Bőhm Kornél kommunikációs szakértő az Euronewsnak elmondta: szerinte a Fidesznek és a Tisza Pártnak is minden eddiginél agresszívabb a kommunikációja. A karaktergyilkosságot rendszeresen alkalmazzák, az Iványi elleni kampánynak pedig alig lehet hozadéka.
Intrikák, botrányok, értékválság diagnózisait olvassa majd a nosztalgiázó választó, ha a jövőben a 2025-2026-os választási kampányév publicisztikáit szemlézi. Ha tanúkkal beszélget majd, történeteikben szintén egy brazil telenovella érzelmi fűtöttségével szembesül majd. Ez nem véletlen: a kormánypárt és az ellenzék kommunikációs eszköztára hónapok óta kampány-hőfokon ég.
A kegyelmi botrány óta minden eddiginél agresszívabbá vált a magyar politikai kommunikáció: a sajtó példátlan lejárató kampányokkal és durva nyilatkozatokkal zsúfolt. A választói figyelemért zajló küzdelem kommunikációs szempontból átgondolt technikák összessége: már nem elegendő jól megfogalmazott és jól célzott politikai üzenetekkel szólongatni a szavazókat.
A szembenálló politikai tömbök egy sor körmönfont módszerrel, például a karaktergyilkosság összetett eszköztárával próbálják tisztogatni a magyar politikai porondot. A téma szakértője, Bőhm Kornél szerint ez a mai magyar politikai kommunikációban gyakran használt módszer, ugyanakkor nem kimondottan magyar sajátosság. A Fidesz és a Tisza Párt vetélkedő kommunikációs eljárásairól, a két párt média-infrastruktúrájáról, Magyar Péter gúnyos trükkjeiről, az Iványi Gábor és Karácsony Gergely elleni lejárató kampányokról és érintőlegesen legújabb könyvének témájáról, a propagandáról is szót ejtettünk.
Rácz K. Bence:A politikusok egyfajta értékmintát mutatnak fel, így próbálnak támogatókat szerezni. Magyar Péterre ez sokáig nem volt jellemző, mégis a Tisza a legtámogatottabb ellenzéki párt az elmúlt tizenöt évben. Miért nem fognak Magyar Péteren a kormánypárt karaktergyilkossági kísérletei?
Bőhm Kornél: Egyrészt azért, mert tehetséges kommunikátorrá fejlődött rövid idő alatt. Másrészt azért, mert a sikeres karaktergyilkosság egy fontos jellemzője, hogy egy centrális, központi tulajdonságot támad, Magyar Péternek pedig nagyon éles karaktere és értékvállalásai a kezdetekben nem igazán voltak. Tehát ennek a centrális tulajdonságnak a hiánya tette lehetővé, hogy ne találjanak rajta fogást. Ez nem jelenti azt, hogy ne próbálták volna meg. Igyekeztek felépíteni azt a képet, hogy Magyar Péter egy agresszív, öntetszelgő ember: gondoljunk csak azokra a vádakra, hogy övcsattal, könyvekkel dobta meg Varga Juditot, amelyről a kormánypárti sajtó többször írt.
Ezzel nem rezonált kellően az akkor még csak formálódó Tisza Párt szavazótábora, Magyar Péter talpon maradt. Nagyon ügyesen kitér a kormánypárt kommunikációs támadásai elől. A legjellemzőbb taktikája az előremenekülés. Ilyen az, amikor prognosztizálja, hogy mi fog történni, mi várható. Ha pedig valamilyen ügyben megtámadják, amennyire lehet, poént csinál belőle.
Nem volt még olyan komoly, nagyívű ügy, amivel valóban sikerült volna roncsolni Magyar Péter imázsát. Ez azért is van, mert nem foglalt állást az igazán megosztó témákban. Például nem mutatott arcélt olyan nagy liberális ügyekben, mint amilyen a Pride. Ezzel szemben az “óellenzék” sokkal határozottabban kiállt egyes értékek mentén, ez azonban bizonyos szavazóktól elzárta őket.
