Indul az abortusz-turizmus és az angyalcsinálás az Egyesült Államokban?

HIRDETÉS

Az amerikai Legfelsőbb Bíróságról kiszivárgott tervezet azt kezdeményezi, hogy az abortuszrendelkezéseket vissza kellene adni a tagállamok kormányainak ahelyett, hogy szövetségi védelmet élveznének. Ez adott helyeken lehetővé tenné az eljárások extrém szigorítását, a klinikák bezárását és orvosok eltiltását is. Az abortuszt támogató politikai erők és aktivisták attól tartanak, hogy a nők képtelenek lesznek törvényesen megszakítani a nem kívánt terhességet a republikánus vezetésű államokban. Ez valóságos abortusz-turizmust indítana be a liberálisabb államok, Kanada vagy akár Európa felé. A szegényebbek és a feketék körében újra elharapózhat az 'angyalcsinálás', és súlyos aggodalmak merülnek fel az érintettek adatainak kezelésével is. A kép tehát – legalábbis egyelőre – kaotikus, a döntés határideje pedig közeli.

Mi a sztori és hogyan lett Alito bíró főszereplő?

Nem volt még példa az Egyesült Államok történetében, hogy a legfőbb igazságszolgáltató intézmény, vagyis a Legfelsőbb Bíróság (SCOTUS) belülről váljon nyílt pártpolitikai harcok színterévé, és egy főbírót az egyik oldalról hősnek, a másikról pedig gazembernek nevezzenek, és mindezt tetézzék az adatkezelés szabályainak állítólagos megsértésével. A pergőtűz középpontjában Samuel Alito bíró áll, aki most azzal szembesül, hogy pártkatonának fogják minősíteni, ami teljesen összeférhetetlen lenne a megbízatásával.

A kezdeti kissé pontatlan híreszteléssel szemben nem egy testületi határozat szivárgott ki, hanem egyik tagjának javaslata egy lehetséges döntésről. A 98 oldalas vázlat és indoklás napvilágra kerülése mégis valóságos robbanást váltott ki az amerikai közéletben. A helyzet már olyan éles, hogy Alito lemondta a megjelenést egy bírósági értekezleten, ami hivatali kötelessége lenne, mivel ő felügyeli több szövetségi állam bíróságát, köztük Texast, Louisianát és Mississippit, amelyek mind érintettek az abortuszjog elleni törvényi támadásokban.

Ki a kiszivárogtató és sértett-e jogot? Nem mindegy, hogy kiadták, vagy ellopták

A Politico első közlése azonnali vihart kavart, hiszen ami félreérthető, azt gondosan félre is értik, és félre is magyarázzák. Ahogy ilyenkor szinte természetes, találgatások kezdődtek, hogy vajon ki juttatta el Alito vázlatát a sajtónak, és milyen politikai céllal. A testület elnöke, Roberts főbíró árulásnak nevezte a történteket, mert rombolja a bíróság integritását és tekintélyét, és aggályokat vet fel az eljárás szabályosságát illetően is. Roberts szerint a kiszivárogtatás folytán az ügy politikai terepre kerül át, miközben a vitának a jogelmélet síkján és az alkotmányértelmezésnél kellene maradnia. 

Ennek kapcsán a testület egyik rangidőse arra figyelmeztet, hogy a jogalkalmazás veszélybe kerül, ha az emberek nem hajlandók elfogadni a kedvezőtlen döntéseket, és ez az eset ennek a szimptómája. 

A testület elnöke nem az FBI-t, hanem a bíróság biztonsági főnökét kérte fel a vizsgálatra. Nehézséget jelenthet, hogy az őrség vezetője, Gail Curley ezredes nem nyomozó, hanem katona és jogász, és nincsenek tapasztalatai ilyen ügyekben, de csapatának sem, mert feladatuk a bírák személyi védelme és a tárgyalások biztonságának szavatolása. A kiberbűnözés terjedésével már korábban is felmerült, hogy a SCOTUS-t ugyanúgy digitális védelem alá kellene helyezni, mint más állami intézményeket, de ettől Roberts – legalábbis eddig – elzárkózott. Az sem valószínű, hogy a közzétevő sajtószervek hajlandók lennének forrásuk feltárására. 

