rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Joe Biden első kongresszusi beszéde - a COVID lesz az élen

Access to the comments Kommentek
Írta: Székely Ferenc
Nem sorsdöntő, de irányadó
Nem sorsdöntő, de irányadó   -   Szerzői jogok  AP
Betűméret Aa Aa

Április 28-a a napja annak, amit már sokan sürgettek. Az új amerikai elnök először mond beszédet a Kongresszus előtt, és ez alkalmat ad pártja és saját személye propagálására is. Ez mindig így volt, és most sem lesz másként. Koronavírus, Oroszország, Floyd-ügy, Kína, migráció és déli határ, Irán, adóemelés, Afganisztán, fegyvertartás - van téma bőven.

Nancy Pelosi házelnök, az esemény házigazdája szinte behízelgő hangú levélben invitálta az elnököt, hogy szóljon a törvényhozáshoz. Mint írta: „Mintegy 100 napja, amikor letette a hivatali esküt, Ön mély hittel átitatva ígérte, hogy jön a segítség. Köszönhetően az Ön történelmi és sorsfordító vezetésének, a segítség meg is érkezett!”

Egy ilyen barátságos hangú meghívásnak (ami Észak-Koreában is simán megállná a helyét) nem lehet ellenállni. Főleg, ha összevetjük az utolsó elnöki fellépés hangulatával, amikor Pelosi összetépte Donald Trump beszédének másolatát. „Nem tehettem mást, mert minden egyéb felhasználás illetlenség lett volna” – mondta akkor a házelnök.

Ilyen incidens most nem fenyeget.

Alex Brandon/Copyright 2020 The Associated Press. All rights reserved
Pelosi: egyetlen igaz állítást sem találtam a szövegbenAlex Brandon/Copyright 2020 The Associated Press. All rights reserved

Alkotmányos értelemben a mai fellépés inkább az eddigi munka értékelése lesz, mintsem uniós beszéd (Az Unió helyzete, State of The Union, SOTU), de mindenki úgy fogja elkönyvelni, mert helyzetképet fog adni. Az előző öt elnök mindegyike már februárban tartott kongresszusi beszédet, Joe Biden viszont kivárt, és ezt ideje pótolni. Első sajtótájékoztatója is 2 hónapot késett, így most még becsusszan a 100 napos határidőbe.

Mi a startpozíció?

Pelosi meghívója arra is utal, hogy sok minden történt a hivatalba lépés óta, és nagy tervek forognak a kongresszusi parketten az év végéig. Vinay Reddy-nek, az elnök indiai származású beszédírójának kemény dolga lesz a hangsúlyok és a sorrendek összeállításával.

Annál is inkább, mert az első 100 nap fogadtatása nem mondható parádésnak a társadalom egészében. Az elmúlt 40 évben csak Donald Trump induló szakaszát látták rosszabbnak az amerikaiak. Pedig a márciusi gigászi COVID-stimulus után azt gondolhatta, hogy elnyeri a nagy többség támogatását, amit meg is szerzett a járvány kezelését illetően (65%), de más témákban már kevésbé, vagy egyáltalán nem.

Erre lehet azt is mondani, hogy győzött, mert a koronavírusnál nincs fontosabb ügy, és azt is, hogy nem az első 100 nap a lényeges, hanem az utolsó, De azért van min elgondolkodnia. Az amerikai társadalom szinte minden kérdésben pártok mentén megosztott, és alig van konszenzusközeli téma napirenden. Így a nemzet újraegyesítésének meghirdetett vágya távolinak tetszik.

A koronavírus árnyékában zajlik minden - teltház nem lesz

A beszéd jókora részét várhatóan a COVID-küzdelem fogja uralni. A terem eleve nem lesz olyan zsúfolt, mint ahogy a régi szép időkben volt, mert 200-ban limitálják a meghívott képviselők és szenátorok számát, és vendégek sem lehetnek jelen. Aki bújt, aki nem, elkülönített helyeken, kisebb csoportokban online követheti a beszédet a Kongresszus épületében.

