„A metán jelenti a leggyorsabb féket a melegedés lassítására ebben az évtizedben. Mielőtt a miniszterek az enyhítésről döntenek, kérem, nagyon alaposan mérlegeljék a valódi költségeit.”
Az EU azt javasolta, hogy halasszák el a metánból származó, a bolygót felmelegítő kibocsátások csökkentésére irányuló új szabályok hatálybalépését, arra hivatkozva, hogy a halasztás „enyhítené” az energiapiacokra nehezedő nyomást, és így mérsékelné az olaj- és gázárakat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az EU energiaügyi biztosa, Dan Jorgensen, Franciaország és iparági lobbisták nyomása alatt azt javasolta, hogy a szabályok egy évvel később lépjenek hatályba. A hét elején az unió 27 tagországának energiaügyi minisztereivel folytatott megbeszéléseket.
A metán az ipari forradalom óta bekövetkezett globális hőmérséklet-emelkedés mintegy 30 százalékáért felelős, vagyis jelentős szerepet játszott az Európát az idei nyáron sújtó, rekordot döntő hőhullámokban, amelyek legalább 35 000 többlethalálesethez vezettek.
Mi az új metánszabályozás, valóban felhajtja-e az olaj- és gázárakat, és mennyire károsak a metánkibocsátások?
Hogyan próbálja az EU visszafogni a metánkibocsátást, és miért ellenzi ezt az ipar?
2024 óta az EU-tagállamoknak kötelező mérniük, jelenteniük és ellenőrizniük a metánkibocsátást, valamint olyan csökkentő intézkedésekről gondoskodniuk, mint például a metánszivárgások felderítése és kijavítása.
Az új, halasztás által fenyegetett rendelet előírná az energiaimportőrök számára, hogy biztosítsák: az importált fosszilis energia ugyanazoknak a normáknak feleljen meg. A Klímaválság Tanácsadó Csoportja (CCAG) szerint „az a szabály, amelynek elhalasztását az iparág szeretné elérni, azokra a gázmennyiségekre vonatkozik, amelyek elszivárognak, szellőztetés során a levegőbe jutnak vagy fáklyázáskor elégnek, vagyis eladható gáz vész el”. A CCAG úgy érvel, hogy a rendelet kevesebb helyett több gázt tenne elérhetővé. „A Nemzetközi Energiaügynökség mintegy évi 200 milliárd köbméterre becsüli azt a mennyiséget, amelyet vissza lehetne nyerni és eladni. Ha kötelezik a termelőket arra, hogy ezeket a veszteségeket felkutassák és megszüntessék, az idővel több gázt juttat a piacra. A szabály elhalasztása ezt is késlelteti.”
A rendelet eredetileg 2027. január 1-jétől lépett volna hatályba. Egyes iparági szervezetek és tagállamok hároméves halasztást kérnek, az EU azonban egyéves csúsztatást javasolt.
A bírálók azzal érvelnek, hogy ha az exportőrök nem tudnak megfelelni az új szabályoknak, elfordulhatnak Európától, ami egy kritikus időszakban szűkítené az unió gázforrásait és emelné az árakat. Az Eurogas és további 20 vállalat, illetve szervezet azért szorgalmaz halasztást, mert szerintük „a kulcsfontosságú akkreditációs, ellenőrzési és tanúsítási keretrendszerek még nem állnak teljesen rendelkezésre, a megfelelési megoldások kidolgozása folyamatban van, és jelentős bizonytalanság továbbra is fennáll”.
Az új metánszabályozás megemeli-e a gázszámlákat?
„A halasztás mellett felhozott érv az, hogy ezek a szabályok megemelnék a gáz árát. Nem fogják. Annak bemutatása, hogy az importált gáz mérését hogyan végzik, csupán töredékébe kerül annak, amennyiért magát a gázt eladják, és ha ennek minden centjét áthárítanák, a háztartások alig vennék észre” – mondja Sir David King, a CCAG elnöke, az Egyesült Királyság korábbi kormányzati fő tudományos tanácsadója.
A CCAG számításai szerint az új metánszabályozás teljesítésének költsége mintegy 0,07 euró MMBtu-nként, ami a jelenlegi gázár körülbelül 0,3 százaléka, a Rystad Energynek a Clean Air Task Force megbízásából készített modelljei alapján.
