A többi között ihatatlanná váló csapvízről, rákkeltő anyagokról és a Balaton kiszáradásáról is szó volt a Civil EU Elnökség kétnapos konferenciáján.
HIRDETÉSA rendezvénysorozatot azért hívták életre, hogy a magyar soros elnökséggel párhuzamosan olyan kérdésekkel is lehessen foglalkozni, amelyekkel a politikusok nem akarnak, például demokráciával és környezetvédelemmel – mondta el a megnyitón Kun Zoltán, a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetségének elnöke.
A szakértő arra is kitért, hogy a magyar kormány szerint víznagyhatalom vagyunk, de ez ma már nem igaz. Ami azért is nagy gond, mert a vezető politikusok ezekre az elavult megállapításokra alapozták a kínai akkugyárak behozatalát is.
A magyar civilek azonban nemcsak siránkoznak, hanem megoldási javaslatokat is kínálnak, ezért rendeztek Budapesten nemzetközi konferenciát ,,Az európai vizek ellenálló képességének javítása” címmel. A szakmai eszmecserére több nagyágyú is Magyarországra látogatott. Olyanok, akik napi szinten egyeztetnek az uniós intézményekkel arról, hogyan lehetne megmenteni az élővizeket Európában.
A klímaválság nem múló szeszély
Közülük ketten is interjút adtak az Euronewsnak. A brit Caroline Whalley, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség munkatársaként nem csak látja, alakítja is a folyamatokat. Arra a kérdésre, hogy nem tart-e a zöld ideológiák és szakpolitikák háttérbe szorulásától a háborúk és megélhetési válságok korában azt felelte, hogy ,,nem, mert ezek hamarabb meg fognak oldódni, mint a klímaválság”.
Whalley szerint a szélsőjobb előretörése vagy az infláció csak most foglalkoztatja az embereket, de miközben ezekre a témákra koncentrálnak a legnagyobb probléma, a globális felmelegedés nem oldódik meg. Egyszer mindenkinek szembe kell néznie a ténnyel, hogy csak egyetlen Földünk van.
A szakember úgy látja, hogy erre akkor fogunk rádöbbenni, amikor majd importálnunk kell az ivóvizet, netán rendkívül költséges eljárásokkal kell megtisztítanunk a tenger- vagy szennyvizet. Akkor fog csak igazán csökkenni az életszínvonal, ha a keresetünk egy tisztes százaléka arra megy majd el, hogy ne haljunk szomjan. ,,Egyelőre nem érezzük az értékét, de azért azt ne feledjük el, hogy víz nélkül nem lehet élni” – mondta.
Whalley rengeteg tényezőt sorolt fel, amely veszélyeztetheti a vízkészletünket. A gátak és vízerőművek megzavarják a folyók biológiai rendjét, a gyárak sokfelé a természetbe ürítik a szennyvizüket, a szénerőművek és belső égésű motorok pedig a levegőből szennyezik az élővizeket.
A legnagyobb pusztítást mégis a mezőgazdaság végzi. Egyrészt letarolja a biodiverzitást, másrészt kizsákmányolja a földet és a műtrágyák, permetezőszerek mérgezik a földet. Hiszen nem csak az a vízkészlet számít, amit látunk – emlékeztetett Whalley. A mélyben vannak a legnagyobb tartalékok, de a vegyszerek, és az ülepítő gödrök miatt már a talajvíz is szennyezett. Ez viszont nem újdonság. Évtizedek óta nem változott a gyakorlat.
Csakhogy a klímaváltozással felgyorsultak a folyamatok. Észak-Európában és a magasabban fekvő területeken kevesebb hó esik, a gleccserek pedig olvadni kezdtek, így a folyók, tengerek és óceánok vízszintje jelentősen megnőtt. Egy uniós tanulmány szerint csak Európában 14 ezer helyet azonosítottak, ahol magas az árvízveszély. A legtöbb ilyen Olaszországban és Görögországban van.
A megemelkedett tengerszint miatt a sós víz sokfelé átszivárog a tavakba és folyókba, teljesen megváltoztatva a víz kémiai összetételét. Nemrég Görögországban ez vezetett tömeges halpusztuláshoz, de így az ivóvízmennyiség is csökken. Caroline Whalley figyelmeztetett: ez ráadásul egy láncreakció. A felolvadó földből metán szabadul fel, a tavakban pedig hő hatására elszaporodnak az ártalmas baktériumok.
