Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

A világ 2022-ben: sok minden jobb lehet, hacsak tovább nem romboljuk

Access to the comments Kommentek
Írta: Székely Ferenc
A világ vezérkara nem fog alapvetően változni
A világ vezérkara nem fog alapvetően változni   -   Szerzői jogok  AP Photo

Mint mindig, ennek az esztendőnek a végén is rendre születnek az elemzések, jelzések és jóslatok a világ következő évéről. A kristálygömbben eltérő és vegyes vélemények kavarognak. Az összkép szerint 2022 jobb évünk lehet, mint az előző kettő, de ennek alapfeltétele a világ vezetői hatalmainak józansága és tárgyalóképessége. Konszenzusok hiányában rendkívül súlyos konfliktusokkal és tartósodó válságokkal kell számolnunk, ezért 2022 az új realitásokhoz való alkalmazkodás éve is lesz. Az alapok megvannak ehhez, mert a világgazdaság egésze megőrizte a növekedés képességét, de a nyugati rendszereknek fel kell készülniük, hogy 2025 után csak Kína és India lesz képes 4% feletti bővülésre.

Nem a katonai konfliktusok a legvalószínűbbek, viszont a legijesztőbbek

Ha a világ békéjét, biztonságát és jólétét fenyegető veszélyek esélyét rangsoroljuk, azok nagyobb része nem katonai jellegű. Bár a kardokat több nagy- és közepes hatalom is csörteti, a kölcsönösen pusztító csapásmérések lehetősége egyelőre biztosítja az elrettentő erőt. Jelenleg három pontja van a világnak, ahol számolni lehet olyan súlyú fegyveres konfliktussal, ami az egész világra kihatna – ha kirobbanna. Ez a tajvani szoros, Ukrajna keleti körzete, és az Izrael-Irán közti növekvő feszültség. Ezek mindegyike érinti vagy érintheti a három világhatalmat.

Veszélyek egymás hegyén-hátán

A vetélkedésben az Európai Unió mérsékelt szerepet játszik. Az év során több európai finanszírozó, köztük a Bayerische Landesbank kivonult a fegyveripar finanszírozásából, vagy hátrányos feltételekhez kötötte részvételét, miáltal olyan vezető szereplők, mint az Airbus Defence és más nagy védelmi vállalatok súlyos pénzügyi helyzetbe kerültek, sőt többen is a fizetésképtelenség határára jutottak. Az Unióban jelentős teret nyert a nézet, hogy a fegyverkezés társadalmilag káros és környezetileg veszélyes (a szerencsejátékok vagy a dohányipar szintjén értékelik), miközben a kontinens katonai veszélyeztetettsége nőtt.

2022-ben ezért nagy vita várható az Európai Unióban a saját védelmi rendszerek és fegyverzetek fejlesztéséről, amit Emmanuel Macron francia elnök és Ursula von der Leyen bizottsági elnök egyaránt támogat, mert a világ más pontjain jelentkező krízisek hatásai elől már Európa sem zárkózhat el. Erre figyelmeztet az európai védelmi ipart tömörítő szervezet, az ASD is. A társulás elnöke, Alessandro Profumo szerint fenntarthatóság és biztonság nem képzelhető el megfelelő védelem nélkül, és Európa nem számíthat a végtelenségig külső erők segítségére.

Ezt a felismerést erősíti, hogy az Egyesült Államok egyre inkább törekszik a válsággócok diplomáciai kezelésére, és igyekszik távol tartani magát a direkt katonai beavatkozásoktól. Az afganisztáni fiaskó sokkhatása óta ez az óvatosság egyre inkább megmutatkozik. A szakértők, így Nicolas Chaillan is (a légierő és az űrhadviselési központ korábbi szoftverfőnöke), arra figyelmeztetnek, hogy a modern hadviselés legfontosabb frontján, a mesterséges intelligenciában az USA már kezd vereségre állni Kínával szemben. Chaillan azért mondott le posztjáról, mert „nem bírta nézni, hogy az USA vezetői szintjein a felkészültség óvodás szinten áll, miközben Kína közelít a világdominanciához”.

Hasonló figyelmeztetések és aggodalmak érkeznek az űrhadviselés, de főként a hiperszonikus fegyverek világából is, a hangsebességet öt-tizenötszörösen meghaladó támadó eszközök miatt, mint az orosz Avangard siklórepülő. 2018-as tévébeszédében Vlagyimir Putyin orosz elnök a fegyverkezési verseny eszkalálódását jelezte az Egyesült Államokkal, aki 2002-ben kilépett a ballisztikus rakéták elleni egyezményből (ABM). Az Egyesült Államok ezután kifejlesztette védelmi rendszerét a nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták elfogására, ami kétségtelenül rontotta Oroszország képességét az ellene célzott támadások elrettentésére. Erre válaszolt az orosz elnök egy új támadó képesség bejelentésével.

Milyen a hiperszonikus fegyver?

