Évente többször is sokkolja az amerikai közvéleményt valamilyen tömeges gyilkosság, amit törvényesen tartott lőfegyverekkel követnek el. Ha szigorodik a törvény, kevesebb lesz a tragédia is? Ez a vita lesz az amerikai elnök előtt magasodó egyik legnagyobb akadály.
HIRDETÉSEgy washingtoni intelem szerint „ha egy elnök szeretne megbukni, akkor elég megpiszkálnia a fegyvertartást”. Két nagy sokkoló incidens után (Colorado, Georgia) itt a harmadik, a húsvét hétvégén elkövetett texasi családirtás. Az elnök bejelentette, hogy ő bizony megpiszkálja a fegyvertartás feltételeit. A kérdés: lesz-e ereje végig is vinni?
Írásjeleken múlhatnak életek? Részben igen
Bármely jogszabály pontatlan nyelvi megalkotása végeláthatatlan viták forrása lehet, és eltorzíthatja a jogalkotó eredeti szándékát. Iskolapélda erre az amerikai alkotmány 2. kiegészítése (Bill of Rights), ami megszületése óta viták kereszttüzében áll.
A Bill of Rights nyelvi rejtélye emlékeztet „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem” feladványára, ahol a vesszők elhelyezése vagy elhagyása teljesen eltérő eredményre vezet.
Az eredeti szöveg szerint: „Egy jól szabályozott Milícia, ami szükséges a szabad Állam biztonságához, a nép joga fegyverek tartásához és viseléséhez, nem lesz megsértve. (A well regulated Militia, being necessary to the security of a free State, the right of the people to keep and bear Arms, shall not be infringed.)
Amikor az egyes tagállamok beemelték a passzust saját alkotmányaikba, maguk is beleütköztek az értelmezés zavarába. Maryland elhagyta az első és az utolsó vesszőt. New York, Rhode Island, Dél-Karolina és Pennsylvania csak egynek irgalmazott, New Jersey pedig kiirtotta mindegyiket. Ez a nyelvi vita nem nem csitult máig sem, és rendre előkerül a fegyvertartást ellenzők eszköztárából.
Igen jó oka volt ennek a parttalan szabadságjognak
Mindenek előtt a britek és az általuk képviselt zsarnokság. Az USA létrejöttével az egykori gyarmattartó fenyegetése egyáltalán nem szűnt meg, és még 20 évig tornyosult az új köztársaság feje felett. Mivel nem csak forradalom, de szabadságharc is zajlott, a felfegyverzett polgárság részvétele létkérdés volt.
A gyarmati lakosság milíciái maguk gondoskodtak a fegyverzetről és a kiképzésről, önellátók és hihetetlenül gyorsak voltak. Innen származott kommandósaik neve is: „minute-man", vagyis egy perc alatt bevethető fegyveres. Bár az amerikai hadsereg már a Függetlenségi Nyilatkozat előtt megalakult, a sorozóhivatal majd csak 30 évvel később fog működésbe lépni, és addig az önkéntességre kellett építeni. A fegyvertartási vita során a virginiai George Mason fel is tette a kérdést: „Hogy ki a milícia? Maga a nép... és benne még néhány jöttment katonatiszt”.
Ilyen „jöttment” volt George Washington vezérkari főnöke, a porosz Friedrich Wilhelm von Steuben tábornok is. Ő úgy alkotta meg a hadsereg szabályzatát, hogy nagyban épített a milíciákra – bár egy epés megjegyzése szerint az a szó, hogy fegyelem, hiányzott a kontinentális hadsereg szótárából. Ő maga is vezetett ilyen egységeket, és ott aztán volt is poroszos nemulass.
A kérdés: meddig kellenek a milíciák?
A brit háború lezárása után az állam védelmi igénye és a fegyvertartási jog kezdett szétválni, mert az hadsereg egyre inkább a sorozott katonaságra épült. Az 1812-es – mindent eldöntő – brit háborúba szinte csak zsold és földbirtok ígéretével lehetett civil fegyvereseket mozgósítani. A Mexikó elleni nagy területszerző háborút pedig többször el kellett halasztani, mert nem sikerült a csapatokat a haditerv szerint feltölteni. Monroe elnök például 100 ezer sorozottra kapott engedélyt a Kongresszustól, de több állam ezt megtagadta.
