NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Grúzia úgy tesz, mintha – közben mégsem

Irakli Garibasvili miniszterelnök, Bidzina Ivanisvili üzletember, a Grúz Álom alapítója és •	Szalome Zurabisvili államfő
Irakli Garibasvili miniszterelnök, Bidzina Ivanisvili üzletember, a Grúz Álom alapítója és • Szalome Zurabisvili államfő Szerzői jogok AP Photo/Shakh Aivazov és Zsolt Szigetvary/MTI via AP
Írta: Németh Árpád
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Tbiliszi évek óta látszólag közeledik az euroatlanti szövetséghez. Ennek jegyében ünnepelték az idén a függetlenség napját is, a korábbi gyakorlattal szemben viszont a kormányhivatalokon kizárólag a grúz zászló volt kitűzve, az unióst pedig csak a változásokat követelő tüntetők lengették.

HIRDETÉS

A grúz politika főszereplői ma:

  • Szalome Zurabisvili, a nyugatbarát és oroszellenes államfő,
  • Irakli Garibasvili, a látszólag EU-barát miniszterelnök, és
  • Bidzina Ivanisvili, az Oroszországban megtollasodott üzletember, a Grúz Álom párt alapítója, volt kormányfő, aki a háttérből mozgatja a szálakat.

Nemrégiben a grúz állami légitársaság persona non gratának, nem kívánatos személynek minősítette a köztársasági elnököt, és Zurabisvilit egy tollvonással kitiltotta a járatairól.

A szokatlanul barátságtalan intézkedés tulajdonképpen válasz volt az államfő kijelentésére, hogy bojkottálja a társaságot, amiért újraindította moszkvai járatait. A grúz elnök kitartóan szembe megy a kormánypolitikával, amely – vele ellentétben – üdvözli az orosz vezetés békülékeny gesztusait.

A grúzokra vonatkozó vízummentesség moszkvai bejelentését és a közvetlen légi járatok újraindítását Zurabisvili kifejezetten provokációnak minősítette. Szerinte a grúzoknak nincs szükségük egyikre sem. Arra figyelmeztette a grúz kabinetet: ha elfogadja Moszkva közeledését, Grúzia uniós tagjelölti státuszát kockáztatja, amit tavaly nyáron nem sikerült elnyerni, decemberben azonban talán megkaphatná.

Még a grúz politika zűrzavaros mércéjével mérve is feltűnően szokatlan volt a nemrégi függetlenség napi ünnepség a tbiliszi Szabadság téren, ahol az egymással viszálykodó elnök és miniszterelnök párbajozott a tömeg megszólításában.

Stephanie Lecocq/Pool Photo via AP
Szalome Zurabisvili, grúz köztársasági elnök Brüsszelben, 2021-benStephanie Lecocq/Pool Photo via AP

Szalome Zurabisvili elnök – aki 2018-ban független jelöltként indult, és a kormányzó Grúz Álom támogatásával győzött – megismételte kormányellenes bírálatait. A kabinet lépéseit „nyugatellenes politikának” nevezte, és keményen kifogásolta a közvetlen oroszországi légijáratok visszaállítását, ami szerinte „megmagyarázhatatlan és sértő”.

Grúzia előrehaladása „az európai integráció felé vezető úton különösen lenyűgöző” – mondta ezzel szemben Irakli Garibasvili. A miniszterelnök megnyugtatta a zsúfolásig megtelt tér közönségét: erőfeszítéseit nem kímélve győzi meg az Európai Uniót arról, hogy Grúzia megérdemli a tagjelölti státuszt. „A mai, legsúlyosabb geopolitikai helyzetben mi, Grúzia kormánya és a grúz nép elvárjuk, hogy Európa meghozza az egyetlen helyes és igazságos döntést” – hangoztatta a kormányfő, aki május elején részt vett az amerikai jobboldal hagyományos éves nagygyűlésén, a CPAC-on, amit az idén Budapesten rendeztek meg.

