Ursula von der Leyen élesen bírálta a fosszilis energiahordozókat 2022-es évértékelő beszédében az EU helyzetéről. Európa most újabb energiaválság kellős közepén van.
Európára egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy „magas szintű, független, tudományos alapú” jelentést készítsen a fosszilis energiahordozóktól való leválásáról, és ezzel elkerülje egy újabb energiaválságot.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Holnap (szeptember 16-án) az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen mondja el az Unió helyzetéről szóló beszédét (State of the European Union, SOTEU).
Ez az EU demokratikus működésének egyik kulcspillanata: alkalmat ad az elmúlt év mérlegének megvonására, a közösség prioritásainak kijelölésére és új kezdeményezések bejelentésére. A felszólalást jellemzően vita követi az Európai Parlament képviselőivel, ami az elszámoltathatóságot hivatott erősíteni.
Még 2022-ben von der Leyen a SOTEU-beszédben foglalkozott Európa fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos válságával, amelyet Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziója váltott ki, és felidézte az 1970-es évek energiaválságát, amelyet a közel-keleti háborúk okoztak.
„Némelyikünk még emlékszik az autómentes hétvégékre, amelyekkel energiát takarítottunk meg” – mondta. „Mégis ugyanazon az úton haladtunk tovább. Nem számoltuk fel az olajtól való függőségünket. Sőt, a fosszilis energiahordozókat tömegesen támogatták.
„Ez hibás döntés volt, nemcsak a klíma, hanem a közpénzek és a függetlenségünk szempontjából is. És ennek az árát ma is fizetjük.”
Von der Leyen hozzátette, hogy csak „néhány látnok” értette meg: a valódi problémát maguk a fosszilis energiahordozók jelentik, nem pusztán az áruk.
Európa legutóbbi fosszilis válságának ára
Négy évvel később Európa nagyon hasonló problémával néz szembe – amelyet az Irán elleni háború és a Hormuzi-szoros ideiglenes lezárása váltott ki. Ez a szoros kulcsfontosságú hajózási útvonal, amelyen általában a világ olaj- és gázszállítmányainak mintegy ötöde halad át.
Még júliusban közölte az Európai Bizottság, hogy az EU a konfliktus kezdete óta több mint 50 milliárd euróval többet költött fosszilis energiahordozók importjára – ennek jelentős részét a háztartásoknak kellett elviselniük. A többletkiadást ma már mintegy 70 milliárd euróra becsülik.
Ez annak ellenére történt, hogy a napenergia 32,2 milliárd eurós megtakarítást hozott, mivel segített elkerülni a többletgázimportot, és megerősítette a kontinensen termelt villamosenergia szerepét.
A közösség szerint egy „felgyorsított energiaváltás, amelynek középpontjában az elektrifikáció áll” 2040-ig több mint 70 százalékkal csökkentheti a gáz- és több mint 40 százalékkal a nyersolajimportot.
Felhívás az EU-hoz a fosszilis kilépési stratégia megalkotására
A múlt héten (szeptember 10-én) tartott sajtótájékoztatón a CAN Europe képviseletében Chiara Martinelli – a klímaválság ellen küzdő civil szervezetek egyik vezető európai koalíciójának képviselője – azt mondta, hogy az európaiak „kétszer fizetnek” az EU fosszilis függőségéért.
„Egyszer az energiaszámlák, a geopolitikai kitettség és az ebből fakadó nyomás révén, amely a háztartásokat és a vállalkozásokat terheli, másodszor pedig az éghajlati katasztrófák emberi és gazdasági költségei miatt” – magyarázta.
„Ez a két válság nem különíthető el egymástól. A fosszilis energiahordozóktól való függőség mindkettő középpontjában áll.”
Ennek eredményeként a CAN Europe (forrás: angol) több mint 200 európai és nemzeti szervezettel – köztük 16 iparági szövetséggel – közösen arra szólítja fel von der Leyent, hogy a SOTEU-beszéd keretében rendeljen meg egy „magas szintű, független, tudományos alapú jelentést” Európa fosszilis kilépéséről.
„Ez nem pusztán felhívás arra, hogy Európa többet tegyen a klíma érdekében. Arról van szó, hogy a fosszilis energiahordozóktól való függőség megszüntetése alapvetően Európa saját gazdasági és stratégiai érdeke” – tette hozzá Marinelli.
„Európa már csinált ilyet. A Draghi-jelentés a versenyképességet az EU politikai napirendjének középpontjába állította. Mi azt kérjük, hogy ugyanez a politikai súly és napirendformáló erő jelenjen meg most is.”
A Draghi-jelentést Mario Draghi, az Európai Központi Bank volt elnöke készítette 2024-ben. Arra figyelmeztetett, hogy Európa lemaradhat az Egyesült Államok és Kína mögött, ha nem növeli jelentősen a beruházásokat, az innovációt és a termelékenységet – miközben a dekarbonizáció és az energiabiztonság központi pillérként szerepel. A dokumentum nyomán fogadta el az EU a Versenyképességi Iránytű (Competitiveness Compass) nevű menetrendet, amely nagyrészt Draghi ajánlásaira épült.
Marinelli szerint most jött el az idő annak világossá tételére, hogy Európa nem tud úgy kilábalni egy energiaválságból, hogy közben maga táplálja azt.
Úgy véli, Európa nem építhet biztonságos gazdaságot egy olyan energiarendszerre, amelyet nem irányít: olyanra, ahol háborúk vagy a szorosok lezárása „a világ túlsó oldalán” döntik el, mennyit fizetnek az európaiak otthonuk fűtéséért.
„Már most megvan a lehetőségünk arra, hogy olyan energiarendszerrel váltsuk ezt fel, amely megfizethető, megújuló, biztonságos és hazai alapokra épül” – teszi hozzá. „Von der Leyen négy éve már maga nevezte meg ezt a problémát. Most alkalma nyílik arra, hogy lezárja, és ez legyen Európa utolsó fosszilis válsága.”
Mit jelent valójában Európa fosszilis függősége?
A száguldó energiaárak mellett szakértők szerint Európa fosszilis függősége hatalmas gazdasági kockázatokkal is jár.
Léa Malfrait, az Electrification Alliance munkatársa szerint az uniós vállalatok 75 százaléka az energiaárakat „jelentős akadálynak” tekinti az európai beruházások előtt.
A fosszilis energiahordozók folyamatos égetése egyúttal utat nyitott a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribbá válásának is – ennek eredményeként az idei augusztus globálisan a valaha mért legmelegebb hónap lett, holtversenyben 2023 júliusával.
A tudósok szerint „gyakorlatilag lehetetlen” lett volna a nyár egymást követő hőhullámsorozata, ha nincs klímaváltozás; ezek a hőhullámok legalább 35 000 többlethalálesetet okoztak a kontinensen.
Több mint 637 000 hektárnyi terület égett le, mivel az aszályos időjárás táplálta a halálos erdőtüzeket, amelyek a második világháború óta egyik legnagyobb kitelepítési művelethez vezettek. Az első becslések szerint idén nyár szélsőséges hősége önmagában mintegy 180 milliárd eurónyi uniós gazdasági teljesítményt tüntethet el – nagyjából annyit, mint az EU 2026-ra prognosztizált teljes növekedése.