Putyin bejelentése a hiperszonikus fegyverek fejlesztéséről (Kínával párhuzamosan) új stratégiákat igényel, mivel ezek a fegyverek hihetetlenül gyorsak, repülés közben irányíthatók és gyakorlatilag láthatatlanok, ezért elhárításuk (különösen egyidejű tömeg bevetés esetén) szinte lehetetlen. Válaszul a Pentagon, amely másfél évtizede dolgozott hasonló rendszereken, szintén felpörgette saját fejlesztéseit, és ezzel mindhárom világhatalom a fegyverkezés újabb szintjére lépett.

A hiperszonikus fegyverekről szóló nemzetközi megállapodás sürgető lenne, és hűtené a támadó kedvet, ha a dolgok esetleg rossz irányba fordulnak. Ennek esélye csekély, mivel Kína nem tartozik a fegyverzetkorlátozást szorgalmazó hatalmak közé, bár rendre megerősíti, hogy nem fog első csapást intézni senki ellen, és nem támad atomfegyverrel hagyományos fegyverzetű országokra.

Kína és az indiai–csendes-óceáni térség

Pedig ez a kulcskérdés a legveszedelmesebb körzet tekintetében. A The Economist szerint a Kína és Tajvan közti esetleges nyílt összecsapás következményei rendkívül súlyosak lennének nemcsak a körzet országaira, hanem az egész világ gazdaságára is. Viszont ennek valószínűségét alacsonyra teszik. Bekövetkezésének esélyét csökkenti, hogy Kínának számolnia kell egy igen széleskörű nyugati beavatkozás következményeivel, nem csak hadászati, de főként gazdasági téren is. A feszültséget enyhíti, hogy a tajvani elnök elállt a függetlenség deklarálásától (bár az egy-Kína elvet továbbra is elutasítja), és a kínai légierő őszi aktivitása is csökkent a szoros felett az elmúlt hetekben. Aggasztó viszont, hogy a sziget körüli kínai repkedéshez immár a Y-20U típusú tanker is csatlakozott, ami egy kiterjedtebb légi manőver tervét sem zárja ki.

Abe Sinzo volt japán miniszterelnök szerint egy Tajvan elleni invázió öngyilkos lépés volna Kína részéről, de a lehetőségével számolni kell. Ebben az esetben jórészt a QUAD védelmi szervezetre (USA, Ausztrália, India és Japán) hárulna a sziget függetlenségének megóvása, de inkább védelmi, mintsem támadó eszközökkel . Ez a csoport nagyon egységesnek mutatkozik, és gyakorlatilag körbefogja az indiai-csendes-óceáni térséget. A biztonsági társulás vezetői szeptemberben személyes egyeztetést tartottak Washingtonban, a következő találkozó pedig tavasszal esedékes Japánban.

AP Photo
A térség főszereplői: Hszi, és a QUAD-csoport vezetői: Biden amerikai elnök, Kishida japán, Morrison ausztrál és Modi indiai miniszterelnökökAP Photo

A QUAD jelentette kihívásra Kína és Oroszország együttesen adott választ a minap. „Jelenleg bizonyos nemzetközi erők a 'demokrácia' és az 'emberi jogok' leple alatt beavatkoznak Kína és Oroszország belügyeibe, és brutálisan lábbal tiporják a nemzetközi jogot és a nemzetközi kapcsolatok elismert normáit” – jelentette ki Hszi kínai elnök Putyinnal folytatott videó-megbeszélésén. "Kínának és Oroszországnak fokoznia kell közös erőfeszítéseit mindkét fél biztonsági érdekeinek hatékonyabb védelme érdekében." Ez gyakorlatilag azt jelzi, hogy konfliktusok esetén Oroszország Kína mellé áll a Távol-Keleten, Peking pedig Moszkvát fogja támogatni Ukrajna ügyében. Ezt az üzenetet a nyugati hatalmaknak nagyon komolyan kell venniük, nehogy a jelenlegi háromosztatú rendszer ismét a hidegháborús kor kétpólusú ellentétére süllyedjen vissza.

Az ukrajnai válság - továbbra is rejtély övezi az orosz szándékokat

Az ukrán-orosz válságot illetően kevesen adnak jelentős esélyt a nyílt és mély katonai konfliktusnak, de nem zárják ki egy lokális összeütközés lehetőségét, például egy szélesedő hibrid-háborút, ami gyakorlatilag már zajlik is. A Foreign Affairs szerzői szerint Oroszország nem fog harc nélkül visszahúzódni az ukrán határ körzetéből, de ennek időpontjáról és kimeneteléről csak feltételes módban beszél mindenki. Moszkva ezúttal nem blöfföl, és ha nem születik megállapodás, a konfliktus valóban kiújulhat. A vita tárgya lehet a kelet-ukrajnai területek további státusza (például autonómiája), de még inkább egy erős garanciavállalás arra, hogy a NATO nem kíséreli meg Ukrajna integrálását a nyugati védelmi rendszerbe, hogy kitolja befolyási övezetét az orosz határig. A NATO viszont nem fog olyan kötelezettséget vállalni, hogy teljesen felhagy tevékenységével a volt szovjet tagköztársaságokban.