Nem tisztázott még, hogy történt-e egyáltalán bűncselekmény a vázlat közreadásával. A hírt követő hangzavarban a CBS News az FBI bevonásának szükségességéről beszélt, ezzel szemben Orin Kerr, aki az Alkotmány első kiegészítésének (a szólásszabadságnak) a szakértője, arra jut, hogy nem feltétlenül történt jogsértés. Kerr szerint akkor merülhet fel büntető eljárás szükségessége, ha az derülne ki, hogy valaki feltörte a bíróság informatikai rendszerét és ellopta az anyagot. Akkor valóban szövetségi nyomozásra lenne szükség, amit az FBI végezhet el.

A szivárogtató esetleges személyéről a legvadabb elmélettel – legalábbis eddig – Grant Stinchfield, a Newsmax szélsőjobboldali hírcsatorna műsorvezetője ajándékozta meg nézőit, aki szerint a fő gyanúsított Ketanji Brown Jackson bírónő lehet. Ehhez semmiféle bizonyítékot nem mellékelt, de nem is tudott volna, mivel a testületbe idén megválasztott (első fekete) bírónő majd csak valamikor nyáron lép hivatalba, és valószínűleg nem is lesz részese a Roe-döntésének. Ennek oka az, hogy a tisztségéről lemondott Stephen Breyer bíró, akinek Jackson a helyére lép, a testület nyári szünetéig hivatalban marad, és addigra a történelmi döntés várhatóan megszületik.

Jackson még nem tette le a hivatali esküt és így nincs is hozzáférése a SCOTUS informatikai rendszeréhez, de Stinchfield számára éppen elegendő gyanúok, hogy republikánus vélemény szerint a bírónő „radikális baloldali aktivista". 

A sors úgy hozta, hogy négy év alatt Donald Trumpnak háromszor is alkalma nyílt főbírót jelölni. Ennek a jogkörnek a gyakorlásában F.D. Roosevelt elnök a rekorder 9 jelöléssel, igaz, hogy erre 12 év állt rendelkezésére. A nyolc évet szolgáló Bill Clintonra két jelölés jutott, és most éppen ez a két személy az, aki kiesett a sorból.

Érdemes megjegyezni, hogy Trump nem forgatta fel alapvetően a testület eszmei összetételét, hiszen két republikánus kieső helyére (akiket még Ronald Reagan juttatott a posztra) konzervatív szemléletű bírókat választott Neil Gorsuch és Brett Kavanaugh személyében. Az elnök egy alkalommal billentette a mérleget a jobboldal felé, amikor mandátuma végén lehetősége nyílt egy harmadik személy befuttatására, miután elhunyt a testület utolsó történelmi súlyú tagja, a liberális Ruth Bader Ginsburg bírónő. 

2020 őszén a demokraták és a jogvédők heves tiltakozása ellenére az elnök az ultrakonzervatívnak tartott Amy Coney Barrett jelölését vitte át a Kongresszuson, és így lett a korábbi 5-4 arányú jobboldali fölényből 6-3.

Sokan amiatt horkantak fel, hogy meghallgatásán a jelölt nem adott egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy az elnöknek jogában áll-e a választások elhalasztása, miként megkerülte az állásfoglalást arról is, hogy a '73-as abortuszrendelkezés helyes volt-e. A legtöbb kérdésre azt a választ adta, hogy száz százalékig a bírói függetlenség híve, és tevékenységében nem fogja semmilyen politikai szempont befolyásolni. 

Ezzel a személycserével nyílt meg az út az abortuszt engedélyező szabály megtámadása előtt, ami korábban többször is lepattant a Legfelsőbb Bíróságról, vagy el sem jutott odáig.

