Kína nem is az amerikai kormányzatra, hanem a társadalom egészére szeretné kiterjeszteni befolyását. Akár meg is kerüli a Fehér Házat és más megoldásokat alkalmaz. A direkt gazdasági szankciók ezért nem mérnek jelentős csapást Kínára, ellenben nagyon megzavarják a hétköznapi gazdasági folyamatokat.
Hszi Csin-ping elnök a tavalyi pártkongresszuson teljesen világossá tette, hogy sosem engednek az 'Egy Kína' elvből, és nem is látni olyan amerikai ütőkártyát, ami őt ettől eltérítheti. Ami viszont elérhető, az a közvetlen katonai konfliktus elkerülése a tajvani szorosban, és az ott koncentrált haderők visszafogása. Ez viszont szívós diplomáciai munkát és rendszeres vezetői szintű kapcsolattartást igényel(ne).
Játék a tűzzel, de kinél van a gyufa?
HIRDETÉSJoe Biden szerint Hszi elnök „halálosan komolyan veszi, hogy Kína a világ legjelentősebb nemzetévé váljon”. A Pentagon állandósult fenyegetésként kezeli, Antony Blinken külügyminiszter pedig a huszonegyedik század legnagyobb geopolitikai próbájaként írja le az amerikai-kínai viszonyt.
A két elnök novemberben beszélgetett legutóbb, de lényegi eredményekről nem tudtak beszámolni. Az esemény súlyát maga a párbeszéd adta, és az igények jelzése a másik fél felé. Washington részéről az emberi jogok, ujgurok, Hongkong, a szellemi tulajdon és a szabadalmak védelme, és a távol-keleti biztonsági kérdések számon kérése, míg Peking oldaláról a túlzottnak tartott kereskedelmi szankciók és korlátozások említése. Hszi elnök figyelmeztette Bident, hogy a tűzzel játszik, ha továbbra is túlzott nyomást helyez Kínára és nem hagy fel Tajvan önállóságának támogatásával. A vitás kérdések között ez utóbbi látszik annak a pontnak, amiben nem várható semmilyen kínai elmozdulás, és erre továbbra is napi 24 órában figyelni kell.
Még 2019-ben Patrick Shanahan, aki egy röpke ideig töltötte be az amerikai védelmi miniszter feladatkörét Donald Trump mellett, arra kérte a Pentagont, hogy összpontosítson „Kínára, Kínára és Kínára”. Ez a szemlélet azóta sem módosult, és azzal a veszéllyel jár az USA számára, hogy elveszíti látókörét a világ egészét nézve. Az elmúlt években több körzetből is kivonták a csapatokat vagy csökkentették a külföldi állományt, és a hírszerzési eszközök javát is ráállították a kínai célpontokra.
Egy újabb hangulatrontó eset decemberben, és lesz még ilyen
A legtöbb vélemény szerint a valódi közeledés esélye csekély, és be kell rendezkedni a tartós szembenállásra. Lou Dobbs jobboldali kommentátor szerint (akit korábban menesztett a Fox News), Amerika számára már nem a fizikai pusztítás réme a reális veszély, hanem a tudományos-technológiai kutatások és a szakismeret feletti kínai befolyás megszerzése. Tömören: az agykontroll.
Ezt a vélekedést igazolta a bostoni vádesküdtszék alig három óra alatt meghozott decemberi döntése a kémiai tudományok egyik csillagával, a Nobel-esélyes Charles Lieberrel szemben. Több vádpont mellett a vizsgálat feltárta, hogy a Harvard egyetem korábbi rektora a Vuhani Egyetemen is vállalt programokat havi 50 ezer dolláros díjazásért, és tudományos kutatások adatait adta át a kínai hatóságoknak. Emellett segítette őket az Ezer Tehetség elnevezésű projektben.
Az Ezer Tehetség terve a kínai szellemi fejlesztés egyik legnagyobb akciója, amibe olyan fiatal tehetségeket vonnak be, akik külföldön (főként az USA-ban és az Egyesült Királyságban) szereztek magas fokú képzést, vagy jó kapcsolatba kerültek nyugati üzleti csoportokkal, főként a katonai és orvosbiológiai beszállítók körében.
