Az ukrán ellentámadásra készülő orosz erők 1000 kilométernél hosszabb védővonalakat építenek, jórészt lövészárkokból és elaknásított területekből. Az árkok emberanyag-ellátása viszony erősen foghíjas, és ezáltal viszonylag könnyen áttörhető lehet.
Friss ukrán jelentések szerint csapataik azt észlelik, hogy egy 3 kilométeres védelmi szakaszon mindössze 60 orosz katonát találtak kilométerenként. Ez alig ötöde a NATO-sztenderdeknek, ami csak arra elég, hogy esetleg lassítsa a támadást, de ne semmisítse meg a támadókat.
Egy másik jelentés szerint az orosz 72. hadosztályt kivetették állásaikból és két teljes századát felszámolták.
A gyér védettség fő oka a frontvonal túlzott széthúzása, amely immár összesen 1 300 kilométernyi árkot és védelmi zónát tartalmaz. A sikeres védekezéshez legalább 600 000 jól kiképzett katonát kellene a védvonalakban tartani, kellő felszereltséggel, lőszerrel és orvosi ellátással.
Több felvétel tanúsítja, hogy az ukrán ejtőernyősök viszonylag könnyen ütnek rajta a beásott oroszokon és ölik meg a meglepett és védekezésre szinte képtelen ellenséget. (Csak erős idegzetűeknek ajánlott!)
Jó-e az oroszoknak, ha beássák magukat, vagy tragikus vége is lehet?
Putyin elnök rendelete szerint további behívásokkal 1,15 millióra kívánják növelni a haderő aktív létszámát, és az új besorozottak szinte mindegyike az ukrajnai lövészárkokba kerül. Ezeknek a katonáknak a harci kiképzettsége erősen kétséges, miként az is, hogy el tudják-e viselni a folyamatos tüzérségi offenzíva extrém pszichés terheit egy szélesebb ellentámadás során.
Mik szólnak az orosz veszteség mellett?
A katonai elemzők erős kételyeiknek adnak hangot, hogy még a legjobban kiépített és felszerelt orosz állások is képesek legyenek a tartós védekezésre. Ennek több okát is sorolják:
1. a védelmi vonalak elhúzódásával a csapatok ellátása és a logisztikai feladatok rendkívül megnehezednek,
2. a védelem áttörése egy, vagy néhány szakaszon a teljes frontvonal hátbatámadását eredményezheti,
3. a beásott csapatok mobilitása erősen lecsökken, sőt megszűnik. Ezzel átcsoportosításuk vagy kimenekítésük szinte lehetetlenné válik,
4. a beásás kizárja a nagyobb tömegű (koncentrált) műveletek tervezését, amit a szovjet hadvezetés gyakran alkalmazott sikerrel a 2. világháború során,
5. az ukrán tüzérségi eszközök (HIMARS-ok, tarackok) nyomása mellett a lövészárok teljesen védtelen a katonai drónokkal szemben, amikhez Ukrajna már 10 000 operátort képzett ki amerikai segítséggel,
6. a beásott vonalak legapróbb részletei is folyamatosan láthatók a katonai műholdak számára.
Ugyanakkor azt sem lehet mondani, hogy Ukrajnára nézve veszélytelen a "limes-rendszer"
Az Ukrajnával rokonszenvező szakértők és nyugalmazott vezérkari tisztek figyelmeztetnek arra, hogy egy hosszú frontvonalon indított ellentámadás az ukránoknak is sok veszélyt rejteget.
Ezek közül kiemelik, hogy ha a nyugati szállítmányokkal érkezett páncélosokat túlzott csapások és veszteségek érik, akkor utánpótlásuk vagy alkatrészellátásuk jószerivel lehetetlenné válik.
Emlékeztetnek arra is, hogy az oroszoknak bőséges idejük volt arra (és ez a felkészülési idő növekszik), hogy a védőárkok előtt és mögött széles zónákat alakítsanak ki, amiket tele pakolhatnak gyalogsági és páncélelhárító aknákkal, melyek távirányítással is működésbe hozhatók, azaz nem szükséges a tankoknak fizikai kapcsolatba kerülni az aknákkal.
Az aknamezőket a frontvonalak mögött is telepítik, ezért egy áttörés sikere esetén is a páncélosokat további veszélyek fenyegetik. A páncélosok egy részét az olyan hagyományos eszközök is megállíthatják vagy lassíthatják, mint a tankelhárító árkok és a betonból öntött "sárkányfogak". Lelassulás esetén a járművek kilövések kockázata rendkívül megnő.
Megtörténhet az is, hogy az oroszok a gyöngébb pontok felé csábítják az ukrán támadókat, de hátrébb kiépített tartalékvonalaikról indulva bekeríthetik az áttörő egységeket.
Megemlítik azt is, hogy a tavasz beálltával a fák és erdők lombkoronái megkönnyítik az oroszok számára a katonai hardverek elrejtését.
Az orosz mérlegbe sorolható, hogy kevéssé kell tartaniuk az ukrán vadászbombázók támadásaitól, mivel Kijev alig rendelkezik ilyen eszközökkel, és az orosz légifölény teljes Ukrajna felett.
A Pentagon-iratok kiszivárgása újragondolásra kényszerít - a Krím megtámadása csapdába csalhat
A nemzetközi botrányt okozó adatszivárgás miatt Kijevnek át kell gombolnia a korábban lefektetett ellenoffenzíva-terveket. Jelen pillanatban csak találgatni lehet, hogy a rendkívül hosszúra nyúlt frontvonal melyik szakasza az, ahol döntő áttörést lehet elérni, és hogy az oroszok mennyire vannak tisztában ezekkel a lehetőségekkel. Mivel a nagyobb csatákat gyakran azok nyerik meg, aki megválaszthatják a helyszínt, ennek helyes felmérése mindkét fél számára létkérdés.
Az elemzők emlékeztetnek arra is, hogy a kelet-ukrajnai frontvonal hossza mintegy ötszöröse az 1. világháborús lövészárok-rendszernek, ahol 4 évre volt szükség a háború eldöntéséhez, és nagyobb ütközetekre ritkán került sor.
Az most már szinte biztosnak látszik, hogy a Krím felé támadni - bármely csábító, politikailag és pszichésen vonzó - nem lehet megfelelő opció, mert az oroszok fokozott erőket telepítettek az arra felé vezető keserves útvonalakon. A legtöbb tipp ezért északkelet felé mutat vagy esetleg délkeleten Herszon irányába, de nem Délre, amitől óva intenek.