A súlyos helyzet az elhúzódó aszály, a csapadékhiány és az évtizedek óta tartó vízgazdálkodási hibák miatt alakult ki.
A Budapesttől mintegy 40 kilométerre nyugatra fekvő Velencei-tónál azok a fémlépcsők, amelyek egykor a vízpartig vezettek, ma már csak a homokban érnek véget. A víz szegélye több méterrel odébb húzódik.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A tóparti Gárdony település polgármestere, Eötvös Pál Árpád szerint a tó vízszintje május végére mindössze 10 centiméterrel haladta meg a valaha mért legalacsonyabb szintet.
Szakértők szerint ez a határ már június közepére elérhető, írja a Daily News Hungary helyi hírportál.
A súlyos helyzetet elhúzódó aszály, csapadékhiány és évtizedes vízgazdálkodási hibák idézték elő, és most a térség ökoszisztémáját és turizmusát fenyegetik.
Eltűnőben Magyarország harmadik legnagyobb tava
A Velencei-tó nyaranta rendszerint turisták tömegeit fogadja, akik vitorlázni és fürdőzni érkeznek.
Június 9-én azonban Agárdnál mindössze 56 centiméteres vízállást mértek a Nemzeti Vízügyi Főigazgatóság adatai szerint.
Ez mindössze 3 centiméterrel haladja meg a 2022-ben feljegyzett, 53 centiméteres történelmi mélypontot, amikor Magyarországot egy rendkívüli aszály sújtotta.
A legforróbb hónapok még csak ezután következnek, és ebben az időszakban a tó vízszintje havonta akár 20–25 centimétert is csökkenhet – írja a Daily News Hungary.
Jelentősebb esőzések nélkül a vízszint naponta akár fél centimétert is eshet, és a nyár végére 30 centiméterre is lesüllyedhet – mondták szakértők a Reutersnek.
Horányi Tibor, a Nagy Tavak Szövetségének képviselője szerint a tó eltűnésének hátterében elsősorban az éghajlatváltozás áll, de évtizedes vízgazdálkodási hibák – például a vizes élőhelyek lecsapolása és mezőgazdasági területté alakítása – is nagyban felelősek.
Bár a történeti feljegyzések szerint a Velencei-tó korábban már teljesen kiszáradt, most az okoz aggodalmat, milyen gyakran fordulnak elő vízhiányos időszakok.
Ma már a tó éves vízvesztesége – amelynek túlnyomó része a párolgásból adódik – meghaladja a csapadékból származó utánpótlást.
Veszélyben a turizmus és az élővilág
A víziturizmusra építő vállalkozások, például sétahajózást vagy vitorláskirándulásokat kínáló cégek már most érzik a visszaesést. A Daily News Hungary szerint sokan az idényt sem nyitották meg, és több hajótulajdonos már a közeli Balatonra költözött.
A tó élővilága is szenved – magyarázta Tóth Sándor építőmérnök, a Fejér Vármegyei Mérnöki Kamara elnöke a Telex G7 rovatában megjelent cikkében.
Az elhúzódó vízhiány pusztítja a nádasokat, miközben a vízimadarak és a halak élőhelye folyamatosan zsugorodik.
A költő madarak és fiókáik is veszélybe kerülnek, mivel a korábbi fészkelőszigetek kiszáradnak és szárazfölddé válnak.
A sekélyebb víz ráadásul gyorsabban felmelegszik, ami felgyorsítja az algavirágzást, és a vízminőség romlásához vezethet.
Visszapótolható-e a tó vize?
Korábbi, szélsőséges vízhiányos időszakok idején a Velencei-tavat más forrásokból pótolták. Az 1990-es évek elején például a Rákhegy karsztvíztárolójából vezettek át vizet a tó feltöltésére.
Ez a megoldás azonban ma már nem járható, mert a lakosság ivóvízigénye megnőtt, a készletek pedig lecsökkentek.
A szakértők inkább a közeli zámolyi és pátkai tározók felújítását sürgetik, hogy az esősebb időszakokban több vizet lehessen visszatartani, amely aztán a Velencei-tóba folyhat.
A tervek között szerepel az iszap eltávolítása, valamint olyan tevékenységek – például a horgászat – korlátozása, amelyek rontják a víz minőségét.
Sándor szerint további javaslat, hogy a térség szennyvíztisztító telepeinek kifolyó vizét is kezdjék újrahasznosítani.
Az agárdi és a csákvári üzem évente rendre 4,3 millió, illetve 0,3 millió köbméter tisztított vizet bocsát ki, amely jelenleg elhagyja a vízgyűjtő területet.
Egy másik, jóval ambiciózusabb elképzelés a Duna vizének átemelése, parti szűrésű kutakból vagy közvetlen felszíni vízkivétellel. Mindkét esetben jelentős új infrastruktúrát kellene építeni, például szivattyútelepeket és több tíz kilométer hosszú vezetékeket.
Nyersvíz-kivétel esetén előtisztításra is szükség lenne, hogy a veszélyes anyagok, illetve az algákhoz és inváziós fajokhoz hasonló szervezetek ne kerüljenek át a Velencei-tóba.
„A jelenlegi helyzet javítására csak a vízpótlás jelenthet megoldást” – írja Sándor, ugyanakkor szerinte „a végleges változatok megvalósítása nagy körültekintést igényel”.
A Reuters szerint Gajdos László környezetvédelmi miniszter a múlt héten helyi civil szervezetekkel, polgármesterekkel és vízügyi szakértőkkel találkozott, hogy egyeztessen a tó jövőjéről.