Ezeket a trükköket Magyar Péter a Fideszben tanulhatta, vagy inkább a már emlegetett “óellenzék” hibáiból tanult?
Szerintem mindkettő egyszerre érvényes. Az, hogy a Fideszben nevelkedett, abban segíti, hogy tudja, hogy mi várható: van információja, amit mer is használni, ráadásul ismeri a kormányzati kommunikáció belső logikáját. Ennek köszönhetően nagy tudatossággal el tudja kerülni azokat az aknákat, amiket elhelyeznek előtte.
Ebből a szempontból volt egy nagyon érdekes megjegyzése: egy a kormányzatnak címzett üzenetében egyszer cinikusan azt írta, hogy ő botcsinálta marketingesként úgy tudja, hogy kommunikációs szempontból az működik jól, ha nem cserélgetik annyiszor a neve előtti jelzőket, szóval vagy maradjon a Fidesz kommunikációja a Pszicho Petinél vagy Brüsszel Petinél, ne cserélgessék a jelzőket túl gyakran. Ez amellett, hogy tükröt tart, azt is elárulja, hogy Magyar Péter képzi magát kommunikációs szempontból.
Ez egy meglehetősen agresszív attitűd: mintha hasonló módszerekkel esne neki a kormányzatnak, mint amiket kivédeni kényszerül. Részei Magyar Péter kommunikációs eszköztárának a lejárató kampányok vagy a karaktergyilkossági kísérletek?
Nagyon is részei: lépten-nyomon becsületsértő, hírnévsértő szóképeket használ. Viszont míg a Fidesz kígyót-békát kiabál, addig Magyar Péter nagyon finoman helyezi el ezeket. Például amikor Deutsch Tamást nagyon szellemesen a Nemzet Portolójának nevezi, vagy Orbán Viktort úgy becézi, hogy Döbrögi, vagy Török Császár, azok komoly bírálatok. Ezeket a szakirodalom name calling-nak hívja, ezekkel gyakorlatilag lekicsinyli és érzelmi töltetű címkékkel, gúnynévvel látja el a célpontot, amely gyakorlatilag a kormánypárt bármely tagja lehet.
A politikai pályafutása legelején, amikor még a Varga Judittal való kapcsolatát firtatta mindenki, volt olyan megjegyzése is, ami éppenséggel Varga megszégyenítésére irányult. A története szerint egy baráti vacsorán vettek részt, amiről a felesége nagyobb mennyiségű alkohol elfogyasztása és tíz perc üvöltözés után távozott. Szóval nem marad adós a megszégyenítő megjegyzésekkel vagy a karaktergyilkossági törekvések tekintetében. Magyar Péter sem jobb a Deákné vásznánál.
A mai magyar politikai színházban, ahol a közönség a magyar társadalom, kinek szólnak ezek a megjegyzések, a politikát napi szinten követő, tudatosan politizáló választóknak, vagy a kevésbé ínyenceknek?
Szerintem ez nem kizárólag az elitnek szól. Szinte biztos vagyok benne, hogy lakossági fórumokon is használja ezt a technikát. Talán az elitnek ezekre a gúnyos kifejezésekre nincs is szüksége, ezek a politikai gúnyolódások az egyszeri választónak is szólnak. Gyakorlatilag mindenki érti, hogy mire gondol Magyar Péter, aki a politikát kicsit is követi.
Vannak persze olyan üzenetei, amit nem ért meg mindenki: nagyon sok üzleti kifejezést és idegen szót használ. Ezekkel gyakorlatilag kizárja azt, hogy mindenki minden helyzetben megértse a mondanivalóját. Tehát ha jót akar magának Magyar Péter, ebben mindenképp javulnia kell.
Lépten-nyomon becsületsértő plakátokba és közösségimédia-tartalmakba futunk bele, amelyeken tobzódnak a megszégyenítő ábrázolások. A politikai karaktergyilkosságokban mekkora szerepe van a képi ábrázolásoknak?
