A technológiai óriás egy prototípus műholdat indított saját MI‑chipjeivel, hogy felmérje, képes lehet‑e egy nap a napenergiás űrinfrastruktúra a nagyszabású számítási feladatok kiszolgálására.
A Google csütörtökön pályára állított egy prototípus műholdat, amelyet saját mesterségesintelligencia-chipjeivel szereltek fel; ez egy olyan projekt első fázisának része, amelynek célja annak vizsgálata, hogy az űr lehet‑e a legjobb hely a nagyszabású MI‑infrastruktúra energiaellátására.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Planet Labs által épített és a SpaceX Transporter‑18 megosztott indításával felbocsátott műholdat a Google Tensor Processing Unit (TPU) lapkáival szerelték fel, hogy kiderüljön, hogyan teljesítenek az űrben, és miként birkóznak meg az űrrepülés fizikai terhelésével, a sugárzással és a szélsőséges hőmérsékleti viszonyokkal.
A szókimondóan „Project Suncatcher” névre keresztelt kezdeményezés mögött az a gondolat áll, hogy a műholdakat alacsony Föld körüli pályára állítják, ahol szinte folyamatos napsütésből profitálva akár nyolcszor több napenergiát lehet összegyűjteni, mint a Földön.
A Google azt szeretné megtudni, hogy a nagyszabású gépi tanulási infrastruktúra életképes‑e az űrben, és ki tudja‑e használni a bőséges napenergiát.
Az adatközpontok energiafogyasztása rendkívül gyorsan növekszik, nem kis részben a mesterséges intelligenciával kapcsolatos feladatok robbanásszerű emelkedése miatt. Világszinten becslések szerint 415–485 terawattóra (TWh) áramot fogyasztottak az adatközpontok tavaly.
Ez a világ teljes villamosenergia‑termelésének 1,5–2,5 százalékát teszi ki az Európai Bizottság szerint; a becslések alapján ez az arány 2030‑ra meg fog duplázódni.
A világ különböző részein számos adatközpont‑beruházás egyre nagyobb társadalmi ellenállásba ütközik, mivel sokan attól tartanak, hogy felhajtják a villanyszámlákat; ezért vonzó elképzelésnek tűnik, hogy az adatközpontokat a nagy nyilvánosságtól távol, az űrben építsék meg.
Nem a Google az egyetlen vállalat, amely azt vizsgálja, miként lehetne a mesterséges intelligenciát az űrbe telepíteni. A Nvidia által támogatott Starcloud startup tavaly decemberben elsőként tanított be mesterségesintelligencia‑modellt az űrben.
Júniusban Elon Musk bemutatta a SpaceX AI1 nevű műholdját, amelyet Starmindként is emlegetnek: egy új műholdosztályról van szó, amelyet nem kommunikációs átjátszóként, hanem repülő GPU‑ (grafikus processzor) klaszterként terveztek.
Szeptemberben a Mistral partnerséget jelentett be a Marlan Space‑szel és a Loft Orbitallel, hogy mesterséges intelligenciát használó műholdas infrastruktúrát fejlesszenek ki; az első műhold indítását októberre tervezik.
Mit tesztel a Google?
Az indítás a Google tesztprogramjának első szakaszát jelentette, egy tízperces emelkedést alacsony Föld körüli pályára. A járműnek heves rezgéseket és a gravitációs erő tízszeresét elérő tartós gyorsulást kellett elviselnie, miközben a fedélzeten lévő TPU‑chipeket 50 és 100 g közötti rövid lökésszerű terhelések érték.
Az embert próbáló körülményekre készülve a Suncatcher csapat rezgésvizsgálatokat végzett a műholdon, hogy szimulálja a rakétaindítást; a jármű és a TPU‑chipek sikeresen teljesítették a próbát.
Miután a Google biztonságosan pályára állította a TPU‑chipeket, a kísérlet következő fázisa kezdődik: a csapat azt vizsgálja, hogyan viselik a lapkák a Föld légkörén kívül tapasztalható magasabb sugárzási szintet, valamint a naptevékenységet és a kozmikus sugárzást, amelyek szintén megzavarhatják az elektromos rendszereket.
Az adatközpontok hírhedten nagy mennyiségű energiát és vízkészletet igényelnek, az űr vákuumában azonban egészen másfajta problémával kell szembenézni. A küldetés alkalmat ad a kutatócsapatnak arra, hogy több különböző megoldást kipróbáljon, köztük hőcsövek és hűtőradiátorok kombinációját a chipek hűtésére.
A jövőbeli Suncatcher‑küldetések során már több tucat TPU‑chipet hordozó műholdakat fognak tesztelni azzal a céllal, hogy a jelenlegi, nagy távolságok mellett elérhető alacsony sávszélességről átálljanak a rendkívül rövid távolságok melletti nagy sávszélességre, és így biztosítsák a kapcsolatot.
A szóban forgó technológia már jelen van az űrben, a Google azonban azt fogja vizsgálni, miként lehet a nagy sávszélességű kapcsolatot rövidebb távolságok mellett, nagyobb pontossággal fenntartani, amikor a vállalat jövőre újabb műholdakat bocsát fel.