Ukrajna integrálása már 2008-ban, a NATO bukaresti csúcsértekezletén felvetődött. Akkor a jó hangulatú találkozó vendége volt az orosz elnök is, aki elégedetten nyugtázta, hogy – bár az USA erősen szorgalmazta – a szövetség végül sem Ukrajnát, sem Grúziát nem hívta meg a szervezetbe (Albániát és Horvátországot igen, de azt viszonylag könnyen tudomásul vették).

Értse meg, George, hogy Ukrajna nincs és nem is volt, mert az Oroszország része.
Putyin orosz elnök megjegyzése G.W. Bush amerikai elnöknek
Bukarest, 2008

Az ukrán tagfelvételre nem is került sor, de Kijev aktív partnere lett a szövetségnek, így az iraki és afganisztáni részvételnek is.

Idén júliusban (már a Biden elnökkel tartott genfi találkozó után) az orosz elnöki hivatal weboldalán egy Putyin tollából származó öles tanulmány újból leszögezte a történelmi álláspontot, aminek lényege, hogy Ukrajna tekintetében jottányit sem enged (csakúgy, mint Kína sem Tajvannal szemben), de ez nem jelent feltétlenül háborút. A dolgozatban az orosz elnök szirénhangokat is megpendít, mondván, hogy ha Ukrajna visszatérne a 2014 előtti együttműködőbb vonalra, akkor bevételei a sokszorosára emelkedhetnének az orosz gazdasággal való konvergencia folytán.

A NATO idén júniusi közgyűlésén ismét előkerült Ukrajna és a NATO kapcsolata, bár még nem látszanak ennek a végleges körvonalai. Az atlanti szervezet jelenleg nem köteles katonailag megvédeni Ukrajnát, de kétségtelen, hogy minden egyéb eszközt be fog vetni az érdekében. Októberben Oroszország be is zárta brüsszeli NATO képviseletét, és a mielőbbi tárgyalásokra azért volna szükség, hogy a kapcsolatok ne jussanak újabb mélypontra, mert az növelné a konfliktusok lehetőségét. Az egyeztetésekben jelentős csillapító szerepe lehet az úgynevezett 'normandiai formulában' résztvevő két európai hatalomnak: Franciaországnak és Németországnak is, hiszen ez a konfliktus az egész kontinenst fenyegeti.

Oroszország 2014-ben szinte következmények nélkül annektálta a Krím-félszigetet, ami a második világháború óta a legnagyobb területfoglalás volt Európában. Az emiatt kirótt nyugati szankciók jelentős károkat okoztak, de az elnököt gyakorlatilag életfogytig újraválasztották. Oroszország befolyása az európai energiaellátásra továbbra is meghatározó (38% a gázpiacon, 30% az olaj-ágazatban), és ez jelenleg sehogy nem pótolható, tehát a konfliktust kellő óvatossággal kell kezelni.

Befolyásoló szerepét az orosz elnök be is mutatta az őszi átmeneti energiaválság közepette, amikor direkt beavatkozásával irányítani tudta az európai gázárakat. Ezért is lesz fontos az új német kormány és Moszkva első erőpróbája az Északi Áramlat-2 gázvezeték ügyében. A zöldpárti külügyminiszter, Annalena Baerbock szerint a vezeték nem felel meg az uniós biztonsági szabványoknak, és nehezményezi, hogy a tranzitból kizárják Ukrajnát és Lengyelországot.

MARTIN MEISSNER/AP
Az orosz befolyás messze nem csak a fociban jelenik megMARTIN MEISSNER/AP

Az engedélyezés visszatartása az egyik legerősebb ütőkártya lehet(ne) a Nyugat kezében az orosz törekvésekkel szemben, ám ha ezt az adut kijátsszák, akkor számolni kell az európai energiaárak tartós emelkedésével és annak szerteágazó hatásaival is. A szankciós megoldások valószínűleg inkább rontanának a helyzeten. Így ez a kérdés is mély és bonyolult egyeztetéseket követel, és magas sürgősséggel.

A NEWSWEEK szerint az ukrán vezetésben növekszik a félelem, hogy az ország a 'senki földjén' ragad az amerikai tétovaság és az európai megosztottság miatt és vergődő áldozat lesz az atlanti egység oltárán. Bár a világ vezető ipari hatalmait tömörítő G7-ek teljes támogatásukról biztosítják Ukrajnát egy orosz agresszió esetén, ez a konfliktus valószínűleg lezáratlan téma marad 2022-ben is

Izrael és Irán - még megfogható a krízis, de az óra ketyeg

A perzsa állammal való újabb bécsi kapcsolatfelvétel továbbra sem kecsegtet eredménnyel. Az idő múlása Teheránnak kedvez, így Izrael nyugtalansága fokozódik. Több politikai és katonai előkészítő lépés történt az év utolsó heteiben az iráni fejlesztések megfékezésére, de a nyáron mutatott elszántság után az amerikai vezetés most bizonytalanabbnak tűnik. Legutóbb Blinken külügyminiszter nyilatkozott úgy, hogy Irán és a palesztin területeken tervezett izraeli építkezések kérdése egyenlő súlyú, ami az iráni fenyegetés leértékelését és erős aránytévesztést mutat.

