Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Sir Tim Berners-Lee megalkotta, most pedig megmentené a világhálót

Access to the comments Kommentek
Írta: Pascale Davies  & Magyar változat: FT
Sir Tim Berners-Lee
Sir Tim Berners-Lee   -   Szerzői jogok  Fotó: AFP

Megalkotta a világhálót, azaz a World Wide Webet, most viszont szeretné megmenteni a találmányát. Az, hogy ezt a cikket önök online olvashatják, részben Sir Timothy Berners-Lee-nek köszönhető, ugyanis ő volt az, aki 1989-ben lefektette a World Wide Web alapjait.

Azóta viszont eltelt 33 év, Berners-Lee pedig úgy véli, hogy a technológiai platformok „irányítják a világot, egyben információszolgáltatással manipulálják az embereket." Berners-Lee november elején, a lisszaboni Web Summit konferencián nyilatkozott az Euronews Nextnek, és közölte, hogy „jelen pillanatban rengeteg probléma van a világhálóval.”

Berners-Lee szerint korrekcióra van szükség, részben vissza kell térni az alapokhoz: a koncepciót Web3.0-nak nevezte el, ám ez nem összekeverendő a Web3-al, melyet a techvilágban sokszor az internet következő variánsaként emlegetnek. Mielőtt azonban rátérnénk a jövőre és annak veszélyeire, nézzük át a világháló eredetét és fejlődését.

A kezdetek

Berners-Lee 1955-ben született Londonban, a középiskolát követően fizikát tanult az Oxfordi Egyetemen. Az 1980-as években tanácsadóként kezdett dolgozni az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, azaz a CERN berkeiben. A világháló prototípusát ekkor találta ki, ám akkor még „Enquire Within Upon Everything" néven emlegette. A cél egyszerű volt: lehetővé tenni a tudósok számára az adatok egy bizonyos rendszeren keresztüli megosztását.

Ne feledjük: az internet nem azonos a világhálóval. Előbbi már az 1970-es években is létezett, de szinte senki sem tudott róla. Bob Kahn és Vint Cerf villamosmérnökök fejlesztették ki magát az internetprotokollt (IP), amely lehetővé tette, hogy az információ bitjeit a számítógépek megosszák egymással. Egyszerűbben mondva: létrehoztak egy eljárást, minek köszönhetően a számítógépek képesek voltak kommunikálni egymással, és amihez később csatlakoztathatták a világhálót.

Berners-Lee a CERN-nél az internetprotokollra építve írta meg javaslatát egy egységes információs rendszer kifejlesztésére, miután tudta, hogy a világ egyetemein és intézeteiben dolgozó tudósoknak igénye van egy olyan rendszerre, melyen működhet egyfajta automatizált információmegosztás. 1990-ben írt egy második javaslatot, ez már konkrétan a világhálóról szólt, és leírta benne a „WorldWideWeb" nevű „hipertext-projekt" feltételeit, azaz lehetővé tette a böngészők számára a „hipertext-dokumentumok" megtekintését. Ez volt annak a világhálónak az alapja, amit ma is használunk, ahol ez a cikk is olvasható.

Az 1990-es év végére az ötlet megvalósult, Berners-Lee egy számítógépen kifejlesztette a webkiszolgáló kódját. Hogy megakadályozza a véletlen kikapcsolást, a gépre kitűzött egy címkét, amire kézzel és piros tintával azt írta: „Ez a gép egy szerver. Ne kapcsolja ki!!!"

Az internet elszabadult

1993-ban a CERN közkinccsé tette a World Wide Web szoftverét, és ezután fejlődött ki az internet első szakasza, azaz a Web1.0. Noha bárki számára elérhető volt, kizárólag olvasásra volt alkalmas, és csak az a kevés szakember tudott bármit is közzétenni, aki értett a kódoláshoz.

Innen csak pár lépés volt a Web2.0, mellyel kialakult az interakció, azaz alkotókká váltunk, és a nagy platformok, például a Google vagy a Facebook (és társaik) alatt közzétehetjük, amit csak szeretnénk, vagy amit csak hagynak.

Mindez persze nincs ingyen. Cégek milliói teszik el az adatainkat, melyet célzott hirdetésekre használhatnak fel.

A biztonságosabb megoldás

Berners-Lee ötlete az új világhálóról akkor született meg, amikor a Massachusetts Institute of Technology laboratóriumában dolgozva próbált megoldást találni az adatvédelem újabb módjára, ezzel együtt a Web2.0 működési zavaraira. Úgy véli, hogy a protokollok harmadik rétege lehetővé teszi, hogy az ember a saját személyes azonosítójával jelentkezzen be valamibe. Kitalált egy új projektet, ennek a neve Solid, és megalapították az Inrupt nevű új vállalatot, hogy segítsék ennek az elindulását. Berners-Lee platformja böngészőből érhető el, de nem egy appról van szó, ő maga ezt Pod-nak nevezi. A Podon a privát adatok tárolhatók, és a tulajdonos nagyon könnyen hozzá is férhet. Azaz úgy lehet rá gondolni, mint egy digitális azonosítóra, mely biztonságban, elzárva van.