Bár a hazaárulás vagy a kémkedés vádja nem került terítékre, de az igen, hogy a professzor a vizsgálat során hazudott az FBI-nak, valamint eltagadta az adóhivatal elől kínai jövedelmeit. Ez elég ahhoz, hogy – úgymond – kivonják őt a forgalomból, és derékba törjék tudományos karrierjét is.
Kerry Gershaneck professzor szerint (aki az amerikai-tajvani politikai kapcsolatok egyik szóvivője), a szupersztár Lieber kiesése fontos üzenet az amerikai akadémiai élet felé, hogy ne adják el magukat a szellemi felvásárlóknak, mert ennek lehetnek súlyos következményei. Ő már egy éve figyelmeztetett arra, hogy a Kínával folytatott 'kvázi-háború' rendkívül sokrétű, diverzifikált, aminek fontos eleme a szellemi és tudományos élet behálózása. Nem az aláaknázása vagy lerombolása, mint azt sokan képzelik, hanem a behatolás és befolyásolás. Végkövetkeztetése rendkívül borúlátó, mert szerinte Kína nem katonai, hanem annál mélyebb konfliktusra készül fel.
Lieber esetében szerepet játszott a személyes hiúság és becsvágy is. A Reuters szerint a professzor – a jövedelem mellett – arra is számított, hogy elnyeri Kína segítségét a Nobel-jelölések befolyásolásában. Az amerikai külügyminisztérium 2018-as jelentése szerint Kína már nem csak az olyan régi eszközökkel dolgozik, mint a szabadalombitorlás vagy ipari kémkedés, hanem képes magukat a kutatókat befolyásolni. Ők legális megbízásoknak tartják a megkereséseket, ezért felderítésük is nagyon nehéz. Emellett – a The New York Times becslése szerint – a hagyományos szellemi jogsértések értéke is eléri az évi 500 milliárd dollárt.
A kétbites szemléletek kudarca
Az Egyesült Államok külpolitikájában időről időre megismétlődik az a tendencia, hogy egyetlen kérdést kiemelten kezeljenek. Ilyen volt korábban Kuba, majd Vietnám, a 70-es években a Közel-Kelet, Ronald Reagan alatt pedig a Szovjetunió. Donald Trump elnök 2018-as nemzeti védelmi stratégiája már Kínára irányult, aki globális elsőbbségre törekszik (szemben a szovjetekkel), és sokkal tehetségesebb versenytárs, mint a Szovjetunió volt a csúcspontján.
A védelmi minisztérium politikáért felelős helyettes államtitkára szerint Kína nem is az amerikai kormányzatra, hanem a társadalom egészére szeretné kiterjeszteni befolyását és javítani a népszerűségén. Akár meg is kerüli a Fehér Házat és más megoldásokat alkalmaz.
Az amerikai politikai közhangulat továbbra is rideg Kínával szemben, viszont már nem becsülik le az ázsiai óriás szerepét, mint ahogy a Clinton- és a Bush-kormányzat tették, amikor úgy gondolták, hogy a gazdasági engedmények fejében Kína automatikusan át fogja venni a nyugati politikai modelleket, és a piacgazdaság magától is kitermeli a plurális demokratikus rendszert. A kínai vezetés tisztában van azzal is, hogy Joe Biden elnök 2022-ben még mindig a tavalyi napirendjével lesz elfoglalva. Peking előnyére szolgál az is, hogy Afganisztán után Biden elnök magas diplomáciai és biztonsági téteket vállalt Ukrajnában, ami még jó ideig figyelmet és erőforrásokat igényel.
'Szankcióktól Sújtott Országok Szövetsége' - új tömb formálódik
Kínával a háta mögött Oroszország is rég nem látott nyomást gyakorol az Egyesült Államokra és a NATO-ra. Mind Oroszország, mind Kína számítanak egymásra az USA gazdasági és katonai nyomásával szemben, és a téli olimpiára készülő Putyin elnök úgy nyilatkozott a kínai állami hírügynökségnek, hogy a két nagyhatalom együtt és egyeztetve szegül szembe a nyugati szankciós nyomásokkal. Ebben nem keresnek ideológiai közösséget, hanem az érdekeik azonosságára építenek. Pekingbe érkezésekor már 'példátlanul szoros kapcsolatokról' nyilatkozott.