A viralitás, tehát a továbbadhatóság szempontjából fontosak a képek. Ennek az a logikája, hogy ha továbbosztok egy adott tartalmat, attól én is jófejnek tűnök majd, ráadásul a szóban forgó tartalom is terjed. De nem mindig szükségesek a képek egy karaktergyilkosságban.
Például a Szájer József-ügyről csak később születtek meg a mémek és a popkultúra különböző ábrázolásai vagy tárgyi vívmányai, minthogy a sajtóban az forró téma lett volna. Ez az ügy mégis nagyot szólt, hiszen a cselekmény képisége erős volt: ahogy elolvastuk a botrányról szóló szövegeket, feltűntek előttünk az orgia, az ereszen lecsúszás, vagy épp a menekülés képei. És ha elképzeljük, az sokkal erősebb, mintha valóban csak a történteket látjuk.
A két politikai tömb közötti erőviszonyok az ilyen képi anyagok elkészítésére képes erőforrások tekintetében összehasonlíthatatlanok, a hatást tekintve viszont nagyon is azok. Míg a Fidesznek erre komoly infrastruktúrája van, a Tiszánál ez organikusan szerveződik, és nagyrészt a mindenkori hatalommal való szembenállás romantikája, és a lázadás vonzóereje fűti a képi anyagok elkészítését is.
A közelmúlt egyik leglátványosabb karaktergyilkosságában, az Iványi Gábor elleni lejárató kampányban nemrég újabb fejlemények történtek. Van ésszerű magyarázat az ellene zajló üldöztetésre?
Az Iványi-ügy kívülről nézve teljesen irracionálisnak tűnik. Régóta tartja magát az a narratíva, hogy ez a miniszterelnök egy becsípődése, miután Iványi elutasította, hogy az egyháza különleges támogatásokat kapjon, cserébe viszont úgy viselkedjen, ahogy a kormánypárt érintett szakpolitikai terepén azt a hatalom szeretné. Ehhez Iványinak azt kellett volna vállalni, hogy elköteleződik a kormánypárt felé, azonban ezt ő elutasította. Ez egy személyes ügynek tűnik, Iványi is ezt a narratívát erősíti.
Azért mondom, hogy irracionális, mert ennek a konfliktusnak nehéz elképzelni, hogy bármilyen politikai hozadéka lenne. A célpont egy karitatív munkát végző, csonttá fogyott, hetvennégy éves lelkész, aki a szegények, elesettek megsegítésére tette fel az életét. Az egyetlen nehezen védhető vádpont, amit fel lehet hozni Iványiék ellen az a szervezetében dolgozók járulékainak átláthatatlan kezelése volt, amivel végül meg is fogta őket a NAV. Iványiék hivatalos álláspontja szerint ezeket a pénzeket is a működésükbe forgatták vissza.
Mindazonáltal Iványi Gábor szimbolikus szereplő, egy szinte szent kinézetű és viselkedésű ember, akit szívvel rendelkező választó nem érezhet ellenszenvesnek, de legalábbis a szervezete által végzett munkát semmiképp: felfoghatatlan, hogy ebből a kormány milyen politikai hasznot remél.
Karácsony Gergely a legfrissebb felmérések szerint a második legnépszerűbb politikus Magyarországon, az egyetlen terület, ahol meg tudják fogni, azok szintén a pénzügyek. A főpolgármester gyakorlatilag két tűz között van, hiszen a Tisza és a Fidesz is állandóan támadja. Ezek a törekvéseik mennyiben számítanak karaktergyilkosságnak?
Egyértelmúen annak számítanak. Karácsony Gergely a legnagyobb választói felhatalmazással rendelkező politikus Magyarországon, ráadásul egy olyan a fővárost vezet, ahol a kerületek többsége ellenzéki. Tehát nagy mozgástere és befolyása lehetne, ha hozzájutna azokhoz a forrásokhoz, amikhez nem jut hozzá.