Legyen nagyobb a bíróság az egyensúly kedvéért?

Újra fölerősödtek a hangok, amelyek már Garrett bírónő megválasztása után az javasolták, hogy a testület egyensúlyának kedvéért ki kellene bővíteni a főbírók számát, amit még 1869-ben rögzítettek 9 főben. Ennek elvileg nincs alkotmányos akadálya, de a jelen erőviszonyok között ilyen megoldás lehetetlennek tűnik, főként mert a demokraták közül is többen ellene vannak, így Manchin és Sinema szenátorok is. 

Chuck Schumer, a Szenátus többségi vezetője szerint elfogadhatatlan, hogy a legfőbb bírói testület eszmei összetétele ennyire eltérjen a választói arányoktól, főleg mert olyan témák is veszélybe kerülhetnek, mint a fogamzásgátlás vagy az LMBTQ közösségek jogai, de itt ő is megállt, jelezve, hogy nincs meg a kellő erő ennek megoldására. 

Felmerült olyan javaslat is, hogy korlátozzák a főbírók megbízatásának idejét, ami jelenleg élethosszig vagy lemondásig tart. Más ötlet szerint a Kongresszus előírhatna etikai kódexet a bíróknak, hogy a legkényesebb ügyekben ne csak egyféle szempont érvényesüljön. 

Miért ez az évtizedes huzavona?

Az USA alkotmánya nem rendelkezik sem az abortusz tilalmáról, sem az engedélyezéséről. Az abortuszt ellenzők gyakran hivatkoznak az alaptörvény 14. kiegészítésére (1868), amely szerint „egyetlen állam sem foszthat meg egyetlen személyt sem életétől, szabadságától vagy tulajdonától megfelelő törvényi eljárás nélkül". Ennek értelmezésekor újra meg újra megnyílik a vita, hogy (1) mikortól tekinthető valaki személynek, (2) az abortusz engedélyezése megfelelő eljárás-e, és (3) az abortusz választása része-e a nő szabadságjogának? 

HIRDETÉS

A módosítás elfogadása után az államok ezt úgy értelmezték, hogy az abortusz illegális, ezért kriminalizálták, bűncselekménnyé emelték és súlyosan büntették. A rákövetkező száz évben csak néhány államban és csak keserves fokozatokban sikerült enyhítéseket elérni. 

A nevezetes 1973-as SCOTUS-engedély (a Roe v. Wade) dekriminalizálta az abortuszt, vagyis kiemelte a bűncselekmények köréből, de nem korlátozta a szövetségi államokat abban, hogy saját fennhatóságukban szabályozzák a kérdést. A bíróság tehát kihirdetett egy jogot, viszont nem gondoskodott a védelméről és az egész USA-ra kiterjedő egységességéről. Ezt nem is tehette volna meg, mert ezzel elvonta volna az államok jogalkotói hatáskörét. 

Felülvizsgálhatja a SCOTUS saját korábbi döntéseit?

Megteheti, és többször meg is tette a történelem során. A Kongresszusi Könyvtár listája szerint 1810 óta a Legfelsőbb Bíróság 232 esetben bírálta felül saját precedenseit. A színes és változatos esetek között szerepelt a nők minimálbérének engedélyezése (1937), a nemzeti lobogó előtti kötelező tisztelgés megszüntetése az iskolákban (1943), a mindenkire kiterjedő ügyvédi védelem biztosítása (1963), a törvénytelen cselekedetekre buzdító beszédek megtiltása (1969), vagy a homoszexuális kapcsolatok törlése a bűncselekmények köréből (2002).

