint 1 milliárd dollárt fizettek ki részvényeseiknek. A globális katasztrófa-elhárítási és -helyreállítási piac értéke várhatóan évi 70 milliárd dollárról (63 milliárd euró) 92 milliárd dollárra (84 milliárd euró) nő 2029-ig.
Az Oxfam szerint a világ ezer leggazdagabb milliárdosának befektetései 2025-ben 486 millió tonna CO2-egyenértékű kibocsátáshoz kapcsolódtak. Ha önálló országot alkotnának, a világ 19. legnagyobb szennyezőjeként szerepelnének a listán. A befektetések 71 százaléka olyan, nagy kibocsátású szektorokban van, mint az olaj-, a gáz- és a vegyipar.
A szupergazdagok kibocsátásai milliók halálához köthetők
Az Oxfam szerint a leggazdagabbak aránytalanul nagy mértékben járulnak hozzá a válságot súlyosbító kibocsátásokhoz. A népesség leggazdagabb 0,1 százaléka – mintegy nyolcmillió ember – többet bocsát ki, mint az emberiség legszegényebb 44 százaléka együttvéve, vagyis körülbelül 3,5 milliárd ember.
Az Oxfam becslése szerint a leggazdagabb egy százalék kibocsátásai 1990 óta a globális felmelegedés mintegy 20 százalékáért felelősek. Egyetlen évnyi kibocsátásuk várhatóan 1,9 millió többlet-, hőhullámokhoz köthető halálesetet okoz majd a következő évszázad során – áll a jelentésben.
A klímakatasztrófákat „egyenlőtlenség-termelő gépeknek” nevezve az Oxfam egy, a Nature tudományos folyóiratban megjelent kutatásra (forrás: angol) hivatkozik, amely szerint az árvizek halálos áldozatainak száma hétszer magasabb a nagyobb egyenlőtlenséggel küzdő országokban.
A tehetősek azonban a legjobb helyzetben vannak ahhoz, hogy megvédjék magukat: biztonságosabb lakóingatlant vásárolhatnak, magán tűzoltókat fogadhatnak. A gazdag háztartások el tudják viselni a magasabb élelmiszerárakat, és biztosítást köthetnek vagyonukra. A szegényebbek ezzel szemben gyakran veszélyeztetettebb területeken, rosszabb minőségű lakásokban élnek, és jóval kevesebb megtakarítással rendelkeznek, amelyhez vészhelyzetben nyúlhatnának.
Az Oxfam arra szólítja fel a kormányokat, hogy korlátozzák a szupergazdagok – beleértve befektetéseikhez köthető – kibocsátásait, kötelezzék a gazdag országokat jóval több, vissza nem térítendő forrást biztosító alkalmazkodási támogatás nyújtására, és vessenek véget annak, hogy egyesek klímakatasztrófákból húznak hasznot.