A Földközi-tenger súlyos és veszélyes migrációs válságáról, a belarusz-lengyel határról, ukrán menekültekről és a klímaváltozás okozta migrációról beszélgetett António Vitorinóval az Euronews riportere.
Az Európába érkező menedékkérők száma az egekbe szökött. Idén eddig több mint 40 000 ember kelt át a Földközi-tengeren illegálisan: ez az egyik legmagasabb arány a 2015-ös migrációs válság óta. Az év első három hónapjában mintegy 700-an haltak meg vagy tűntek el útközben. Az újabb fenyegető válsággal kapcsolatban António Vitorinót, a Nemzetközi Migrációs Szervezet főigazgatóját kérdezte az Euronews riportere, Anelise Borges.
Anelise Borges, Euronews:Ez valójában nem egy új, közelgő válság, hanem egy újabb fejezete ugyanannak a humanitárius krízisnek, amely már nyolc éve tart Európában. Mit tapasztal az ön szervezete konkrétan a Földközi-tengeren?
António Vitorino, Nemzetközi Migrációs Szervezet: A Földközi-tenger középső része folyamatosan növekvő útvonalat jelentett Európa felé. Még a világjárvány idején is folyamatosan emelkedtek a számok. És mint mondta, az idei év első három hónapjának számai négyszer magasabbak, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Teljesen világos, hogy számos utazási útvonal van Európa felé, amelyek most elsősorban Olaszországba érkeznek. És Olaszországon túl nagy ez a nyomás.
Euronews:Szeretnék felolvasni valamit, amit a Nemzetközi Migrációs Szervezet adott ki: "A közép-mediterrán útvonalon az állam által vezetett mentések késedelmei idén legalább hat olyan hajótörésben játszottak szerepet, amelyek legalább 127 ember halálához vezettek. A hetedik esetre való reagálás teljes hiánya legalább 73 ember életét követelte." Azt mondja, hogy az európai kormányok kezéhez vér tapad?
António Vitorino: Úgy vélem, hogy az európai tagállamoknak sürgősen komolyan kell venniük azt a javaslatot, amelyet a Bizottság terjesztett elő a három kulcsfontosságú kérdés megoldása érdekében: először is, meg kell akadályozni, hogy az emberek elinduljanak ezekre a veszélyes utakra, és ez az indulási országokkal való együttműködéstől függ. Másodszor, szükség van egy állami kezdeményezésre a keresés és mentés terén - ezt nem bízhatjuk csak a civil szervezetekre -, és természetesen meg kell akadályoznunk, hogy emberek haljanak meg a Földközi-tengeren. Harmadszor pedig - és ez nagyon fontos - szükség van a partra szállási pontok kiszámíthatóságára, mert nem mehetnek csak úgy a legközelebbi kikötőbe, és gyors áthelyezési folyamatot kell kialakítani, hogy ne terheljük túl azokat az országokat, amelyek földrajzilag veszélyeztetettek.
Euronews:Érdekes, amit a koordinációról mond, amikor ezeket az embereket fogadják. Én nem dolgozom olyan régóta ezzel a kérdéssel, mint Ön, de eléggé elkeserít, hogy évről évre SEMMI sem változik. Mintha ugyanazokkal a szavakkal, ugyanazokkal a képekkel tudnám leírni a helyzetet évről évre. Ön érti az Európai Uniót, volt a Bizottság tagja. Mit gondol, miért van ez így? Miért nem tudnak az európai kormányok összefogni, hogy megoldják ezt a problémát?
António Vitorino: Nos, igaza van. Az Európai Bizottság javaslatot terjesztett elő egy menekültügyi és migrációs paktumra, amely közös megközelítést és közös normákat biztosítana az összes uniós tagállam számára. Teljesen világos, hogy a paktum jogi eszközeinek elfogadásában nem történt nagy előrelépés. Még mindig vannak különbségek a perspektívát illetően. A migrációt a különböző tagállamok különbözőképpen látják. De egyetlen ország sem képes egyedül megbirkózni a kihívással. Tehát csak közösen lehetünk sikeresek. Ez ennek a programnak a célja. Ehhez feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az európai intézményekre és az európai tagállamokra erős nyomás nehezedjen, hogy közös megegyezésre jussanak.
Euronews:Az Ön által gyűjtött adatok és az Ön által kifejezetten Európában megfigyelt területek tekintetében vannak olyan helyek, amelyek jelenleg aggodalomra adnak okot?