Iráni részről egyre fenyegetőbb (és magabiztosabb) hangok hallatszanak. A kormányszócsőnek tekinthető Tehran Times "Csak egy rossz lépés!" című cikkében tömeges és célzott rakétacsapásokkal fenyegeti Izraelt, még a potenciális célpontokat is megjelölve, gyakorlatilag az egész országot lefedve.

Iránnak még nincs atomfegyvere, de az a képessége már régóta létezik, hogy akár a saját területéről, akár az Izrael köré telepített proxyk bevetésével súlyos támadásokat indíthasson Szíria, Gáza vagy Libanon területéről, illetve megtámadja Izrael szövetségeseit Jemenben és Irakban. Ehhez máris több ezer hosszú- és középtávú rakétája és cirkálórepülőgépe van, főként a Soumar és Shahab osztályok, és folynak a többi típusok fejlesztései is.

Közepesnél kisebb a valószínűsége, hogy Izrael megelőző csapásokat hajt végre 2022-ben, és ezek nem is lesznek feltétlenül direkt katonai akciók, hanem inkább további szabotázsokra, újabb kiberakciókra és a tágabb körzetben szervezett elrettentő célú nemzetközi hadgyakorlatokra lehet számítani.

Az Egyesült Államok jelenleg nem szolgáltatja Izraelnek a teljeskörű támadáshoz szükséges eszközöket, főként a légicsapásokhoz szükséges tankereket, amikre 2024 végéig nem is számíthat. A Biden-kormány nem fog belebonyolódni egy olyan katonai konfliktusba, aminek horderejéhez képest az afganisztáni kitérő gyerekjátéknak számít, miközben a kínai és ukrajnai relációval is számolnia kell.

A kulcskérdés az, hogy az Emirátusok és Bahrein után Izrael megszerzi-e Szaúd-Arábia támogatását is a közös veszéllyel szemben. Ha ilyen kapcsolat létrejönne, a direkt izraeli csapások valószínűsége akkor sem lesz magasabb, de az elrettentő erő megnövekedne. Utóbbi Izraelnek is inkább érdeke, hogy nagyobb biztonságban tudhassa 10 év alatt megduplázódott nemzeti jövedelmét. (Főként a technológiai ágazatban, ahol 520 százalékos növekedést könyveltek el ebben az évben.)

Összesítve az izraeli-iráni direkt katonai konfliktus lehetősége jelenleg a 9-10. legnagyobb veszélyforrást jelenti, de ha a helyzet tovább romlik, akár az első helyre is ugorhat.

A válságok összefonódása és a törékenység veszélye

Az egyes veszélyforrásokat már nem lehet külön-külön, csak önmagukban vizsgálni. A globalizáció következtében a regionális krízisek összefonódnak, kapcsolatba kerülnek és növelik a világválságok esélyét. A hosszú és véres vietnámi háború például még nem gyakorolt befolyást a világgazdaságra vagy a nagy politikai rendszerekre, de egy ilyen konfliktus ma már súlyosan megrázná a nemzetközi biztonsági rendszert. Ugyanígy a koronavírus-járvány elleni küzdelem is messze túlmutat már a tudományos kérdéseken, és extrém politikai megterheléseket okozott (és fog még okozni 2022-ben is) világszerte.

Nagy erejű világgazdasági krízisre még nem számítanak az elemzők, de arra igen, hogy 2022-ben a világ nem szerzi vissza korábbi működőképességét, ami viszont előkészíthet egy nagyon rossz 2023-as évet.

A Világbank égisze alatt jövő márciusban tartják Washingtonban a nemzetközi Törékenységi Fórum (FCV) ülését, ahol a politikai döntéshozók, a tudományos és gazdasági élet vezető szereplői veszik sorra a világra leselkedő főbb veszélyeket. Külön figyelmet fognak fordítani az FCV-környezetekre, ahol a katonai konfliktusok, a COVID-hatás és a gazdasági visszaesés összeadódnak.

A világjárvány még az iparilag fejlett országokban is olyan társadalmi-gazdasági válsághoz vezetett, amire a modern történelemben valóban nem volt példa. Növelte az egyenlőtlenségeket, felszínre hozta a strukturális sebezhetőségeket, és mindezt olyan helyeken is, amelyeket korábban nem tartottak törékenynek. Ezek a tendenciák tartósak. Évtizedekig tartó folyamatos csökkenés után a globális mélyszegénység újra nőtt, és mintegy 100 millióval több ember él rendkívüli nélkülözésben, mint 2019-ben, és arányuk az FCV-közegben 2030-ra elérheti az 50%-ot.

a Világbank rendkívül borús képet fest a törékeny országok helyzetéről

A törékenység növekedése számos országban megfordítja az évtizedek óta tartó fejlődési eredményeket. 2022-ben az FCV által érintett országok nemzeti jövedelme várhatóan 8,3%-kal marad el a pandémia előtti előrejelzésektől (Szíria, Afganisztán, Szomália, Dél-Szudán, Csád és mások), tovább generálva a migrációt, a terrorizmust, illetve az állami erőszakot és jogsértéseket.