AP Photo
A két szélső pontból valószínűleg egyik sem lesz jelen, vagy mindkettő - Marjorie Taylor Greene (R) és Alexandria Ocasio-Cortez (D)AP Photo

A republikánusok csekély érdeklődést tanúsítanak a rendezvény iránt, és azzal egyidőben inkább Floridában tartanak összejövetelt. Mások még ott sem, tekintettel a vírus-protokollokra. A Ház jelenleg nem is ülésezik, és „a történelmi pillanat” közönsége (copyright by Nancy Pelosi) ezért elég egysíkú lesz.

A titkosszolgálat és a capitoliumi őrség továbbra is nagyon éber a biztonsági szempontok miatt. Korábban a halasztás egyik okaként azt emlegették, hogy a törvényhozás környéke az ostrom óta még mindig nem elég biztonságos. A fenyegetettség foka most jóval alacsonyabb, de nem lehet eltekinteni tőle.

A COVID-téma egyben sorrendet is szab. Az amerikai társadalom türelmes, és jelentős többségében elégedett a vírusválság kezelésével. A kormány jól halad a vakcinációval; a felnőttek 52%-át már legalább egyszer beoltották, és Biden hivatalba lépése óta 200 milliónál több dózist használtak fel.

Ted S. Warren/Copyright 2021 The Associated Press. All rights reserved.
A 103 éves veterán Gene Moy második Pfizer oltását kapja Seattle-benTed S. Warren/Copyright 2021 The Associated Press. All rights reserved.

Joe Biden tehát kimondhatja, hogy teljesítette ígéretét, amit beiktatásakor tett, hogy 100 nap alatt 100 millió amerikait beoltanak – és ez elismerést érdemel.

Az eredmények igazolják a március közepén elfogadtatott segélytörvény fontosságát, amivel összesen több mint 2 billió dollárt juttattak amerikai polgároknak, önkormányzatoknak és vállalatoknak.

Gazdasági pillanatkép - ami minden amerikait érdekel

A tavalyi enyhe visszaesés után – ami a koronavírus egyenes következménye volt – az amerikai gazdaság idén nagyobb jövedelmet fog elérni, mint Donald Trump utolsó „békeévében”. A FED 6,5%-kal számol, a Morgan Stanley 8,1-re tette a lécet, de akad intézet, akit 10% fölötti növekedést is el tud képzelni.

Ez azt is jelenti, hogy a legerősebb vetélytárs, a Kínai Népköztársaság még egy ideig nem fog beelőzni az Egyesült Államoknak, mert kettejük növekedési üteme nagyjából azonos lesz. 2024-ben az USA várható nemzeti jövedelme 25 billió dollár lesz, Kínáé pedig 20 billió körüli.

Az Egyesült Államok továbbra is súlyosan eladósodott ország (17 billió dollárral), vagyis adóssága nagyobb, mint Kína egy éves nemzeti jövedelme. Hitelezőinek élén Japán áll, majd Kína következik. A tartozástömeget persze még nem Biden, hanem elődei kalapozták össze, de tetézni már nem nagyon kellene. Egyebekben pánikra semmi ok, mert az USA követelései meghaladják a tartozásait, és Amerika továbbra is a legjobb besorolású adósok élén büszkélkedik.

A nagyléptékű tervek forrásainak biztosítása fontos téma, így a társasági (vállalati) adó jelentős emelése, mert az elnök további 2,3 billiót tervez elkölteni az amerikai közszolgáltatások korszerűsítésére is (hidak, erőművek, vízművek, vasút, autóutak). Reálértékben ez nagyobb, mint Roosevelt elnök 1933-as 'New Deal' programja. A republikánusok javaslata szerint viszont elég lenne erre 500 milliárd körüli vállalás is.

De nem is ők dobnak botot Biden küllői közé, hanem Joe Manchin nyugat-virginiai demokrata szenátor, aki a tervet elkapkodottnak tartja és szeretne kétpárti megegyezést az ügyben. „Nincs hova rohanni, dolgozzunk még egy kicsit ezen” – mondja, és így lehetetlenné teszi a törvény gyors átpasszírozását a Szenátuson.

