A nacionalisták vészharangot kongatnak és a népesség bármi áron való növelését követelik.
Közhelynek számít a világpolitikában, hogy a Kínai Népköztársaság nemzetközi súlyát hatalmas népessége is alátámasztja. Az újabb számítások és mérések szerint viszont ez a helyzet fokozatosan változik, sőt idővel nem is lesz döntő tényező. Hosszabb távon a kínai népesség a stagnálás, majd a csökkenés felé mutat. Ellentmondásnak látszik, de ez akár növelheti globális hatékonyságát.
A népesedés állandó kavics a kínai vezetés cipőjében
1979-ben Peking egygyermekes politikát vezetett be, és ezt kemény szigorral meg is valósították. Az eszközök között a kényszersterilizálás vagy abortuszra kötelezés éppúgy szerepelt, mint a súlyos pénzbüntetés a 'jogosulatlan gyermekekkel rendelkező' családokkal szemben. A családtervezési tisztviselők gyakorlatilag titkosrendőrségként működtek, figyelték és ellenőrizték a családok életét, sokak otthonát lebontották, és gyermekeket is elraboltak szüleiktől. Mégsem értek el eredményt, mert 2002-ben a népesség átlépte a mágikus 1 milliárdos szintet.
Később világosan kiderült, hogy a demográfiai folyamat hasonló lett volna Peking szülésellenes kampánya nélkül is. A születési arány alacsony maradt, ezért az elmúlt években a kormány enyhített a népesség-ellenőrzésen, 2015-ben átváltottak a kétgyermekes politikára, idén pedig a háromgyermekes modell is engedélyt kapott.
A pánik első jelei szeptember végén mutatkoztak, amikor az Állami Tanács bejelentette a nem orvosi indokoltságú abortuszok betiltását. További intézkedésként a polgári törvénykönyvben szigorították a válás feltételeit, viszont több gyermeket engedélyeztek az újraházasodóknak. Ez már egyértelmű bizonyíték arra, hogy Kína olyan demográfiai katasztrófa felé halad, amelyet a kormány bármi áron meg akar fékezni.
A népszámlálás baljóssága
A teljes képet zavarja, hogy a korábbi években és évtizedekben a hatalom kénye-kedve szerint manipulálta a népességi adatokat (is). A 10 évvel ezelőtti számokat újra elemezve Huang Wenzheng és Liang Jianzhang statisztikusok arra jutottak, hogy a kormány ötmillióval 'megtoldotta' a születési adatokat 2010-ben.
A kormány ez alkalommal is a rosszindulatú híreszteléseket korholta áprilisban. Tagadta a népesség csökkenését, a Statisztikai Hivatal pedig többször visszavonta vagy módosította a közleményeit. Reakcióját a Financial Times híradása váltotta ki, mely szerint a halálozások száma meghaladta az élve születéseket. A kormány tartotta magát ahhoz a korábbi képlethez, hogy a népesség évente 1 millió fővel bővül.
A valósággal való kötelező szembenézés most már nem tűri az önbecsapást. Ningbo városa például saját elhatározásából közölte, hogy tavaly közel egyharmaddal csökkentek náluk a születések, ami egy New York lakosságának méretét megközelítő településen nyugtalanító. A városban csökkent a második gyermeket szülő nők aránya is.
A tavalyi népszámlálás előzetes adatait májusban hozták nyilvánosságra. Ennek legijesztőbb alapszáma az, hogy 1961 óta sosem volt olyan alacsony a népességnövekedési ráta, mint jelenleg. Egyes városok és körzetek annyira megrémültek az adatoktól, hogy egy időre zárolták is őket. A kormány sürgősen el is rendelte, hogy a népszámlálások között a lakosság 1%-át folyamatos ellenőrzés (mikrószámítás) alá kell vetni.
Egyre szélesebb a vélemény a szakemberek körében, hogy a kormány szabályozási rendelkezései nincsenek közvetlen hatással a népszaporulatra, vagyis nincs értelme limiteket felállítani és azokat változtatgatni az aktuális politika érdekei szerint. Sokkal inkább a szociálpolitika, a gazdasági fejlesztések és a jobb megélhetés buzdító erejét hangsúlyozzák.
Yi Fuxian, a Wisconsin-Madison Egyetem kutatója és a kínai családtervezési politika megrögzött bírálója szerint a 2018 -as év volt a történelmi fordulópont, amikor a kínai népesség csökkenni kezdett, az öregedési problémák felgyorsultak, és a gazdasági vitalitás is gyengült. „Egy nagy nemzet, amely valamikor a világ népességének közel harmadát tette ki, a téves demográfiai politikának köszönhetően fokozatosan az öregek és védtelenek társadalmává alakul” – mondja a kutató.