A több elemből álló törékenységi (sebezhetőségi) listát Argentína vezeti, majd Törökország, Brazília, Egyiptom és Dél-Afrika következik. Az első 15-ben a legnagyobb népességű országok sorakoznak, köztük Kína, India és Indonézia is. Bár az első 20-ban Oroszország, Dél-Korea és Tajvan is jelen van, az ő esetükben a gazdaság tartalékai stabilabb kilátásokat mutatnak.

A robbanásveszélyes közel-keleti térségben immár több ország is éhezőnek számít, így Libanon, Szudán, Tunézia, Jemen. Ezeken a helyeken élesedő társadalmi feszültségek várhatók, amik nem csak a régió, de Európa biztonságát is fenyegetik, és növelik a közvetlen migrációs nyomást.

A Föld több más pontján fenyegetnek olyan társadalmi válságok, amelyek a polgárháborúk és népirtások folytatódását hozhatják, vagy újra fellobbanthatják a konfliktusok parazsát (Szíria, Dél-Ázsia, Kaukázus, Bosznia). Gyors és határozott nemzetközi intézkedések híján növekedni fognak az etnikai kisebbségekre és a vallási csoportokra nehezedő nyomások is, és sok országban továbbra sincs remény a nők, a gyermekek és a menekültek határozottabb védelmére.

A vírusválság tartósulhat - fel kell készülni a tartós együttélésre

Nincs olyan előrejelzés, ami ne az elsődleges válságtényezők között említené a koronavírus-járvány további hatásait és ma még nem látható fejleményeit. A The Economist szerint a vírussal kapcsolatos kiszámíthatatlanság és az ebből eredő bizonytalanság fennmarad 2022-ben is. Ennek fő oka jelenleg az omikron változat elképesztő ütemű terjedése világszerte. Hivatkoznak az új német kormány egészségügyi miniszterére, Karl Lauterbachra, a Harvard Egyetemen képzett epidemiológusra, aki szerint a küzdelem új szakasza kezdődik, amiben a kötelező védőoltás és a szigorúbb korlátozások főszerepet fognak játszani. Felülvizsgálatra szorul a 2021-es általános reménykedés, hogy a kétadagos oltási kúra megfelelő védettséget biztosít az új változatokkal szemben is. Ugyanakkor máris koalíciós feszültséget okozhat a vadonatúj kormányban, hogy a liberális csoport (FDP) viszont ódzkodik a kötelező oltásoktól.

A német miniszter már az ötödik hullámmal számol, és kiemelt sürgősséget tulajdonít a többszörös oltásvédelemnek. Az omikron – és általában a Covid – továbbra is első helyen szerepel majd azon témák között, amelyek 2021-ben a híroldalak olvasóinak figyelmét leginkább vonzották. Mint például Anthony Fauci amerikai vírusfelelős legújabb kijelentése, hogy a kötelező maszkviselés a légijáratokon valószínűleg örökre fennmarad.

Az új vagy újabb vírusvariánsok gyors terjedésével jelentős gazdasági és közegészségügyi problémák alakulnak ki. Ha a fertőzés száma növekedni kezd, fennáll annak a veszélye, hogy a kormányok egyszerűen a régi szabálykönyvekhez, vagyis a direkt beavatkozásokhoz nyúlnak. Még akkor is, ha a láthatáron már dereng a 'pirula-megoldás', amire viszont globális tömegben még nem lehet építeni. Ennek folytán a víruskezeléssel kapcsolatos politikai intézkedések súlya továbbra is magas lesz, ami még a fejlett országokban is kormányzati válságokhoz vezethet.

Példa erre David Frost brit brexit-ügyi miniszter minapi lemondása, aki az újabb járványellenes intézkedésekre hivatkozva vált ki a kabinetből. A miniszter távozása jelentős fiaskó Johnson miniszterelnökre nézve, akinek saját támogatói körében is ellenérzésekkel kell számolnia, amit jelez az is, hogy az időközi választáson 200 év után elveszítették hagyományos Észak-Shropshire-i körzetüket.

A vereség okai között a felmérések a szigorodó COVID-intézkedéseket említik első helyen, amire az egyik tekintélyes konzervatív képviselő, Sir Roger Gale azt mondta, hogy a miniszterelnök az utolsó kártyáját játssza ki. „Még egy ilyen csapás, és mehet. Ez a választás gyakorlatilag egy népszavazással ért fel" – mondta a BBC-nek.

A kormányzatokra nehezedő amúgy is hatalmas terheket (utazási korlátozások, kötelező oltások, emlékeztető dózisok) növelik az egyre több országban és egyre radikálisabban fellépő oltásellenes mozgalmak. Ezek hatása a legmagasabb rizikófaktorok közé léphet 2022-ben.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az antivax (oltásellenes) mozgalmak ugyanolyan veszélyesek, mint a listán szereplő vírusok, mert azzal fenyegetnek, hogy megfordítják az oltással megelőzhető betegségek, például a kanyaró és a gyermekbénulás elleni küzdelemben elért előrehaladást. Ennek ellenére a WHO szerint az okok, amelyek miatt az emberek az oltás mellőzését választják, összetettek, így magukba foglalják a tudománnyal és a hatóságokkal szembeni bizalom hiányát, az önelégültséget és a hozzáférés nehézségeit. Jelentős tömegek vallási okokra hivatkozva nem oltják be magukat vagy gyermekeiket. Pedig a WHO szerint a védőoltás a betegségek megelőzésének leginkább költséghatékony és egyszerű módja, ami enyhíthetne a korlátozások szigorán is.