A demokratákon belül hőség vár a diákhitelek elengedésének vagy enyhítésének tervére is. Itt arról van szó, hogy legalább 10 000 dollárral csökkentsék a fiatalokat terhelő hiteleket. Ezt főként a párt balszárnya szítja (a progresszivisták), de akad támogatójuk a centrumban is, és nem is akárki, Chuck Shumer szenátusi többségi vezető személyében.

A legnagyobb vita az 1 millió dollár feletti éves bevételek és a tőkejövedelmek adóztatása körül várható. Ennek mértékében és arányosságában még a demokraták is erősen megosztottak. Nem lesz könnyű menet a minimálbér emelése sem, mert sokak szerint növelheti a munkanélküliséget és ronthatja a kisvállalatok versenyképességét. A demokraták balszárnya nagyon csalódott lesz, ha nem sikerül az országos 15 dolláros órabér-minimumot keresztül verni.

Ez azért tűnik megugorhatatlan akadálynak, mert ilyen bérszint jelenleg csak Washington D.C.-ben létezik, és még a legjobban fizető államokban is csak 12 dollár körül van (New York, Kalifornia, Wisconsin). Az országos átlag 9 dollár, de sok helyütt inkább csak 7-8, mint Pennsylvaniában, Texasban, Virginiában. A sor végén Georgia és Wyoming kullog 5 dollárral.

Ha ez a terv átmenne, akkor országosan 1,5-2 millióval nőne a munkanélküliek száma, szociális értelemben viszont sokakat emelne ki a szegénységből, és növelné a piaci forgalmat. Kalifornia be is jelentett ilyen emelést, 14-15 dolláros szintre. Ugyanakkor számolni kell az inflációs veszéllyel is, mert sok vállalat a fogyasztóira hárítaná át a költségnövekedést. A folyó évre számított inflációs ráta 2,26%, ami jóval magasabb, mint tavaly, mivel a lakosság nagyon visszafogta a költekezést a vírus évében.

Biden nemrég belengette egy globális társasági minimumadó gondolatát is, de ebből sem lesz valószínűleg semmi egyhamar, annyira futurisztikusnak tűnik.

Biden szerint Floyd halála kötelez, de az ügynek még nincs vége

Joe Biden közleményben üdvözölte a minnesotai esküdtszék döntését, mely bűnösnek találta Derek Chauvin rendőrtisztet George Floyd megölésében, tavaly május végén Minneapolisban. A hatalmi ágak megosztásának elve szerint az elnökök ritkán foglalkoznak bírósági döntésekkel (bár Donald Trump olykor nem tudta megállni), és Floyd esetében is inkább az ügy szimbolikus jellege domborodik ki.

A demokraták már a tavalyi tiltakozáshullám során benyújtották javaslatukat a helyi rendőrségek felügyeletének szigorítására (túlzott rendőri erő, faji különbségtételek, beszámoltathatóság, szakszerűtlenség, kártérítési felelősség). Az államok viszont nem tűnnek sietősnek, és eddig csak Colorado, Iowa, New York és Connecticut hozott törvényi intézkedéseket. Magában Minnesotában, ahol Floydot megölték, a helyi republikánus szenátus elzárkózik a rendőrség további korlátozásától. Más államok is ellene vannak a szigorításnak, így mindkét Karolina, Georgia, Mississippi. A többség pedig még nem mozdult rá a javaslatra.

AP
Derek Chauvin volt rendőrtiszt és ügyvédje az esküdtszék bűnösséget megállapító döntése után, Minneapolis, 2021 április 20.AP

Az elnöktől buzdítás várható az államok felé, hogy tegyenek lépéseket, mert közben az esetszámok is szaporodnak. Ráadásul a Chauvin-eljárás még messze nem ért véget, és az ügy akár a Legfelsőbb Bíróságig eljuthat, ezért még jó ideig a levegőben marad.

A Floyd-döntés lökést adhat a rendőrségi reform ügyének. Tim Scott, az egyetlen fekete republikánus szenátor szerint a demokraták most nyitottabbnak tűnnek egyes konzervatív javaslatokra, ami beindíthatja az államok érdeklődését is.