Az USA szankciós nyomása már az elmúlt két évben egyre erősebb stratégiai konvergenciához (közeledéshez) vezetett Kína és Oroszország között, mivel mindketten a saját feltételeik szerint kívánják átalakítani a globális ügymenetet, és már nem fogadják el az 'Egy Szuperhatalom' elvét. Sok más példa mellett erre mutat a Kína északkeleti részével összekötött új orosz gázvezeték, vagy a dollárban meghatározott kifizetések alternatíváinak keresése és a kereskedelmi kapcsolatok tartós bővülése, amire az orosz elnök ismét utalt legújabb nyilatkozatában. Hosszabb távon ezek a lépések korlátozhatják az amerikai szankciók hatásait, hígítva Washington globális pénzügyi dominanciáját.
Az orosz elnök most újra felhozta 2020-as javaslatát az úgy nevezett Zöld Korridorok létrehozására, amelyekkel javítani lehetne a nemzetközi kereskedelmi és ellátási láncon, megkerülve a szankciókat. A javaslat akkor kiváltotta Kína, India és Irán érdeklődését, de nem követték konkrét lépések. Hosszabb távon viszont körvonalazódik a 'Szankcióktól Sújtott Országok Szövetsége' főként a Sanghaji Együttműködés keretében.
Az olimpiára érkező mindössze hattagú orosz állami delegációban két energetikai vezető is helyet kapott, Nyikolaj Szulginov miniszter és Igor Szecsin, a Rosznyeft elnöke, ami újabb megállapodásokat vetít előre, főleg az orosz gázszállítások terén. Ez jelenleg 38 milliárd köbméter, de 2025-re ezt meg akarják duplázni. Ezzel a szibériai gázmezők (Jamal) termelésének már két áramlata is Kínába irányul majd (Szibéria Ereje 1 és 2)
Az orosz energiafüggőségtől nem érintett Egyesült Államok viszont egyelőre nem vevő a szankciós politika gyors enyhítésére. A Fehér Ház közlése szerint [az esetleges újabb büntetések](https://7894ec01651ff3fcdf9d117f416875bbaef03b6dcmsv2.euronews.com/The White House said it was prepared to impose specific economic sanctions on individuals %E2%80%9Cin or near the inner circle of the Kremlin%E2%80%9D as well as their family members.) már Putyin elnök közvetlen környezetét ('a Kreml elitjét'), sőt azok családtagjait is érinthetik. Ukrajnai fegyveres konfliktus esetén ezek a lépések már sokkal keményebbek lennének, mint amiket Obama elnök alkalmazott a Krím annektálása után. Napirenden van az oroszoknak juttatott chip-szállítások befagyasztása, ami ennél már jóval komolyabb lépés lenne. Chip-válság esetén Oroszország elsősorban tajvani (és némi kínai) beszállításokra szorulna, és ezzel közbenjárhatna a két kínai ellenfél viszonyának csillapításában.
Legvégső eszközként pedig a nemzetközi fizetési rendszerből való kizárás (SWIFT) lehetősége is fennáll, de egy ilyen lépés már a szakadék pereme lenne, és a nyugati gazdasági szereplőket is megsuhintaná. Miközben Emmanuel Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár a kapcsolatteremtésen dolgozik és közben Kínával is az együttműködést keresik, ilyen döntés aligha valószínű.
HIRDETÉSAz amerikai kormányzat válasza jelenleg az, hogy bár a gazdasági szempontokat kimagaslónak tartja, de nem tud eltekinteni a kínai politika több vonásától és lépésétől, amiket Biden elnök is szóvá tett a kínai vezetővel folytatott megbeszélésén.
A Kongresszus is meglehetősen merev ebben a kérdésben és a Kína-ellenes lobbik nagyon befolyásosak. Júniusban az amerikai törvényhozás újabb szankciókat hagyott jóvá, főképp kínai magánszemélyek beutazásait és befektetéseit érintve. Mélyebb hatásuk nem volt és inkább szimbolikusnak tekinthetők, mert a Biden-kormányzat által megnevezett kínai személyek egyike sem tervezte, hogy az Egyesült Államokba utazzon. „Az ilyen szankciók titka egy régi minta folytatása, a 'jó közérzet' külpolitikája, vagyis annak bemutatása, hogy Amerika továbbra is erős és határozott” – mondja erről Nicholas R. Lardy, a Peterson Institute Kína-szakértője.