A CCAG elemzése szerint: „Az EU által tavaly vásárolt 76 milliárd köbméternyi amerikai gáz esetében ez összesen nagyjából 190 millió eurót jelent. Ha minden centet továbbhárítanának a fogyasztókra, egy átlagos háztartás éves gázszámlája körülbelül 3 euróval nőne. Egy amerikai gázszállítmány Ázsiába irányítása Európa helyett önmagában a szállítási költség miatt 3,50 dollárral (3 euróval) drágább MMBtu-nként.”
„A szabályok olyan gázt is visszaterelnek a piacra, amely jelenleg egyszerűen a levegőbe szivárog.”
Valóban fogytán vannak Európában a gázkészletek?
Az adatok azt mutatják, hogy Európában elegendő gáz áll rendelkezésre a tél átvészeléséhez, és ez akkor is így lenne, ha a metánszabályozás már életbe lépett volna.
Az Data Desk (forrás: angol) friss elemzése arra jutott, hogy „bár Közép- és Kelet-Európa országaiban rövid távon kisebb problémát okoz az orosz gázfüggőség, a feltárt ellátási korlátok egyike sem elég súlyos ahhoz, hogy aláássa a metánrendelet jelenlegi formáját”.
Az AFP hírügynökség szerint az uniós gáztárolók átlagosan körülbelül 70 százalékos töltöttségen állnak, bár az egyes országok között jelentős eltérések vannak. Franciaországban például a tárolók 82 százalékban telítettek, míg Németországban csak 57 százalékon áll a mutató.
Honnan származik Európában a legtöbb metánkibocsátás?
Az IEA Global Methane Tracker jelentése szerint az Európán belüli fosszilis tüzelőanyagokból származó metánkibocsátás mintegy 55 százaléka az olaj- és gázszektorból ered, döntően a feldolgozási és elosztási szakaszban. A fennmaradó 45 százalék a szénbányákból származik, elsősorban Lengyelországban és Ukrajnában.
Romániában és az Egyesült Királyságban a kitermelési szakaszban zajló olaj- és gázműveletek felelnek a kibocsátások túlnyomó részéért. Norvégiában és Hollandiában a világ legalacsonyabb kitermelési kibocsátási intenzitása mérhető, míg a térség legtöbb más országa nagyjából a globális átlag közelében teljesít.
A felhagyott földalatti szénbányák jelentős, ugyanakkor gyakran figyelmen kívül hagyott metánforrást jelentenek.
Metángáz akkor keletkezik, amikor a szerves anyag szénné alakul, és a szénrétegekben, a föld mélyén zártan marad. Amikor a bányászat utat nyit a felszín felé, a metán nagy része kiáramlik. Ha ezeket a járatokat nem zárják le, a kibocsátás évtizedekig folytatódhat a bánya bezárása után is.
Világszinten az IEA becslése szerint a felhagyott szénbányák 2024-ben csaknem 5 megatonnányi metánt bocsátottak ki, a felhagyott olaj- és gázkutak pedig valamivel több mint 3 megatonnát. Együttesen ezek a források a világ negyedik legnagyobb fosszilis metánkibocsátóját jelentenék, Kína, az Egyesült Államok és Oroszország után, Irán, Türkmenisztán és India előtt.
Mivel a kibocsátások többsége nemrég bezárt bányákból és kutakból származik, az IEA szerint létfontosságú az időben történő beavatkozás. Lehetséges lépések közé tartozik a használaton kívüli kutak lezárása és folyamatos ellenőrzése, a felhagyott szénbányák tömítése, valamint a metánáramok energiatermelési célú hasznosítása.
Összességében az energiatermelés – beleértve az olajat, a földgázt, a szenet és a bioenergiát – az emberi tevékenységből származó metánkibocsátások több mint 35 százalékáért felel.
A mezőgazdaság és a hulladékgazdálkodás szintén jelentős metánforrások, de az IEA szerint a fosszilis energiahordozók kitermelése és szállítása kínálja a legnagyobb lehetőséget a kibocsátások gyors csökkentésére.