Az ukrajnai háború eddigi szakaszában a megtámadott ország viszonylag jól védekezett, noha jelentős területeket és fontos városokat veszített el. Ahhoz viszont, hogy ellentámadásba is lendülhessen sokkal több és bonyolultabb eszközökre van szüksége, és ez a rendszer még nem állt össze.
A Bahmut körüli harcok véresek, de a valódi jelentőségük csekély
HIRDETÉSTöbb hete érkeznek ellentmondásos vagy hisztérikus hangú jelentések a Bahmut városa körül hullámzó harcokról, melyek egyre inkább az I. világháború nyugati frontjára emlékeztetnek.
Több katonai elemző a verduni csatához hasonlítja, ami nyolc hónapon át dúlt 1916-ban. Akkor dolgozott ki Erich von Falkenhayn német vezérkari főnök egy olyan tervet, ami túlzott erők bevetésére csábította a franciákat, és ezek jókora része végül el is pusztult. Winston Churchill The World Crisis című művében 400 ezer fölé tette a verduni "vérszivattyú" francia áldozatainak számát.
A német veszteségek közel azonosak voltak, de a háborút nem döntötték el, mert mindkét fél kimerítette humán és technikai erőforrásait, így aztán a frontok tovább merevedtek. Ugyanakkor a mészárlás eredménytelensége mindkét oldalon kiváló propagandalehetőségeket kínált arra, hogy győzelmet harsogjanak saját közvéleményük felé.
Verdunhöz hasonlóan Bahmutnak is inkább lélektani jelentősége van, tekintettel az orosz megszállás alatt álló nagyvárosok (Donyeck és Luhanszk) viszonylagos közelségére. Ám ha Ukrajna vissza is szerzi a felügyeletet a kisváros fölött, ez semmiképp nem fog áttörésnek számítani, és a kijevi stratégáknak vigyázniuk kell, hogy ne áldozzanak fel érte túl sok vért és eszközt, vagyis ne essenek bele a "verduni csapdába".
Noha a világ szinte csak az ukrán ellenoffenzíva időpontjáról beszél, nagy hiba lenne figyelmen kívül hagyni azt a fenyegető lehetőséget, hogy Oroszország is indíthat új tavaszi-nyári offenzívát, ami elhasználná a teljes ukrán kapacitást. Az ukrán csapatok napi lőszerfelhasználása már így is felveti az újratöltési kérdéseket, és egy nagyobb orosz támadás esetén ez a probléma sokszorosára nőne. Ennek adott hangot az Unió külügyi biztosa, Josep Borrell is, amikor figyelmeztetett a folyamatos lőszerellátás fontosságára.
Mindezekkel magyarázható, hogy az elmúlt napokban az ukrán vezető többször is hangsúlyozta, hogy az ellentámadás be fog következni, de nem kívánja szükségtelenül erőltetni vagy gyorsítani.
Senki sem mondja, hogy "na, mi lesz már?". A nyugati partnerek és szakértők nem erőltetik a gyors ellenoffenzívát, mert ismerik a kockázatokat és a politikai veszélyeket
Az optimistább hangvételű elemzések sem állítják, hogy Ukrajna ebben a periódusban képes lenne egy átfogó és nagy területeket felszabadító offenzívára, a Krím visszafoglalására pedig végképp nem. A Nyugat számára kemény teszt lesz (vagy lenne) az eddig juttatott hatalmas méretű és értékű fegyverszállítmányok optimális használhatósága.
Jelenleg a brit kormány látszik a legaktívabbnak Ukrajna felfegyverzésére, de a többi európai nagyhatalom is megélénkült. Zelenszkij elnök váratlan angliai betoppanása után Sunak miniszterelnök foglalta össze a vállalásokat.
Kell valamilyen eredmény, de még senki nem tudja, hogy mi
Politikai tekintetben fontos lenne egy nagyobb arányú siker felmutatása a nyár végéig, mert az megerősítené a katonai támogatások folytatását. Ennek elmaradása azokat a hangokat erősítené, hogy Ukrajna kezdjen eltűnődni az olyasféle javaslatokon, amiket Kína és más országok is pedzegetnek a tűzszünetről és a béketárgyalások megkezdéséről.
Erről az ukrán elnök hallani sem akar, de eredmények híján ezt a pozícióját egyre nehezebb lenne fenntartania. Aligha képzelhető el, hogy hozzájutna olyan újabb fegyvercsomagokhoz, mint amilyet Németország jelentett be a minap, és amiket a többi uniós nagyhatalom is megígért.
Arra nézve sem látni garanciát, hogy a legmagasabb szinteket képviselő fegyverekre való kiképzés, átképzés befejeződött-e. Az eszközöket az ukrán hadseregnek kell használnia, ehhez viszont több tízezer harckocsizónak, tüzérnek, légvédelmi operátornak vagy felderítőnek kell elsajátítania olyan ismereteket, melyek szinte teljesen újak a számukra. Például az optikai célzást felváltó digitális (műholdas) nyomkövetést a legújabb harckocsikban, vagy a többrétegű légvédelmet.
A kiképzések és felkészítések már megkezdődtek, de határidejük nyitott, és egyelőre senki nem erőlteti a mielőbbi bevetést, megkockáztatva az emberveszteségeket és az eszközök fölösleges pusztulását - netán a szakszerűtlen kezelés miatt.
