A sziget 25 százalékát egykor erdő fedte - aztán jöttek a vikingek és kivágták azt. 100 évvel ezelőtt csodaszámba ment, ha valaki fát látott a szigeten - az elmúlt 30 évben folyamatosan azon dolgoznak, hogy visszatelepítsék azokat.
Rég elvesztett erdőinek újratelepítésével próbálkozik Izland. Az erdőségeket a szigetre érkező első vikingek irtották ki több, mint ezer évvel ezelőtt, hogy földművelésbe kezdhessenek a helyükön - az 1900-as évek elejére szinte egyetlen szál fa sem maradt a szigeten. Izland újraerdősítésének több előnye is lenne a sziget számára, többek között jelentékenyen tudnák csökkenteni szén-dioxid kibocsátásukat és a talaj minősége is mérhetően javulna.
Ha 100 évvel ezelőtt valaki Izlandra érkezett, minden valószínűség szerint meglepődött azon, hogy ott szinte egyetlen fát sem láthatott. A modern korban Izlandot sziklás, kietlen tájai miatt tartják számon a turisták - és ide próbálják meg a helyiek most visszavarázsolni az onnan kiírtott erdőket.
Becslések szerint az eredetileg lakatlan sziget 25 százalékát boríthatta erdő, mely leginkább sudár nyírfákból, nyárfákból és fenyőkből állhatott. Ám miután a 9. században érkező vikingek nekiláttak kivágni az itteni erdőket azokból hamarosan szinte semmi sem maradt.
A letelepedő vikingeknek szükségük volt a fára az építkezésekhez, ez volt a tüzelőjük és kovácsoltvas szerszámaik elkészítéséhez faszén formájában is használták. Az erdőírtás emellett a bevethető földterületek növelését és a legeltetésre alkalmas mezők létrejöttét is szolgálta. A fák kivágása - bár akkoriban jónak és szükségesnek látszott - hosszú távon teljesen tönkretette az izlandi mezőgazdaságot.
Teljesen tönkretette a talajt az erdők kiírtása
A sziget erdeinek kiírtása ugyanis a vulkanikus aktivitással kombinálva a talaj erodálódását eredményezte, ami a következő évszázadokban generációk számára nehezítette meg a gazdálkodást vagy hogy etetni tudják az állatállományukat.
Végül az izlandiak is belátták, hogy a problémával valamit tenni kell. Harminc évvel ezelőtt, az 1990-es években kezdtek állami fatelepítésbe, de a program csak nagyon lassan halad: az erdős részek jelenleg a sziget területének két százalékát teszik ki. Ez ugyan alacsony arány, de legalább mutatja, hogy az erdősítés működik.
A folyamatot ugyanis több dolog is lassítja. Az izlandi talaj egyrészt nagyon kevés nitrogént tartalmaz, ami azt eredményezi, hogy a fáknak sokkal több időre van szüksége, hogy megnőjjenek. A hidegebb hőmérséklet szintén kihívást jelent és gátolhatja a növekedést, a nem őshonos nyulak betelepítésével pedig a facsemeték sorsa a legtöbb esetben megpecsételődik, miután még az előtt a rágcsálók gyomrában végzik, hogy megnőhetnének.
Friss adatok mégis azt mutatják, hogy ha lassan is, de az izlandiak erőfeszítései az erdősítésre megtérülnek. Mára a szigeten lévő erdős és bokros területek száma meghatszorozódott az 1990-es szinthez képest, mikor az ország belevágott az erdőtelepítésbe. "Nagyon boldogok vagyunk, és természetesen szeretnénk folytatni" - mondta Arnór Snorrason erdész az izlandi Vísir nevű lapnak még áprilisban.
Évente többmillió csemetét ültetnek el: a szigeten eredetileg is őshonos nyírfa, illetve a szibériai vörösfenyő, a csavarttűjű fenyő és a nyárfa sikerrel telepedtek meg és alkalmazkodtak a sziget gyakran nedves és szeles klímájához. A hibrid fák szintén fontos szerepet játszhatnak az újratelepítésben. Az Izlandi Erdészeti Szolgálat ugyanis keresztezte a szibériai vörösfenyőt egy európai fajtával, hogy jobban alkalmazkodjon a klímaváltozás miatti melegedő hőmérséklethez.
Az újraerdősítéstől azt is várják, hogy javítani fogja a talaj minőségét, amiből a gazdák is profitálnak, segít a homokviharokkal szemben és csökkenti az ország széndioxid-kibocsátását.