A színvakságtól a nők ruházatáig: a korai riasztórendszereknek garantálniuk kell, hogy senki ne maradjon ki.
„Az éghajlatváltozás egyre erősebbé és veszélyesebbé teszi a viharokat, megváltoztatja pályájukat, és egyre több embert sodor a hatókörükbe”, a nemrégiben megjelent WorldRiskReport (forrás: angol) szerint.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A jelentés szerint a viharok okozzák a legnagyobb gazdasági károkat az összes szélsőséges természeti esemény közül, és a szegényebb gazdaságokat aránytalanul súlyosabban érinti, mint a gazdag, iparosodott országokat. A halálos áldozatok számát tekintve a viharkárok a harmadik helyen állnak a földrengések, valamint a szélsőséges hőmérsékleti értékek, a rendkívüli meleg és hideg után.
Az éghajlatváltozás súlyosbítja a viharokat?
A német civil szervezeteket tömörítő Bündnis Entwicklung Hilft szövetség és a Ruhr Egyetem (Bochum) Nemzetközi Békejogi és Fegyveres Konfliktusok Intézete (IFHV) által készített éves jelentés az idén a viharokra összpontosított, mint a világ egyik leggyakoribb és legpusztítóbb természeti veszélyforrására.
„Azt látjuk, hogy nő a leghevesebb viharok aránya” - mondja Friederike Otto klímakutató, a World Weather Attribution (WWA) társalapítója, akit a jelentésben is megszólaltatnak.
Elmondása szerint az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás, amely a fosszilis energiahordozók égetésének következménye, a bűnös, mivel az üvegházhatású gázok felmelegítik a légkört és az óceánokat.
„Ha egy trópusi ciklon ezekben a melegebb körülményekben alakul ki, nagyobb energiát tud hasznosítani, ami növeli a szélsebesség intenzitását és a kísérő csapadék mennyiségét” - magyarázza Otto.
A meleg óceánvíz által táplált trópusi ciklonok olyan térségekbe is eljutnak, ahol korábban nem fordultak elő viharok, és a pólusok felé tolódnak el - ennek példája, amikor Ophelia hurrikán 2017-ben elérte az Ibériai-félszigetet és Írországot.
A melegebb óceánhőmérséklet gyakoribbá teszi a viharok gyors erősödését is, ami megnehezíti a hatékony riasztási rendszerek alkalmazását - állapítja meg a jelentés.
A növekvő hőmérséklet nemcsak pusztítóbbá teszi a viharokat, hanem új veszélyeket is hoz, például a megnövekedett árvíz-, erózió- és földcsuszamlás-kockázatot a tengerparti térségekben az emelkedő tengerszint miatt.
Eközben a konvektív viharrendszerek, az egyszerű zivataroktól az akár napokig fennmaradó szupercellákig, a klímaváltozás következtében intenzívebb csapadékot hoznak, mivel a melegebb levegő több nedvességet tud magában tartani.
Mely országok vannak leginkább kitéve a viharkockázatnak?
A globális viharkitettség nagy részét mindössze tíz ország viseli: a Fülöp-szigetek, Mexikó, Madagaszkár, Mauritius, Japán, Kína, Mikronézia, az Egyesült Államok, Dél-Korea és Ausztrália - derül ki a jelentés Vihar-kockázati Indexéből, amely 193 országot értékelt.
Az európai országok közül fizikailag leginkább a viharkárok által fenyegetett és társadalmilag legsebezhetőbb államok top 100-as listáján mindössze kettő szerepel: Portugália (69. hely) és Ukrajna (96.).
Trópusi ciklonok Európában ritkán fordulnak elő, a mérsékelt övi ciklonok viszont sokkal gyakoribbak. Ezek a tengeren alakulnak ki, de jóval gyengébbek. Ennek ellenére hatással vannak a szárazföld időjárására is: „Különösen Észak-Európában látjuk ezeknek a viharoknak a számának növekedését, ami azt jelenti, hogy a telek sokkal csapadékosabbá váltak” - mondja Otto.
A viharkockázat egyenlőtlenül oszlik meg, a legsebezhetőbbek a tengerparti városok és a szigetek. „New Yorkhoz és Bostonhoz, illetve Pekinghez és Tokióhoz hasonló városokban a jövőben trópusi ciklonokra lehet számítani” - mondja Otto.