Nincs is vita arról, hogy az 1973-as SCOTUS-döntés felülvizsgálható-e. Az alkotmányjogászok egyetértenek abban, hogy ha egyszer a törvényhozás ellazsálja a fontos ügyek rendezését, akkor senki ne csodálkozzon azon, ha a bíróság tömi be a joghézagokat. Ezért is ígérte meg Joe Biden az elnöki kampányban, hogy elrendezi az abortusz jogának szövetségi törvényi szintre emelését, de erre eddig nem került sor. Látva a törvényhozási erőviszonyokat, ilyen jogszabály nem is várható a közelebbi jövőben. Halvány esélye akkor lenne, ha a bíróság extrém szigorú döntést hoz, vagyis teljesen törli az abortuszjogot, ám erre a változatra a pesszimisták sem számítanak, bár riogatnak a lehetőségével. 

A társadalom megosztott, de nem túlságosan

Az amerikai közvéleményben az abortuszjog fenntartásának nagyon erős a támogatottsága, de a részletekben már eltéréseket mutat. A Gallup szerint magát az alapjogot, vagyis a nő döntési lehetőségét 80% támogatja, ami magasabb, mint engedélyezése idején volt. (A támogatottság 2009-ben volt a legalacsonyabb, 49%-kal.) Ha tehát a bíróság esetleg törli a jogot, akkor szembe menne az amerikaiak négyötödének nézetével. Noha egy bírói döntés nem kívánságműsor, de nem is szakadhat el teljesen a társadalmi realitásoktól.

HIRDETÉS

59%-os többség szeretné, ha államukban olyan törvények születnének, amelyek „inkább megengedik, mint korlátozzák” az abortuszt. Ha a Roe-döntés elbukik, vagyis a SCOTUS felülvizsgálja saját korábbi határozatát, akkor 20% szeretné, hogy saját államában teljesen betiltsák a beavatkozást, és 32% fogadna el súlyos korlátozásokat.

Igen magas az abortusz elfogadottsága, ha a nő élete veszélybe kerülhet a magzat kihordásakor (87%) vagy ha a gyermek nemi erőszak eredménye lenne (84). Kétharmad fogadja el a beavatkozást, ha a megszületendő gyermeket életveszélyes betegség fenyegeti.

61% gondolja úgy, hogy az abortusznak legálisnak kell lennie legalább az első trimeszterben (3 hónap), 34% a második trimeszterben és 19% a harmadikban. Az átlag 12-15 hetes időkorlátban egyezik meg, ami nagyjából azonos az európai és a magyar gyakorlattal is. 

A művi beavatkozás erkölcsi elfogadottsága 47%, ami sokkal jobb a 15 évvel ezelőtti rendkívül elítélő egyharmados mutatónál. Ennek oka az, hogy a morális, vallási és pártpolitikai szempontokat 1973 óta erősen ellensúlyozzák a szociális, emberjogi és nővédelmi követelmények.

Jogon túli szempontok is előkerülnek

Sok elemzőnek szemet szúrt, hogy Alito és Barrett bírók olyan érvet is bevetnének a szigorítás mellett, aminek nem sok köze van a bírói mérlegeléshez. A vázlat egyik bekezdése az Egyesült Államok népesedési problémáit hozza fel, mondván, hogy az országnak „honi újszülött-utánpótlásra van szüksége", tekintve az örökbefogadásra jelentkezők magas számát. 

HIRDETÉS

Több jogi szakértő, így Pamela Denise Long, egy online képzési tanfolyam vezetője attól tart, hogy a bíróság ezzel további precedenseket készíthet elő, hogy beavatkozzon a társadalom és a kormányzás olyan kérdéseibe is, amelyek nem tartoznak feladatkörébe. Mint például a melegházasság, az iskolák felügyelete, a rendőrség, a bevándorlás vagy az egészségügyi biztosítórendszer. 

Olyan kemény faji kérdések is felmerülnek, mint az abortuszra jelentkező nők etnikai megoszlása, mert az adatok szerint a jogot leggyakrabban fekete nők veszik igénybe. Ez felidézi azt a veszélyt, hogy az abortusz újbóli tiltása vagy kriminalizálása fekete nők tömeges bebörtönzésével vagy ellenük hozott túlzott rendőri intézkedésekkel járhat egyes államokban. Ez tovább növelné sok körzetben a lakosság és a rendőrség közti amúgy is robbanékony viszonyt. 

