Az előrejelzések szerint az erős El Niño növeli a szélsőséges időjárás esélyét – de Európa valóban védett a hatásaival szemben?
El Niño-jelenség alakult ki a trópusi Csendes-óceánon, és az előrejelzések szerint a következő hónapokban „gyorsan erősödni” fog, miközben a világ újabb szélsőséges időjárási hullámokra készül.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Meteorológiai Világszervezet (WMO) globális, évszakos éghajlati jelentése szerint július és szeptember között erős El Niño-esemény várható, ami növeli a hőhullámok, az aszályok és a heves esőzések valószínűségét.
„A WMO-közösség példátlan mozgósítást indított, hogy összehangolja az ENSZ-ben és regionális szinten zajló tevékenységeket a kormányok, a humanitárius szervezetek és az éghajlatra érzékeny ágazatok támogatására” – mondja Celeste Saulo, a WMO főtitkára.
„A fejlett évszakos előrejelzések és a korai figyelmeztetések kulcsfontosságúak az életek megmentéséhez és gazdaságainkra, közösségeinkre gyakorolt hatások mérsékléséhez.”
Mi az El Niño, és mit befolyásol?
El Niño (spanyolul „a fiú”) egy természetes időjárási jelenség, amely rendszertelen időközönként – átlagosan két-hét évente – jelentkezik, amikor a Csendes-óceán keleti részén a tengervíz hőmérséklete a szokásosnál melegebbé válik.
Ez megemeli a globális hőmérsékletet, és kedvez a gyakoribb szélsőséges időjárási eseményeknek.
A korábbi El Niño-események – például a 2023 májusában kialakult, 2024 márciusáig tartó esemény – hozzájárultak a hőmérsékleti rekordok megdőléséhez. Ez világszerte tartós aszályokat és erdőtüzeket táplált.
Az El Niño hatása azonban elsősorban a trópusokon érezhető.
Dél-Amerikában, az Egyesült Államok déli részén, Kelet-Afrikában és Közép-Ázsiában korábbi El Niño-időszakok alatt fokozott árvízkockázatot tapasztaltak, miközben Ausztrália jelentős területein, Dél-Amerika északi részén és egyes ázsiai országokban, például Indonéziában az aszály és az erdőtüzek kockázata nő.
Hogyan hat az El Niño Európára?
Európában az El Niño hatásai jóval közvetettebbek, és általában kevésbé súlyosak.
A természetes jelenség az év későbbi részében növelheti a változékony időjárás valószínűségét, például enyhébb, csapadékosabb és szelesebb őszét és kora telét, de a jelek szerint csekély hatással lesz Európa 2026-os nyarára.
Ez azt jelenti, hogy az elmúlt hetekben tapasztalt perzselő hőség, amely európaiak ezreinek életét követelte, nem az El Niño következménye, még ha az újságok gyakran össze is kapcsolják a kettőt.
A tengerentúli szélsőséges időjárás azonban közvetett hatást gyakorol Európára: a szakértők lehetséges élelmiszerhiányra figyelmeztetnek.
A hollandiai IHE Delft vízügyi oktatási intézet olyan térségekben dolgozik, amelyeket közvetlenül érint az El Niño, és arra figyelmeztet, hogy számos, Európába importált alapvető élelmiszer kerülhet veszélybe.
Nicaraguában például olyan alapvető termények, mint a kukorica és a bab, már most is sérülékeny régiókban tönkremehetnek, ami élelmiszer-bizonytalansághoz és jövedelemkieséshez vezethet az országban.
Az esőhiány és az alacsony folyóvízhozamok miatt Kolumbiában, Brazília északkeleti részén és Indiában az öntözéses gazdálkodás súlyos korlátozásokkal szembesülhet, illetve egyre inkább a felszín alatti vizekre kényszerül támaszkodni. Ez túlhasználathoz vezethet az érintett térségekben, és exporthiányt okozhat.
„Az El Niño eltereli a figyelmet” az éghajlatváltozásról
Bár az El Niño hatását nem szabad lebecsülni, klímaszakértők rámutatnak, hogy a szélsőséges időjárásban és a hőmérséklet-emelkedésben jóval nagyobb szerepet játszik az éghajlatváltozás.
Az El Niño-események többsége átmenetileg mintegy 0,2 ℃-kal emelte meg a globális átlaghőmérsékletet. Az éghajlatváltozás ezzel szemben az iparosodás előtti szinthez képest körülbelül 1,3–1,5 ℃-kal növelte a felszíni (tengeri és légi) hőmérsékletet.
Az El Niño hatásai tehát egy már amúgy is melegedő világban érvényesülnek, és nem önmagukban okozzák azokat a következményeket, amelyeket a szakértők előre jeleznek.
Ezért volt 2025 a mérések kezdete óta a harmadik legmelegebb év – melegebb, mint az El Niño-val összefüggő 2016 –, jóllehet ekkor természetes módon hűtő hatású La Niña-esemény zajlott (az El Niño természetes párja, amely általában csökkenti a globális hőmérsékletet).
„Az El Niño természetes jelenség” – mondta még májusban Friederike Otto klímakutató, a londoni Imperial College munkatársa, mielőtt az El Niño-feltételek hivatalosan kialakultak volna.
„Jön és megy. Az éghajlatváltozás ezzel szemben addig csak romlik, amíg nem hagyjuk abba a fosszilis tüzelőanyagok égetését. Ezért az éghajlatváltozás az, ami miatt valóban pánikba lehet esni.”
Ioanna Vergini, a globális időjárás-előrejelző platform, a WFY24 (forrás: angol) alapítója az Euronews Earthnek azt mondta, hogy Európa múlt heti, 40 ℃ körüli hőmérsékletei idején az El Niño-t „figyelemelterelésként” használták az éghajlatváltozásról.
A World Weather Attribution (WWA) gyors attribúciós elemzése megállapította, hogy az úgynevezett hőkupola idején mért nappali maximumok és éjszakai hőmérsékletek 1976-ban „gyakorlatilag lehetetlen lett volna, hogy az év ezen szakában előforduljanak”, és csak a folyamatos fosszilis tüzelőanyagokból származó kibocsátások miatt váltak lehetségessé.