Lehet fegyvertartási szigorítás is, de csak kompromisszumokkal

A képviselőházon már átment két javaslat arról, hogy korlátozni kell a támadófegyverekhez való hozzáférést, mélyebben kell vizsgálni a folyamodók hátterét és emelni kell a várakozási időt is. Az elmúlt évek rendkívül súlyos és ismétlődő tömeggyilkosságai közül négy már a Biden-korszakra esett, ezért intézkedésre vár.

Túl gyors haladás viszont mégsem várható az ügyben. Egy új felmérés meglepő eredménye szerint már kevesebb amerikai támogatja a szigorítást, mint 2019-ben, és bizonytalan többségben vannak (53%). A republikánus szavazók alig 20%-a értene egyet keményebb korlátozásokkal. Egyetértés szinte csak a mentálisan beteg személyek fegyvertartási jogának korlátozásában van (83%).

Migráció és a déli határ: Biden meg fogja tapsoltatni Harrist?

A mexikói határra nehezedő migrációs nyomás továbbra is hatalmas (havi 90 000 körüli). A Biden-kormány egyelőre még a Trump-féle rendelkezéseket alkalmazza, vagyis visszafordítja az illegális migránsok zömét, viszont nagyobb figyelmet fordít a családokra és az egyedülálló gyerekekre. Az erre szolgáló pénzkeretet a négyszeresére emelték.

A család vagy kíséret nélkül érkező gyerekek száma viszont már aggasztó (havi 9 000). Ez a jelenség még magyarázatra és orvoslásra szorul.

AP
Harris osztályfőnöki dicséretre számíthatAP

Az elnökváltás idején tapasztalt kaotikus helyzet még nem múlt el. Az elnök a pulpituson majd mögötte ülő Kamala Harris alelnököt kérte fel a téma felügyeletére, és el fogja ismerni tűzoltómunkája kezdeti eredményeit. Például, hogy Mexikóval már meg tudtak állapodni abban, hogy jobban szűrje meg a rajta áthaladó tömeget, és erősítse saját déli határának védelmét. Ez azért fontos, mert Guatemala jelenleg szinte átjáróház, amit nem tud megkerülni az, aki Latin-Amerikából Mexikó felé tart.

Hétfőn Harris alelnök telekonferencián beszélt Alejandro Giammattei guatemalai elnökkel, érintve a válság minden összetevőjét, beleértve, hogy sok dél-amerikait a koronavírustól való rettegés hajt Észak felé. Az elnök felajánlása fölös amerikai vakcinakészletek átadásáról remélhetőleg ezeket az országokat is érinti, ami hűtheti, tompíthatja a migrációs pánikot.

Múlt csütörtökön a Ház enyhe többséggel elfogadott egy új törvényt, ami korlátozná a Fehér Ház mozgásterét a beutazási tilalmak ügyében. Jelenleg az elnök döntheti el, hogy mely országokból tiltja meg a belépést az USA-ba, és ezzel a lehetőséggel Donald Trump többször élt is. Ő főként iszlám hátterű államok polgáraitól tagadta meg a lehetőséget, de beleesett Venezuela, Nigéria és Észak-Korea is. Ha a törvény átmegy, akkor a tilalmak eldöntése a Kongresszus hatáskörébe menne át.

A republikánusok a mexikói határnál látják felvillanni Joe Biden Akhillesz-sarkát. Vagyis ez a leggyöngébb pont. John Thune republikánus szenátor úgy tippel, hogy a migráció lesz a fő fegyverük jövőre az időközi választásokon: „a demokraták sebezhetők lesznek, ha nem állnak elő a déli határvédelem erős tervével. Ha továbbra is nyitott határokban gondolkodnak, az amerikai nép nem fogja azt támogatni.”

