rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Az Unió helyzete – robbanásveszélyes?

Access to the comments Kommentek
Írta: Székely Ferenc
Joe Biden amerikai elnök
Joe Biden amerikai elnök   -   Szerzői jogok  Evan Vucci/AP
Betűméret Aa Aa

Joe Biden elnöknek elvileg még nem volna feladata a Kongresszus előtt szólni az Unió helyzetéről, de úgy gondolja, hogy meg kell tennie. A hivatalba frissen lépő elnökök legtöbbször várnak egy évet, hogy beszámolhassanak addigi eredményeikről, de most a pandémia és a politikai válsághelyzet szinte megköveteli mielőbbi megszólalását. (Donald Trump is megtette 2017-ben, noha akkor nem szaggatták az országot a mostanihoz hasonló krízisek.)

AP1941
Franklin Delano Roosevelt SOTU beszéde, 1941. január 6-án. Hangfelvétele meghallgatható ide kattintva>>>AP1941

Biden jelentésének (SOTU) időpontja meg nem ismert, de az elnök sürgeti, hogy mielőbb sor kerülhessen rá.

Egy kis SOTU-történet

Az amerikai alkotmány (II./3.) nem nyújt pontos kapaszkodót a beszéd időpontját, helyszínét vagy sűrűségét illetően, hanem csak az igényt jelzi, hogy az elnök időről-időre tájékoztassa a Kongresszust az Unió helyzetéről, tegyen javaslatokat, vagy jelezze, hogy miben kéri a törvényhozás segítségét. George Washington első beszámolóját 1790-ben tartotta, akkor még New Yorkban. A harmadik elnök, Thomas Jefferson viszont beérte egy írásos tájékoztatóval, és ezzel olyan száz éves gyakorlatot teremtett, amiben a beszéd jelentősége lecsökkent.

1913-ban a demokrata Woodrow Wilson megtörte ezt a hagyományt, és személyesen jelent meg a Capitoliumban, hogy a vámokról beszéljen, majd az év végén tartott egy átfogó értékelést is. Maga a SOTU elnevezés azonban csak Franklin D. Roosevelt elnöksége alatt vált elfogadottá.

Az elnöki beszámoló funkciója az államhatalom hármas megosztásának jelzése volt, de Wilson szerint egyben alkalom arra is, hogy a hatalmi ágak együttműködését és egymásra utaltságát jelezze a nép felé.

A rádió, a televízió, majd az Internet megjelenésével az elnöki jelentések lehetővé tették, hogy az államfő egyenesen a néphez szóljon, egyben kényelmes propagandalehetőséget is szolgáltattak számára. Donald Trump első kongresszusi beszédét példátlanul magas, 48 milliós közönség figyelte.

Volt eset, hogy az elnök nem a SOTU keretében, de a kongresszus rendkívüli teljes ülésén jelentett be fontos terveket, és kérte a törvényhozás támogatását. Ilyen volt John F. Kennedy elnök híres felszólalása 1961. május 25-én, amit „sürgős nemzeti érdek” címen mondott el, bejelentve a Holdutazás programjának beindítását. Hasonló súlyú volt George W. Bush elnök rendkívüli kongresszusi beszéde a terror elleni háború elindításáról, 2001 szeptember 20-án.

AP1961
John F. Kennedy beszéde 1961. május 25-én a Kongresszusban, mögötte Lyndon B. Johnson alelnök és Sam Rayburn házelnökAP1961

A főbírók nem túl lelkesek

Bár a rendezvénynek meghívottjai a Legfelsőbb Bíróság tagjai is (mint a harmadik hatalmi ág képviselői), nem minden főbíró tartja kötelezőnek a megjelenést. A legendás emlékezetű Antonin Scalia főbíró 1997-től hanyagolta az eseményt, mert „gyermekded látványosságnak” tartotta. Clarence Thomas főbíró is gyakran hiányzik. Samuel Alito rossz néven vette, amikor Barack Obama elnök megbírálta a testületet, ezért 2010 óta nem jelenik meg a SOTU-rendezvényein. A tavaly elhunyt Ruth Bader Ginsburg is kihagyta Trump elnök 2018 felszólalását.

Némely főbíró vonakodása ellenére a törvényhozás és a kormányzat tagjai általában rendben megjelennek a Kongresszusban, ezért a SOTU továbbra is az amerikai politikai élet legfontosabb eseménye, ahol képet lehet alkotni a végrehajtó hatalom céljairól, a várható törvényjavaslatokról és általában – mint neve is tükrözi – az Unió helyzetéről. A bevett szokás az, hogy a jelentéstételre a Képviselőház vezetője (jelenleg Nancy Pelosi) kéri fel az elnököt és egyben ő az esemény házigazdája is, aki maga mellé ülteti az alelnököt, mint a Szenátus elnökét. A következő SOTU lesz az első eset a történelemben, amikor a pódiumon két asszony ül majd az elnök háta mögött.