Ez eléggé vitatott vélemény, de nem nélkülözi a valóság adatait. A kérdés inkább a megoldásuk.
A helyzet állása
Az elmúlt öt évben a 20 és 34 év közötti kínai nők száma folyamatosan, évi 3,4 milliós mértékben csökkent. Ez az ütem várhatóan a következő öt évben megkétszereződik. Következésképpen az ország éves születéseinek száma 2025-re 11 millió körülire csökken. Feltéve persze, ha Kínának sikerül 1,5 körül rögzíteni a termékenységi rátát. Az Economist értékelése szerint ez nem érhető el hatalmi eszközökkel. Ugyanerre jutott egy malájziai kiberbiztonsági elemző is
Szem előtt kell tartani, hogy 2000 óta a munkaképes lakosság száma 2%-kal csökkent, míg a nyugdíjas korúak csoportja 8%-kal nőtt. Jelenleg a kínai lakosság körében 253 milliót képviselnek a 60+ korosztályok tagjai. Ez a szám immár duplája a tíz év előttinek, és 300 millióra fog emelkedni a 14. ötéves terv végére, vagyis 2025-re, ami már közelít az Egyesült Államok teljes népességéhez. A változások növekvő terheket rónak az államra a szociális ellátás terén (nyugdíj, egészségügyi ellátás, segélyezés). 2018-ban az új nyugdíjjogosultak száma már meghaladta a 200 milliót, és a Kínai Társadalomkutató Akadémia jelzése szerint a nyugdíjalapok 2025-re teljesen ki fognak száradni.
A Világbank 1,7-re teszi a kínai teljes termékenységi rátát (TFR, Total fertility Rate) – vagyis az egyes nők életében született gyermekek átlagos számát. A népesség szinten tartásához szükséges minimális arány 2,2, ami kompenzálja a gyermekhalandóságot. Kína tehát messze a szükséges arány alatt teljesít. Lyman Stone demográfus még ennél is borúsabbnak látja a képet, mert szerinte a kínai ráta inkább 1,1. Ez már kifejezetten baljós. mert így az unokák nemzedéke már 32%-kal lenne alacsonyabb.
Mindezekhez járul egy ma még rejtélyes és nem kikutatott jelenség is, mégpedig a 'gender-rés' szélesedése, mivel 100 újszülött kínai kislányra 119 fiú jut. Ázsiában és Észak-Afrikában jellemzően 1.03-1.06 az újszülött kisfiúk többsége, míg a világ más tájain ennek fordítottja (nálunk is). Az új kínai tendencia viszont minden eddig ismert arányt messze meghalad. A jelenség nem teljesen új, mert a 16-20 év közötti fiatal férfiak száma már 2005-ben is 36 millióval volt magasabb a lányoknál, és ez most növekedni fog.
A folyamat olyan feszültségeket hozhat, hogy egyre több férfi nem talál magának házastársat, nem tud gyermeket nemzeni és nevelni, és növekedhetnek a szexuális erőszak veszélyhelyzetei is.
Ez nem csak Kína problémája
A folyamat globális súlyú, és nem lehet elintézni azzal, hogy ez csak Kína belső ügye. Több ázsiai országban, beleértve Japánt és Dél-Koreát is, közeleg a pont, amikor a halálozások meghaladják az újszülöttek számát, ami a teljes népesség csökkenését eredményezi. (Japán például 1,3-as termékenységet produkált tavaly.)
Ezeknek a folyamatoknak egyenes hatásai lesznek a világkereskedelemre, amiből következnek a katonai és biztonsági szempontok is. A három említett ország a világtermelés 23%-át képviseli, vagyis többet, mint az Európai Unió.
A Kínai Népesedési és Fejlesztési Kutatóközpont (a központi kormányzat alatt működő agytröszt) becslése szerint Kína lakossága 2027 körül tetőzik. Ekkor előzi meg India Kínát és válik a világ legnépesebb országává. Ismerve a két ország közti súlyos politikai ellentéteket, ez is okozhat fejtörést – de már a világ összes ipari hatalma és vezérkarai számára is.
Hszi elnök virtuális valósága
A The Economist szerint a kínai vezető egy félig reális, de félig virtuális valóságban él, és a kettő között kell egyensúlyoznia. Az egyik világ a kommunista hatalom érinthetetlenségét képviseli, a másik pedig a kínai kapitalizmus által felszínre hozott óriási méretű ellentéteket, amikre nem számítottak 2000 táján, amikor a piacszabadságot célzó programok elindultak.
