A járvány óta ez az első külföldi útja Ferenc pápának.
HIRDETÉSAz iraki keresztények azt remélik, hogy Ferenc pápa közelgő történelmi jelentőségű látogatása (március 5-8.) enyhíthet gyötrelmeiken a fennmaradásáért vívott küzdelemben. A vizit súlyát emeli, hogy a vírusválság kitörése óta ez lesz a katolikus egyházfő első külföldi útja, és egyben az első pápai látogatás az arab államba.
Az iraki keresztény közösség a végkimerülés szélére jutott az elmúlt évtizedben. Létszámuk a 2003-as USA-vezette invázió óta folyamatosan csökkent, majd szinte végzetes csapást mért rájuk az Iszlám Állam megjelenése Moszulban, a történelmi keresztény központ, Qaraqosh tőszomszédságában, ahol a Szeplőtlen Fogantatás megrongált temploma is található.
A Kalifátus pusztítása hosszú távra kihat
A keresztények a Kalifátus halállistáinak élén szerepeltek, ezért napi szinten folyt legyilkolásuk, kifosztásuk és a területről való elűzésük. Többségük a menekülést választotta a terror elől, főként a kurdok uralta vidékekre, de Szíriába és Európába is. Látogatása során a pápa ezt a véráztatta körzetet is útba ejti, és moszuli szentmiséjén megpróbál majd erőt tölteni azokba, akik az üldöztetés közepette is megmaradtak szülőhelyük és templomuk mellett. A településeket már elkezdték feldíszíteni a pápa képmásaival, új keresztek felállításával, és a nemzeti egység jeleként iraki állami zászlókkal.
A káld (keleti katolikus) pátriárka, Louis Raphael Sako bíboros becslése szerint 2003 óta 1 millió keresztény hagyta el Irakot, és legfeljebb 500 000 maradt az országban. Pontos adat nincs, de a pesszimista becslések szerint számuk már negyedmillió alá csökkent. Mivel Irak belbiztonsága és jogrendszere erősen ingatag, a külföldre kényszerült keresztények többsége nem tervezi a hazatelepülést.
Az Egyesült Királyságban élő iraki keresztények 2019-ben erős hangú nyilatkozatban bírálták a brit egyházat, amiért nem segíti a hazatérni szándékozókat. A pápai látogatás legfőbb célja is egy működő garanciarendszer előkészítése a siíta vallási többséggel és az iraki állammal egyetértésben a visszatelepülés érdekében. Ennek jegyében kerül majd sor találkozóra Najaf városában Ferenc és az iraki siíta vezető, Ali al-Szisztani ajatollah között is.
A megbeszélés kimagasló fontosságú, mert a helyi keresztények körében elevenen élő félelmeket jelenleg a siíta milíciák agresszív magatartása gerjeszti. Emellett sújtja őket a rendszerszintű diszkrimináció és a jogi képviselet hiánya is, ami miatt másodrendű polgároknak érzik magukat hazájukban.
Voltak, akik ellenálltak
A Kalifátus idején akadt erő, aki szembe szegült a terrorral. A Babiloni Brigád nevű keresztény vezetésű milícia (Hashd Al Shaabi) akciói Moszul környékén és a ninivei síkságon zajlottak 2014-17 között. Egy ellentmondásos összetételű csoportról van szó, amelyben keresztények fegyveres csoportok, kurdok, világi szunniták és siíták is részt vettek. A Brigád keresztény parancsnoka, bizonyos Rayan al-Kildani az Irán támogatását élvező Badr szervezettel is kényszerű együttműködésre lépett - a közös ellenséggel szemben. Gyorsan mozgó egységeik több ezer fegyverest számláltak, és az iraki nemzeti hadsereg részleges összeomlásakor ez az alkalmi koalíció állta el a Kalifátus útját Bagdad felé.
Az ő harcosaik közül sokan ma is helyben élnek, és vezető szerepet játszanak az újjáépítés szervezésében és a körzet védelmében.
Az egységet gyöngítő viszályok
A legutóbbi parlamenti választásokon a Brigád két tagja bekerült az iraki törvényhozás keresztényeknek fenntartott kontingensébe, amit sok keresztény politikus tiltakozással fogadott, figyelmeztetve Kildani siíta kapcsolataira. Jelezték, hogy a Brigádra leadott szavazatok nem csak keresztényektől, de nagy számban siíta többségű településekről érkeztek, ami gyanút kelt a csoport elkötelezettségét illetően. Egyelőre reális a veszélye annak, hogy maguk az iraki keresztények sem képesek egységes politikai képviseletet kiállítani érdekeik védelmében.
A Vatikán és a pápa többször hangsúlyozta, hogy meg kell menteni Irak ősi keresztény közösségeit, sort kell keríteni a Kalifátus által szisztematikusan pusztított templomok, műemlékek és szent helyek újjáépítésére, a katolikus iskolák beindítására, de főként a szociális hálózatok feltámasztására. Ehhez viszont politikai egyetértés és a belviszályok megszüntetése is szükséges.
Ennek érdekében a Vatikán segíti a katolikus nem-kormányzati szervezetek koordinálását Irakban és más térségbeli országokban is. A segély nem felekezeti jellegű, így a muszlimoknak és keresztényeknek egyaránt támogatást kínál, és a reménykedés szerint a közös érdekek stabilizálhatják a rendkívül érzékeny vallásközi egyensúlyt. A pápa látogatásának igen erős lesz a vallásközi-közvetítő összetevője, mert sok keresztény még bizalmatlanul tekint arab szomszédaira, akik között az ISIS korábbi támogatóit, vagy újabban siíta dzsihádistákat sejtenek.
Reménysugarak
A pusztulásból való kilábalás meghatározó tényezője az USA magatartása is. A Trump kormányzat nagy figyelmet fordított a közel-keleti keresztények megsegítésére. Az iraki keresztények most várakozással tekintenek az új amerikai vezetésre, azt remélve, hogy az USA nem vonul ki az országból, és erre reményt is ad a Biden-kormány ENSZ-nagykövetének február végi nyilatkozata, ami megerősítette Washington elkötelezettségét az ország újjáépítésében. A dokumentum jelezte, hogy a dzsihadista fenyegetés még egyáltalán nem múlt el, és a polgári lakosság biztonsága még messze van az elfogadható szinttől.
További kedvező jel a keserves folyamatban, hogy az iraki parlament tavaly decemberben - egyhangú szavazással - nemzeti ünnepnappá nyilvánította karácsonyt. Barham Szalih államelnök másnap ellátogatott egy katolikus karácsonyi szentmisére is, mintegy megalapozva ezzel a márciusi pápalátogatás kedvező légkörét.