Kína, a mesterséges intelligencia és a hatalmi játszmák azok között az okok között, amelyek miatt az Egyesült Államok úgy döntött, hogy öt évvel az UNESCO-ból való hivatalos kilépése után újra visszatérjen az UNESCO-ba.
HIRDETÉSKétnapos csúcstalálkozót tartottak Párizsban, hogy megvitassák Washington jövőjét az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetében, ami egy olyan szavazáshoz vezetett, ahol a megvalósuláshoz elengedhetetlen a többség.
Az eredmény az lett, hogy az országok elsöprő többsége támogatta a visszatérést. A határozatot 132 igen szavazattal, 15 tartózkodással és 10 nem szavazattal fogadták el. Nem meglepő módon Oroszország és Kína volt azon országok között, amelyek az USA UNESCO-ba való visszatérése ellen szavaztak.
Az amerikaiak mindenre készek, hogy visszakerüljenek: jelenleg még mindig 619 millió dollár tagdíjjal tartoznak (ez a szám messze nem jelentéktelen, tekintve, hogy az UNESCO éves költségvetését mintegy 534 millió dollárra becsülik ) a 2011/2018-as időszakra. Az amerikai kongresszus már 2022 végén elfogadott egy törvényjavaslatot, amely a törlesztést - mintegy 150 millió dolláros éves részletekben - a tartozás kifizetéséig elkülöníti.
Washington félelmei Kínával kapcsolatban
Itt merül fel a kérdés: nem lehet e mögött csupán a kultúra, a tudomány, az információ finanszírozásának és népszerűsítésének vágya. Megkérdeztük Scott Lucast, a Birminghami Egyetem amerikai politika professzor emeritusát. "Azt hiszem, a Biden-kormányzat felismeri, hogy ha nem vagy benne az UNESCO-ban, akkor a vezetést vagy legalábbis az elsődleges pozíciót átengedik Kínának. Mint tudjuk, Kína a Biden-kormányzat számára aggodalomra ad okot. Azt is gondolom, hogy a Biden-kormányzat azt mondja magának, hogy a multilateralizmus jót tesz az Egyesült Államoknak. Az Egyesült Államok többé már nem törekszik vagy nem törekedhet arra, hogy egypólusú hatalom legyen".
A Washington által 2018-ban megüresedett helyet gyakorlatilag Peking, a testület eddigi fő finanszírozója töltötte be. Az amerikaiak aggódnak amiatt, hogy a Sárkány befolyásolhatja az UNESCO politikájának kialakítását, különösen a mesterséges intelligencia (AI) és a technológiai oktatás szabványainak meghatározásával kapcsolatban világszerte. A mesterséges intelligenciáról szólva, amellyel kapcsolatban az UNESCO etikai kódexet fogadott el, az Egyesült Államok attól tart, hogy ki lesz zárva az e forró és aktuális kérdéssel kapcsolatos normákról szóló döntésekből. "Ha valóban versenyezni akarunk Kínával a digitális korszakban, nem engedhetjük meg magunknak többé a távollétet" - mondta márciusban John Bass, a vezetésért felelős államtitkár-helyettes.
"Az Egyesült Államok távolmaradása az UNESCO-tól megerősítette Kínát, és aláássa azt a képességünket, hogy ugyanolyan hatékonyan tudjuk előmozdítani a szabad világról alkotott elképzelésünket."
Soft power és public relations
Mi van, ha az úgynevezett soft power (az ideális érveket felkaroló finom befolyás) az, ami megmozgatja az amerikai lelkeket? "Az UNESCO alapvetően a mindannyiunk javát szolgáló együttműködés eszköze" - magyarázza Lucas. "Tudom, hogy az akadémikusok és a bennfentesek szeretnek a puha hatalomról beszélni. De ideális szempontból miért ne dolgozhatnánk együtt az oktatási, tudományos és kulturális örökségért és a haladásért? Nos, lehet, hogy ha az ember a jó oldalon áll, akkor a maga számára is elérheti a soft powert. De a kiindulópontnak az együttműködés álláspontjának kellene lennie, nem pedig a nemzeti haszonszerzésnek, nem pedig a győztesek és vesztesek történetének."
Lucas szerint mindenesetre elsősorban PR-ügyről van szó: "Jobb-e együttműködni az ENSZ-szel, különösen, ha oktatási, tudományos és kulturális projektekről van szó, vagy jobb, ha bojkottáljuk az ENSZ-t és kimaradunk belőle? Ha valóban azt akarja állítani, hogy részt vesz a globális együttműködésben egy sor kérdésben - legyen szó akár az éghajlatváltozásról, akár az újságírás szabadságáról, akár a technológiai és tudományos fejlődésről -, akkor részt kell vennie benne. Részt kell venned benne."
Zűrös történelem
Az Egyesült Államok és az UNESCO története bizonyára nem a legkönnyebbek közé tartozik. 1984-ben, Ronald Reagan idején az Egyesült Államok kivonult a szervezetből, hivatkozva annak állítólagos haszontalanságára és költségvetési túlkapásaira. 2003 októberében visszaléptek, de 2011-ben ismét szakítás következett: Palesztinát felvették a szervezetbe, és az USA, akkor Barack Obama vezetésével, leállította a finanszírozást. Ez súlyos csapás volt az UNESCO-ra, amelynek költségvetésének 22 százaléka éppen az USA-tól kapott hozzájárulásokból származott.
Aztán 2017 októberében jött a végső csapás Donald Trump akkori elnöktől, aki bejelentette kilépését az UNESCO-ból, bírálva a párizsi székhelyű szervezet "tartósan Izrael-ellenes elfogultságát". A következő évben az USA és vele együtt Izrael hivatalosan is kilépett a szervezetből. Vajon ezúttal boldogan élnek, amíg meg nem halnak?