Hszi elnök tavaly év végén beindított jövedelemátrendezési intézkedéssorozata szoros összefüggésben van a népesedési veszélyekkel is. A nagyvállalatokat nem többletadókkal sújtják, hanem politikai intézkedésekkel kényszerítik tőkéjük vagy profitjuk 'önkéntes felajánlására' a közjó érdekében, és ennek jókora része a demográfiához kapcsolódó feszültségek enyhítésére szolgál majd. Ez természetesen nem piaci megoldás, de az elnöknek és a pártvezetésnek gondolnia kell a következő 30 év folyamataira, hiszen hivatalosan is meghirdették az ország felzárkózását a nyugati hatalmakhoz 2049-ig. A nacionalisták ezt még előre is hoznák tíz évvel.
Augusztusban a kormány elrendelte egy gigantikus nyugdíjtársaság létrehozását 1.72 trillió (ezermilliárd) dolláros induló alappal, amit 17 bank, vagyonkezelők, biztosítótársaságok és állami hatóságok fognak összedobni. Kína legnagyobb biztosítótársasága, a Citic Securities bejelentette, hogy összes eszközét ebben a társulásban fogja elhelyezni.
A népességpolitika az egyik első számú téma lett a kínai társadalomban és a nézőpontok nagyon megoszlók. A nacionalisták vészharangot kongatnak és a népesség bármi áron való növelését követelik. Hivatkoznak például arra a veszélyre, hogy 2035-re negyedével csökkenhet az első lakáshoz jutó fiatalok száma.
Hua Changchun, a Junan Securities közgazdásza egy kutatás keretében arra jutott, hogy a születések száma akár 14 millió alatt is rögzülhet, ha a tendencia folytatódik. A születések ilyen mértékű csökkenése alapvetően kihat Kína gazdasági és társadalmi fejlődésére, például az ingatlanfejlesztés kilátásaira, ami pedig a GDP közel 20%-át szolgáltatja. Kiemelt veszélynek látja a 20 és 50 év közötti zsugorodó korcsoportot, akik az új lakások fő vásárlói voltak korábban., Ezt az aggályt a súlyos válságba keveredett Evergrande építőipari csoport vezető közgazdásza, Ren Zeping is megerősíti.
A 'gazdasági realisták' szerint viszont ez a folyamat nem is olyan rettentő, és akár még előnyökkel is járhat a társadalom és az ipar újra szervezésében.
A bizakodó tábor figyelmeztet a túlnépesedés nyilvánvaló zavaró hatásaira a közellátásban. Kína egyes részein több tízmillió lakosnak kellett áram nélkül átélnie augusztus több napját, és a hatóságok nem tudták kezelni a kihívást. 16 körzet volt kénytelen korlátozásokat bevezetni, ami riadalmat okozott a lakosság nagy részében, és megzavarta az ipari szektorokat is, mint például Shenyangban. Ez veszélyes jelenség és még nem ért a végére.
Mégis, az optimisták szerint ezek a jelenségek még inkább arra fogják kényszeríteni a kormányt, hogy növelje a természetes energiaforrások szerepét és csökkentse a gazdaságtalan és környezetpusztító fosszilis ágazatokat. Erre mutat Kína egyre aktívabb részvétele a klímaküzdelemben, és vezető szerepe a zöld eszközök alkalmazásában.
A pozitív elemek közé sorolják Kína viharos erejű kitörését a Covid-válság gazdasági súlya alól. 2021 első negyedévében a nemzeti jövedelem az 1992 óta mért legmagasabb szintet érte el (+17%). Az éves összesítés 6,8% lesz a kormány számításai szerint. A tavaly mért 20%-os élelmiszer-áremelkedés is visszasüllyedt a 2% körüli szintre. Az optimisták abban bíznak, hogy az ország fundamentumai olyan erősek, hogy politikai beavatkozás nélkül is állni fogják a népesedési csapásokat.
Derűlátásra ad okot az is, hogy a bonyolult, de igen fontos PMI-mutató (beszerzési menedzser index) visszaállt a kedvező 53 pontos szintre. Ez azt jelenti, hogy a vállalatvezetők többsége (300 főt kérdeztek meg) megnyugodva látja a jövőbeli megrendelések, profit és munkahelyteremtés kérdéseit. Ez a mutató a koronavírus-járvány első évében 50 alá esett, ami negatív hangulatot jelzett.
Az optimisták szerint az elnök 'pénzbehajtó' intézkedései és a GDP stabil növekedése el fogják tartani az idősebb nemzedéket, miközben a mai 12-18 évesek olyan minőségű képzésekben vehetnek részt, ami erősíti Kína versenyképességét a nemzetközi fejlesztési viadalokban. Cinikusabb megfogalmazásban, lehet, hogy kisebb lesz a fiatalok aránya, de jobban fognak élni.