Egy új tanulmány annak az egyetlen földi helynek jár utána, ahol az elmúlt években melegedés helyett lehűlés történt. A kutatók szerint az úgynevezett „Cold Blob” elsősorban az Atlanti Meridionális Átforduló Áramlással (AMOC) függ össze.
Az Észak-Atlanti-óceánon, Grönlandtól délre található az úgynevezett „Cold Blob”, egy rejtélyes „hideg folt”, amelyet az egyetlen olyan helynek tartanak a Földön, ahol az elmúlt évtizedekben folyamatos lehűlés tapasztalható.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Potsdami Klímakutató Intézet (PIK) munkatársa, Prof. Dr. Stefan Rahmstorf és csapata most új tanulmányt tett közzé az Atlanti-óceán „Warming Hole”-jéről a „Geophysical Research Letters (forrás: német)” című folyóiratban.
A kutatócsoport az Észak-Atlanti-óceánon végzett méréseken alapuló hőmérsékleti adatsorok elemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy elsősorban az óceáni hőszállítás megváltozása okozza a „Cold Blob” kialakulását.
A tudósok úgy fogalmaznak: „Ez aggodalomra ad okot, mivel a jövőbeni éghajlatváltozás részeként bekövetkező további gyengülés az atlanti hőszállításban súlyos következményekkel járhat Európa és a világ más részeinek éghajlatára és időjárási viszonyaira nézve.”
Az Északi Tanács – amelynek Dánia, Izland, Norvégia, Svédország és Finnország a tagjai, Åland, a Feröer-szigetek és Grönland pedig társult tagként vesz részt – februárban arra figyelmeztetett, hogy a hőmérséklet Izlandon télen akár mínusz 45 Celsius-fokig is csökkenhet. A szigetet ekkor teljes egészében jég borítaná – először a vikingek kora óta.
Miért olyan fontos az AMOC?
A kutatókat már régóta aggasztja az úgynevezett AMOC gyengülése. Az AMOC az „Atlantic Meridional Overturning Circulation” (atlanti meridionális felboruló keringés) rövidítése, egy hatalmas óceáni áramlásrendszer. Ez szállítja az Atlanti-óceán felszínén a meleg vizet észak felé, míg a tengerfenék mentén a hideg vizet dél felé. A Föld egyik legfontosabb hőelosztó rendszere.
„Elemzésünk alátámasztja a megfigyelt „Cold Blob” olyan értelmezését, amely szerint az az AMOC gyengülésének jele; ez az áramlási rendszer kulcsszerepet játszik a hő oldalirányú szállításában ebben a szubpoláris örvényzónában” – áll a Potsdami Klímakutató Intézet új tanulmányában.
Korábbi vizsgálatok, amelyek az elmúlt 100 000 év európai drámai lehűlési epizódjait elemezték, arra utalnak, hogy az olvadó jégpajzsok a tengervíz sótartalmának és hőmérsékletének megváltoztatásán keresztül gyengíthetik az AMOC-ot.
Az édesvíz csökkenti a felszíni tengervíz sótartalmát – és ezzel a sűrűségét is. Ez azt jelenti, hogy kevesebb felszíni víz süllyed le a mélybe, ami lassíthatja az áramlást.
Közeledik-e a világ a billenőponthoz?
Kutatócsoportok évek óta próbálják meghatározni, hogy mikor érheti el az billenőpontját az atlanti meridionális keringés (AMOC), amely a globális felmelegedés közepette is rendkívül hideg teleket idézne elő Észak-Európában.
Az AMOC összeomlása esetén az Egyesült Államok keleti partvidékén gyors tengerszint-emelkedés következne be, mivel az áramlás jelenleg a vizet a partoktól távolabb vezeti. Az Atlanti-óceánon kialakuló viharok intenzívebbé válnának. A pontos előrejelzések azonban továbbra is rendkívül bizonytalanok.
Körülbelül 12 500 évvel ezelőtt – az utolsó hideg időszak, az úgynevezett Dryas idején – nagyjából 100 évre volt szükség ahhoz, hogy az AMOC ismét teljes kapacitással működjön. A grönlandi hőmérsékleteknek akkor mintegy 40 év kellett ahhoz, hogy helyreálljanak az extrém jégkorszaki viszonyok után.
A legújabb tanulmány szerzői „korai figyelmeztető jelekről” írnak, amelyek arra utalnak, hogy az óceáni keringés a billenőpont közelébe jutott, valamint „egyértelmű bizonyítékokról az AMOC gyengülésére”. Hozzáteszik: „ez a kockázat haladéktalan figyelmet igényel a politikai döntéshozók részéről”.