Európa az élre került a legutóbbi Környezeti Teljesítmény Indexben, részben a megújulók felfutásának köszönhetően, de szakértők szerint további előrelépésre van szükség.
Európa uralja az új globális fenntarthatósági rangsorokat, ám a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy minden ország „még messze jár a kritikus céloktól”, amelyek szükségesek az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A környezeti teljesítményindexet (Environmental Performance Index, EPI) – amelyet a Yale és a Columbia Egyetem kutatói állítanak össze – kétévente teszik közzé, és a világ országait fenntarthatósági vállalásaik alapján sorolja rangsorba.
Az index 47 különféle mutatóra összpontosít, amelyeket 12 kategóriába sorolnak, többek között az éghajlatváltozás mérséklésére, a levegőminőségre, az erdőkre, a vízkészletekre, a hulladékgazdálkodásra és a biológiai sokféleségre.
A nagy kutatóintézetekből, nemzetközi szervezetekből és olyan adatgyűjtő szervezetektől, mint a World Resources Institute és az EU Copernicus programja származó adatok felhasználásával minden országot 0-tól 100-ig terjedő pontszámmal értékelnek.
Észtország vezeti a klímarangsort
Észtország került a ranglista élére, elsősorban azért, mert az elmúlt évtizedben jelentősen csökkentette az üvegházhatású gázok kibocsátását az energiatermelésben.
Az elmúlt években Észtország mérsékelte a hazai olajpalára épülő villamosenergia-termeléstől való függőségét; az olajpala nagy energiatartalmú üledékes kőzet.
Bár az olajpala továbbra is az ország fő energiahordozója, a megújuló energiaforrások felfutása – elsősorban a napenergia – segít abban, hogy Észtország fokozatosan kiszálljon a fosszilis tüzelőanyagokból.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint Észtország fel akarja gyorsítani a tisztaenergia-átállást: célja, hogy 2030-ra az éves villamosenergia-felhasználását 100 százalékban megújuló forrásokból fedezze. Ez része annak az átfogó vállalásnak, hogy az ország 2050-re klímasemlegessé váljon.
Észtország a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelmére tett erőfeszítéseinek köszönhetően is jól szerepelt. Területének több mint 50 százalékát erdők és védett vizes élőhelyek borítják, amelyek több mint 300 madárfajnak adnak otthont.
A tegnap (július 9-én) New Yorkban, az ENSZ Egyetem – Politikai Kutatások Központja (UNU CPR) által rendezett konferencián Andres Sutt, Észtország energia- és környezetügyi minisztere azt mondta, „nagyon büszke” arra, hogy elismerik az ország fenntarthatóságért folytatott erőfeszítéseit.
Észtország azonban csak 75 pontot ért el a lehetséges 100-ból, ami jelzi, hogy még a győztes is messze van attól a szinttől, ahol lennie kellene.
„Ha az országok fenn akarják tartani azt a pályát, amely 2050-re nettó zéró kibocsátáshoz vezet, folyamatosan jelentős kibocsátáscsökkentéseket kell elérniük, ami a jövőben további szakpolitikai intézkedéseket tesz szükségessé” – mondja Zach Wendling, a jelentés (forrás: angol) vezető szerzője.
A Yale globális környezeti rangsora – íme a teljes lista
Luxemburg szorosan a második helyen végzett 74 ponttal, őt követi az Egyesült Királyság (72), Finnország (71) és Hollandia (71).
Valójában az idei rangsor első 20 helyéből egy kivételével mindet európai országok foglalják el – annak ellenére, hogy számos uniós tagállam gyengén teljesít az agrárfenntarthatóság kategóriájában.
A lista végén Laosz áll, majd India, Banglades, Mali és Vietnam következik. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy ezekben az országokban súlyos környezeti leromlás tapasztalható, amely közvetlenül veszélyezteti az emberi egészséget és a létfontosságú ökoszisztémákat.
A tegnapi konferencián a szakértők azt hangsúlyozták, hogy India sokkal jobban is teljesíthetne, ám a lista utolsó előtti helyére került, mert nehezen birkózik meg a levegőben szálló részecskeszennyezéssel. Ezek az apró részecskék – amelyek az üzemanyag-elégetésből, az építkezésekből, a porból, valamint olyan természetes forrásokból származnak, mint az erdőtüzek és a tengeri só – súlyos légzőszervi és szív- és érrendszeri megbetegedéseket okozhatnak.
A környezeti teljesítményindex 2026-ban
- Észtország, 75
- Luxemburg, 74
- Egyesült Királyság, 72
- Finnország, 71
- Hollandia, 71
- Németország, 70
- Franciaország, 70
- Norvégia, 69
- Svédország, 69
- Ausztria, 67
- Dánia, 67
- Spanyolország, 66
- Görögország, 66
- Szlovénia, 65
- Svájc, 64
- Japán, 63
- Csehország, 63
- Portugália, 63
- Szlovákia, 62
- Lengyelország, 62
Az Egyesült Államok visszacsúszott a 27. helyre
A jelentés arra figyelmeztet, hogy Kína és az Egyesült Államok – a világ legnagyobb üvegházgáz-kibocsátói – várhatóan „messze elmaradnak” a 2050-re kitűzött globális nettó zéró üvegházgáz-kibocsátási céltól.
Az Egyesült Államok a 27. helyre került, közvetlenül Ausztrália (25.) mögé, de Kanada (29.) elé. A rangsort azonban 2024-ig rendelkezésre álló adatok alapján állították össze, így az Joe Biden elnökségének utolsó szakaszát tükrözi, nem pedig Donald Trumpét.
A Fehér Házba való visszatérése óta Trump következetesen igyekszik támogatni a szennyező szénipart, megállítani a tengeri szélerőműparkok bővítését, és több kulcsfontosságú ENSZ-klímavállalástól is visszalépett.
Kína a 129. helyre került, mert az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések terén rossz eredményeket ért el, noha javult a beltéri levegőminőség, a vízszanitáció és a szilárd hulladékok kezelése.
Gazdag országok listája?
Bár Európa joggal ünnepelheti, hogy a rangsor élére került, a tehetősebb országoknak általában könnyebb hozzáférésük van a tőkéhez környezeti teljesítményük javítására – például nagyszabású zöldenergia-beruházásokon keresztül.
Az alacsony jövedelmű országok kisebb mértékben járulnak hozzá a klímaváltozáshoz, miközben annak súlyosabb következményeivel szembesülnek, és gyakran nehézségekbe ütköznek, amikor forrásokat próbálnak előteremteni a zöld átállás felgyorsítására.
Számos gazdag ország termelését és hulladékát is más államokba szervezi ki, ami torzíthatja a tényleges előrehaladásról alkotott képet. Az EU például 2022-ben 12,4 millió tonna hulladékot exportált Törökországba és 3,5 millió tonnát Indiába.
Az év elején az uniós blokk azt is bejelentette, hogy lehetővé teszi az országok számára, hogy kibocsátásuk öt százalékát úgy csökkentsék, hogy „magas minőségű nemzetközi krediteket” vesznek figyelembe. Arról, hogy miként fog működni a rendszer, és miért szkeptikusak vele kapcsolatban a szakértők, a rendszer működéséről és arról, miért szkeptikusak vele kapcsolatban a szakértők, itt olvashat bővebben.