AP Photo
Oltásellenes tüntetés Párizsban, 2021 július 17AP Photo

Az ellenkezés legsúlyosabb táptalaja a tömegmédia, 5000 fölötti webhellyel, különösen a közösségi médiában, noha az internetről származó vakcina-információk jókora része igazoltan álhír.

Súlyos preventív intézkedések esetén visszatérhetnek a járvány első szakaszában tapasztalt gazdasági következmények, így a még újjá sem szervezett ellátási lánc ismételt megszakadása, a munkaerőpiacra mért csapások és főként az erősödő inflációs trendek, amelyek az Egyesült Államokban idén már a 7%-ot is megostromolták.

A kormányzati irányelvek, programok és hatósági beavatkozások nem helyettesítik a szükségét annak, hogy az emberiség új módokat találjon az adaptált vírussal való együttélésre. A vírussal élni nem azt jelenti, hogy úgy teszünk, mintha nem lenne világjárvány, hanem azt, hogy ki kell alakítani a napi élet és a munkavégzés minél több és minél biztonságosabb új feltételeit.

Az amerikai-kínai gazdasági háború

A legtöbb előrejelzés arra mutat, hogy az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsolatok súlyosabb romlása az elmúlt 20 év legkeményebb válságát idézheti elő. Ennek valószínűsége igen magas, hatása pedig döntő erejű lenne. A Bill Clinton elnökségének utolsó évében Kínával megkötött PNTR egyezmény mára romokban hever. A normális, tartós és állandó kereskedelmi kapcsolatokról van szó, aminek már megkötésekor voltak ellenzői annak, hogy Kínát erős garanciák nélkül beengedjék a szabadkereskedelem világába, de a nyitás vágya erősebbnek bizonyult. Ez a megállapodás indította be Kína világgazdasági katapultját, ám ennek ára az egyezménybe foglalt szabályok folyamatos 'leolvadása' volt. Még a Clintont követő G.W. Bush elnök is a kölcsönös előnyökben és a kínai szabadságjogok erősödésében reménykedett, de ezt az illúziót folyamatosan fel kellett adni, és az együttműködést a kölcsönös szankciók és korlátozások korszaka váltotta fel.

Egyelőre nem látszik jelentős különbség Donald Trump és Joe Biden politikája között abban, hogy a globális befolyásért vívott küzdelmet Kína ellenében folytatni kell és meg kell nyerni. A szembenállás legsúlyosabb következménye az, hogy magával sodorja a világ több fontos országát is, és kényszerű állásfoglalásra szorítja valamelyik nagyhatalom mellett. Ez megnehezíti a semleges magatartást, szembeállítva olyan feleket is, akik együttműködést szeretnének mindkét főszereplővel. Ha ez így folytatódik 2022-ben is, az növeli a bizonytalanságot a világkereskedelemben és a nemzetközi befektetésekben. A legnagyobb veszély az ingatlanpiacokat és a globális ellátási láncot fenyegeti továbbra is.

A lakhatási krízis főként a kínai és amerikai nagyvárosokat fenyegeti. A Lincoln Institute felmérése szerint az epidémia hatása súlyosbította ezt a válságot, és a gazdasági katasztrófa elhárítására betervezett kormányzati ösztönző csomagok fenntarthatatlanok. Százmilliók visszafizethetetlen adósságáról van szó, aminek tovagyűrűző hatásai felidézik a 2008-as világválság rémét.

egy átlagos brit fiatal nem lesz képes saját otthonhoz jutni

A gazdasági szembenállás tartóssága azzal a veszéllyel jár, hogy a kapcsolatok visszafordulnak a hidegháborús irányba, megtámogatva a katonai fenyegetésekkel. A Carnegie Intézet szerint a konfliktusok egyre inkább ideológiai köntösbe és az erőfitogtatás mögé bújnak (liberális jogállam kontra jogsértő államkapitalizmus). Noha az amerikai üzleti szféra igényelné a feszültség oldását, Joe Biden elnök most úgy jellemzi az Egyesült Államok-Kína konfliktust, mint „a huszonegyedik századi demokráciák és az autokráciák közötti globális harcot”. Ezt sokan kétségbe vonják, és az újabb politika-vezérelt korlátozásokat kontraproduktívnak tartják, figyelmeztetve a mindkét felet egyaránt veszélyeztető gazdasági következményekre.