Szilard Koszticsak/MTI via AP
Irakli Garibasvili, grúz miniszterelnök a budapesti CPAC-konferencián, 2023 májusábanSzilard Koszticsak/MTI via AP

Garibasvili EU iránti látszólagos lelkesedése azonban még inkább érvényesült volna, ha a térre néző kormányépületeken uniós zászlók lengtek volna, ahogy általában lengeni szoktak. A kabinet azonban – évek óta először – a függetlenség napján úgy döntött, hogy csak grúz zászlókkal díszítik fel a várost. Az ellenzéki törvényhozók és az EU-párti aktivisták szerint ez újabb bizonyítéka a kisiklásnak Oroszország irányába – jelentette a helyszínről a Politico tudósítója.

Néhány száz EU-párti aktivista viszont uniós zászlókat lengetett. „Grúzia, Európa” – skandáltak, miközben rendőrsorfal akadályozta meg őket abban, hogy megközelítsék a Szabadság téri ünnepséget. „Ezek csak bajkeverők” – legyintett a grúz nemzeti rendőrség vezetője, miután elmenekült a tévériporterek tömege elől, akik a dulakodás kitörésekor a nyomába eredtek.

AP Photo/Shakh Aivazov
A függetlenség napja Grúziában, 2021- május 26.AP Photo/Shakh Aivazov

A titokzatos háttérember

Grúzia reménytelenül polarizált a napi politikában, az értékrendben, és abban, hogy mit tesz vagy mulaszt megtenni a kormány. A kritikusok szerint azt kockáztatja, hogy magára marad a térségben, mivel a Moszkva által létrehozott Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének tagjai – Örményország, Kazahsztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán – határozottan elhidegültek Moszkvától. Grúzia viszont egyre barátságosabb.

A „jelenlegi vezetés közeledni akar Oroszországhoz” – véli egy ellenzéki törvényhozó. Giorgi Vasadze szerint ezt leplezik, mert „a lakosság ellenzi, és elkötelezett az euroatlanti irányvonal mellett”.

A jelenlegi vezetés alatt nemcsak Garibasvilit érti, hanem mindenekelőtt Bidzina Ivanisvilit, a milliárdos üzletembert, aki a kilencvenes években Oroszországban szerezte vagyonát, és egy évtizeddel ezelőtt rövid ideig Grúzia miniszterelnöke volt. A rejtélyes és visszahúzódó Ivanisvili alapította a Grúz Álmot, és sokan őt tartják az ország tényleges vezetőjének.

„Ő maga a kormány” – állítja egy egyetemi tanár, volt oktatási miniszter, egy kaukázusi társadalomkutató intézet elnöke. Gia Nodia szerint Ivanisvili egyedül szabja meg a kormányzati irányvonalat. Számításait senki sem ismeri, azt azonban túlzásnak tartja, hogy Moszkva irányítja. „Szerintem lehet, hogy valamilyen okból fél Moszkvától” – véli a professzor.

AP Photo/Efrem Lukatsky
Bidzina Ivanisvili, volt miniszterelnök, 2012-benAP Photo/Efrem Lukatsky

Lavrov lánya felvette a nyúlcipőt

Május derekán több százan tüntettek, miután kiderült, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszter lánya egy grúziai esküvő meghívott vendége. A helyzetet bonyolította, hogy Jekatyerina Vinokurova is szerepel az amerikai, uniós és brit szankciós listán, így gyakorlatilag nemigen utazgathat külföldre, legalábbis nem mindenhová. A Tbiliszitől északkeletre fekvő Kvareli-tó partján álló üdülőhelyet – ahová vendégként várták – rendőrök tömege védte, a szálloda vezetése pedig a tüntetők lecsillapítására közölte, hogy a Lavrov lányának érkezéséről szóló hír kacsa: „Nem regisztráltunk sem most, sem korábban Lavrov vezetéknevű vendéget” – tudatta az igazgatóság. A nő azonban férje nevét viseli, így Vinokurovának hívják.

