Egyre több az olyan eset, mikor 9-12 éves gyerekek akarnak öngyilkosok lenni, csak hogy kiszakadhassanak a menekülttábor embertelen körülményei közül.
HIRDETÉSSacha Myers, Save the Children, Görögország
Néhány héttel ezelőtt a görög Khiosz szigetén lévő menedéktáborban jártam. Olyan hideg volt, hogy kénytelen voltam ugrálva és magamat átölelve felmelegedni, miközben Farzin – egy 12 éves iráni fiú – elmesélte nekem, hogy két hete egy elhagyott parkolóban alszik, miután egy tábori tűzben leégett a sátrak egy része- köztük az is, amiben addig lakott.
Egy évvel az EU-Törökország migrációs egyezmény bevezetése után több mint 13 ezer menekült és migráns él még mindig öt görög szigeten, megalázó és embertelen körülmények között. Annak ellenére, hogy az EU azt ígérte a 2016. március 18-án aláírt megállapodással, hogy mostantól pozitív irányba változik a menekültválság, a megállapodásnak többezer gyerekre inkább volt pusztító, mint pozitív hatása.
Miközben a menedékkérelmeket csigalassúsággal bírálják el, az emberek nem mozdulhatnak semerre a táborokból. Ugyanakkor százak és százak érkeznek újonnan minden hónapban, borzalmas életkörülményeket előidézve azokban a kiszolgáló helységekben és infrastruktúrában, melyek amúgy is csak rendkívül szűkösen voltak elegek ennyi ember kiszolgálására.
Végignézik, ahogy a felnőttek felakasztják magukat
Ahogy nő a feszültség, a gyerekek – köztük sok olyan is, aki felnőtt kísérő nélkül érkezett, és akik a leginkább ki vannak téve a bántalmazásnak, erőszaknak és kihasználásnak – fizetik meg ennek az árát.
Minden nap fogy az erejük, a nem biztonságos körülmények miatt, melyek között élniük kell, az erőszakos jelenetek miatt, melyeket nap mint nap végig kell nézniük, mentális és fizikai egészségük egyre romlik. A Save the Children szervezet olyan gyermekeknek segít, akik háborús vagy harcok dúlta zónákból érkeznek, akik közül soknak végig kellett néznie, ahogy barátaikat, családtagjaikat ölik meg – nem csoda hát, ha ők depressziósabbak, idegesebbek, és bizonyos esetekben agresszívebbek, mivel sokszor minden, a jövőbe vetett reményüket elvesztették.
“Aznap éjszaka, mikor felgyújtották a tábort, nagyon féltem. Idejöttünk, hogy a parkolóban aludjunk, de annyira hideg volt, hogy beteg lettem. Iszonyatosan megijedtem, mikor a mellettünk lévő sátrakat gyújtották fel.” A gyerek elmondása szerint még mindig rémálmai vannak a tűztől, aludni sem tud tőlük.
A tüzek szinte mindennaposak a táborokban, de a gyerekek nem csak ennek vannak kitéve. Sokszor látnak holttesteket, vagy azt, ahogy egy felnőtt megpróbálja felakasztani magát a tábor kerítésére. Hónapokat töltenek vékony sátrakban, ahol végignézik szüleik aggodalmát és csüggedését, ha visszautasítják a menedékkérelmüket. A legrosszabb mégis azoknak a gyerekeknek, akiknek nincsenek itt a szülei, akiknek nincs kihez fordulnia, és sokszor 0-24-es túlélő üzemmódban kell élniük, egymást őrizve felváltva aludniuk, hogy így védjék meg egymást.
Inkább öngyilkosok lesznek, csak ne kelljen többé a táborban élni
A gyerekek ugyan sok mindent kibírnak, de sokaknak már most is életre szóló traumáik vannak: még otthonukban szemtanúi voltak a kínzásoknak, bántalmazásoknak, bombázásoknak. Azért jöttek Görögországba, hogy biztonságra leljenek és egy jobb életre – ehelyett azonban csak még több nyomorúsággal kell szembenézniük.
Egyik munkatársam dolgozott egy 12 éves afgán kisfiúval, akit annyira megviselt a táborbeli élet, hogy megpróbálta megölni magát – csak hogy végre elhagyhassa a tábort. Sebek voltak a nyakán és a kezén és a teljes reménytelenség és depresszió jeleként mutatta fel őket.
Ezek az esetek ugyan most még kevéssé fordulnak elő, de egyre több van belőlük. Nemritkán 9 éves gyerekek kezdik saját magukat megsebezni, csonkítani, hogy kiszakadjanak a borzalmas tábori körülmények közül, melyeket az EU-Törökoszág egyezmény hozott létre.
Munkánk során újra és újra szembesülünk azzal, hogy ez a fajta pszichológiai károsodás nem állandó – a gyerekek még túl tudnának lépni rajta. Ahhoz, hogy jobban legyenek, először el kell őket távolítani a veszélyes és bizonytalan körülmények közül, és véget kell vetni az extrém stressznek és a negatív stimulusoknak.
A Save the Children ugyan biztosít ilyen gyerekbarát helyeket a táborokon belül is, de annyi mindent kéne még tennünk! Épp ezért kértük az EU-t és a görög hatóságokat, hogy tegyenek azonnali lépéseket a gyerekek védelme és támogatása érdekében, és vessenek véget annak a veszélyes és elrettentő gyakorlatnak, melyet Görögországban folytatnak.
Az EU-nak és a görög kormánynak lépnie kell az ellen a törvénytelen és igazolhatatlan gyakorlat ellen, aminek következményeként gyerekkorú menekülteket tartanak fogva táborokban; csökkenteni kell a túlzsúfolt táborokat a szigeteken, a családokat és gyerekeket pedig biztos helyre kell küldeni; normális életkörülményeket létrehozni annak a 2100, különösen veszélyeztetett és sérülékeny, kísérő nélküli gyereknek, akik a táborokban vannak; és azonnali, speciális ellátását és támogatást biztosítani azoknak, akiknek mentális problémái vannak.
Ha ezeket az intézkedéseket nem lépik meg gyorsan, azt kockáztatjuk, hogy egy egész generációnyi, ma még gyerekkorú fiú és lány fog hosszú távú pszichológiai károsodást szenvedni, többek között mély depresszió, extrém szorongás, és poszt-traumás stressz miatt. Ha hagyjuk “elgennyesedni a sebet” a mentális stressz olyan fizikai betegségeket tud generálni, mint a szívbetegség vagy cukorbetegség, ami lehetetlenné teszi, hogy ezek a gyerekek egyszer hosszú és egészséges életet élhessenek. Mindenzt csupán azért, mert egy merev és embertelen gyakorlat miatt elöbbre valónak tartottuk a határok, mint a fiatal életek védelmét.
Sacha Myers, Kommunikációs megbízott, Save the Children, Görögország
A cikkben kifejtett, az euronews-on publikált vélemények semmilyen módon nem tükrözik a szerkesztőség véleményét.