A Trump-adminisztráció idején felpörgetett szankciós politika azon alapult, hogy az Egyesült Államok kereskedelmi hiánya Kínával szemben eredendően rossz dolog, amiért Peking a felelős. Yukon Huang, a Carnegie Asia vezető elemzője szerint viszont a kereskedelmi hiány nem jelzi megfelelően a gazdaság állapotát, ráadásul az Egyesült Államok külső adósságát nagyrészt a megugró szövetségi kiadások vezérlik. A jéghideg irónia az, hogy három évvel a Trump által bevezetett vámrendszer ellenére a kínai kereskedelmi többlet nagyjából visszaállt a 2018-as szintre, míg az Egyesült Államok hiánya tovább romlott. Vagyis a politikai beavatkozás inkább rombolta a kapcsolatokat, és ez a folyamat jelenleg is tart. A két elnök virtuális beszélgetése világossá tette, hogy Kína nem enged az ideológiai nyomásnak, ezért nagy szükség lehet 2022-ben egy új kapcsolatrendszer kialakításának a megkezdésére.

Susan Walsh/AP
Joe Biden és Hszi Csin-ping virtuális megbeszélése, 2021 november 15.Susan Walsh/AP

Donald Trump azt a népszerű, de téves véleményt hangoztatta, hogy az amerikai cégek befektetései túlzottak és kiszolgáltatottak lettek Kínában, ami a hazai versenyképesség csökkenését eredményezte. Ezzel szemben az Egyesült Államok külföldi befektetéseinek mindössze 1-2 százaléka irányult Kínába, ami csak a fele az európai beruházásoknak. Sokak szerint ennek oka a szellemi tulajdon védelme, aminek Kína nem volt az élharcosa. Mégis, míg 2015-ben a Kínában befektető amerikai vállalatok 47%-a érezte biztonságban szellemi javait, ez az arány már 70%, tehát az ilyen típusú rizikók csökkennek. A kínai cégek által fizetett jogdíjak és licencdíjak csaknem négyszeresükre nőttek az elmúlt tíz évben, így Kína a világ második legnagyobb jogdíjfizetője.

A kapcsolatokat újjáépítő kezdő lépés ezért az lehetne, ha mindkét kormány ösztönözné a vegyesvállalatok létrehozását, de ehhez Kínának is engednie kell protekcionista politikájából. Ha viszont mindkét fél ragaszkodik az ideológia-vezérelt gazdasági szemlélethez, akkor 2022 sem hoz jelentős áttörést ebben a kérdésben.

A klímaváltozás társadalmi hatásai és direkt következményei

2020/21-ben fordult a történelmi trend, és már kevésbé a katonai konfliktusok, hanem a változó éghajlat csapásai kényszerítenek egyre nagyobb tömegeket menekülésre lakóhelyükről, vagy külső migrációra. Az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezete (IOM) szerint 145 országban és régióban 30,7 millió elvándorlást váltottak ki természeti katasztrófák. A folyamatot a COVID-19 kiváltotta utazási és belépési korlátozások sem fékezték, különösen Indiában, Dél-Ázsiában és Afrika Száhel-övezetében.

A Világbank becslése szerint ez a tömeg 2050-re 150 millió fölé emelkedhet, ami nagyobb, mint Oroszország teljes népessége. A dél-ázsiai térségben az áradások és szélviharok 5 millió embert kényszerítettek külső/belső lakhelyváltoztatásra. Ezzel azonos a kínai és indiai adat, és mintegy 3 millió ember fog az USA felé elindulni a következő két évben környezeti okokból, jórészt a Karib-térségből, Venezuelából és Közép-Amerikából.

A hatások a fejlettebb országokat sem kímélik, és az egyre kiszámíthatatlanabb események növelhetik az élelmiszerárakat, drágíthatják a közszolgáltatásokat, és ott is belső migrációra sarkallhatnak tömegeket. Legutóbb a Fülöp-szigeteken végigsöpört Rai tájfun csapott le 227 városra, megfosztva a lakosokat az alapvető ellátásoktól és azonnali menekülésre kényszerítve 300 ezer embert.

A klímaváltozás brutális hatásai továbbra is súlyos politikai következményekkel járnak, és növelik a nemzetközi instabilitást. A kormányzatok eltérő súllyal és elkötelezettséggel vesznek részt a küzdelemben és a csapások elhárításában, mert kevés helyen sikerült nemzeti konszenzust teremteni az ügy fontosságáról. Az Egyesült Államokban a republikánus szavazók fele sem bízik a tudományos szempontokban, és még ennél is kisebb az aránya azoknak, akik szerint a folyamat egyáltalán zajlik. Kulcskérdés lesz 2022-ben, hogy a kormányok milyen súllyal és elkötelezettséggel teljesítik azokat a vállalásokat. amiket az Óévben tettek Biden elnök virtuális klímaértekezletén, illetve a glasgow-i COP-26 tanácskozáson.

A jóslatok legtöbbje igen pesszimista ebben az ügyben, mert a fejlett államok lakosságának jelentős része még nem fogadta el vagy nem ismerte fel a klímaváltozás súlyos gazdasági hatásainak kockázatát. Annak ellenére sem, hogy a tudományos és ipari ajánlatok egyre jobbak a folyamat fékezésére.

A kibercunami fenyegetése

A Global Risk felmérésben részt vevő ügyfelek többsége (81%) arra számít, hogy 2022-ben ugrásszerűen nőnek a digitális térben jelentkező fenyegetések, és ezek sok szervezet számára már túlélési kérdéssé válnak.