A tiltakozók állhatatosan kitartottak. Oroszországot becsmérelték, és felszólították az onnan érkezett vendégeket, hogy jelentkezzenek ki a szállodából. A rendőrökkel történt összecsapások mérlege tizenhat letartóztatás. Egy újabb fordulattal Zurabisvili elnök arról számolt be: a belügyminisztérium tájékoztatta, hogy az „esküvő második része”, vélhetően a szertartás utánra tervezett parti, elmarad.

Jekatyerina Vinokurova arra kényszerült, hogy elhagyja Grúziát – jelentette az olasz Agenzia Nova.

„Ez közösségünk diadala” – jelentette be az államfő, aki azt azonban fölöttébb furcsának és elfogadhatatlannak tartja, hogy a biztonságért felelős szervek és hatóságok nem rendelkeznek információkkal a partnerországok szankciós listáin szereplő személyek grúziai tartózkodásáról.

HIRDETÉS

A Lavrov-lány látogatásával szinte párhuzamosan a grúz kormány úgy döntött, hogy nem csatlakozik a Nyugathoz, és nem sújtja szankciókkal második legfontosabb kereskedelmi partnerét, Oroszországot. Az ukrajnai invázió óta eltelt valamivel több mint egy év alatt a két ország közötti kereskedelem több mint egyötödével megugrott. Az oroszországi belépésre várakozó kamionsor hossza néha eléri a 40 kilométert, ami igencsak fellendülő kereskedelemről tanúskodik.

Az orosz fenyegetés árnyékában

A kormány hívei szerint a Grúz Álomnak nincs más választása, mint hogy óvatosan kitartson Oroszország mellett. Alig másfél évtizede villámháborút vívott termetes szomszédjával két Moszkva által támogatott szakadár régió – Abházia és Dél-Oszétia – státuszáért. Oroszország mindössze öt nap alatt elfoglalta Grúzia 20 százalékát.

Amikor Oroszország 15 éve megszállta szomszédját, Grúziát, rakétákat zúdított Sztálin, eredeti nevén Ioszeb Dzsugasvili szülővárosára, Gorira, tankjait pedig a grúz főváros, az akkor dacosan nyugatbarát kormány székhelye előtt állította meg.

A keserű tapasztalatokból kiindulva Tbiliszi nem engedhet meg magának egy újabb összecsapást Moszkvával.

Az ellenzéki politikusok hamis történelemképet kínálnak – véli a grúz parlament külügyi bizottságának elnöke, egyben a Grúz Álom törvényhozója. „Az egyetlen narratívájuk, hogy a Grúz Álom egy oroszbarát párt, amit évek óta ismételgetnek. Gondolom, ha az ember belekezd egy témába, akkor folytatnia kell, függetlenül attól, hogy igaz-e vagy sem” – mondta Nikoloz Szamharadze.

HIRDETÉS

Felhívta a figyelmet arra: Grúzia nem tett arra utaló lépéseket, hogy Oroszország felé hajlana. Szamharadze a politikát következetesnek tartja: „Világosan kimondtuk, hogy addig nem normalizáljuk a kapcsolatokat az Oroszországi Föderációval, amíg erői ki nem vonulnak területeinkről, és amíg Oroszország el nem ismeri Grúzia területi integritását”.

Hozzátette, hogy a grúz kormány mindig is világossá tette Moszkva számára: nem avatkozhat bele az ország „euroatlanti választásába”. Ez a kérdés nem vita tárgya. „Az Ukrajna elleni orosz invázió óta a kormány nem tesz semmi olyat, amit a háború előtt ne tett volna” – hangoztatta a külügyi bizottság elnöke.

Politikai vízió nélkül

Egy olyan ország esetében, amely az EU-tagjelöltségre pályázik, talán többet kellene tenni a cél eléréséért.