A honvédelem és a privát fegyvertartás ügye eltávolodott, és az ország védelmének felelőssége a kormányra szállt át. Ez is visszatérő érv a szigorításpártiak kezében, akik logikusan mutatnak rá arra, hogy az alapító eszme elavult, mert az USA már réges-rég képes megvédeni magát fegyveres civilek nélkül is.
A szabadságjogok megelőzik a kormány jogait?
Inkább egyenrangúak lettek. Nem csak katonai és nemzetbiztonsági szempontok léteznek, hanem azonos súlyú az amerikai szabadságeszmény – a zsarnokság elutasítása. Nem csak a britek, de akár saját kormányuk ellenében is, ha az merészelne kezet emelni a szabadságjogokra. Ez a követelmény olyan erős volt, hogy az alkotmányozó atyák akkor is elismerték, amikor már hatalomra kerültek, és az elv őket is korlátozta.
Nem elég az elv - fegyver is kell a zsarnok ellen
Már a korabeli vitákban felmerült, hogy a törvény túlzottan korlátozza a kormány mozgásterét, például puccsistákkal, bűnözőkkel vagy az önkényeskedő magánszemélyekkel szemben. „Ne holmi gazfickók mondják meg a Kongresszusnak vagy az elnöknek, hogy mit tehet és mit nem, mert közben fegyvert szorítanak a homlokukhoz” – írta 200 éve Thomas Paine a Pennsylvania Magazine-ban. „Egyeseknek lesz fegyvere, másoknak meg nem. Lesz, aki felkészül az önvédelemre, mások nem tudják megtenni. Ez a népen önmagán belül vezethet önkényeskedéshez és bűntettekhez” – és igaza lett. Seregnyi példa mutatta, hogy a vasúttársaságok, az olajcégek vagy a nagy bankok saját fegyvereseikkel adtak nyomatékot igényeinek – a néppel szemben.
A Nagy Polgárháború kezdetén a besorozott katonákat még nem sikerült kellően felszerelni, ezért sok újonc a saját fegyvereit használta. A hadiipari tömegtermelés viharos sebességgel pótolta a hiányt, és a háború végére mindkét fél fegyverzete egységes volt. Amikor jött a leszerelés, sok katona panaszkodott is, hogy puszta kézzel kell nekivágnia a veszélyes hazaútnak.
Ez a „0. világháború” megszülte a nagyipari fegyvergyártást és létrehozta a tömeghadsereget. A nagy kérdés ettől fogva az volt, hogy mit kezdjenek azzal a temérdek fegyverrel, ami a társadalomban felhalmozódott, de a lakosságnak esze ágában sincs lemondani róla.
Az Unió stabilizálásával elhárultak a terjeszkedés előtti akadályok. Viszont a feltörésre-hódításra váró hatalmas vidékek hemzsegtek a halálos veszélyektől. Kellett a fegyver az indiánok, a vadállatok és a fosztogatók ellen, és az elszigetelten gazdálkodó farmok, ménesek, marhacsordák védelmére is. A támadás-védelem-önvédelem joga a család minden tagját megillette.
A privát arzenálok folyamatosan bővültek. Lövészegyletek alakultak mindenfelé, ahol elbűvölten hallgatták az arra vetődő veteránokat és fegyverkereskedőket. A fegyvertartás a polgári gerinc tartóoszlopa, a fegyver nyílt viselésének joga pedig az önvédelem fontos kelléke lett.
Megjelenik a híres-hírhedt NRA - a Nemzeti Lőfegyver Társaság
A szövetséget egy William Conant Church nevű északi újságíró, a New York Times munkatársa alapította 1871-ben. Ő harctéri tudósításai során jutott arra a felismerésre, hogy az északi katonák szinte csak összevissza lövöldöznek, míg a déliek szakszerűbben használják fegyvereiket.
Észak ipari fölénye eldöntötte a polgárháborút, de a déli katonák céllövő ismeretei messze jobbnak bizonyultak. Az ő mindennapjaik közelebb álltak a természeti élethez, a vadászathoz, az indiánok elleni harcokhoz, mint az iparos-kereskedő északiaké. Szakszerűbben bántak a fegyverekkel és jobban értettek a lőszerekhez is. Az NRA megnyerte a tervhez Ambrose Burnside tábornokot, a Potomac Hadsereg tábornokát, aki az egyesület első elnöke lett, tehát egy harcedzett és tekintélyes katona lett a társaság vezető arca.