A legtöbb abortuszklinika és hozzájuk kapcsolódó egészségügyi intézmény a gazdaságilag gyöngébb és túlnyomórészt feketék lakta városi központokban található, északon és délen egyaránt. A Guttmacher Intézet 2019-es jelentése szerint az abortuszra jelentkezők 28 százaléka fiatal és szegényebb sorú fekete nő volt, miközben csak az amerikai nők 12 százalékát teszik ki. A Centers for Disease Control adatai szerint a végső adat még magasabb; mert az összes abortusz 36 százalékát fekete nőkön végezték el. Vagyis kereken háromszor annyi fekete nő esik át a beavatkozáson, mint amekkora a társadalmi arányszámuk. 

Többen figyelmeztetnek arra, hogy egy 'Roe-utáni világban' fokozott terhelés nehezedhet a helyi ügyészekre, akiknek ilyen ügyekben vádat kellene emelniük. Mivel azonban ezek választott tisztségek, meg kell majd fontolniuk, hogy mennyire szállnak be egy ilyen hajszába. „Azzal számolnunk kell, hogy az ügyészek potenciálisan felelősségre vonhatók, ha a választók elégedetlenek munkájuk eredményével vagy a programjukkal" – mondja Katie Glenn, egy abortuszellenes szervezet tanácsosa. "A politikusok is emberek és számlálják a szavazatokat, ezért úgy gondolom, hogy nem nagyon lépnek túl a helyi közösség akaratán." 

Glenn arra alapozza jóslatát, hogy már a kiszivárgott tervezet előtt több állami és helyi ügyész is jelezte, hogy nem nagyon kívánnak abortusz-bűncselekmények nyomában loholni, és nem is csak a választásokra sandítva. Hanem mert az esetek várhatóan magas száma elvonja az anyagi és szervezeti kapacitásokat a valóban súlyos bűncselekmények felderítése elől. 

HIRDETÉS

Mit szólnának a férfiak, ha...?

Elizabeth Warren demokrata szenátor vetette fel, de csak félig viccesen, hogy vajon mit szólnának a férfiak ahhoz, ha a törvény vazektómiára, vagyis az ondóvezeték elkötésére kötelezné őket, és akkor abortuszra sem lenne szükség? 

Sokan ennél komolyabban foglalkoznak a saját test feletti rendelkezés jogával, amit az állam csak ritkán vehet át, mint például a sorozással, vagy bűncselekmény nyomán a szabadságvesztéssel. Hasonló viták már korábban is folytak, főként a COVID-válság idején arról, hogy kötelezheti-e az állam a polgárait az oltások felvételére, a maszkok viselésére, vagy eltilthatja-e őket egyes események és helyek látogatásától. Ezek szintén a saját test feletti rendelkezés jogával ütköztek – de súlyos közérdekből. 

Az abortusz azonban nem ilyen eset, hanem a nő személyes állapota, amiben maga dönthet arról, hogy kívánja-e vagy képes-e viselni az anyaság következményeit és kötelességeit. Maga Alito is úgy fogalmazott egy abortusz-vita során, hogy az ügy alapvetően morális kérdés, ezért most azt vetik a szemére, hogy mi keresnivalója van a bírónak erkölcsi ügyekben, és miért nem hagyja rá a személyekre, a családokra, az iskolákra vagy akár az egyházakra?

Nemzetbiztonsági és adatvédelmi aggályok is felmerülnek

Annak ellenére, hogy a társadalom négyötöde türelmes az abortusszal szemben, a közélet és a politikai hangulat magas fokra izzott az elmúlt hetekben. Fölerősödtek az életpárti döntéshozók elleni személyi támadások, például Kavanaugh és Barrett bírók személyi adatainak és lakcímének jogellenes közzététele, és az utcákon erőszakos csoportok is megjelentek, mindkét pólusról. Egyes helyeken a spontán tüntetések olyan hevesre feszültek, hogy a rendőrség mellett a Belbiztonsági Hivatal ügynökeinek is be kellett avatkozniuk. 