A grúz kormány – elsősorban az ország védelme érdekében – elítélte az orosz inváziót, és teljes szolidaritásáról biztosította Ukrajnát. A politikai mellett humanitárius segéllyel támogatta a megtámadott országot, és jelenleg mintegy huszonötezer ukrán háborús menekültnek nyújt menedéket. Grúzia ráadásul egyike annak a 38 országnak, amely a Nemzetközi Büntetőbírósághoz fordult, hogy vizsgálja ki Oroszország ukrajnai háborús bűntetteit, amelyekért elfogatóparancsot adtak ki Vlagyimir Putyin elnök ellen.

A csatlakozás a nemzetközi szankciókhoz azonban kárt okozna az ország gazdaságának – véli a grúz vezetés. „Tönkretennénk Grúzia gazdaságát, ártanánk országunk és népünk érdekeinek, ha bármilyen gazdasági szankciókat vezetnénk be Oroszországgal szemben” – jegyezte meg a kormányfő a katari gazdasági fórumon. Jóllehet a kereskedelem kulcsfontosságú országa számára, annak korlátozása nemigen befolyásolná Oroszországot – érvelt Garibasvili.

HIRDETÉS

A jelek szerint háttéralku folyik, és ezt a miniszterelnök saját megnyilvánulásaival is gerjeszti. A pozsonyi biztonsági konferencián például Moszkva narratíváját visszhangozva azt mondta, hogy az ukrajnai háborút a NATO-bővítés és Ukrajna csatlakozási szándéka váltotta ki. „Ennek a következményeit látjuk most” – mondta a GlobSec csúcson.

Ivanisvilinek nem áll szándékában „felégetni a hidakat” sem a Nyugattal, sem Oroszországgal – ezt gyanítja Nodia. A Kreml Ukrajna elleni háborújának kimenetele fogja meghatározni a végső irányt – jósolja a professzor, aki szerint a háttérből a szálakat mozgató Ivanisvili opportunista, és nincs politikai víziója.

„Ő egy nagyon bizarr fickó. Alapvetően meg akarja tartani a hatalmat, ami nem szokatlan egy politikustól, de azzal is tisztában van, hogy Grúzia egy kis, sebezhető ország, ezért kifejezetten tiszteli a hatalmat. Arra a következtetésre jutott, hogy a Nyugat meglehetősen gyenge, Putyin pedig magabiztos. Oroszország menetel, és a Nyugat nem áll ellene hatékonyan” – magyarázta Ivanisvili magatartását Gia Nodia.

Politikai karrierje kezdetén egyébként Ivanisvili határozottan támogatta Grúzia NATO- és európai uniós csatlakozási kérelmét. Miniszterelnökként – 2012-2013 között – első külföldi útja Brüsszelbe vezetett. Azóta visszavonult a frontvonalbeli politikától, de széles körben úgy tekintenek rá, mint a színfalak mögötti játékosra, aki minden fontos döntést meghoz – emlékeztetett a New York Times.

A közeledés Oroszországhoz mindig is Ivanisvili preferált tervének része volt – ezt állítja viszont volt törvényhozó, aki most a tbiliszi Ilia Egyetem politológusa. „Neki és klánokba verődött támogatóinak mindig is ez volt a vesszőparipája azóta, hogy hatalomra kerültek” – szögezte le David Darcsiasvili.

HIRDETÉS

Az uniós tagsághoz szükséges szükséges reformok csak „megnehezítenék az életüket”, ezért, nyilvános hozzáállásukra rácáfolva, nem igazán hajlandók komoly előrelépésre a tagjelölti státusz ügyében – állítja az elemző.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Orosz diplomáciai könnyítés Grúziának

A grúz ellenzék a kormány oroszbarát politikáját bírálja

Visszavonták a külföldi ügynökökről szóló törvényjavaslatot a heves tiltakozások hatására Grúziában