Egy új tanulmány azt vizsgálja, miért ez az egyetlen földi térség hűlt az utóbbi években. A kutatók szerint a „Cold Blob” főként az atlanti AMOC-áramlással függ össze.
Az Észak-Atlanti-óceánon, Grönlandtól délre található az úgynevezett „Cold Blob”, egy rejtélyes „hidegfolt”, amelyet a Föld egyetlen olyan helyeként tartanak számon, ahol az elmúlt évtizedekben a hőmérséklet egyre csökkent.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Stefan Rahmstorf professzor, a Potsdami Klímakutató Intézet (PIK) munkatársa által vezetett kutatócsoport most új tanulmányt tett közzé az Atlanti-óceánban található „Warming Hole”-ról a „Geophysical Research Letters (forrás: német)” című folyóiratban.
A kutatócsoport az Észak-Atlanti-óceánon végzett mérésekre épülő hőmérsékleti adatsorok elemzése alapján arra a következtetésre jut, hogy elsősorban az óceánban zajló, átalakuló hőszállítás okozza a „Cold Blob” kialakulását.
A tudósok így írnak: „Ez aggodalomra ad okot, mivel az atlanti hőszállítás további gyengülése a jövőbeli klímaváltozás keretében súlyos következményekkel járhat Európa és a világ más részeinek éghajlatára és időjárási viszonyaira.”
Idén februárban az Északi Tanács – amelynek tagja Dánia, Izland, Norvégia, Svédország és Finnország, társult tagként pedig Åland, a Feröer-szigetek és Grönland – arra figyelmeztetett, hogy Izlandon télen akár mínusz 45 Celsius-fokig is süllyedhet a hőmérséklet. A szigetet ekkor teljesen jég borítaná – először a vikingek kora óta.
Miért olyan fontos az AMOC
Az úgynevezett AMOC gyengülése már régóta aggasztja a klímakutatókat. Az AMOC az „Atlantic Meridional Overturning Circulation” (az Atlanti-óceán meridionális átbukó áramlása) rövidítése; ez egy óriási óceáni áramlási rendszer. A meleg vizet az Atlanti-óceán felszínén észak felé, a hideg vizet pedig az óceán fenekén dél felé szállítja. A Föld egyik legfontosabb hőelosztó rendszere.
„Elemzésünk alátámasztja azt az értelmezést, hogy a megfigyelt „Cold Blob” az AMOC gyengülésének jele, amely jelentősen hozzájárul a hő oldalirányú szállításához ebben a szubpoláris örvényrégióban” – áll a Potsdami Klímakutató Intézet új tanulmányában.
Korábbi vizsgálatok, amelyek az elmúlt 100 ezer év során Európában bekövetkezett drámai lehűlési epizódokat elemezték, arra utalnak, hogy az olvadó jégtakarók a tengervíz sótartalmának és hőmérsékletének megváltoztatása révén gyengíthetik az AMOC-ot.
Az édesvíz csökkenti a felszíni víz sótartalmát – és ezzel együtt a víz sűrűségét. Ez azt jelenti, hogy kevesebb felszíni víz süllyed a mélybe, ami lassíthatja az áramlást.
A világ a billenőpont küszöbén áll?
Kutatócsoportok évek óta próbálják feltárni, hogy az atlanti meridionális átbukó áramlás (AMOC) billenőpontja mikor következhet be, amely a globális felmelegedés kellős közepén is drámaian hideg teleket idézne elő Észak-Európában.
Ha az AMOC összeomlana, az Egyesült Államok keleti partvidékén gyors tengerszint-emelkedés következne be, mivel az áramlás normál esetben a szárazföldtől elfelé vezeti a vizet. Az Atlanti-óceánon kialakuló viharok intenzívebbé válnának. A pontos előrejelzések azonban egyelőre továbbra is nehezek.
Körülbelül 12 500 évvel ezelőtt – az utolsó hideg időszak, a Dryas idején – mintegy 100 évbe telt, mire az AMOC ismét teljes mértékben működőképes lett. Grönland hőmérsékletének pedig nagyjából 40 évre volt szüksége ahhoz, hogy kilábaljon az extrém glaciális körülményekből.
A legújabb tanulmány szerzői „korai figyelmeztető jelekről” beszélnek arra utalva, hogy az óceáni cirkuláció a billenőponthoz közeledik, és „egyértelmű jelekről az AMOC gyengülésére”. Hozzáteszik: „ez a kockázat sürgős figyelmet követel a politikai döntéshozók részéről”.