Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Euronews Witness: "a mi ablakaink alatt nem halhatnak meg emberek"

Access to the comments Kommentek
Írta: Valérie Gauriat
euronews_icons_loading
Witness
Witness   -   Szerzői jogok  euronews

Emberséges körülményeket akartak, de ez is embertelen lett. Legalább nem fagynak meg az emberek. Felelős nincs. Megoldás még kevésbé. Vagyis, amennyiben ez megoldásnak számít, elkezdtek falat építeni a lengyel-belarusz határra. Valérie Gauriat riportja.

Amikor nyáron kirobbant a lengyel-belarusz határon lévő migrációs válság, emlékszem, sok újságíró kollégám azt mondta, ez valószínűleg ősszel véget ér.

Azóta kétszer készítettem riportot a helyszínen, és a folyamatos diplomáciai lépések ellenére, továbbra is migránsok ezrei estek áldozatul a Minszk és az Európai Unió közötti konfliktusnak.

Második látogatásom alkalmával már a belarusz oldalon is tölthettem egy kis időt, miután megnyíltak a sajtó számára.

Legalább fedél van a fejük felett

A hatóságok alig várták, hogy megmutathassák a fejlesztéseket, hogy több száz ember, aki eddig a szabad ég alatt aludt, most megmenekülhetett a fagyhaláltól egy raktárépületben, Bruzgi település határátkelője közelében.

Nem tudtam leplezni a döbbenetemet, amikor beléptem. Az épület tele volt férfiakkal, nőkkel és megannyi gyerekkel, mint a marhavagonokon, a sorok között mászkálva, vagy a polcokon és a földön elhelyezett matracokon várva az idő múlását.

Úgy éreztem magam, mintha épp egy óriási kiállítás területére léptem volna az emberi nyomorúságról. A zaj. A bűz. A tolmácsomnak ki kellett mennie a levegőre, mielőtt folytattuk volna a munkát.

A belarusz hatóságok már elkezdték szervezni az orvosi ellátáshoz és a higiéniai eszközökhöz való hozzáférést, de a körülmények borzalmasak voltak. A lakóknak viszont nem ez volt a legnagyobb bajuk.

"Mindenünket eladtuk, hogy Európába mehessünk. De Európa nem akarja kinyitni a kapuit számunkra. Én és a családom készek vagyunk itt maradni még 3 hónapig, amíg az európai kormányok lépnek" - mondta Vian, egy iraki kurd nő.

Ott volt a szemében az elszántság, és annak az emléke is, hogy Kirkuk, ahonnan jöttek, az Iszlám Állam nevű terrorszervezet folyamatos támadásainak van kitéve.

"A humanitárius válság megoldása nem rajtunk múlik" - állította a belarusz Grodno régió kormányzója. "Ha az emberek vissza akarnak menni az országukba, lehetőfé tesszük. De többségük azt mondja, folytatni akarja az útját, ez viszont nem áll módunkban biztosítani számukra. Ez egy politikai ügy, a döntést pedig az Európai Unió vezetőinek kell meghozni. Reméljük, hogy az EU álláspontja hamarosan kiderült, az emberek ugyanis elfáradtak."

Véget nem érő játék az élettel

A határ túloldalán, a lengyelországi Podlázia tartományban feszültebb lett a helyzet a legutóbbi látogatásom óta. Tizenötezer rendőr, határőr és katona vesz részt a határ védelmében és a helyzet kezelésében.

A három kilométer hosszan elnyúló határ menti terület továbbra is le van zárva azok elől, akik nem itt élnek. Újságírók és humanitárius szervezetek aktivistái sem mehetnek be.

A helyi aktivisták azonban nem hagyják magukat, és hangot adnak annak az embertelen bánásmódnak, amely az illegális bevándorlókat éri, akikkel folyamatosan pingpongoznak a belarusz és a lengyel hatóságok.

"Játszottak velünk. A belaruszokat átnyomtak, a lengyelek meg vissza" - mesélte nekem Fadi, egy szíriai menekült. Egy menekülttáborban találkoztunk vele, ahová két nappal korábban érkezett, amikor aktivisták és határőrök megmentették az életét a lengyel erdőben.

"Azt hittem, meghalunk. Nem volt ennivalónk, nem volt semmink. Eltévedtünk az erdőben. A testvérem és én lefeküdtünk egy fa alá, és azt gondoltuk, itt halunk meg. Elmenekültünk a háború elől, és itt halunk meg az erdőben. Hála istennek, hogy még élünk" - sóhajtotta.

Nem mindenki volt ilyen szerencsés. Leglább 12 menekült vesztette életét a lengyel erdőben, amikor megpróbáltak átszökni. Legalábbis ennyi ember holttestét találták meg.

Két temetésen vettem részt a tatár muszlimok által lakott kis településen, Bohonikiben, közel a határhoz. Az ottani közösség úgy döntött, hogy minden muszlim áldozatot eltemetnek. Egy hét alatt három embertől búcsúztak a temetőben.

"Még többen is lesznek" - véli a falu imámja. Két nappal később egy újszülött apró koporsója került a földbe, aztán az édesanyjáé is.

Megosztja a helyieket, amit látnak

"A mi erdőnkben, a mi ablakaink alatt nem halhatnak meg az emberek." Ezt már Adam, egy helyi lakos mondta, aki egy titkos küldetésre vitt el minket, amelyet hozzá hasonló aktivisták szerveznek, hogy élelemmel, ruhával segítsenek a két ország határán, az erdőben rekedt embereknek.

Vele ellentétesen gondolkodnak azok a szélsőjobboldali tüntetők, akikkel Białystokban találkozunk. "A tömöges emigráció hatással van a társadalom szerkezetére, egy multikulturális országgá változtat minket" - magyarázza az egyik tüntető, Marcin, aki egy fiatal ügyvéd, és attól tart, hogy a jelenlegi krízis invázióvá fajul.

"Nincs más választásom, mint újra megpróbálni"

A migránsok közben nem adják fel egykönnyen az álmaikat, hogy Európába jussanak. Ahogyan Ali sem, aki szintén Szíriából érkezett, és akivel Minszkben találkoztam. A belaursz főváros egy kis lakásában húzza meg magát társaival, és gyűjtenek erőt az újabb próbálkozáshoz. Már háromszor küldték vissza Lengyelországból, sokszor elég brutális módszerekkel.

"Szíriában vannak a gyerekeink, a feleségeink. Nem maradhatnak ott. Nincsenek iskolák, nincs áram, nincsenek kórházak, nincs fűtés. Békében szeretnénk élni, biztonságban, jobban, mint Szíriában. Mert Szíriának vége" - mondta, hozzátéve, nincs már választása, mint újra és újra megpróbálni a határátlépést, amíg sikerrel nem jár.

Két hét telt el a beszélgetésünk óta. Amikor ezeket a sorokat írom, nem tudom visszafojtani a mosolyomat. Ali ugyanis éjjel híreket küldött magáról. Egy fotót, amin látszik a meggyötört, de örömteli ábrázata, fiatal feleségével, akinek az arca szintén teli van érzelmekkel. Ali megtartotta az ígéretét. Újra megpróbálta, és ezúttal lengyel aktivisták mentették meg az erdőben. Most biztonságban van, és lengyelországi menedékért folyamodott.

Más is történt azóta. December 15-én a lengyel hatóságok döntése alapján elkezdtek falat építni a belarusz határra.