A Nikkei elemzése szerint a szankciók fenntartása vagy esetleges fokozása az Egyesült Államoknak is gondot jelent, mert gátolja az ellátási lánc újjáépítését az USA felé. Példaként említi a Tim Cook Apple-vezérhez intézett felszólítást, hogy kínai importanyagai ne származzanak ujgur kényszermunkából, amit inkább csak hangzatos látszatintézkedésnek tekint.
A Kínába óriási méretekben exportáló amerikai cégeket egyre inkább zavarja a szankciós politika. 70-100% között van az olyan termékek aránya, amiket Kína amerikai importból biztosít, például az utasszállító gépeket, félvezetőket, szuperszámítógépeket, autóalkatrészeket, és ha ezeket nem az USA-ból szerzi be, az veszteség lehet az amerikai gazdaságra nézve, viszont kedvező a konkurenseknek. Ezért láthatóan nő a nyomás a kormányzatra, hogy vizsgálja felül a globális gazdasági folyamatokba való politikai beavatkozás módszerét.
Az enyhítéspárti vállalatok nem csak attól tartanak, hogy teret veszítenek a világ legnépesebb piacán, hanem hogy Peking korlátozó ellenintézkedései magát az amerikai belső ellátási rendszert is nehézségek elé állítják, például az élelmiszerek, ipari alapanyagok vagy üvegipari termékek terén.
HIRDETÉS
Az Egyesült Államok ma már szinte rutinszerűen büntetésekre, exportellenőrzésekre és a kényszerítés más formáira támaszkodik a kínai befolyással szemben. Egyre kérdésesebb viszont, hogy a Hszincsiangban, Hongkongban vagy Tibetben valóban létező problémái összeköthetők-e gazdasági kérdésekkel. Az elsődleges szankciós szabályozások most a kínai előállítású opioidokat, az érzékeny technológiákat, és a kínai hadsereg hozzáférését az amerikai pénzügyi piacokhoz veszik tűz alá. A másodlagos intézkedések olyan kínai állampolgárokat vagy szervezeteket is célponttá tesznek, akiket Belaruszban, Iránban, Észak-Koreában, Szíriában és Venezuelában játszott kétes szerepükért kívánnak büntetni.
A nyár folyamán beindított büntető-kampány megtagadja a kínai védelmi és felderítő ügynökségektől, hogy bevételhez juthassanak az Egyesült Államok piacain. Megtiltotta a kínai katonai-ipari komplexumhoz kapcsolódó egyes értékpapírok kereskedését, és módosította a kínai vállalatok tőzsdei bevezetésére vonatkozó szabályokat. Az amerikai nyugdíjalapokat is felszólították, hogy kerüljék a Kínából származó befektetéseket. Befagyasztotta az exportot számos kínai állami leányvállalatnak, melyek segítik a mesterséges szigetek létrehozásában a Dél-kínai-tengeren.
Az USA nincs egyedül ebben a viaskodásban
A G7-csoport többnyire támogatja az olyan amerikai törekvéseket, mint például a hszincsiangi székhelyű XPCC konglomerátum kiszorítását és termékeinek bojkottját. Az Egyesült Államok nyomása szerepet játszott abban, hogy Nagy-Britanniát rávegyék a Huawei ötödik generációs (5G) hálózatfejlesztésének blokkolására. Ugyancsak amerikai nyomásra több nyugati ország vállalja a kínai befektetések átvilágításának megkezdését, ahogy azt az USA beruházásbiztonsági ügynöksége (CFIUS) teszi.
A pőre adatok valósága mégis az, hogy a szankciós eszközökre való támaszkodás a forgalom és a megtérülések csökkenését hozza. Most már azért is, mert – az Egyesült Államokat másolva – Kína is kiépíti saját jogi eszközeit a szankciók kivédésére vagy enyhítésére. Tömegesen várhatók ezért kínai bíróságokon keresetek ártatlan amerikai vállalatok ellen, amelyek két tűz közé kerülnek, kitéve a két kormány eltérő megfelelési követelményeinek.