A hektikus esőzésnek a gazdaság is pillanatokon belül megérzi a hatását. A gyakoribb szárazság miatt a gazdáknak többet kell locsolniuk, az alacsony vízhozam miatt pedig a vízerőművek sem tudnak elég energiát termelni. Az eredmény: drágább termény, drágább áram. Ezt pedig már azok is a bőrükön érezhetik, akik szerint van fontosabb feladat is, mint a környezetvédelem.
A mocsár a kulcs
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség munkatársa úgy látja: jobb lenne ha megértenénk, hogy a mocsarak nem csak mihaszna sártengerek. Az élet szempontjából ezek a legfontosabb régiók, hiszen itt lehet megkötni a lehető legtöbb vizet. A mocsarak tisztítják a vizet, és megakadályozzák az áradásokat. Ha viszont lecsapoljuk őket, és lakóparkokat vagy stadionokat építünk rájuk, akkor az esővíz csak át fog folyni az országon.
Caroline Whalley szerint még ebben a túlnépesedett világban is jutna mindenkinek elegendő ivóvíz, ha megfelelően kezelnénk a készleteket. Mindig csak annyit használnánk fel, amennyi rendelkezésre áll. Rendkívül fontos az esővíz begyűjtése, a szennyvíz újrahasznosítása, és persze az, hogy a háztartásokban ne pazaroljuk el a vizet. Emlékeztetett: a legnagyobb pocsékolás, hogy rengeteg WC-ben folyamatosan csordogál a víz, amit észre sem veszünk. Összességében azonban ez gigantikus veszteség.
Végezetül a szakember Magyarországra is kitért. Szerinte senki sincsen biztonságban. Eddig a magyarok gondolhatták, hogy egy hatalmas vízvagyonon ülnek, de az utóbbi évtizedekben úgy megváltozott a klíma és a csapadékmennyiség, hogy ez a vagyon egy emberöltő alatt eltűnhet. Az olyan csapadékos helyek, mint Svédország is egyre többször kerülnek vízválságba, és az a legrosszabb, hogy a klímamodellek nem megbízhatók, így nem lehet tudni, hogy mekkora lesz a baj.
Veszélyben a csapvíz
Ezzel az Európai Környezetvédelmi Iroda küldötte is egyetértett. Sara Johansson szerint már-már komikus, hogy az európai döntéshozók sokszor a versenyképességet helyezik a környezetvédelem elé, miközben egészséges természet nélkül képtelenség üzletet csinálni. Víz nélkül nem működik sem az ipar, sem a mezőgazdaság. Ráadásul évről évre egyre drágább lesz helyre hozni a károkat.
HIRDETÉSAz Európai Környezetvédelmi Iroda 180 civilszervezetet fog össze 40 országból. Az a célja, hogy a legkisebbek hangját is eljuttassa az Európai Bizottsághoz. Johansson szerint felesleges hosszútávú jövőről beszélni, amikor már most is vannak olyan balkáni területek, ahol ihatatlanná vált a csapvíz, és jól kimutatható, hogy ezért a mezőgazdaság a felelős. Máshol annyira szennyezetté vált a talajvíz, hogy még évtizedekig nem lesz alkalmas emberi fogyasztásra.
Sara Johanssonnak meglepő válasza volt arra a kérdésre, hogy mi lenne a legfontosabb áttörés, amit el kéne érni; szerinte már a meglévő szabályok betartása is elegendő lenne. Az EU-nak ugyanis van egy víz-keretirányelve, amiben minden megfelelően ki van dolgozva, már az is nagy lépés lenne, ha a tagállamok ehhez tartanák magukat.
A valóságban azonban komoly gondot okoz, hogy nem minden kormány végzi el a méréseket megfelelő gyakorisággal és lelkiismeretességgel. Emiatt azok az országok tűnnek a legszennyezettebbnek, amelyek transzparensen közzéteszik a mutatóikat, míg azok, akik titkolóznak, nem tűnnek fel rossz fényben. Johansson emlékeztetett: a magyar kormány például rendre azt állítja, hogy a vizek tökéletes állapotban vannak Magyarországon, csakhogy ezt elfelejtik számokkal alátámasztani.
Európai szinten mindenesetre a felszíni vizeknek a 60 százaléka nem megfelelő minőségű. A zöld átállást pedig nehezíti, hogy az orosz energiahordozókról való leválás miatt bányákat, sőt atomerőműveket kellett újranyitni Európa-szerte.
HIRDETÉS