Megszokott koreográfia, hogy az elnök pártjának képviselői és szenátorai egy-egy jelentős mondat után állva tapsolnak (standing ovation), miközben az ellenzék illedelmesen kivárja a beszéd folytatását. De volt példa egyöntetű támogató tapsra is, így Roosevelt elnök Japánnak címzett hadüzenete alkalmával. Donald Trump 2018-as elnöki jelentését 75 ’standing ovation’ szakította meg. Ritka pillanat volt, amikor demokrata képviselőnők (még Alexandria Ocasio-Cortes is) állva tapsolták meg Trumpot, miután ismertette a nők jövedelmi helyzetének javulásáról szóló adatokat. „Ez most meglepő a számomra,” – szólt le nekik az elnök - „de maradjanak csak állva, mert lesz még több is.”

AP/Pablo Martinez Monsivais
Donald Trump elnök kongresszusi beszéde, 2018 január 30-án. Mögötte Mike Pence alelnök és Paul Ryan házelnökAP/Pablo Martinez Monsivais

Most nem lesz ilyen békességes

A feszültségek és kockázatok ismeretében óhatatlanul felvillan, amit a „Kijelölt túlélő” (Designated Survivor) című nagysikerű sorozatban láttunk Kiefer Sutherland főszereplésével. Valós tény, hogy amikor az amerikai törvényhozás és kormányzat jelentős szereplői (akik az utódlási láncban szerepelnek) együtt mutatkoznak egy eseményen, akkor gondoskodni kell arról, hogy egy tömeges tragédia után is folyamatos legyen a főparancsnoki poszt betöltése. Ezért nemcsak a SOTU, hanem más nagyobb összejövetelek esetén is valóban megjelölnek egy személyt, aki át tudja venni a feladatköröket, és akit a rendezvény idején szoros védelem alatt tartanak. Jon Favreau, aki Obama elnök egyik beszédírója volt, azt nyilatkozta, hogy nem jelöltek ki túlélőnek olyan kormánytisztviselőt, akinek a témaköre fontos volt az elnöki beszéd szempontjából, és ezért jelen kellett lennie.

AP Photo
Yogananda Pittman rendőrkapitány, a capitoliumi őrség megbízott parancsnoka a Capitolium ostroma közben szerzett sérülés következtében elhunyt Brian Sicknick urnája előttAP Photo

Ilyen horderejű veszedelmek nem fenyegetnek, de a kockázatok azért magasak. A bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek még csak az elején járnak a január 6-i capitoliumi lázadás teljeskörű felderítésének, ezért a helyszínnel kapcsolatos aggályok erősek. Hírszerzői körökben olyan információk bukkantak fel, hogy félkatonai csoportok az épület felrobbantását tervezik, valamint hogy „meg akarnak ölni annyi kongresszusi tagot, amennyit csak tudnak” – akár Biden elnök jelentéstételének alkalmával. Ezt az aggodalmat a törvényhozási őrség megbízott parancsnoka, Yogananda Pittman osztotta meg a Ház jóváhagyási bizottságának meghallgatásán.

"Tudjuk, hogy a Capitoliumot támadó lázadók nem csak a kongresszus tagjait és a biztonságiakat vették célba, hanem egyben szimbolikus üzenetet akartak küldeni a nemzetnek arról, hogy ki is irányítja a jogalkotási folyamatokat" - tette hozzá.

A törvényhozók felvetették, hogy az épület körül még mindig ott csúfolkodó kordonok, a gyalogosforgalom korlátozása és a Nemzeti Gárda jelenléte vajon szükséges-e még. Beutler washingtoni republikánus képviselő szerint „a demokrácia székhelye jelenleg inkább katonai bázisnak tűnik”, de Pittman kapitány szerint a fokozott óvatossági intézkedések továbbra is szükségesek.

"Folyamatosan keressük az enyhítés lehetőségeit, de figyelembe kell vennünk az épület és a környezet sajátosságait, az infrastruktúránk sérülékenységeit, és azt is, hogy a capitoliumi véderő humán és technikai ellátottsága még nem teljes értékű. Addig kell fenntartanunk a nagyméretű külső védőerőt, amíg ezek a hiányosságok meg nem oldódnak.” A titkosszolgálat január 15-én 15 ezer személyt monitorozott az Ellipszis nevű park környékén a Fehér Ház mögött, ott, ahol Donald Trump emlékezetes beszéde elhangzott. A biztonsági kamerák felvételei azt mutatták, hogy legtöbbjük a Capitolium felé folytatta útját.