Komoly aggályok kerülnek elő az ügy adatvédelmi vonatozásában is. Ron Wyden oregoni szenátor, aki a Kongresszusban a digitális biztonság témájának egyik felelőse, arra figyelmeztet, hogy az abortusz szigorítása valóságos fegyvert ad a nőkkel szemben a kiberbűnözők, zsarolók, erőszakos életpárti aktivisták és a hatóságok kezébe is. „A születésszabályozás online kutatása, a menzesz-követő alkalmazások frissítése, vagy a telefonos orvosi időegyeztetések adatok millióit generálják és teszik elérhetővé. Ezekhez járulnak az online keresésekből és vásárlásokból levonható következtetések" – mondja Wyden. 

HIRDETÉS

A Motherboard című műszaki kiadvány olyan eseteket közölt, amikor információkereskedők összesítették és áruba bocsátották a Planned Parenthood-ot (Családtervezés) felkeresők adatait és mozgását. Az abortuszellenes aktivisták korábban erőszakkal és zaklatással vették célba az abortuszt végző klinikákat és az ott megjelenő nőket, de most már a telefonok helyadatait is használhatják arra, hogy megcélozzák a rendelőket és látogatóikat. 

Még rosszabb lehet a helyzet, ha az adatokat a hatóságok csikarják ki a szolgáltatóktól, akik csak egy bizonyos pontig tudnak a nyomásnak ellenállni. Ha a terhesség megszakítását kriminalizálják, a bűnüldöző szervek bizonyítékokat találhatnak arra, hogy az egyének olyan államból utaznak, ahol tilos az abortusz egy olyan államba, ahol legális, és idézést bocsáthatnak ki olyan információkért, hogy kik kértek tanácsot az abortuszhoz, vagy melyik telekocsi cég szállított valakit egy másik állam klinikájára. 

Mississippiben 2017-ben egy Latice Fisher nevű nőt másodfokú (nem kitervelt) emberöléssel vádoltak meg, miután nem tért vissza az ultrahang-vizsgálatra. Az ügyészek a Mizoprostol abortusztabletta kereséseit találták a telefonján, és ezt használták bizonyítékul ellene, hogy szándékosan szakította meg a terhességét. Százezer dolláros óvadék leszurkolása után végül a vádesküdtszék ejtette az ügyet, de ez három éves küzdelmébe került.

Az egymillió dolláros kérdés: ki hogy fog szavazni?

Ha a jelenlegi testület konzervatív tagjainak korábbi nyilatkozatait vesszük alapul, akkor körükben az abortusz ügye nem áll jól, de nem is teljesen reménytelen. Az ügyben nyilatkozó jogászok erős többsége úgy gondolja, hogy sor kerülhet korlátozásra, de teljes tiltásra valószínűleg nem.

Alito, Barrett, Kavanaugh és a testület egyetlen színes tagja, Clarence Thomas a szigorítás híveinek számítanak, de Roberts főbíró, a testület elnöke még nem adott le jeleket. Ő 2020-ban Louisiana klinika-korlátozó intézkedése ellen szavazott.

A mérleg nyelve Donald Trump első jelöltje, Neil Gorsuch lehet, aki szigorú jogpozitivistának vallja magát, értve hogy csak azt hajlandó figyelembe venni, amit az Alkotmány egyenesen tilt vagy megenged. Korábbi bírói praxisában nem voltak abortusszal kapcsolatos ügyek, szenátusi meghallgatásán pedig nem a jogot, hanem a vele kapcsolatos eljárásrendet kritizálta. Noha nem tekinthető a konzervatív vélemény biztos támogatójának, a választáspártiakat aggasztja, hogy Alito állítólag vele is egyeztetett a botrányt kavaró előterjesztésről.