António Vitorino: Tavaly nagyon súlyos válsághelyzet alakult ki Belaruszban a lengyel határnál. És világossá tettem, hogy elítéljük a migránsok és a menekültek bármiféle eszközként való felhasználását egy állam részéről politikai célokra. Ilyen helyzetek nem fordulhatnak elő még egyszer. Nem fogadhatjuk el hogy kétségbeesett emberek számára olyan illúziókat teremtsenek, hogy egyszerűen vagy gyorsan el lehet jutni egy másik ország vagy Európa felé. Ez a nemzetközi jog megsértése, a migránsok és menekültek alapvető jogainak megsértése. És ami tavaly történt, nem történhet meg újra.
Euronews:Ami a pozitív tanulságot illeti, amelyet Európa a világnak mutatott a migrációs útvonalak - és az emberek legális lehetőségeinek - kezelésével kapcsolatban, azt mondanám, hogy az ukrajnai háború jó példája annak, hogy mit lehet tenni, ha az országok összefognak, és megpróbálnak egy egységes tervet találni. De ezt a hozzáállást elég sok kritika is érte, mert egyesek - és most aktivistákat és humanitárius munkát végzőket idézek - azt mondták, úgy érezték, mintha kettős mércét alkalmaztak volna. Ha a menekültek úgy néznek ki, mint mi, ha ugyanolyan vallásúak, mint mi, akkor befogadjuk őket. Mit mond erre?
António Vitorino: Úgy vélem, hogy az ideiglenes védelemről szóló irányelv alkalmazása, amelyet én terjesztettem elő, amikor 2020-ban biztos voltam, és amelyet akkor jóváhagytak, nagyon hatékony szolidaritási és támogatási eszköznek bizonyult. De ez egy nagyon nehéz helyzet, mert a háború által traumatizált emberekkel van dolgunk, akik ki vannak téve a visszaéléseknek, a kizsákmányolásnak, különösen a nők és a gyermekek. És meg kell találni a szükséges forrásokat a fogadó országokban való hosszú távú tartózkodás támogatásához, mert most már több mint egy évvel az orosz invázió kezdete után vagyunk, és az Ukrajnába való visszatérés kilátásai egyelőre nem látszanak, mert az emberek csak akkor térhetnek vissza, ha teljesülnek a biztonsági feltételek Ukrajna újjáépítéséhez, amire nagy szükség lesz.
Euronews:Jelenleg több válság is összeadódik, de van egy, amely minden más válság felett áll: a klímaváltozás. Már egy ideje beszélünk róla, hogy az időjárás lehet a jövőben az első számú oka az emberek elvándorlásának, de már most évente mintegy 20 millió embert kényszerítenek elvándorlásra ezek a jelenségek. Ön szerint a kormányok megértik az előttük álló kihívást, és tesznek intézkedéseket annak érdekében, hogy legalább egy olyan rendszert kitaláljanak, amely befogadja ezeket az otthonukból menekülő embereket?
António Vitorino: A klímaváltozás miatt több ember kényszerül lakóhelyét elhagyni, mint a fegyveres konfliktusok miatt, annak ellenére, hogy sok éghajlat által veszélyeztetett országon belül konfliktusok is vannak. A két tényező tehát kölcsönhatásban van egymással, és ezek váltják ki a kitelepítéseket. A klímaváltozás által érintett emberek száma például az elmúlt évtizedben évente 20 millió volt. Ezek az emberek egyelőre főként országon belüli menekültek, de előbb-utóbb átlépnek egy nemzetközi határt, és akkor lesznek úgynevezett éghajlati migránsok. És ezért voltak fontosak a sharm el sheikh-i következtetések, mert a COP 27 találkozón először ismerték el, hogy a klímaváltozás már ma is érezteti hatását azáltal, hogy az emberek kényszerülnek lakóhelyük elhagyására, és életmentő segítséget kell nyújtanunk nekik, majd tartós megoldásokat kell találnunk a jövőre nézve.
Euronews:Milyen messze vagyunk ettől? Mert az egy dolog, hogy elismerjük, igen, valóban van egy probléma, de aztán mennyi idő, amíg ez tettekre változik? És van-e ennyi időnk egyáltalán?
António Vitorino: Sürgősen cselekednünk kell a klímaváltozással kapcsolatban globálisan és konkrétan a világ legsebezhetőbb régiói érdekében. Ehhez természetesen az alkalmazkodásra, a klímaváltozás mérséklésére és a közösségek ellenálló képességének növelésére kell alapoznunk. Sok ország már megtette ezeket az intézkedéseket, de a szükséges erőfeszítések meghaladják a kapacitásukat. Szükség van tehát a nemzetközi közösség mozgósítására, hogy támogassa ezeket az országokat.