Az államok nem tudják magukra vállalni a teljes gazdasági és szociális ellátó spektrum védelmét és visszatartani az agresszív szereplők számának növekedését. A biztosítótársaságok is egyre szigorúbb védelmi feltételeket támasztanak a vállalatokkal szemben, ami növeli a működési költségeket. A magánszektor jelenleg csak saját erőforrásaira számíthat, kivéve egyes stratégiai ágazatokat, ahol a kulcsvállalatok és a katonai beszállítók kaphatnak valamelyes állami védelmet, de ennek ára a kormányzattól való függőségük növekedése. Amelyik nagyvállalat nem készíti fel szervezetét a kibertámadások megelőzésére, észlelésére vagy a reagálásra, annak 2022-ben már súlyos egzisztenciális következményekkel kell számolnia.

RiskMap-22
A fejlettebb államok fenyegetettsége egyre nagyobbRiskMap-22

Jelen állás szerint Irán és Észak-Korea számít extrém kitettségű (nagyon védtelen) államnak, de rövid időn belül mások is ebbe a körbe sodródhatnak át. A most még védettebbnek látott országok is a veszélyes kategóriába kerülhetnek, mivel egyre értékesebb zsákmányt jelentenek a kiberbűnözők számára.

Aggodalomra ad okot, hogy miközben az agresszív eszkaláció spirálja folytatódik, a kiberdiplomácia nem siet az eredményekkel. Egyes (nem diplomáciai) viszontcsapások hatásosnak bizonyultak, de ezek a fenyegetések 2022-ben vetekedni fognak a COVID-19 hatásával, és nem csak az üzleti életben, de a társadalmak más szegmenseiben is. Az Egyesült Államok nemzetbiztonsági szolgálatai (IC) a ransomware-támadásokat már egyenrangúan kezelik a szeptember 11-e utáni globális terrorizmussal, és ebből is érzékelhető a probléma hirtelen megnőtt súlya.

A kibertámadások elleni védekezés jogi eszközeit nagyban gátolja, hogy a privát agresszorok több helyen nyílt vagy rejtett kapcsolatban állnak saját országuk kormányzatával vagy biztonsági szerveivel, és végeznek számukra szolgáltatásokat. Ezeknek egy része legális megbízás, de sok esetben leplezett együttműködés, ami megnehezíti a kifelé irányuló akciók felderítését. Nem csak az észak-koreai, az orosz vagy az iráni, de a brit és több dél-amerikai kormányzat is ad ki olyan megbízásokat, amik más országokat vagy szervezeteket céloznak.

Lee Jin-man/AP
Tiltakozás a kiberterror szélesedése ellen Dél-KoreábanLee Jin-man/AP

Várhatók-e politikai földmozgások?

A világ néhány jelentős súlyú országában választások lesznek jövőre, melyeknek lehet közvetlen hatása a nagy folyamatokra. Kiemelkedik közülük az április 24-i francia elnökválasztás, ami eldöntheti Franciaország európai vezető szerepének alakulását. Kimagasló fontosságú az Egyesült Államok időközi (félidős) választása, ami átalakíthatja az USA további magatartását a világszínpadon (november 8.), mert végzetesen leszűkítheti az amerikai elnök mozgásterét, így a konkrét cselekvések lehetőségét is. A várakozások többsége erre a lehetőségre mutat. Amennyiben a republikánusok visszaveszik a Kongresszusi többséget, erős nyomás nehezedik majd a Fehér Házra a Kínával és Oroszországgal való viszony keményítésére.

A zavaros indiai-csendes-óceáni térségben három ország is választ: Ausztrália, a Fülöp-szigetek és Dél-Korea. Egyikük esetében sem számítanak az elemzők a nyugati elkötelezettségtől való eltávolodásra. Brazília esetében viszont kulcsfontosságú lesz az elnökválasztás, mivel Jair Bolsonaro elnök szereplését mind a COVID, mint a klímaváltozás kezelésének terén igen súlyos kritikák kísérik világszerte. (Lesz még választás Kenyában, Angolában és Magyarországon is.)

A tárgyalások évének kellene jönnie

2022-ben nem csak a korábban felgyülemlett, de az újonnan fenyegető veszélyekről is gyors és határozott megegyezéseket kell kötni. A korábbi megállapodások legtöbbje felett eljárt az idő, vagy meghaladta a gyakorlat. Jelenleg az Európai Unió látszik a legaktívabb kezdeményezőnek több alapvető kérdésben is, de a globális hatalmak vezetői kevésbé látszanak nyitottnak vagy késznek a megállapodásokra. Az amerikai elnök hivatalos munkaidejének javát idén a belügyek kötötték le (afganisztáni kivonulás, a déli határ, a hatalmas méretű élénkítő COVID- és fejlesztési pénzügyi csomagtervek), melyek jókora része még várakozik, és ez jövőre sem fog nagyon változni. Eközben a másik két vezető jóval távolabbi időtartamokban gondolkodhat. A világ felgyorsult eseményei fürgébb ügyintézést követelnének, mert a kockázatok féken tarthatók, de ehhez sokkal több tárgyalásra és kézzel fogható intézkedésekre lesz szükség, amiket a virtuális konferenciák nem pótolhatnak.