HIRDETÉS

Azok a főként déli és közép-nyugati államok, melyek a republikánusok tradicionális szavazóbázisai, a Roe-döntés óta folyamatosan próbálkoznak a végzés megtámadásával, illetve saját szigorító jogszabályaik megalkotásával. Ezeket nevezik 'Ravasz-törvényeknek', ahol a szó nem a furfangost, hanem az elsütő billentyűt jelöli. Jelenleg több állam 'tartalékol' ugrásra kész jogszabályokat, amiket azonnal élesítenének egy számukra kedvező SCOTUS-döntés után. Közülük is éllovas Kentucky, ahol már életbe is léptettek hatósági korlátozásokat. Magát a főbírósági beadványt Mississippi készítette, de maga mögött tudhatja a rendkívül befolyásos Texas szilárd támogatását is. 

A tervcsomagok rendkívül változatosak, és olyan korábbi elgondolások is akadnak köztük, mint a klinikák extrém megadóztatása, az életpárti központok és mozgalmak közpénzből való támogatása, a kórházak rendőri megfigyelés alá helyezése és hasonlók. Az alapkövetelmény azonban nagyjából azonos: az engedélyezési határidő legfeljebb 6 hétre való korlátozása, vagyis a Szívdobbanás-törvény, ami a legtöbb nő esetében teljesíthetetlen elvárás, hiszen még maga sem észlelte, hogy várandós-e egyáltalán. 

Súlyos következményekre figyelmeztetnek az orvosok

Carole Joffe professzor 45 orvossal és egészségügyi szakemberrel készített interjút a Roe v. Wade előtti és az utána várható helyzetről. Az egyik szerint a SCOTUS kiszivárgott feljegyzése még nem biztos, hogy katasztrófát jelez, de súlyos dilemmákkal fenyeget a nőkre és orvosokra nézve egyaránt.

A legnagyobb félelem az illegális (házi) abortuszokkal újraéledésével kapcsolatos. A '73-as döntés előtt a nők – gyakran lányok – sokszor súlyosan megbetegedtek, egyesek meg is haltak az önkézzel elvégzett vagy szakszerűtlen beavatkozások miatt. A horrorszerű történetek egyikében egy nő katétert helyezett a méhnyakába, benzint öntött bele, és „szó szerint megfőzte a méh nyálkahártyáját”. Egy másik nő azért szorult sürgősségi ellátásra, mert a bábaasszony átlyukasztotta a méhét, és a harminc centis magzati bél lógott ki a hüvelyéből. Több más nő az így szerzett fertőzések áldozata lett.

Dr. Curtis Boyd, aki korábban illegális abortuszokat végzett, élénken emlékezik a megkönnyebbülésére, amit a Legfelsőbb Bíróság döntése 1973-ban kiváltott benne. Felidézi, hogy előtte olykor rendőrök jelentek meg a klinikán, mert valaki feljelentette az abortuszra érkezett asszonyt, és börtönnel fenyegették meg mindkettőjüket, ha sor kerül a beavatkozásra. „Reméltem, hogy az a félelemmel terhelt világ nem jön vissza többé, de most megint itt a veszélye". A szabad választást megengedő jogi keret üresnek bizonyulhat, és bár az abortusz papíron legális maradhat, egyre több amerikai nő számára elérhetetlenné vagy túlzottan kockázatossá válik. 

HIRDETÉS

Beindul majd az „abortusz-turizmus", azokba az irányokba, ahol maradnak az enyhébb szabályozások, de ez sokaknak rendkívüli anyagi teherrel járhat. Számolni kell azzal is, hogy a kényszerűségből átköltöző klinikák (például Utahból Nevadába vagy Oklahomából Kansasba) költségei is megnőnek. Ezzel tovább nyílik a szakadék Amerika jómódúbb és szegényebb társadalmi csoportjai között.