Friedrich Merz kancellár meghívta Ahmed al-Sharaa szíriai elnököt, hogy a Németországból Szíriába irányuló kitoloncolások végrehajtásáról tárgyaljanak.
Merz szerint „a szíriai polgárháború véget ért”, és elérkezett az idő, hogy Németország „nagyon konkrét módon” kezdje meg a szír állampolgárok visszaküldését. A kancellár ezzel egyértelmű jelet küld a belpolitikának, azaz hogy vége annak a korszaknak, amikor a szíreket általános védelem illette meg, Angela Merkel kancellárságának idejéből.
A német kormány célja, hogy közvetlen megállapodást kössön Damaszkusszal a visszafogadási eljárásokra, miközben Berlin „Szíria stabilizálásához” is hozzájárulna. A tervek szerint a találkozón nemcsak a bűnelkövetők kiutasításáról, hanem a humanitárius garanciákról és a jövőbeni diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról is szó lesz.
A legfrissebb német belügyminisztériumi adatok szerint mintegy 10–11 ezer olyan szír állampolgár tartózkodik az országban, akinek nincs érvényes tartózkodási jogcíme, vagyis kiutasításra kötelezett. Ebből közel tízezer „geduldet” (megtűrt) státuszban él – ez azt jelenti, hogy a kitoloncolás egyelőre nem hajtható végre. Ugyanakkor ez a státusz bármikor visszavonható, vagyis vélhetően ezeket a személyeket érinti az első visszatelepítési kör.
Jelenleg közel egymillió szír él Németországban, közülük sokan 2015 után érkeztek a menekültválság idején. A hivatalos statisztikák szerint (Destatis, BAMF) a „szír származású népesség” – tehát az első és második generációs szírek együtt – kb. 1,2–1,3 millió főt tesz ki Németországban.
Őket a migrációs rendelkezések semmiben sem érintik, és tartózkodásukat külön alkotmányos szakasz védi és garantálja.
Mit enged meg a nemzetközi jog?
A visszaküldésekre szigorú nemzetközi és európai jogi korlátok vonatkoznak. Az úgynevezett „non-refoulement” szigorú elv tiltja, hogy bárkit olyan országba küldjenek vissza, ahol kínzás, üldözés vagy embertelen bánásmód veszélye fenyegeti. Ezt a tilalmat a 1951-es Menekültügyi Egyezmény, az Európai Emberi Jogi Egyezmény és az Európai Unió Alapjogi Chartája is rögzíti.
A német tartózkodási törvény kimondja, hogy ha a célországban ilyen kockázat fennáll, a kitoloncolás tilos, még kormányközi megállapodás esetén is. Ezért ha Berlin és Damaszkusz között létrejön egy visszafogadási egyezmény, akkor is minden esetben egyedi kockázatvizsgálatot kell lefolytatni, és a bíróság dönthet a végrehajtásról.
Az uralkodó felfogás és gyakorlat szerint tehát a politikai nem törheti át a jogi kereteket.
Al-Sharaa diplomáciai offenzívája
Az Asszád-rezsimet megdöntő új szír elnök, Ahmed al-Sharaa a háború lezárása óta látványos diplomáciai nyitásba kezdett. Első útja Szaúd-Arábiába vezetett, ahol Mohamed bin Szalmán koronaherceggel (MBS) gazdasági és újjáépítési projektekről tárgyalt. Ezután az Egyesült Arab Emírségekben és Törökországban is járt, utóbbi helyen határbiztonsági és menekültügyi egyeztetések zajlottak.
Oroszországban október közepén találkozott Vlagyimir Putyinnal, akitől a Moszkvában rejtőző diktátor kiadatását kérte, majd Irakban és Katarban regionális együttműködési megállapodásokat írt alá.
Szeptember végén Ukrajna és Szíria is baráti lépést tett a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételével.
Eközben az Európai Unió is több diplomáciai gesztust és ígéretet sugárzott az új damaszkuszi vezetés felé, de a valódi diplomáciai áttörést az jelenti, hogy al-Sharaa november 10-én várhatóan a Fehér Házban találkozik Donald Trumppal – ez lenne az első hivatalos szír-amerikai csúcstalálkozó több mint egy évtizede.
A deportálási tárgyalásokban al-Sharaa kettős lehetőséget lát, egyrészt nemzetközi elismerést és normalizációt nyerhet, ami kulcsfontosságú a háború utáni újjáépítéshez és a szankciók enyhítéséhez, másrészt belső legitimitást építhet. A bűnelkövetők visszafogadása azt üzeni a hazai közönségnek, hogy Szíria újra képes kontrollt gyakorolni határai és állampolgárai felett.
A visszatérő, képzett diaszpóra kulcstényező lehet a gazdasági újjáépítésben, miközben a szír vezetés számára a menekültkérdés diplomáciai alku tárgya lett.
Német szempontból Merz bejelentése illeszkedik a konzervatív kormány bevándorlás-ellenes fordulatába. A kancellár szerint „nem lehet a végtelenségig tűrni” azok tartózkodását, akik bűncselekményt követtek el vagy elvesztették a menedékjogukat.
Ugyanakkor a német jogrend nem teszi lehetővé a tömeges, automatikus visszaküldéseket, hanem minden ügyet külön kell elbírálni. A kancellár politikai üzenete mégis világos, jelezve, hogy Németország a háború utáni Szíriát biztonságosnak tekinti, és készen áll a kapcsolat rendezésére az új damaszkuszi vezetéssel.
A Merz–al-Sharaa-találkozó így egyszerre politikai kockázat és diplomáciai fordulópont. Ha Németország tényleg megkezdi a deportálásokat, azzal nemcsak a hazai menekültpolitikát írhatja át, hanem precedenst teremthet arra is, hogyan kezelik a nyugat-európai kormányok a háború utáni Szíriát.
A kérdés, ami Berlinben és Damaszkuszban is felvetődik: vajon tényleg véget ért-e a polgárháború, vagy csak most érkezik meg a politikai utórengése?