Törökország szerint a mindennapok villamosítása megvédheti a családokat és vállalkozásokat az „ingadozó energiapiacoktól”. De nem tart-e ez a terv bennünket a fosszilis korszakban?
A COP31 házigazdája, Törökország az ENSZ-csúcs novemberi megrendezésekor a „klímáért felelős mesterséges intelligenciát” állítja reflektorfénybe, miközben egyre nagyobb aggodalmak övezik a technológia szén-dioxid-lábnyomát.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Hétfőn (szeptember 21-én) Murat Kurum, a COP31 kijelölt elnöke és környezetvédelmi miniszter közölte, hogy a tárgyalások egyik fő prioritása az lesz, hogy a technológiai vállalatokat rávegyék: adatközpontjaikat tiszta energiával működtessék.
Ez illeszkedik Törökország kulcsfontosságú villamosítási céljához, amely szerint 2035-re a globális energiaigényen belül az elektromos áram részarányát a jelenlegi mintegy 20 százalékról 35 százalékra kell növelni.
A 35-by-35 vállalást júniusban jelentették be, hogy elősegítsék a világ átállását az alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövőre. A lépést az „történelmünk legsúlyosabb energiaválságaként” leírt helyzet előzte meg, amelyet a súlyosbodó klímaváltozás és az Irán elleni háború okozta fosszilisenergia-sokk váltott ki.
„Ha a mindennapi életet – a közlekedéstől az épületeken és az iparon át – villamosítjuk, megóvhatjuk a családokat és a vállalkozásokat az ingadozó energiapiacok hatásaitól” – mondta Kurum.
„Ez, a 2035-re kitűzött 35 százalékos cél lesz a COP31-elnökségünk egyik meghatározó prioritása.”
Mit takar Törökország villamosítási vállalása
A villamosítás azt jelenti, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat használó technológiákat elektromos megoldásokra cserélik, például a dízelüzemű autók vagy buszok helyett elektromos járműveket alkalmaznak. Ez azonban önmagában nem számolja fel a szennyező fosszilis energiahordozók használatát.
A World Resources Institute (WRI) (forrás: angol) a villamosítást „eszköznek, nem önmagában vett célnak” írja le, majd hozzáteszi: „Egy olyan elektromos autó, amelyet szénalapú hálózat lát el árammal, a klímára nézve akár rosszabb is lehet, mint egy [benzinnel] működő jármű. Más szóval, az előnyök attól függnek, hogyan termelik az áramot.”
A szakértők attól tartanak, hogy a 35-by-35 vállalás teret engedhet annak, hogy a kormányok a villamosítási célok felé tett előrelépésként könyveljék el a gáztüzelésű erőművek kapacitásának bővítését – szerintük ez „komolyan aláássa a klímacélokat”.
„Ne engedjük, hogy a villamosítás korunk trójai falovává váljon, amely új fosszilisenergia-fogyasztást leplez, ahelyett hogy a megújuló energiát támogatná” – mondja Claire Smith, a Beyond Fossil Fuels kampánykoalíció képviselője.
Smith szerint az elnökség jelenlegi formájában megfogalmazott vállalása „nyitva hagyja a kiskaput”, hogy a kormányok a „villamosítás leple” alatt eltitkolják vagy igazolják a fosszilis energiahordozók fokozott használatát.
„Már most azt látjuk, hogy az adatközpontok elvonják az áramot és a megújuló energiát azoktól az ágazatoktól, amelyeknek valóban dekarbonizálniuk kellene, ezzel növelik a fosszilis gázfüggőséget és felhajtják a fogyasztók villamosenergia-költségeit” – teszi hozzá.
„Világos keretekre van szükség ahhoz, hogy a villamosítás a klímaigazságosságot és a megújuló energia méltányos hozzáférhetőségét szolgálja, ne pedig a fosszilisipar érdekeit.”
Duygu Kutluay, a Beyond Fossil Fuels kampányosa hasonlóan figyelmeztet: a villamosítás nem „jelent eleve” dekarbonizációt.
„Globális szinten biztosítani kell, hogy a villamosítási napirend ne a fosszilis energiahordozóktól való sürgős eltávolodás rovására valósuljon meg” – teszi hozzá.
Honnan származik Törökország villamos energiája?
Az Ember (forrás: angol) energetikai agytröszt adatai szerint tavaly Törökország villamos energiájának 43 százaléka alacsony karbonintenzitású forrásokból származott.
Az aszályos időjárás ellenére a vízenergia maradt az ország legjelentősebb tisztaáram-forrása (16 százalék). A szélenergia részaránya (11,1 százalék) megelőzi számos G7-ország, köztük Olaszország (8,1 százalék) és az atomenergiára erősen támaszkodó Franciaország (8,2 százalék) értékeit.
A napenergia-termelés (10,5 százalék) az elmúlt néhány évben megduplázódott Törökországban, de még mindig jócskán elmarad a hasonló potenciállal rendelkező dél-európai országok, például Olaszország (17 százalék) és Spanyolország (22 százalék) szintjétől.
A szén továbbra is Törökország legnagyobb áramtermelő forrása: 2025-ben az ország villamosenergia-termelésének 34,3 százalékát adta. Ez 1,2 százalékponttal haladja meg a világátlagot, és 25,07 százalékponttal az uniós átlagot.
Törökország szénalapú villamosenergia-termelésének csaknem kétharmada importra támaszkodik, aminek az elemzők szerint komoly következményei vannak az ellátásbiztonságra. Az ország jelentős mértékben függ a gáztól is, amely tavaly a villamosenergia-mix 22,1 százalékát adta. Ez ismét magasabb a világ- és az EU-átlagnál.
Az ország villamosenergia-ágazatának kibocsátása az elmúlt két évtizedben csaknem megduplázódott, mivel a növekvő kereslet kielégítésére egyre több fosszilis tüzelőanyaggal termelnek áramot, bár az elmúlt tíz évben a szél- és napenergia térnyerése mérsékelte ezt a trendet.
Törökország egy főre jutó kibocsátása 2025-ben nagyjából a globális átlaggal volt azonos. Az ország célja, hogy 2030-ra villamosenergia-termelésének 47 százaléka megújuló forrásból származzon – ez valamivel ambiciózusabb, mint az EU kötelező célja, a legalább 42,5 százalék.
„A globális fosszilisenergiai válság, amelyet az elmúlt négy évben már másodszor élünk át, még inkább rámutatott a tiszta energiára való átállás jelentőségére” – mondja Ember munkatársa, Ufuk Alparslan.
„Ebben a helyzetben Törökországnak lehetősége van arra, hogy vezető szerepet vállaljon a régió energiatranzíciójában.”