A kongresszusi republikánusok az alelnökön is találnak fogást, mondván, hogy megbízása óta oda se dugta az orrát a déli határra. Ted Cruz szenátor epésen jegyezte meg, hogy Harris GPS-e talán elromolhatott, mert „rossz határra tévedt” a minap, New Hampshire-i látogatása során. Ebben van is valami. A látogatásra előbb-utóbb sor kerül, valamikor május közepén, esetleg már dél-amerikai vezetők társaságában.

Klímaharc - itt már derűsebb hangütés várható

A klímavédelem a demokraták egyik fő napirendi pontja, és itt már konkrétumokról is beszámolhat az elnök. A témával megbízott John Kerry, aki Obama második külügyminisztere volt, biztató megállapodás felé halad Kínával a fosszilis energiahordozók kivezetéséről és az üvegházhatású gázok csökkentéséről. Mivel a világ két legnagyobb kibocsátójáról van szó, a 2060-ra együtt betervezett szénsemlegesség óriási hatással lehet a világfolyamatokra. A minap Joe Biden 2 százalékkal meg is emelte a célkvótát.

A téma súlyát növeli, hogy a Biden-kormány újra csatlakozik a 2015-ös párizsi egyezményhez, amit Donald Trump 2017 nyarán magára hagyott, kiváltva ezzel a klímavédők világméretű haragját. A nemzetközi párbeszéd most folytatódni fog, bírva az Európai Unió lelkes támogatását is.

Múlt héten az elnök globális távkonferenciát szervezett, melyen 40 ország vezetői mondhattak véleményt a klíma-feladatokról, köztük Hszi Csin-ping, Vlagyimir Putyin, Angela Merkel, Boris Johnson, Emmanuel Macron. Ez az esemény újra a folyamat élére helyezte az Egyesült Államokat.

Mindenki véleményt mondhatott

A hallgatóság republikánus része ennél a témánál sem fog tapsviharban kitörni. Ezt előre jelzi Mike Pompeo volt külügyminiszter nyilatkozata, hogy a klímavédelmi ígéretek tömege tulajdonképpen „ajándék Kína számára”.

Külpolitika - melyik ujját harapja az elnök?

Az USA általában tartózkodik a többfrontos konfliktusoktól, és most is mérlegelnie kell, hogy melyik ellenfelére fordítsa a fő figyelmet, és melyikkel próbáljon inkább egyezkedni, vagy halasztani a viszályt.

Kínával már történt kapcsolatfelvétel (ha nem is buli-hangulatban), így most az orosz konfliktus került inkább előtérbe. Az ukrajnai feszültség, a Navalnij-ügy, a diplomáciai kapcsolatok gyakorlati befagyása, oda-vissza szankciók bejelentése és a keményedő szóváltások már-már a 70-es évek végének hangulatát idézik. Az általános légkörnek az orosz hírszerzés csehországi szabotázsakciójának lelepleződése sem tett jót.

AP
Régóta nem volt ilyen kemény hangAP

Múlt kedden az orosz elnök súlyos üzenetet intézett a Nyugathoz, mondván, hogy ne lépjék át a „vörös vonalat”, mert különben „aszimmetrikus, gyors és kemény válaszra” számíthatnak. Vlagyimir Putyin szerint a Nyugat folyamatosan „piszkálja” Oroszországot, és Belaruszban is puccsot készített elő. Ráadásul még gyilkosnak is nevezte őt az amerikai elnök.

Parlamenti beszédében az orosz elnök nem részletezte az ellencsapásokat, de leginkább egy villámgyors ukrajnai műveletre célozhatott, aminek előfeltételei már felálltak. A múlt hét végére viszont a válság varázsütésre lekerült a napirendről, mert Oroszország egy felületes magyarázattal visszavonta csapatait az ukrán határról.

A gyors enyhülés pillanatát meg kell ragadni, és immár valószínű lehetőség egy orosz-amerikai csúcstalálkozó is júniusban, bár még nem tudni, hogy hol. Ilyen házigazdai szerepre Finnország és Ausztria szokott jelentkezni, mint semleges hely. Korábban Prága is ajánlkozott, de a fentiek tükrében nem esélyes erre a szerepre.

