Virginijus Sinkevičius szerint a magáncégeknek is be kell szállniuk a környezetvédelmi programok finanszírozásába.
A COP27 klímakonferenciáról mindenki hallott - a világ vezetői nemrég Egyiptomban találkoztak, hogy megpróbálják befoltozni bolygónk süllyedő hajóját. A probléma azonban többrétű, a biodiverzitás megőrzése is rendkívül fontos a Föld jövője szempontjából. Ezzel foglalkozik a december 7-én kezdődött COP15 konferencia, mely előtt az EU környezetvédelmi biztosát kérdeztük a helyzetről.
Egy szinte láthatatlan probléma fenyegeti az élelmezésbiztonságunkat, az egészségünket és a légkör minőségét. A biológiai sokféleség összeomlása egymillió faj kipusztulásával fenyeget. A veszélyről és a megoldásokról Virginijus Sinkevičius uniós környezetvédelmi biztossal beszélgettünk a Global Conversation legújabb adásában.
Kezdjünk az uniós intézmények által nemrégiben elfogadott megállapodással, amely az erdőirtással összefüggő termékek betiltásáról szól. Milyen hatással lesz ez az emberek mindennapi életére és a biológiai sokféleségre?
Mostantól az európaiak, ha csokoládét vagy kávét vásárolnak a boltokban, tudni fogják, hogy ezek a termékek nem erdőirtással szerzett földterületről származnak. Azt hiszem, erre büszkének kell lennünk. A hitelességünk múlik rajta, hogy az európai fogyasztási szokásaink miatt ne pusztítsák el az erdőket a világ más tájain. Van egy jogszabályunk, ami azt biztosítja, hogy a kereskedelmünk, a fogyasztásunk ne okozzon ilyen folyamatokat.
A biológiai sokféleségnek a nemzetközi érdeklődés középpontjában kellene állnia az ENSZ montreali COP15 csúcstalálkozója miatt, amelyen Ön is részt vesz. Ez mégsem kap akkora figyelmet, mint a múlt havi COP27 klímakonferencia. Miért?
Szerintem ez nem az érdeklődés, hanem inkább a tudatosság és a megértés hiánya. Az éghajlatváltozással kapcsolatban valószínűleg tíz évvel előrébb járunk, mint a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikák terén. Az éghajlatról sokkal könnyebb tárgyalni. Először is, van ez az átfogó cél, a másfél fokos felmelegedés tartása, ami könnyen megérthető. Másodszor, úgy gondolom, hogy a párizsi klímavédelmi megállapodás egy történelmi jelentőségű egyezmény volt, ami a témára irányította az érdeklődést.
A társadalmak még mindig nem értik, hogy mi az a biológiai sokféleség. Mindenkiben teljesen eltérő kép él erről, és azt hiszem, túl gyakran hiszik el az emberek, hogy a biológiai sokféleség csak a természettel kapcsolatos. Pedig elsősorban az emberekről és bolygónk egészségéről szól.
A mostani válságok miatt az embereket kevésbé érdekli a klímaváltozás?
Az ember bele tud ebbe fáradni. És valószínűleg időnként úgy tűnik, mintha nem igazán törődnénk vele, pedig a probléma nem lett megoldva, nem ment sehova. Tudja, a koronavírus-járványnak tragikus hatása volt a társadalmunkra, rengetegen meghaltak, de szerencsések voltunk, mert hamar rendelkezésre álltak az oltóanyagok. Most háborús helyzetben vagyunk, ami természetesen maximális figyelmet kíván. A gazdaságunkra is nyomás nehezedik, hiszen az rezsiköltségek emelkednek, az infláció nő, és így tovább. De egy nap lesz békeszerződés, remélhetőleg inkább előbb, mint utóbb.
Néha előfordulhat, hogy ezek a dolgok háttérbe szorulnak. Néha nagyon bonyolultnak tűnhetnek. De azt hiszem, már sokszor bebizonyosodott, hogy a 2019-es döntés az európai Green Deal bevezetéséről helyes volt. És még most, a háború és az energiaválság idején is azt látjuk, hogy a valódi megoldás a Green Deal, a megújuló energiaforrások fejlesztése, és annak biztosítása, hogy ezek a projektek a lehető leggyorsabban megvalósuljanak.
Mik az EU céljai a COP15 csúcson?
Természetesen azt is biztosítanunk kell, hogy 2030-ra és 2040-re a környezet helyreállítására irányuló erőfeszítések legalább 20%-a megvalósul. Összességében 2050-re meg kell állítanunk a biológiai sokféleség ember által okozott csökkenését, ennek kell az átfogó célnak lennie. Végül, de nem utolsósorban a finanszírozásról is tárgyalnunk kell.
A finanszírozás, mint mindig, most is kényes kérdés lesz, mindegyik félnek foglalkoznia kell vele. De azt hiszem, a legfontosabb azt biztosítani, hogy ne a finanszírozás hiánya akadályozza meg a kitűzött célok megvalósítását. Már most két éves lemaradásban vagyunk a 2030-ig tartó finanszírozási periódussal kapcsolatban, 2020-ban kellett volna megállapodni.
Tart attól, hogy a COP27-hez hasonlóan itt is ellentét lesz a globális észak és dél országai között?
Ez a megosztottság elkerülhetetlen lesz. Mint mindig, az egyik oldal azt fogja mondani, hogy ha azt akarjuk, hogy ők többet tegyenek, akkor nekünk is több pénzt kell letenniük az asztalra. A gazdasági helyzet viszont teljesen más, mint két éve volt, így nagyon nehéz még több pénzzel előrukkolni.
Büszke vagyok arra, hogy az EU-nak ismét lesz egy hiteles álláspontja. Ígéretet tettünk arra, hogy megduplázzuk a biológiai sokféleség megőrzésére fordított kiadásainkat, és ehhez tartottuk is magunkat. Nagyon hálás vagyok Franciaországnak és Németországnak is, ők szintén megtették ezt. Természetesen szükségünk van arra, hogy más fejlett országok is felzárkózzanak. De ha reálisan nézzük a helyzetet, az teljesen világos, hogy az összegyűjtött pénz soha nem lesz elég. Ami van, azt hatékonyan kell felhasználnunk.
Mennyi pénzre van szükség, és kitől?
Természetesen, mint mondtam, nehéz megmondani, hogy mennyi pénzre van szükség, mert különböző becslések vannak. És ahogy mindig mondom, valószínűleg soha nem lesz elég. Vannak országok, amelyek évi 100 milliárdot követelnek. Szerintem ez ebben a pillanatban teljesen irreális. Mert ha megnézzük, az országok felajánlásai és az uniós pénzek főleg a fejlesztési költségvetésekből származnak.
Így lehet további forrásokhoz hozzájutni. Szerintem a jelenlegi finanszírozási mechanizmussal ez megoldható, és erről is tárgyalni fogunk.