HIRDETÉSJelen állapotában az NRA nonprofit szervezet, 14 millió körüli taglétszámmal, és félmilliárd dolláros éves tagdíj-bevétellel. Egyik kedvenc jelmondata: „Nem a fegyver öl, hanem az ember”.
Mi a közös a tabló szereplőben?
Mi köti össze John Kennedyt és Ronald Reagant? Mi köze a bevándorlóbarát Angelina Jolie-nak Donald Trumphoz? Látszólag semmi, hiszen szögesen ellentétes politikai nézetek képviselői. A kapocs: az NRA. A képen szereplők mindannyian a fegyverbarát társaság reprezentánsai.
Az NRA a szabad fegyvertartás legerősebb védelmezője az Egyesült Államokban. A hiedelmekkel ellentétben viszont nem igaz az, hogy kizárólag elvakult üzleti érdekek vezetik, merthogy ő a fegyvergyárak vezető lobbistája a Kongresszus folyosóin. 150 éves tevékenységét elismerésre méltó kutatási, kulturális és oktatási teljesítmények, valamint nagy személyiségek fényezik.
Nem csak az NRA lépett színre, hanem fekete fegyveresek is
A rabszolgafelszabadítás után a feketék jogbiztonsága még hosszú évtizedekig nem köszöntött be. Sok gazda a búcsúzáskor fegyverrel ajándékozta meg korábbi szolgáit, vagy akár vásárolt is nekik. Nem feltétlenül csak emberbarátságból, hanem mert bérmunkásként továbbra is szüksége volt rájuk. Nem kívánták, hogy egyes bosszúvágyó fehér szélsőségesek elkergessék a környékről a jól bevált munkaerőt.
Sok fekete komoly harci tapasztalatok tarsolyában szerelt le a polgárháborúból, és keményebb csoportjaik kapóra jöttek még a helyi fehér vezetőknek is. Arkansasban esett meg, hogy a Little Rockot terrorizáló Ku Klux Klan ellen Powell Clayton kormányzó harcba vetett egy feketékből szervezett rohamosztagot. A csapat három hónap alatt elfogta vagy megölte a Klan vezetőit, tagjait pedig átkergette Tennessee-be. Ilyen esetek Dél-Karolinában, sőt Texasban is előfordultak, és önbizalommal töltötték el a színesek önvédelmi csoportjait.
HIRDETÉSA 20. század során a fekete politikai mozgalmak szintén felfegyverkeztek, de – érthetően – nem lettek az NRA hívei, mert azt a fehér elnyomás jelképnek tekintették. Ez a felfogás és tapasztalat máig sem változott. Bizarr, hogy mindkét nézőpont azonos jogi alapon nyugszik (Bill of Rights), de mégis közelíthetetlenek, mert a megértést a faji ellentét és a kölcsönös bizalmatlanság lehetetlenné teszi. Az NRA hírességei között is csak egyetlen fekete személyiség említhető: Karl Malone NBA-sztár, de ő is szakított velük egy idő után..
Pályája kezdetén még Martin Luther King is a feketék felfegyverzésének híve volt. Maga is tartott fegyvert, és érett korában lett a békés együttélés apostola. A 60/70-es évek fordulóján teljesen megszokott látvány volt, hogy a fekete polgárjogi vezetők – Malcolm X, Angela Davis, Bobby Seale – körül felfegyverzett tagok csoportosultak. Ez a látvány éppúgy rémületet váltott ki a fehér lakosságból, mint a feketékből a Klan vagy újabban a Proud Boys.
A mai helyzet szerint több államban a feketék felfegyverzettsége duplája vagy akár háromszorosa a fehérekének, különösen Délen (Louisiana, Alabama, Florida, Mississippi). Az USA átlagát tekintve valamivel nagyobb a feketék fegyvertartási aránya, de például Michiganben 30/9 a javukra. A legfeltűnőbb aránypárt Missouri produkálja, ahol a fehérek 15%-a tart fegyvert, míg a feketék 60%-a gondolja úgy, hogy szüksége van lőfegyverekre.
