Az uniós versenyképesség ugrásszerű növekedését várják a tőkepiaci unió megvalósulásától, ami azonban szinte legyőzhetetlen akadályokba ütközik, hiszen a gazdasági szempontból legérzékenyebb tagállami szabályok egységesítése kellene hozzá.
HIRDETÉSMivel olyan nagyágyúk ambicionálják a tőkepiaci uniót, mint a volt EKB-elnök Mario Draghi, a versenyképességet a zászlajára tűző magyar elnökség alatt még az év végéig elkészülhet egy ilyen reformjavaslat - kétséges azonban, hogy sikerül-e keresztülverni a gazdasági szuverenitásukat is féltő tagállamokon.
Miért lenne jó a tőkeipaci integráció?
Egy fejlett gazdaságban, mint például az Egyesült Államok, a vállalkozások nem csak a bankoktól juthatnak pénzhez a finanszírozásuk elősegítéséhez, hanem magánszemélyektől, intézményi befektetőktől, vagyis a tőkepiac egyéb szereplőitől is, ami végső soron olcsóbb forrásokat és ezzel versenyelőnyt jelent számukra.
Ez természetesen Európában is így működik, de míg az Egyesült Államokban a szükséges finanszírozás mindössze negyedét adják a bankok, és 75%-át a tőkepiacok, Európában ez épp fordítva van: a bankok 75%-ban hitelezik a vállalatokat, a tőkepiacoknak pedig mindössze 25% részesedés jut. Ez többek között azért is van, mert az unióban tagállamonként működik a tőkepiac, tehát ha valaki egy olyan részvényportfóliót akarna összeállítani, amiben német, magyar és portugál részvények is vannak, azt csak rendkívül bonyolultan, külön számlákon, magas költséggel tudná megtenni, ráadásul három különböző piaci szabályozást kellene figyelembe vennie.
Ezért a befektetők nagyobb része nem is veszkődik ezzel, hanem vagy egyszerűen elviszi a pénzét az amerikai piacra, vagy az európain belül választ egy széles lehetőségekkel bíró nemzeti tőkepiacot, elsősorban a németet. A tőkepiaci integráció azzal járna, hogy ugyanilyen egyszerűen lehetne az egész unióban befektetni, ami a brüsszeli becslések szerint 10 ezer milliárd eurónyi pluszforráshoz juttatná az európai vállalkozásokat.
Ha ennyire jó lenne, miért nem csinálják?
A tőkepiaci unió bizonyos értelemben 2014 óta napirenden van, kisebb lépéseket sikerült is belőle megvalósítani, de nemigen látszik, hogy a nagy akadályokat hogyan lehetne elmozdítani az egységesítés útjából. Egységes - vagy legalábbis azonos elvek szerint működő - adószabályozás kell, közös tőkepiaci felügyelet, hasonló könyvelési és csődszabályozás. Ezek azonban olyasmik, amelyeket a kormányok szeretnek saját hatáskörben alakítani, ezért a kilátásba helyezett tetemes előnyök ellenére sem mutatnak kellő ambíciót a tőkepiaci integráció irányába. Ráadásul itt napi előnyökkel járó hatáskört kellene feladni hosszú távú, közösen realizált haszon reményében, ami a következő ciklusig gondolkozó tagállami kormányok számára kevéssé vonzó ajánlat.
Utolsó lehetőség
Az EU most egy igazi nagyágyút, Mario Draghi volt olasz kormányfőt és volt EKB-elnököt bízta meg, hogy készítsen egy versenyképességi reformjavaslatot, amiben komoly szerep juthat a tőkepiaci uniónak. A magyar elnökség is az uniós versenyképességet helyezte a tervei középpontjábam, így a javaslat akár az év végéig elkészülhet. Szakértők - például a Jacques Delors brüsszeli elemzőintézet - arra figyelmeztetnek, hogy a most felálló Európai Bizottságnak muszáj előrelépést elérnie ezen a téren, különben Európa gazdasága végleg a háttérbe szorul a nagy ázsiai és amerikai tőkepiacok, illetve gazdaságok mögött.