Az átfogó Világkockázati Index, amely minden természeti veszélyforrás esetében méri az összesített katasztrófakockázatot, 13 európai országot sorol a top 100-ba. Közülük Türkiye az egyetlen, amely az első 50-be kerül, a 38. helyen.
Szintén a top 100-ban szerepel Olaszország (51.), Görögország (56.), Spanyolország (58.), Franciaország (78.), Albánia (81.), Lengyelország (82.), Portugália (86.), az Egyesült Királyság (89.), Horvátország (92.), Belgium (94.), Hollandia (96.) és Németország (99.).
A korai előrejelző rendszerek jelentősége és korlátai
„A viharok jövőbeli jelentősége nemcsak fizikai intenzitásukban rejlik, hanem abban is, hogy a társadalmak mennyire tudnak hozzájuk alkalmazkodni, például rugalmas infrastruktúra, jobb előrejelzések, korai figyelmeztető rendszerek és a klímaváltozás mérséklését célzó intézkedések révén” - mondja Otto.
Ahhoz, hogy hatékonyak legyenek, a figyelmeztetéseknek egyértelműen megfogalmazottnak kell lenniük, el kell érniük a marginalizált csoportokat, és figyelembe kell venniük azokat a háztartásokat, amelyeknek aktív segítségre van szükségük az evakuáláshoz.
„A viharra vonatkozó riasztási rendszereknek csökkenteniük kell a sebezhetőséget, nem csupán követniük a veszélyeket” - olvasható a jelentésben, amely az All-Vulnerability Warning Systems (AVWS), azaz az „összes sebezhetőséget figyelembe vevő” rendszerek alkalmazását sürgeti. Ezek a rendszerek „minden veszélyt, minden időskálát és minden embert” figyelembe vesznek. Az AVWS olyan tényezőket is beépíthet, mint például a nők számára előírt társadalmi öltözködési szabályok miatti csökkent mozgásképesség, vagy a színvakság okozta térképértés-kockázat.
A jelentés arra is rámutat, hogy a riasztási rendszerek általában a szélre összpontosítanak, így figyelmen kívül hagyják az életre leselkedő legnagyobb veszélyeket: az árvizeket és a vihardagályt. Mivel a viharok gyakran közvetlenül a part közelében erősödnek fel hirtelen, ezeket nehéz előre jelezni. Segíthet a többféle veszélyt figyelembe vevő korai riasztórendszerek (Multi-Hazard Early Warning Systems, MHEWS) használata, amelyek a levegő hőmérsékletét, a csapadék típusát és mennyiségét, a szélsebességet és szélirányt, a jegesedést, a villámlást és a tornádókat is figyelembe veszik.
Hogyan készülhetnek fel az országok a hevesebb viharokra?
Miközben az állami, országos szintű védelmi intézkedések elengedhetetlenek a viharok pusztításának mérsékléséhez, a közösségi alapú katasztrófavédelmi felkészülés segít betömni a réseket, például ott, ahol az embereknek nincs hozzáférésük rádióhoz vagy mobiltelefonhoz.
A biztosítás is kulcsszerepet játszhat egy vihar utáni helyreállításban. A Globális Északon ma már a viharkárok mintegy felét fedezi, a Globális Délen viszont sokak számára elérhetetlen vagy megfizethetetlen. Ez lassítja az újjáépítést, és egy, a jelentés megfogalmazása szerint „generációkon át tartó szegénységi spirálhoz” vezethet.
Ilyen helyzetekben gyakran informális erőforrás-megosztás próbálja betölteni a hiányokat, de a rendelkezésre álló készletek válság idején rendszerint túlterheltté válnak.
A riasztórendszerek és a katasztrófasegély javítása mellett a kibocsátások csökkentése lassíthatná a viharok éghajlatváltozással összefüggő erősödését.
„A jelenlegi hatások már most elérik azt a határt, ameddig a társadalmak képesek alkalmazkodni, ahogyan azt a 2025-ös Melissa hurrikán is megmutatta” - mondja Otto. „Ezért létfontosságú, hogy a felmelegedést 1,5 °C-ra korlátozzuk, mert csak így van esélye a társadalmaknak az alkalmazkodásra.”