Gazdaságilag fokozatosan ellehetetlenítik Budapest működését, amivel gyakorlatilag megágyaznak egy kommunikációs támadásnak, amit aztán rendre el is követnek. A Fidesz kampánya az volt ellene, hogy “alkalmatlan” a vezetésre, nem tud rendet tartani, és nem tudja megoldani a főváros finanszírozását. Az ő kompetenciájának lejáratása, vagy annak a tematizálása, hogy nehezen köt kompromisszumot, nagy veszteségeket jelent a reputációját illetően azok után, hogy feketeöves kompromisszum-keresőként hivatkozik magára.
Hasonló kísérletek Európa más országaira is jellemzőek, vagy ez magyar sajátosság?
Egyáltalán nem az, újabban Romániában és Szlovákiában is nagy számban jelennek meg hasonló technikák, amihez a feltételeket a kiélezett politikai helyzetek teremtik meg. Ebben a kérdésben inkább az idő-faktor a meghatározó. Hullámokban erősödnek meg és lesznek gyakoribbak a karaktergyilkossági kísérletek. Mindig a hatása számít: ha nem működne, nem csinálnák. De mivel működik, használják: a társadalmak mindenhol rezonálnak rá.
Több helyen azt mondta, hogy akkor sikeres egy politikai karaktergyilkosság, ha megbontja a támogatók körét. Mostanra két stabil és masszív tábora van mindkét politikai tömbnek. Mennyire hatékonyak a jelenleg zajló lejárató kampányok?
Magyarországon mostanra valóban kialakult és stabillá vált a két választói csoport, hiszen vagy-vagyra szűkült a magyar politika jövőjének kérdése. Alig van átjárás és lemorzsolódás. Ilyen értelemben egy-egy karaktergyilkos támadás nem mozgósít óriási tömegeket. Akkor várható nagy mozgás, amikor épp valamilyen nagy dolog történik, ilyenkor hatékony egy karaktergyilkosság is. A kegyelmi ügy is ezért volt fordulópont.
A kegyelmi ügyhöz hasonlóan gyermekvédelemmel kapcsolatos a Szőlő utcában történtek esete is, amellyel kapcsolatban szintén felmerült kormánypárti politikusok érintettsége. A Semjén Zsolt ellen szóló „Zsolti bácsizásnak” egyelőre azonban úgy tűnik, hogy nincs eredménye.
Zsolti bácsi egy szimbólum lett. Főleg azért, mert a kegyelmi ügytől kezdve a gyermekvédelemmel kapcsolatos visszaélések vörös posztót jelentenek. Mindenki jobban figyel rájuk, és amikor mulasztásokat, bántalmazó eseteket mutat fel a sajtó, akkor egyöntetű a felháborodás.
A téma sokkal élesebb reakciókat vált ki, mint a korrupciós ügyek, hiszen védtelen, ártatlan gyerekekről van szó. De a felelősre, tehát a mindenkori kormányzatra nézve ma minden gyermekvédelemmel kapcsolatos botrány káros, függetlenül a Zsolti bácsizástól. A kormányról kialakított választói képhez nagyon erősen hozzáláncolódott az az erkölcsi kihagyás, ami felszínre került a gyermekvédelemmel kapcsolatban. Ez azért visszatetsző, mert a kormány a családvédelem és a gyermekek támogatásának programját erőteljesen képviseli a politikájában.
Hogy képzeljük el belülről a mostani, kampányhajrában zajló kommunikációs hadviselést?
Mára kétszereplős a küzdelem. A két szereplő folyamatosan fogást keres egymáson és megpróbál a másiknak káros ügyekkel előrukkolni. Az ilyen kiélezett helyzetekben mindkét oldalon betáraznak egy sor kínos történetet, amit csak elő kell rántani a megfelelő pillanatban, vagy ha a másik előbb húzott elő egyet, akkor jó ütemérzékkel kell kihozni az újabb ügyet. A már ismert kommunikációs támadásokhoz hasonlók sora várható még a választásokig.