Európa egyes részein a hetvenes évekhez képest akár 40-nel több, erős hőstresszel járó napot mérnek – derül ki egy átfogó új tanulmányból.
A világ a veszélyes hőstressz „meredek emelkedésével” küzd, miközben a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünk tovább hevíti a bolygót.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az EU Copernicus Éghajlatváltozási Szolgálata (C3S) szerint Európa hőmérsékletei az iparosodás előtti időszakhoz képest becslések szerint 2,5°C-kal emelkedtek a globális felmelegedés megfékezésére tett erőfeszítések ellenére is, így Európa a Föld leggyorsabban melegedő kontinense.
A kutatók azonban már nemcsak a külső levegő hőmérsékletét elemzik, hanem az úgynevezett „hőérzet szerinti hőmérsékletet” is vizsgálni kezdték, hogy jobban megértsék, milyen hatással van mindez az emberekre.
A „hőérzet szerinti” hőmérséklet azt mutatja, mennyire melegnek vagy hidegnek érződik az időjárás a fedetlen emberi bőr számára. A szokásos, az előrejelzésekben is látott levegőhőmérséklet helyett vagy amellett a hőérzet szerinti hőmérséklet olyan környezeti tényezőket is figyelembe vesz, mint a szélsebesség, a páratartalom, valamint a szakértők ismeretei arról, hogyan veszít hőt az emberi test.
Egy új tanulmány, amely a Nature tudományos folyóiratban jelent meg, arra figyelmeztet, hogy a szélsőséges hőérzet szerinti hőmérsékletek, a hőstresszes napok és az úgynevezett trópusi éjszakák – amikor egy 24 órás időszak alatt a hőmérséklet nem csökken 20°C alá – mind „drámaian gyakoribbá váltak”.
Még azok a térségek is megtapasztalják a hőstresszt, amelyek korábban nem voltak érintettek.
Mi az a hőstressz?
Hőstressznek azt a testhő-felhalmozódást nevezzük, amelyet vagy az izmok munkája miatti belső hőtermelés, vagy a környezetből érkező hő okoz. Akkor alakul ki, amikor a szervezet a környezetből több hőt vesz fel, mint amennyit képes leadni.
„A hőstressz általában több tényező együttes hatásából ered, például magas környezeti hőmérsékletből, nagy páratartalomból, fizikai megterhelésből és elégtelen folyadékbevitelből” – közli a C3S (forrás: angol).
„Számos tényező befolyásolja, mennyire képes az emberi szervezet a maghőmérsékletét bizonyos határok között tartani.”
Az emberi test által termelt hő a környezettel cserélt hő révén egyensúlyban tartható a szervezet hőszabályozó rendszerén keresztül (ezért izzad, amikor melege van). Viselkedési tényezők is szerepet játszanak, például a megfelelő folyadékpótlás, a bő ruházat viselése vagy az, ha a nap legmelegebb időszakában nem végez fizikai megterhelést.
Ha a szervezet nem tudja egyensúlyban tartani ezt a hőt, számos tünet jelentkezhet, például a maghőmérséklet emelkedése, a szívverés felgyorsulása, a gyors légzés, az erős izzadás, a hányinger és a szédülés.
Súlyos esetben a hővel összefüggő megbetegedések, például a hőkimerülés vagy a hőguta akár halálosak is lehetnek.
Hol sújtja leginkább Európát a hőstressz?
A kutatók három szinten vizsgálták a hőstresszt: erős (indexhőmérséklet legalább 32°C), nagyon erős (indexhőmérséklet legalább 38°C) és extrém (indexhőmérséklet legalább 46°C).
Megállapították, hogy Dél-Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban és Törökországban egyes területeken a hetvenes évekhez képest akár 40-nel is nőhet az erős hőstresszel járó napok száma. Dél-Európa nagy részén ez azt jelenti, hogy az erős hőstresszel jellemezhető napok száma mára csaknem egy teljes hónappal haladja meg a néhány évtizeddel ezelőtti értéket.
A tanulmány vezető szerzője, Rebecca Emerton szerint „megdöbbentő látni, hogy a hőstressz nemcsak azokban a térségekben erősödik, amelyeket már most is forrónak tartunk, vagy ahol hozzászoktak a hőhullámokhoz ... hanem azt is, hogy az, amit mi a hőstressz „terjedő lábnyomának” nevezünk, olyan régiókra is kiterjed, ahol korábban ritka volt vagy egyáltalán nem fordult elő”.
Azok a térségek, ahol a hetvenes évekhez képest évente mintegy 50 nappal több, legalább erős hőstresszel járó nap fordulhat elő, többek között Dél-Afrika egyes részei, például Namíbia és Angola, Kelet-Afrika bizonyos területei, köztük Tanzánia, Kenya és Uganda, valamint Mexikó és Közép-Amerika egyes részei.
Emelkednek a „hőérzet szerinti” hőmérsékletek
A tanulmány szerint az év tíz legmelegebb éjszakájának hőérzet szerinti hőmérséklete is gyorsabban nőtt – évtizedenként 0,32°C-kal –, mint a tíz legmelegebb nappal mért értékek, amelyek évtizedenként 0,27°C-kal emelkedtek.
A magas éjszakai hőmérséklet jelentősen hat az emberi egészségre, mivel a szervezet az éjszaka hűvösebb időszakára támaszkodik arra, hogy szabályozza maghőmérsékletét és regenerálódjon a nappali hőség után. Ennek következtében fokozódhat a szív- és érrendszeri terhelés, és alvászavarok léphetnek fel.
„Az éjszakai hőséget gyakran alábecsülik, pedig különösen veszélyes lehet, mert az emberek ilyenkor jellemzően otthon vannak, és előfordulhat, hogy nincs hozzáférésük hűvös, légkondicionált terekhez” – mondta az Euronews Earthnek Ruth Engel, a World Resources Institute (WRI) környezeti egészséggel és szélsőséges hőhullámokkal foglalkozó adattudósa.
„Európában, ahol a légkondicionáló berendezések (AC) továbbra sem túl elterjedtek, miközben a hőmérséklet gyorsabban emelkedik, mint a világ bármely más régiójában, a trópusi éjszakák egyre komolyabb közegészségügyi problémát jelentenek.”
Kutatások kimutatták, hogy a magas éjszakai hőmérséklet összefügg a halálozás növekedésével, különösen az idősebb felnőttek és az előzetes egészségügyi problémákkal élők körében.
Számos módja van annak, hogyan hűtheti le otthonát légkondicionáló nélkül.