Ebből az is következik, hogy – a feltételezésekkel ellentétben – Joe Biden nem biztos, hogy szilárdan támaszkodhat a fekete közvéleményre a fegyverkorlátozás ügyében.
Újabb tolóerő: a szervezett bűnözés megjelenése
A 20-as években elszabadult és tűrhetetlenné duzzadt bűnhullám (bombamerénylet a Wall Streeten) első ellenreakciója volt 1934-ben az első jelentős szabályozó törvény (NFA), ami adót vetett ki a fegyvergyártásra és az eladásokra. Egyben bejelentésre kötelezte a vásárlókat – ma már nevetséges 200 dolláros illeték fejében. Az első tiltó intézkedés (FFA, 1938) már engedélyhez kötötte a vásárlást, és kizárta belőle a büntetett előéletűeket.
HIRDETÉSEz kellemetlen, de túlélhető csapást mért a szervezett bűnözésre. Sok harmadosztályú kisgengsztert ki lehetett vonni a forgalomból jogtalan fegyvertartás címén, de a szindikátusokat ez nem rengette meg, hiszen utánpótlásuk kimeríthetetlen volt, és mindmáig az.
A fegyvertartás mítoszát rongálták, de nem rombolták le a közvéleményt megrázó politikai és celeb-gyilkosságok sem. Jóval száz fölött jár az amerikai történelem során lőfegyverrel meggyilkolt elnökök (Lincoln, Garfield, McKinley, Kennedy), kongresszusi tagok, polgármesterek és más politikusok száma (Martin Luther King, Robert Kennedy). Ezekhez hozzá kell számítani a bevégzett, de sikertelen merényleteket is, mint például a Ronald Reagan ellenit, vagy a népszerű celebek meggyilkolását. Ezeknek az eseteknek a felidézése rendre visszatérő érv a tiltás-pártiak kezében és nagyon hatásosak.
A szentség marad, de a feltételek változhatnak
200 évnek kellett eltelnie, míg a Legfelsőbb Bíróság (még a legendás emlékű Antonin Scalia részvételével) végül a személyekre delegálta a fegyvertartás és viselés jogát, de nem zárta ki a szűkítését vagy feltételekhez kötését, ha a Kongresszus vagy egy szövetségi állam úgy látja helyesnek. Ez vésetett kőbe, megkerülhetetlenül.
A címben olvasható idézet a westernfilmek és a Magnum Force ikonjától, Clint Eastwoodtól származik. Mondásának lényege: ha másoknak lehet, akkor lehessen nekem is. Ha rátámadnak a személyemre, a családomra vagy a tulajdonomra, akkor legyek képes védekezni. (Még akkor is, ha kutatások légiója bizonyítja, hogy az önvédelmi célból tartott fegyverek a legritkább esetben nyújtanak védelmet egy felkészült és elszánt támadóval szemben.)
Magát az alapjogot csak alkotmánymódosítással lehetne eltörölni, aminek esélye nulla. Ez a jog sosem fog eltűnni az amerikai rendszerből. Azt viszont nem írták elő az alapítók, hogy a fegyverhez hogyan, milyen eljárás során, mennyi várakozással lehet hozzájutni, és hogy az állam milyen feltételeket szabhat az eladó vagy a vásárló személyét illetően. Ezért:
HIRDETÉS• a kereskedelmi forgalom szűkíthető,
• a kereskedésből egyes cégek vagy személyek kizárhatók,
• be lehet tiltani a magánszemélyek közti cserét vagy adásvételt, a rokonokat is beleértve,
• meg lehet tiltani az interneten történő fegyvervásárlást,
• az alkalmasságot vizsgáló háttértanulmány ideje (background check) bővíthető, lejjebb szorítva ezzel az indulati cselekmények vagy öngyilkosságok gyakoriságát,
HIRDETÉS• éles különbséget lehet tenni az önvédelmi és a támadó fegyverek között,
• szűkíteni lehet a tartható lőszerek körét.
Ezeket az intézkedéseket a Kongresszus bármikor meghozhatja, mert az alapjog ezzel nem sérül.
A jelen állás
2020 volt a fegyveres erőszak történetének egyik legrosszabb éve. A lőfegyverrel elkövetett emberölések száma meghaladta a 19 ezret, és ebben az öngyilkosságok nincsenek benne.