Az oroszokra fókuszálás nem tolja háttérbe a Kínával kapcsolatos aggodalmakat. Az elmúlt hetekben Blinken külügyminiszter többször is figyelmeztette Pekinget a nemzetközi normák betartására, főként Tajvannal és a Dél-kínai-tengerrel kapcsolatban.

Sőt, a Kína-dosszié időközben hízott is. Az amerikai tengerentúli nukleáris erők főfelügyelője, Charles Richard tengernagy arról beszélt a Kongresszusban múlt kedden, hogy nem csak az orosz, de a kínai atomfegyverkezés is Amerika nyomába eredt. Szavai szerint „Kína olyan ütemben modernizálja nukleáris kapacitásait, hogy alig telik el hét anélkül, hogy ne találnánk valami újdonságot, amit eddig nem tudtunk róluk. Bár romboló kapacitásai még az amerikai és az orosz mögött járnak, de növekedésük példátlan” – tette hozzá az admirális.

Kína 350 fölötti nukleáris robbanótöltete már jóval több, mint amire Amerika korábban számított, vagyis 200-nál kevesebbre.

Az elnök viszont a külpolitikai pozitívumok közé fogja sorolni az USA kapcsolatainak újjáélesztését az Európai Unióval és a NATO-val, mert ezek Donald Trump idején jószerivel stagnáltak. Amerika nem akar továbbra is magányos harcos maradni, és láthatóan megpróbál egyes terheket átadni szövetségeseinek, főként Franciaországnak, megtámogatva Macron elnök javaslatát egy erős európai hadsereg felállítására.

Két elvarratlan szál

A legsúlyosabb külpolitikai kérdések mellett – vélhetően – kisebb hangsúly jut az afganisztáni és iráni kérdésekre. Mindkét ügy „várakozik”, és egyikük kimenetele sem látszik biztosan pozitívnak.

Afganisztán esetében a kivonulás időpontjának betartása és az utána következő helyzet kezelése erősen kérdéses. A tálibok minapi pakisztáni támadása (a kínai nagykövetet megcélozva) azt jelzi, hogy a terrorszervezet továbbra is aktív, és lépései kiszámíthatatlanok. Az afgán vákuumban az USA és Kína kénytelen lesz együttműködni.

Irán esetében a bécsi tárgyalások arról, hogy az USA „visszacsatlakozna” a 2015-ös nukleáris alkuhoz, szintén stand by állapotban vannak. Ebben az ügyben is legfeljebb reménykedést lehet kifejezni, de a kudarc legalább annyira esélyes, mint a siker.

Lesz 51. amerikai állam?

Hangulati elemként Joe Biden talán megemlíti, hogy következő beszédét már szeretné az USA új tagállamában megtartani. Múlt csütörtökön csúszott át a Képviselőházon a javaslat, hogy az ingatag státuszú Washington D.C. (a törvényhozási és kormányzati körzet) kapjon állami rangot.

AP/AP
A főváros központja a Capitolium építése előttAP/AP

Washington D.C. népesebb, mint Vermont vagy Wyoming, és fejenkénti adózása nagyobb, mint bármelyik államé. Viszont nincs képviselete, mert a körzet feletti hatalmat a Kongresszus gyakorolja. Azért, mert az Alkotmány szerzői nem akarták, hogy valamelyik tagállam fővárosa túlzott súlyhoz jusson a többiekkel szemben.

A javaslat mellett erős érv, hogy Washington az egyetlen olyan főváros a világon, melynek lakosai nem szavazhatnak úgy, mint az ország többi polgára, mert nem választhatnak saját küldötteket a Kongresszusba. Márpedig alkotmányos alapelv, hogy nincs adózás képviselet nélkül.

A republikánusok az eddig hasonló javaslatokat nem támogatták, mert egy újabb bevehetetlen demokrata erődítmény jönne létre, ami két szenátori hellyel megtoldaná a liberális tábort a felsőházban. Várhatóan ez a kezdeményezés sem lesz sikeres, hiszen még alkotmányt is kellene módosítani hozzá.

A többit szerda éjjel meglátjuk, és majd visszatérünk rá.