Berners-Lee leszögezi: ez az ő víziója a Web3.0-ról, és kihangsúlyozza, hogy még véletlenül sem szabad összekeverni a Web3-al, mivel nem az Ethereum blokkláncrendszert használja, és decentralizáltnak ígérkezik. Egyszerűbben szólva: a Web3-mal részben az a probléma, hogy a nyilvános adatok (például az egészségügyi nyilvántartások) biztonságossá tétele költséges, ezért nem foglalkoznak vele.

Megjegyzendő: rengeteg kriptovaluta- és metaversus-vállalat dobálózik a Web3 kifejezéssel, egyenesen az internet jövőjének említik, de az Inrupt ezzel nem ért egyet. „Mi a Web 3.0-ról beszélünk, ami valódi, és nem egy marketinges elterelés" – mondja John Bruce, az Inrupt vezérigazgatója és társalapítója. Bruce nagyjából öt évvel ezelőtt csatlakozott Berners-Lee-hez. Úgy véli, hogy a világháló a mostani „külsejében” távolról sem az a világháló, amit anno elképzeltünk, de szerinte „el tudnánk juttatni egy olyan helyre, ahol megfelelő módon működik. Sokat dolgoztunk a nyílt forráskódú rendszereket működtető közösségekkel, de mi kiegészítettük a technológiai kirakós képét azzal, hogy mire lenne igazán szüksége a Webnek."

A technológia elérhetővé vált, Berners-Lee pedig elmondta, hogy az Inrupt már tárgyal egyes kormányokkal (köztük az európaiakkal is), de azt egyelőre nem árulta el, hogy pontosan melyik országokról van szó.

Elérhető már?

El, méghozzá Belgium északi régiójában, Flandriában. Berners-Lee elmondta, hogy Flandriában a szociális szolgáltatásokat a Podokon keresztül nyújtják majd, év végére pedig 6,5 millió polgár lesz képes használni ezt a technológiát. Amit még tudni: a további felhasználók között szerepel a biztosítási ágazat is.

A technológia célja azonban ennél egyszerűbb: minden ország minden polgára számára elérhetővé tenni, ugyanis életek menthetők vele.

Az Inrupt civil szervezetekkel együttműködve segít menekülteknek, lehetővé téve számukra, hogy megosszák a Podjukat, ezzel együtt például az orvosi adataikat, valamint regisztrálhatnak a civil szervezetnél, amivel időt takarítanak meg.

Berners-Lee arról is beszélt, hogy egyes országok már kértek segítségét a családon belüli erőszak áldozatai számára, az Inrupt pedig Podokat adott az érintetteknek, amit érzékeny adatokkal elküldhetnek a rendőrségnek teljesen privát módon. „Úgy hallottam, hogy átlagosan a harminchetedik bántalmazás után fordulnak rendőrséghez az áldozatok” – mondta Berners-Lee, egy Poddal pedig aligha várnának ennyit, mivel rögzíthetőek az események, és könnyebben nyomon követhető, hogy mi történt, és hogy éppen mi történik. .

A Podok a társadalom minden tagjának segíthetnek abban, hogy biztonságban tartsák az online adataikat, és nyilvánvaló, hogy a társadalom maga is készen áll erre a változásra: emlékezzünk csak a 2016-os amerikai választásokba beavatkozó orosz hackerekre, vagy éppen a széles körű dezinformációs kampányokra, és a Cambridge Analytica-botrányra. Az emberekben egyszerűen kialakult az igény, hogy védjék az adataikat.

A Big Tech is a változás nyertese lehet

Felmerül a kérdés: hogyan reagálnának a nagy platformok arra, ha elveszítenék a hozzáférésüket az adatainkhoz, melyeket pont hogy profitszerzés céljából adnak el a hirdetőknek. Bruce szerint mindenki nyerne az ügyön, mivel a felhasználók ellenőrizhetnék, hogy mennyi adatot adnak ki, a vállalatok pedig jobban megértenék a felhasználói preferenciákat. Az Inrupt feladata most az, hogy tovább tárgyaljon a kormányokkal és a vállalatokkal, hogy világszerte több Podot használjanak.

A világháló ettől persze nem lesz teljesen biztonságos, ezen még dolgozni kell. A lényegen viszont nem szabad változtatni, azaz hogy nemzetközi, és egyben sok nyelven elérhető legyen, illetve a fogyatékkal élők számára is működjön – ugyanez igaz a Podokra is.

A virtuális valóság veszélyei

Berners-Lee szerint lesznek problémák. „Vegyük például azt, hogy feminista blogger vagy a Twitteren, és aggódsz amiatt, hogy milyen lesz a virtuális valóság világában. Sokat kell gondolkodni azon, hogy hogyan lehet biztonságos helyeket és rendszereket építeni" – mondta a kutató, demonstrálva, hogy a világháló demokratikusabbá és biztonságosabbá tételéért folytatott munka még távolról sem ért véget.