Az amerikai fegyvertartók és az eladott fegyverek száma stabilan növekszik. 2001 óta 650 ezernél több amerikai veszítette életét lőfegyverek következtében, ami meghaladja a koronavírus-áldozatok eddigi számát, és nagyobb, mint Vermont szövetségi állam teljes lakossága.
HIRDETÉSKegyetlenül fogalmazva: Amerika 20 év alatt kiirtotta egyik alapító államát
Tavaly a vásárlások harmada új volt, vagyis a vevő életében először jutott lőfegyver birtokába. Ez minden korábbi évet messze meghalad. Az amerikai nép nagyon megriadt valamitől, és tudjuk is, hogy mitől: a koronavírustól, annak következményeitől, de főként az országosan felduzzadt erőszakhullámtól.
Ezt a félelmet igazolja, hogy nem csak az új vásárlások nőttek, hanem a vevők harmada felújította vagy bővítette a saját arzenálját. Ezek a „privát fejlesztések” 90%-ban már nem önvédelmi, hanem támadó fegyverek voltak, főként gépkarabélyok. A különféle szélsőséges csoportok (bármely oldalon) katonai szintű eszközökkel szerelkeznek fel.
2020-ban 220 gyermek lett áldozata házi lőfegyver-baleseteknek. A koronavírus okozta bezártság miatt az ilyen tragikus véletlenek 43%-kal emelkedtek az év végéig. A lőfegyver okozta nem szándékos halálesetek 77%-a családi környezetben következik be. Az otthoni áldozatok száma az elmúlt tíz évben megközelítette a 7 ezret, a szakszerűtlen és felelőtlen kezelés és tárolás eredményeként.
Első lépésként a Fehér Ház felszólította a Kongresszust, hogy intézkedjék a támadó fegyverek kereskedelmének szigorításáról. Előkerült olyan elképzelés is, hogy rendszeresen ellenőrizzék a már megvásárolt fegyvereket. Vagyis hogy időről-időre a hatóság megvizsgálhatná, hogy a regisztrált fegyverek valóban annál a személynél vannak-e, aki engedélyt szerzett rá. Ellenőrizhetnék a tárolás körülményeit, sőt, a fegyverek technikai állapotát is.
Ezt nagyon sokan utálnák, ezért sokan ellenzik is Washingtonban. Nemcsak a lakosság elégedetlenségétől tartanak, hanem attól is, hogy az ilyen vizsgálatok feszült helyzeteket teremthetnek, fölösleges kockázatnak kitéve a rendőröket és a családokat is. Ebből tehát valószínűleg nem lesz semmi.
HIRDETÉSA törvény első változata átment a Képviselőházon, de nem viharos többséggel. A demokrata szenátusi vezetőnek, Chuck Shumernek nagyon fel kell tűrni az ingujjat, hogy megszerezze a felsőház áldását, ami legalább olyan nehéz lesz, mint Donald Trump vádeljárása volt. Vagy még annál is nehezebb.
Ott van mindjárt saját párttársa, a centrista Joe Manchin szenátor Nyugat-Virginiából, aki szerint a javaslat túl messzire megy. A szintén demokrata Dianne Feinstein Kaliforniából és Ben Cardin Marylandből azt mondják, hogy csak a támadó fegyverekre és a katonai szintű lőszerekre kellene az első körben rárontani. Szerintük ha néhány kérdésben engednek, akkor a republikánusok is talán rugalmasabbak lesznek.
Erre látszik is parányi esély, mert öt republikánus szenátor is hajlana kompromisszumra, köztük Mitt Romney, mert ők is elviselhetetlennek tartják az erőszakhullám növekedését.
A csomag egésze azonban ábránd. A republikánus texasi John Cornyn szenátor legfeljebb a kereskedelmi háttérvizsgálatok szigorításába menne bele, de az messze elmarad a demokrata javaslattömeg mögött. A demokrata Manchin azt is ellenzi, hogy tilos legyen családon belül átruházni fegyvereket, mert „ha odaadhatom az autómat a nagyfiamnak, miért ne adhatnám neki az egyik pisztolyomat is, ahogy ez ősrégi hagyomány az amerikai családokban?” – kérdi, nem minden logika nélkül. Elvégre a fegyver – önmagában – csak egy tulajdontárgy.
Pedig ő is Biden embere.
HIRDETÉS