Afelől semmi kétség, hogy az Ukrajnának juttatott fegyverzetek korszerűek és magas technológiai szintet képviselnek. Ilyenek az Egyesült Királyság által a múlt héten szállított cirkálórakéták, melyektől Sunak brit miniszterelnök jelentős eredményeket remél.
Ugyancsak a britek lépnének merészet az ukrán légierő kiképzésével - már nyugati típusokra is, de ez még nem hivatalos vállalás
A vörös vonalhoz közelítő lépés lenne az ukrán légierő fejlesztése nyugati típusokkal. Elsősorban az F-16 vadászgép jöhetne szóba, ami bár nem lopakodó, de saját kategóriájában a világ legjobb gépének számít. Ez megszüntetné az orosz légifölényt Kelet-Ukrajna felett. Sokan tartanak attól, hogy a magas szintű nyugati légi fegyverzet átengedése olyan mértékre gerjesztené az orosz hadvezetés nyugtalanságát, ami már világháborús rizikókat rejt magában, értve ezalatt a taktikai atomfegyverek bevetésének növekvő esélyét.
Amúgy ezt a fenyegetést a legmagasabb orosz vezetés és az őket kiszolgáló televíziós segédmunkások többször is belengették.
Óvatosságra int, hogy a rendszerek nem mindegyike összehangolt, sőt a legtöbbjük nem az
"Hodgepodge", azaz vegyesfelvágott névvel emlegetik a katonai elemzők az Ukrajnának eddig juttatott rendszert, amiben sokféle elem van, de ezek olykor köszönő viszonyban sem állnak egymással. Ez a katonai bazár tartalmaz magas szintű eszközöket, például az amerikai Patriot légvédelmi rakétákat, a német IRIS-T rendszert, a brit Shadow Storm cirkálórakétákat, a Leopard-2 és Challenger-2 páncélosokat. Ám jócskán van benne régről levetett raktári lom, főként a korábbi szovjet depók maradványai. Utóbbiakra nem lehet nagyszabású műveleteket alapozni.
Az egykori Varsói Szerződéshez tartozó államok sok olyan eszközt adtak át Ukrajnának, melyeket még a szovjetektől "örököltek", és cserébe korszerűbb nyugati fegyverzetet kérnek. Lengyelország például további F-16 vadászgépeket szeretne a MiG-29 darabok helyett, Románia pedig az F-35 csúcsmodellre jelentette be igényét.
A régi szovjet arzenál emblematikus darabja a T-72 páncélos, aminek iraki példányai drámai vereségeket szenvedtek el 1991-ben, az Öbölháborúban. Ennek egyik oka Szaddám Huszein katonáinak alacsony kiképzettsége volt, mert a "Halálcsapdának" gúnyolt tank valójában nem annyira rossz, mint amilyen a híre. Viszont egy nyílt páncélos ütközetben kevés esélye lenne a Leopardokkal, Abramsokkal és Challengerekkel szemben.
HIRDETÉSNincs kellő összhang a nyugati szállítmányok között sem, mivel a NATO-ban több nemzet gyártja a saját eszközeit, gyakran tekintet nélkül a többiek fejlesztéseire. Nagyok az eltérések olyan fontos kérdésekben, mint az üzemanyagok fajtája, a lőszerek kalibere, vagy az informatikai kódrendszerek.
Az Ukrajnának nyújtott nyugati szállítmányok 7 eltérő páncélos típust, különféle gyalogsági szállítóeszközöket, többféle tarackot és vegyes légvédelmi fegyverzetet tartalmaznak, melyek rendkívül magas tanulási görbe elé állítják az ukrán katonaságot.
Mindemellett az elhasznált vagy elpusztult eszközök pótlásáról, cseréjéről, javításáról is gondoskodni kell, ami egyre nagyobb próbatétel elé állítja a nyugati hadiipari vállalatokat, melyek kapacitásuk felső határa felé tartanak. Számukra ez nem csak katonai, de politikai dilemma is, mert közben saját nemzetvédelmük fenntartásáról is gondoskodniuk kell.
A megígért eszközök 96%-át már leszállították, és ezek esetleges tömeges pusztulása, vagy az utánpótlás és alkatrészellátás bedugulása megoldhatatlan gondot jelentene a NATO tervezői számára.
Ukrajna tavaly már bizonyította, hogy képes kombinált műveletekre, és területek visszafoglalására is. Ezek nagyobb részét azonban nem hosszadalmas harcokkal, hanem fürge és olykor kifejezetten ravasz műveletekkel szerezte meg. Egyes szakaszokban úgy is tűnt, mintha Oroszország eleve készen állt volna arra, hogy átadjon bizonyos sávokat, például amikor elrendelték fő erőik visszavonását a Dnyeper keleti partjára.
HIRDETÉSUgyanakkor arra nincsenek egyértelmű biztosítékok, hogy az orosz erőket ilyen akciósorozatokkal ki lehet vetni 1000 kilométeres állásaikból - egy vagy több nagyobb ütközet nélkül. Ezért Zelenszkij elnök óvatossága nagyon is érthető.